Stanik István.Forrás : bukarestiradio.ro
Életútja, munkássága
Középiskoláit Nagyváradon, az Ady Endre Líceumban végezte (1972), újságírói szakdiplomát a bukaresti Ştefan Gheorghiu Akadémián szerzett (1985). Előtte szakmunkás, gyakorlati oktató volt, 1985-től a nagyváradi Fáklya belső munkatársa 1988-ig, amikor eltávolították a sajtóból; ezután a Megyei Közegészségügyi Hivatal keretében féregtelenítő segédmunkás.1989 decemberében a Nemzeti Megmentési Front Bihar megyei vezetőségének tagja lesz, 1990-től szerkesztőként, kiadóként, sajtóvállalkozóként számos nagyváradi, később országos újság létrehozásában, arculatának kialakításában játszik szerepet: főszerkesztője a Bihari Naplónak (1990–1991), főszerkesztője (1990) és felelős kiadója (1991, 1993–1994) a Kelet–Nyugatnak (1990) és az Erdélyi Naplónak (1991–1995), felelős szerkesztője a Média (1992) c. heti sajtószemlének, igazgatója a Fakutya (1990–1992), a rövid életű Aréna (1990), a Majomsziget (1990), a Sziget (1990–1991), a 7 Nap (1996) c. réteglapoknak, főszerkesztője az Erdélyi Riportnak (2002–2004), 2005-től tagja az Új Magyar Szó igazgatótanácsának.
Alapító tagja és 1990–1996 között alelnöke a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének.
Alapító tagja, 1991 augusztusáig igazgatója a Bihari Napló Rt.-nak, amelynek kiadásában számos nagyváradi magyar lap jelenik meg. Igazgatója az 1996-ban alapított Scripta Kiadónak, s felelős vezetőként jegyzi a Romániai magyar ki kicsoda (Nagyvárad, 1996) és az Erdélyi magyar ki kicsoda 2000. és 2010. évi kiadásait. 1999-ben részt vesz a Krónika Kiadó Rt. alapításában s 2000-ig az általa kiadott lapnak is felelős szerkesztője.
2003-tól kommunikációs tanácsadó az RMDSZ Elnöki Hivatala, 2005-ben Markó Béla miniszterelnökhelyettes mellett; 2007-től delegált tagja a Román Televízió Igazgatótanácsának.
1993-ban egyike volt a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium létrehozóinak, az intézmény első igazgatójaként jegyezte a kiadásában megjelenő Diák Hírlapot (1995) is.
Riportjai, publicisztikai írásai az általa szerkesztett, ill. vezetett lapokban jelentek meg.
Díjak, elismerések
Munkásságát 2003-ban az EMKE Spectator-díjával, 2006-ban Sajtószabadság-díjjal ismerték el.Teljes cikk : hu.wikipedia.org
Hasonló információ : bukarestiradio.ro
Stanik István újságíróval, szerkesztővel, médiavállalkozóval beszélgettünk a ’89 decemberében bekövetkezett eseményekről, aki egyetlen magyarként az első forradalmi tanács tagja volt Váradon, és 22-én először intézett magyar nyelvű beszédet a városháza erkélyéről a Szent László téren öszszegyűlt több tízezres tömeghez.
Stanik István a nagyváradi városháza bejáratánál levő márványtábla mellett, amely az első forradalmi tanácsnak állít emléket
– ’89-ben már kirúgott újságíró voltam, és egy hosszú idő után, amikor nem volt sem nekem, sem a feleségemnek munkánk, mert ellehetetlenítették azt, hogy valahol is alkalmazásba kerüljünk, végül féregirtónak felvettek. Az Ady-körös barátaim, írók, költők poénkodtak is velem, mondván: „Hallottátok, hogy Stanik írt valamit? Igen, patkányt!”
Tizenhetedikén már eljutottak a hírek Temesvárról Nagyváradra, hogy készülődik valami. Volt egy kis születésnapi buli nálunk, de fél szemmel a Magyar Televíziót néztük, fél füllel meg a Szabad Európát hallgattuk. A rádióban hallhattuk először a lövéseket Temesvárról, és abban a pillanatban tudtuk, hogy itt most meg fog változni a világ.
Teljes cikk : reggeliujsag.ro
Forradalomnak hittem azt, amit csináltam
Várhatóan az ősz folyamán jelennek meg könyv formájában az idén 60
éves Stanik István szerkesztő, médiavállalkozó visszaemlékezései. Az
alábbi részlet a ’89-es forradalmi napok Nagyváradjára kalauzolja az
olvasót.
Mint a történéseknek nem csak szemlélője, hanem aktív megélője is,
már-már negyed század múltán hogyan látod, mi történt 1989 decemberében
Romániában? Egyáltalán változott-e benned, a huszonöt évvel ezelőtti
énedhez képest a történések mai megítélése?
Természetesen. Akkor spontán éltük meg az eseményeket. Az elmúlt
negyedszázadban annyi mindent olvastam, hallottam a forradalomról, hogy
ma már nem tudnék úgy gondolni az eseményekre, mint akkor gondoltam. A
legszívesebben azt a szót használnám, hogy rendszerváltás. Egy pillanat
volt, amikor megtörtént a rendszerváltás. Én is keresem, mi az a
fogalom, ami hitelesen tükrözi az eseményeket.
Az, hogy nem mondod ki a forradalom szót, annak is betudható, hogy a
történésekben szerepük volt a titkosszolgálatoknak, hogy végső soron
volt a történéseknek egyféle külső irányítása, befolyásolása?
Meggyőződésem, hogy volt egy forradalmi vonal, és én – biztosan
lesz olyan, aki ezt illetlen szerénytelenségnek fogja venni részemről –
ahhoz tartoztam. Őszintén hittem, hogy forradalmat csinálunk. Én láttam
azokat az embereket, akik ott voltak a téren, akik a vezetésbe
kerültünk, volt szomszédom, aki munkásember volt, voltak fiatalok,
egyetemisták. A szemükben látszott, hiszik, hogy forradalmat csinálnak.
Mikor arról volt szó, hogy el kell menni a váradi szeku székházába,
megnézni, mi történik, lehet, hogy le kell tartóztatni őket, vagy meg
kell védeni a tömegtől, mert már kezdték szétszedni. Tehát voltak
kritikus pontok, amikor ki kellett menni, és nem lehetett tudni, hogy
lőnek vagy nem lőnek. Mentek az emberek. Akkor, amikor oda elindultál,
nem tudtad, visszaérsz-e még vagy sem. Mi 22-én többször éltük át a
halál lehetőségét. Bradu1 és mások is leírták, volt egy pillanat, amikor
ott volt a hadsereg, amely már átállt a nép oldalára – vagy maga
csinálta az eseményeket, ezt nehéz ma már megállapítani –, és azt
mondták, meg fogják támadni a váradi városházát. Ezt az a tábornok maga
mondta, aki bevezényelte a katonákat a mai polgármesteri irodába,
amelynek sok ablaka néz a térre. Homokzsákokat hoztak, és minden ablakba
két katonát állítottak, akik csőre töltött fegyverrel vártak.
Leoltották a villanyt. Az ember akkor azt hitte, meg fog halni. Eszembe
jutott a két gyerekem, vettem a kabátomat, és én is elindultam a nagy
lépcsőn lefelé. A felénél visszafordultam, azt mondtam, nem lehetek
ilyen szar alak. Ezt csak azért mondom el, mert akik részt vettek benne,
biztos, hogy forradalomnak hitték egy darabig. Addig, amíg el nem
jutottak hozzánk az információk. Gyakorlatilag 25–26-án már volt egy
beszélgetésem Molnár Gusztival2. Ő a kitoloncolása után akkor jött
vissza. Ezt a beszélgetést fel is vettük magnóra. Én nagyon közel
voltam, ezért nem nagyon volt rálátásom az eseményekre. Guszti távolról,
perspektivikusan látta, azt viszont nem érzékelhette közelről, milyen
események zajlanak konkrétan. És akkor ketten kiegészítettük,
megpróbáltuk összerakni a mozaikokat. A forradalomnak természetesen
voltak előjelei. Akkor már látszott az, hogy mindenütt megdőltek a
diktatúrák, csak Románia volt hátra. Tudtuk, előbb-utóbb itt is lesz
valami. Azt gondoltuk, Ceauşescu el fog tűnni, és lesz egy emberarcú
szocializmus. Akkor egy Kádár-féle szocializmussal is kiegyeztünk volna.
Teljes cikk : varad.ro
Erdélyi magyar ki kicsoda 2000
Erdélyből, 2000-ben Van egy társasjáték, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: "Amerikából jöttem, mesterségem címere..
Több információ : antikvarium.hu
Erdélyi magyar ki kicsoda 2010
Az Erdélyi Magyari Ki Kicsoda megjelentetésének elsődleges célja, hogy időről időre számba vegye és felmutassa a romániai magyarság közösségszolgáló.
Több információ : antikvarium.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése