Nagyváradon
a századforduló idején nem születtek a magyar szépirodalomban máig is
számon tartott alkotások. Ezt el kell fogadniuk a lokálpatriótáknak is,
ezen nincs mit szépíteni. Igaz, hogy 1900 januárjától már itt dolgozott
Ady Endre, de a márciusban megjelent Fantom (kötetben: Az én
menyasszonyom) című versét kivéve 1900-ban még ő is inkább csak
bökversekkel „jeleskedett” a Szabadságban. Maga a költő is mindössze
hatot tartott méltónak az 1903 októberéig Váradon született verseiből
arra, hogy megjelenjenek az 1906-ban kiadott Új versek kötetében.
Azt ellenben nem tagadhatjuk, hogy sokan írtak irodalmi jellegű tárcákat, karcolatokat, elbeszéléseket a helyi lapokban, verses- és novellásköteteket, regényeket jelentettek meg. Jobbára hírlapírók és kedvtelésből irodalommal foglalkozó ügyvédek voltak ezek a tollforgatók. Közöttük volt Adorján Emil ügyvéd, aki szépirodalmi cikkeket írt a helyi napilapokban. Leander név alatt egy humoros regényt és egy humoreszkeket tartalmazó kötetét is kiadták. Biró Lajos szerkesztőként számos elbeszélést publikált és egy novelláskötete is megjelent a századfordulón. Dús László ügyész újságíróként politikai, társadalmi és szépirodalmi cikkeket írt. Fehér Dezső lapszerkesztőnek novelláskötetei mellett egy színművét és egy bohózatát is bemutatták. Halász Lajos szerkesztő az újságában megjelent tárcák mellett egy novelláskötetet adott ki. Rádl Ödön ügyvéd a Szigligeti Társaság elnökeként bár szépirodalmi műveket, kritikákat, újságcikkeket is publikált, mégis inkább irodalmi stílusban megírt szónoki beszédeivel tűnt ki. Sas Ede szerkesztő novelláskötetet, verseskötetet és két regényt adott ki. A színház megnyitóünnepségén felolvasott prológ is az ő műve volt.
Holnaposok indulása
Ezek után joggal kérdezhető: de hol volt a ma is ismert, tehetséges fiatalokat tömörítő, országos figyelmet kiváltó A Holnap Irodalmi Társaság? Majd csak nyolc évvel később lépnek a nyilvánosság elé a holnaposok. Mint láttuk, 1900 januárjában Ady Endre 23 évesen egy szerény verseskötettel a háta mögött éppen csak hogy megérkezett a városba, hogy beálljon újságírónak a Szabadság napilap szerkesztőségébe.
Adyt kivéve a többi holnapos már koránál fogva is csak a szárnyait bontogatta 1900-ban. Babits Mihály 17 évesen a pécsi ciszterciek gimnáziumának diákjaként már írt verseket, de azokat nem közlésre szánta.
Balázs Béla Bauer Herbert néven Szegeden volt 16 éves diák, de költői pályája majd csak A Holnap antológiában közölt verseivel kezdődött.
A 19 éves Dutka Ákos, az egyetlen tősgyökeres váradi, a helyi főreáliskola diákjaként első verseit a Tiszántúl napilapban közölte.
Emőd Tamás volt a holnaposok legfiatalabb tagja, 1900-ban ő mindössze 12 éves, s a Premontrei Főgimnázium tanulója. Első versei csak 1906-ban jelennek meg A Hétben, Kiss József lapjában. Költői nevét is A Hét főszerkesztőjétől kapta a Fleischer Ernő helyett.
Juhász Gyula is mindössze 17 éves volt 1900-ban, s a szegedi Piarista Gimnázium diákja. Egy évvel előtte, 1899-ben jelentek meg első versei a Szegedi Naplóban.
Az antológia hetedik – és egyetlen nő – tagja Miklós Jutka. Családi nevén Militzer. Az 1900-ban 16 éves diáklány első zsengéit Vészi Endre közölte a Budapesti Naplóban.
Általában váradiaknak tartják az 1908-ban megjelent A Holnap antológia szerzőit. Az antológia ebben a városban jelent meg ugyan, de a hét költőből mindössze Dutka Ákos volt váradi születésű; Ady Endre Érmindszenten, Babits Mihály Szekszárdon, Balázs Béla Szegeden, Emőd Tamás Berekböszörményben, Juhász Gyula Szegeden, Miklós Jutka Berettyóújfaluban született. Ám az igaz, hogy Babits Mihályt és Balázs Bélát leszámítva A Holnap költői többé-kevésbé kötődtek a századelőn Váradhoz.
Az irodalom társaságai
Ezek után térjünk vissza a századforduló irodalmához. Ekkor már közel egy évtizede az irodalom kedvelői, barátai, de főleg az amatőr, sokszor dilettáns művelői a Szigligeti Társaságba tömörültek. A társaság javára írható, hogy nemcsak megszervezte, de irányította is a város irodalmi életének eseményeit, népkönyvtárakat létesített a külvárosokban. Évente többször is nyilvános felolvasóesteket tartottak a Premontrei Főgimnázium dísztermében. Anyagi támogatásban részesítették az írókat, mint majd látni fogjuk, Ady Endrét is.
A Szigligeti Társaság elnöke és vezéregyénisége az 1892. október 2-i alakuló üléstől kezdve Rádl Ödön ügyvéd volt. Konzervatív irodalmár, aki 1900 tavaszán a társaság évi közgyűlésén beszédében megtámadta a fiatalokat, amiért azok a régi, nemes hagyományokat figyelmen kívül hagyják, és merész irodalmi radikalizmusukkal merőben ellentétes tanokat hirdetnek és vallanak. Neveket nem említett ugyan, de három fiatal író, Ady Endre, Biró Lajos és Nagy Endre találva érezte magát, ezért két napra rá keményen válaszolnak az elnöknek a Szabadság tárcarovatában.
Rádl Ödön konzervativizmusa ellenére a Szigligeti Társaság kezdettől fogva igyekezett maga köré tömöríteni a város jelentősebb tollforgatóit és irodalompártolóit. A hírlapi polémia dacára szűk fél év múltán, 1900. szeptember 27-én, Adyt is beválasztották a társaságba. A hírről beszámoltak a váradi lapok is. A Nagyváradi Napló másnapi számában elmondják, hogy „Ady Endre nagyváradi újságiró Versek cimű költeménykötetét a társaságnak megküldte. A választmány az értékes tartalmú verseskötetet köszönettel elfogadja, és könyvtárába elhelyezi. […] Ezután a választmány a társaság rendes tagjává választotta meg Móriczné Frölich Paula, a kiváló beszélyirónőt, Ady Endre és Krüger Aladár nagyváradi újságirókat, kiknek szépirodalmi működését előnyösen ismeri a közönség.” (Nagyváradi Napló, 1900. szeptember 28.)
Ady újságja, a Szabadság mindössze néhány sort szentelt az eseménynek: „A Szigligeti Társaság választmányi ülésén az elnök új tagokul ajánlotta Fröhlichné [?] Móricz Paulát és két nagyváradi újságirót. Mind a hármat egyhangulag megválasztották.” (Sz. 1900. szeptember 28.)
Feltevődik a kérdés: miért hallgatta el Ady saját lapjában a társaságba való felvételét? Valószínűleg restellte a tagságát a jobbára dilettánsokból és maradiakból álló társaságban, de szerepet játszhatott a márciusban az elnökkel kirobbant sajtóvitája is. De akkor miért kérte felvételét a Szigligeti Társaságba? Ennek az lehet a magyarázata, hogy 1900. június és augusztus havában egy verseskötet kiadására előfizetési felhívást jelentetett meg lapjában, kevés eredménnyel. Ez után fordult szeptember 2-án a Szigligeti Társasághoz, támogatását kérve a kötet kiadásához. Úgy látszik, a pénzsegély odaítélésének feltétele az volt, hogy Ady lépjen be a Szigligeti Társaságba, ami szeptember 27-én meg is történt. Megszavazhatták a verseskötet támogatására kért 50 forintot is, de azt majd csak 1903-ban folyósították, a kötet megjelenésekor.
Ady 1908-ban szakított végleg a Szigligeti Társasággal, amikor többedmagával, Dutka Ákossal, dr. Sarkadi Lajossal, dr. Dénes Sándorral, Fehér Dezsővel, Miklós Jutkával és Marton Manóval együtt április 2-án írásban jelentették be kilépésüket. Szakításuk A Holnap Társaság megalakulásának következménye lehetett. Egy új irodalmi társaság alapítói és tagjai nem vállalhattak közösséget a múltat őrző és a langyos dilettantizmust ápoló tömörüléssel.
Hogy mi lett a Szigligeti Társaság további sorsa? Folytatta megszokott összejöveteleit egészen az impériumváltásig, s akkor a többi egylethez, társasághoz hasonlóan, a hatalom ezt is feloszlatta. Csak 1922-ben engedélyezték ismét a működését, majd az 1944-es változások után végleg felszámolták.
Teljes cikk : varad.ro
Azt ellenben nem tagadhatjuk, hogy sokan írtak irodalmi jellegű tárcákat, karcolatokat, elbeszéléseket a helyi lapokban, verses- és novellásköteteket, regényeket jelentettek meg. Jobbára hírlapírók és kedvtelésből irodalommal foglalkozó ügyvédek voltak ezek a tollforgatók. Közöttük volt Adorján Emil ügyvéd, aki szépirodalmi cikkeket írt a helyi napilapokban. Leander név alatt egy humoros regényt és egy humoreszkeket tartalmazó kötetét is kiadták. Biró Lajos szerkesztőként számos elbeszélést publikált és egy novelláskötete is megjelent a századfordulón. Dús László ügyész újságíróként politikai, társadalmi és szépirodalmi cikkeket írt. Fehér Dezső lapszerkesztőnek novelláskötetei mellett egy színművét és egy bohózatát is bemutatták. Halász Lajos szerkesztő az újságában megjelent tárcák mellett egy novelláskötetet adott ki. Rádl Ödön ügyvéd a Szigligeti Társaság elnökeként bár szépirodalmi műveket, kritikákat, újságcikkeket is publikált, mégis inkább irodalmi stílusban megírt szónoki beszédeivel tűnt ki. Sas Ede szerkesztő novelláskötetet, verseskötetet és két regényt adott ki. A színház megnyitóünnepségén felolvasott prológ is az ő műve volt.
Holnaposok indulása
Ezek után joggal kérdezhető: de hol volt a ma is ismert, tehetséges fiatalokat tömörítő, országos figyelmet kiváltó A Holnap Irodalmi Társaság? Majd csak nyolc évvel később lépnek a nyilvánosság elé a holnaposok. Mint láttuk, 1900 januárjában Ady Endre 23 évesen egy szerény verseskötettel a háta mögött éppen csak hogy megérkezett a városba, hogy beálljon újságírónak a Szabadság napilap szerkesztőségébe.
Adyt kivéve a többi holnapos már koránál fogva is csak a szárnyait bontogatta 1900-ban. Babits Mihály 17 évesen a pécsi ciszterciek gimnáziumának diákjaként már írt verseket, de azokat nem közlésre szánta.
Balázs Béla Bauer Herbert néven Szegeden volt 16 éves diák, de költői pályája majd csak A Holnap antológiában közölt verseivel kezdődött.
A 19 éves Dutka Ákos, az egyetlen tősgyökeres váradi, a helyi főreáliskola diákjaként első verseit a Tiszántúl napilapban közölte.
Emőd Tamás volt a holnaposok legfiatalabb tagja, 1900-ban ő mindössze 12 éves, s a Premontrei Főgimnázium tanulója. Első versei csak 1906-ban jelennek meg A Hétben, Kiss József lapjában. Költői nevét is A Hét főszerkesztőjétől kapta a Fleischer Ernő helyett.
Juhász Gyula is mindössze 17 éves volt 1900-ban, s a szegedi Piarista Gimnázium diákja. Egy évvel előtte, 1899-ben jelentek meg első versei a Szegedi Naplóban.
Az antológia hetedik – és egyetlen nő – tagja Miklós Jutka. Családi nevén Militzer. Az 1900-ban 16 éves diáklány első zsengéit Vészi Endre közölte a Budapesti Naplóban.
Általában váradiaknak tartják az 1908-ban megjelent A Holnap antológia szerzőit. Az antológia ebben a városban jelent meg ugyan, de a hét költőből mindössze Dutka Ákos volt váradi születésű; Ady Endre Érmindszenten, Babits Mihály Szekszárdon, Balázs Béla Szegeden, Emőd Tamás Berekböszörményben, Juhász Gyula Szegeden, Miklós Jutka Berettyóújfaluban született. Ám az igaz, hogy Babits Mihályt és Balázs Bélát leszámítva A Holnap költői többé-kevésbé kötődtek a századelőn Váradhoz.
Az irodalom társaságai
Ezek után térjünk vissza a századforduló irodalmához. Ekkor már közel egy évtizede az irodalom kedvelői, barátai, de főleg az amatőr, sokszor dilettáns művelői a Szigligeti Társaságba tömörültek. A társaság javára írható, hogy nemcsak megszervezte, de irányította is a város irodalmi életének eseményeit, népkönyvtárakat létesített a külvárosokban. Évente többször is nyilvános felolvasóesteket tartottak a Premontrei Főgimnázium dísztermében. Anyagi támogatásban részesítették az írókat, mint majd látni fogjuk, Ady Endrét is.
A Szigligeti Társaság elnöke és vezéregyénisége az 1892. október 2-i alakuló üléstől kezdve Rádl Ödön ügyvéd volt. Konzervatív irodalmár, aki 1900 tavaszán a társaság évi közgyűlésén beszédében megtámadta a fiatalokat, amiért azok a régi, nemes hagyományokat figyelmen kívül hagyják, és merész irodalmi radikalizmusukkal merőben ellentétes tanokat hirdetnek és vallanak. Neveket nem említett ugyan, de három fiatal író, Ady Endre, Biró Lajos és Nagy Endre találva érezte magát, ezért két napra rá keményen válaszolnak az elnöknek a Szabadság tárcarovatában.
Rádl Ödön konzervativizmusa ellenére a Szigligeti Társaság kezdettől fogva igyekezett maga köré tömöríteni a város jelentősebb tollforgatóit és irodalompártolóit. A hírlapi polémia dacára szűk fél év múltán, 1900. szeptember 27-én, Adyt is beválasztották a társaságba. A hírről beszámoltak a váradi lapok is. A Nagyváradi Napló másnapi számában elmondják, hogy „Ady Endre nagyváradi újságiró Versek cimű költeménykötetét a társaságnak megküldte. A választmány az értékes tartalmú verseskötetet köszönettel elfogadja, és könyvtárába elhelyezi. […] Ezután a választmány a társaság rendes tagjává választotta meg Móriczné Frölich Paula, a kiváló beszélyirónőt, Ady Endre és Krüger Aladár nagyváradi újságirókat, kiknek szépirodalmi működését előnyösen ismeri a közönség.” (Nagyváradi Napló, 1900. szeptember 28.)
Ady újságja, a Szabadság mindössze néhány sort szentelt az eseménynek: „A Szigligeti Társaság választmányi ülésén az elnök új tagokul ajánlotta Fröhlichné [?] Móricz Paulát és két nagyváradi újságirót. Mind a hármat egyhangulag megválasztották.” (Sz. 1900. szeptember 28.)
Feltevődik a kérdés: miért hallgatta el Ady saját lapjában a társaságba való felvételét? Valószínűleg restellte a tagságát a jobbára dilettánsokból és maradiakból álló társaságban, de szerepet játszhatott a márciusban az elnökkel kirobbant sajtóvitája is. De akkor miért kérte felvételét a Szigligeti Társaságba? Ennek az lehet a magyarázata, hogy 1900. június és augusztus havában egy verseskötet kiadására előfizetési felhívást jelentetett meg lapjában, kevés eredménnyel. Ez után fordult szeptember 2-án a Szigligeti Társasághoz, támogatását kérve a kötet kiadásához. Úgy látszik, a pénzsegély odaítélésének feltétele az volt, hogy Ady lépjen be a Szigligeti Társaságba, ami szeptember 27-én meg is történt. Megszavazhatták a verseskötet támogatására kért 50 forintot is, de azt majd csak 1903-ban folyósították, a kötet megjelenésekor.
Ady 1908-ban szakított végleg a Szigligeti Társasággal, amikor többedmagával, Dutka Ákossal, dr. Sarkadi Lajossal, dr. Dénes Sándorral, Fehér Dezsővel, Miklós Jutkával és Marton Manóval együtt április 2-án írásban jelentették be kilépésüket. Szakításuk A Holnap Társaság megalakulásának következménye lehetett. Egy új irodalmi társaság alapítói és tagjai nem vállalhattak közösséget a múltat őrző és a langyos dilettantizmust ápoló tömörüléssel.
Hogy mi lett a Szigligeti Társaság további sorsa? Folytatta megszokott összejöveteleit egészen az impériumváltásig, s akkor a többi egylethez, társasághoz hasonlóan, a hatalom ezt is feloszlatta. Csak 1922-ben engedélyezték ismét a működését, majd az 1944-es változások után végleg felszámolták.
Teljes cikk : varad.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése