Látogassa meg Nagyváradot a Google Street Viewen '

Látogasson Nagyváradra a Google Street Viewen ' Kezdje a Borsi úton. Kattintson a linkre a instantstreetview.com-ra '

2014. április 5., szombat

Kinde Annamária - Őrizzük meg az emlékét '

Kinde Annamária (Nagyvárad, 1956. június 10.2014. január 5.) költő, műfordító, lapszerkesztő, a Várad című irodalmi folyóirat szerkesztője.
 
Kinde Annamária .Forrás mixonline.hu

Életpályája

Az érettségit követően Brassóban az Erdőmérnöki Egyetemen folytatta tanulmányait, majd Nagyváradon szerzett újságírói diplomát. 1990-ben a Majomsziget című ifjúsági lap főszerkesztője. Lánya, Kinde Anna, 1991-ben született. 1992-1996 között az Erdélyi Napló munkatársa. 1996 és 2002 között a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium igazgatója. 2002-ben a Nyugati Jelen aradi napilap főszerkesztője. 2003-tól az Erdélyi Riport szerkesztője. 2006-tól a Várad című irodalmi heti folyóirat szerkesztője. Kezdetben az Erdélyi Magyar Írók Ligája vezetőségének a tagja.

Kötetei

  • A hiúzok természetéről, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1997.
  • Egy másik arc versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000.
  • Szandra May kertje, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002.
  • Szandra May a sivatagban, versek, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2004.
  • Mondhatatlan, versek, Nagyváradi Ady Társaság. Nagyvárad 2006.
  • Rózsavér, versek, a pozsonyi AB-ART Kiadó és a Várad kulturális folyóirat közös kiadása, Pozsony-Nagyvárad, 2009.
  • Szandra May és Tom Vanguard igaz története, versek, Mákvirág Kiadó, Nagyvárad, 2010.
  • Hóbanévad, versek, Riport Kiadó, Nagyvárad, 2011.

Műfordításai

  • Hölgy rózsaszínben, Traian Stef versei, AB-ART Kiadó, Pozsony 2009

Antológiákban való részvételei

  • Ablak, fiatal magyar költők antológiája, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1986.
  • Menedékjog, Littera Nova Kiadó, Budapest, 1995.
  • Váradykon, Nagyváradi Ady Társaság, Nagyvárad, 2002.
  • Erdélyi Szép Szó, Hargita Kiadó, Csíkszereda,2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007.
  • Költők könyve, Noran Kiadó, Budapest, 2003.
  • Attraverso i tuoi occhi chiusi vedo. Poesie d'amore di poetesse ungheresi. Római Magyar Akadémia, Róma, 2004.
  • Lehunyt szemeden át látom. Magyar költőnők szerelmes versei. Római Magyar Akadémia, Róma, 2004.
  • Kortárs román költők, AB-ART Kiadó, Pozsony, 2008.

Díjak

  • A Romániai Írók Szövetségének irodalmi külön díja vers kategóriában, 2011.
  • Nagyvárad megyei jogú város Kiválósági oklevele irodalom kategóriában, 2007.
  • A marosvásárhelyi Látó folyóirat szépirodalmi folyóirat nívódíja vers kategóriában 2001

Tagságai

  • A Romániai Írók Szövetségének tagja
  • Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tagja 
Forrás : hu.wikipedia.org

Tükröt tartani a démonok elé - Beszélgetés Kinde Annamária költővel, újságíróval 

Nemrég rábukkantam egy régebbi, rövid, provokatív versedre: Kolozsvár nem szerethet, vagy ki tudja, ez a címe. Mi az élményháttere ennek a szövegnek – valóban úgy érzed, hogy Kolozsvár nem szeret?

A vers, amire utalsz, 2006 decemberében született, amikor is a Mondhatatlan című könyvemet vittem el bemutatni Kolozsvárra. Mivel ritkán járok arrafelé, azóta sem voltam, meg azelőtt is elég régen, jól esett volna találkozni néhány emberrel, gondoltam én akkor. De nézzük a verset, rövidke, belefér: „Hogy mért nem szerethet Kolozsvár, / nem tudja azt, csak Orbán János / Dénes, meg a többi titánok: / zsoltok, endrék, attilák, lászlók, / zoltánok, ferencek, egyéb fejedelmek, / lajosok, imrék, gézák, más királyok.” Sokáig úgy gondoltam, hogy íróknak-költőknek figyelni kell egymásra, én így szocializálódtam. Aztán saját frusztrálódásom árán kénytelen voltam megtanulni, hogy elsősorban mindenkit a saját érdekei, szükségletei irányítanak. Kukorelly Endre nemrég Nagyváradon arról beszélt, hogy a kortárs magyar irodalom kemény világ. Na lássuk akkor, mondom én most.
Az irodalmi Kolozsvárt egyébként korábban zárt, elitista közegként érzékeltem. Ami persze részleteiben nem feltétlenül igaz, hiszen a Helikon szerkesztőségében például mindig szívesen fogadtak, ahányszor csak bekopogtattam. De a Kolozsvár-szindrómámhoz tartozik az is, hogy például az 1988-ban, a Forrás sorozatban megjelenésre szánt anyagomat úgy kaptam vissza 1991-ben egy rövid levélke kíséretében, hogy nekik, mármint a Kriterionnak, most fontosabb dolguk van, mint ezzel foglalkozni. Így azután csak 1996-ban jelent meg az első könyvem, szinte ugyanaz a válogatás, a Mentornál. Mert Marosvásárhelynek – hogy a városoknál maradjunk –, feltűnt, hogy nincs könyvem.
Azután meg elmentem lelkesen E–MIL-t – Erdélyi Magyar Írók Ligáját – alapítani, amikor hívtak Kolozsvárra, és ebből is újabb frusztrációk fakadtak, azt a fajta közösségi szellemet, odafigyelést, amit én szorgalmaztam, a fiúk másként gondolták. Az E–MIL-ből való kilépésemmel ez a fejezet is lezárult. Egyedül Sántha Attilával szemben van még némi lelkifurdalásom, akit részben igaztalanul bántottam akkor, hiszen benne valóban megvolt a szándék a másokra való odafigyelésre, a „vidéki” írók segítésére is.

És mi a helyzet Váraddal? Azonkívül, hogy szülővárosod, Nagyvárad gazdag kulturális-irodalomtörténeti hagyománnyal rendelkezik. A város szellemi életének egyik alakítójaként mit jelenthet számodra a „váradiság” – ma?

Ez nagyon kedves és megtisztelő feltételezés, hogy én a város szellemi életének egyik alakítója volnék, csak éppen nem igaz. Bár az is vizsgálatra érdemes kérdés, hogy mit is jelent ma a város „szellemi élete”. A Várad folyóirat versszerkesztőjeként dolgozom immár harmadik éve – másodállásban. Ugyancsak három évvel ezelőtt a Nagyváradi Magyar Diákszövetség keretében kezdeményeztük az Ady Endre Sajtókollégium néhány volt hallgatójával az író-olvasó kör megalakulását, ahol főként kortárs magyar írók, költők műveit olvastuk közösen. Ez a kör most is él, nagy őszi akcióra készülünk, Ady és Léda megismerkedésének napján, szeptember 6-án megünnepeljük a szakítás napját, vers- és paródiapályázatot hirdetünk. Ezzel, úgy vélem, ki is merül az én „szellemi alakításom”. Nem hiszek már az intézményekben, túl lassúak és túl merevek az én gondolkodásomhoz képest. Abban hiszek, hogy ha az emberekben megszületik az igény valamire, akkor azt megpróbálják megszerezni, megteremteni maguknak. Várad egyébként valamiféle régiós központ szerepére készül, majd meglátjuk, mi lesz belőle. 
Teljes interjú :  helikon.ro 

Kinde Annamária öröksége

Kinde Annamária költő, műfordító, szerkesztő 1956. június 10-én született Nagyváradon. 2014. január 5-én hunyt el szülővárosában, hosszan tartó, súlyos betegség után.
Nagyváradon érettségizett, majd Brassóban, az Erdőmérnöki Egyetemen folytatta tanulmányait, a nyolcvanas évek második felében az Ady Endre Irodalmi Kör egyik szervezője volt. 1990-ben a Majomsziget című ifjúsági lap főszerkesztője. 1991-ben született leánya, Kinde Anna. 1992–1996 között az Erdélyi Napló munkatársa. 1996-tól 2002-ig a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium igazgatója, 2002-ben az aradi Nyugati Jelen napilap főszerkesztője. 2003-tól az Erdélyi Riport szerkesztője, 2006-tól a Várad című irodalmi folyóirat szerkesztője. Kezdetben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának vezetőségi tagja. 2013-tól tagja a Szépírók Társaságának. Díjai: Látó nívódíj vers kategóriában (2001); Nagyvárad város kiválósági oklevele, irodalom kategória (2007); A Romániai Írók Szövetségének különdíja (2011).
Önálló verseskötetei
A hiúzok természetéről. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1997;
Egy másik arc. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2000;
Szandra May kertje. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002;
Szandra May a sivatagban. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2004;
Mondhatatlan. Nagyváradi Ady Társaság, Nagyvárad, 2006;
Rózsavér. a pozsonyi AB-ART Kiadó és a Várad kulturális folyóirat közös kiadása, Pozsony – Nagyvárad, 2009;
Szandra May és Tom Vanguard igaz története. Mákvirág Kiadó, Nagyvárad, 2010;
Hóbanévad. Riport Kiadó, Nagyvárad, 2011;
Húzódhatsz közelebb. Válogatott és új versek. Riport Kiadó, Nagyvárad, 2013.
Fordításkötete:
Hölgy rózsaszínben. Traian Ştef versei. AB-ART Kiadó, Pozsony, 2009.
Közlései irodalmi antológiákban:
Ablak. Fiatal magyar költők antológiája. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1986;
Menedékjog. Littera Nova Kiadó, Budapest, 1995;
Váradykon. Nagyváradi Ady Társaság, Nagyvárad, 2002;
Erdélyi Szép Szó. Hargita Kiadó, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, Csíkszereda;
Költők könyve. Noran Kiadó, Budapest, 2003;
Attraverso i tuoi occhi chiusi vedo. Poesie d’amore di poetesse ungheresi. Római Magyar Akadémia, 2004, Róma;
Lehunyt szemeden át látom. Magyar költőnők szerelmes versei. Római Magyar Akadémia, 2004, Róma;
Kortárs román költők. AB-ART Kiadó, Pozsony, 2008.
Forrás : varad.ro 
Kinde Annamária cikkei és a róla szóló cikkek : varad.ro 
Versei 
Eszter királylány semmit sem üzen

Fal mellett heverő bohóc
szakadt göncén
számolgatja a barna foltokat.

A drót végén idegen bolygó,
barikád.
A nyelv kihull a csend túloldalán.

Nem támogat, csak köt,
halálba szólít.
Gyilkos hiány hevít.
Terjed a folt.
 
Immaculata nővér emlékirataiból

Vézna volt, törékeny.
Övé lettem volna.
De féltettem, attól
törne gyenge csontja.
Mondtam: inkább élne,
semmint belém halna.
El is ment zokogva,
megnősült a balga.

Vett más feleséget.
Eddig a történet.

Visszahívnám mostan.
Ágyam könnyben ázik,
sóhajoktól foszlik
lepedőm.
    Ti lányok!
Emlékezzetek rám,
mikor fogadjátok
a csók kapujába
délcegen érkezőt.
Amikor tűzvihar
perzsel dombot, mezőt,
s aki azt eloltja...

De ilyenre mostan
még csak gondolni is!
Hogy elszomorodtam...
Tovább : mek.oszk.hu 

              eirodalom.ro 

KINDE ANNAMÁRIA: RÓZSAVÉR. NAGYVÁRAD, AB-ART KIADÓ, 2009.

Ebben a könyvben, rejtőzködő alkatomon erőt véve, igyekszem lelepleződni”, nyilatkozta a szerző hatodik verseskötete kapcsán, amelyet Simon Judit állított össze a költőnő korábbi köteteinek anyagát és újabb verseit is felhasználva. És valóban: kitárulkozás és rejtőzködés termékeny feszültségében artikulálódik a kötetben megjelenő lírai én önmagához és másokhoz való viszonya.
Nem véletlen, hogy bár a tükör motívuma a legkülönfélébb kontextusokban bukkan fel a versekben, sohasem utal a puszta önreflexióra. Hol néma, hol vak ez a tükör, máskor meg „útja nyitva még”, miközben valaki mindig csak súrolja te­kintetével: olykor mögé néz, máskor meg a semmit, vagy egy szeretett ember arcát pillantja meg benne, vagy éppen az oda nem pillantás lehetőségét: „Be jó, hogy néma a tükör, / És elnézhet mellette bár, / Akinek szemébe ötöl, / Hogy nem minden út egyenes.” (Nemtelen bohóc)

Teljes cikk : lato.ro 


Életének 58. évében hosszan tartó, súlyos betegség után január 4-én Nagyváradon elhunyt KINDE ANNAMÁRIA költő, műfordító, az Erdélyi Riport hetilap szerkesztője, a Várad folyóirat versrovatának vezetője, az Ady Endre Sajtókollégium volt igazgatója. Idézünk Szűcs László írásából:
“Még az ősszel is, amikor beszélgettünk az udvaron, újra és újra azt kérted, hogy a fiatalokkal foglalkozzunk, s mondtad, ha jobban leszel, tanítani szeretnél, költészetről, médiáról megosztani a tapasztalataidat.
És itt vagy, mert mindig itt leszel a Riport csapatában, szenvedélyesen foglalkoztat a kultúra helyzete, véleményed markáns, kritikáid találóak. Elsősorban az írókkal készített interjúid tanítani valóak, az, ahogy a felkészültséget spontán módon elegyíteni tudod a kérdezettel szembeni empátiával. Amit kiadsz a kezedből, azt mindig páratlan igényesség jellemzi. De a szerkesztőségi jelenléted elsősorban a beszélgetéseket, vitákat, munkánknak e talán legfontosabb nyersanyagát jelenti.
Bátran harcoltál a kórral, s megindító volt látni, olvasni, érezni annak a sok száz embernek az aggódását, segítőkészségét, biztatását is, akik veled együtt hittek abban, hogy sikerül, hogy te leszel az erősebb, a csoda lesz az erősebb. Hogy meggyógyulsz, s majd elmehetsz arra a hajóútra, a tengerre, amiről a műtét után beszéltél.
Már kialudt az égősor, a díszeitől megfosztott fát kivittük, ám az ünnep meghittségét ezek hiányában is őrizzük. Ahogy az emlékek, a versek, a lapok kollekciói gondoskodnak arról, hogy a te jelenléted mindig is élő maradjon közöttük, akik szerettek, akik fontosnak tartottak. Az értékteremtő és életigenlő Kinde Annamáriát.”
Teljes cikk videóval : 3.tvr.ro




Fájnak a betűk, könnyesek az emlékek között botorkáló gondolatok akkor, amikor egy olyan jóbaráttól kell búcsút venni, akivel évtizedekig együtt bóklásztunk a jelen aszfaltútjain és a parnasszusi szép útkeresések sokszor mocsaras, sokszor virághímes ösvényein. Vasárnap reggel jött a hír, mely tudatta Kinde Annamária, költő éjszaka visszaadta lelkét a Teremtő Jóistennek.

Ha a költő meghal, mindig versei állítanak síremléket neki, valami dacos, időtlenségből kikiáltó erővel, mert a versek túlélnek mindent… a múltat, a jelent, talán az életet és olykor a poétát is. A barátságunk több mint húsz évig tartott. Elmondhatom, ez a barátság tanított meg arra, hogy megértsem a „barátság” szó jelentését, azét a szóét, mely karmikusan kényszerít arra, hogy megoszd a kenyeret, a szépet, a fájdalmat, a titkokat és a félelmeket valakivel… És ha két verselő ember válik baráttá, akkor muszáj megoszd, megmutasd a verseket, ezeket a legszentebb, legtitkosabb, legmegmutatóbb virágait a léleknek
Teljes cikk : erdely.ma

Eltemették Kinde Annamáriát 

 Eltemették Kinde Annamáriát 

Péntek délután a nagyváradi Rulikowski-temetőben rokonai, ismerősei, barátai, volt munkatársai utolsó földi útjára kísérték a nemrég súlyos betegségben meghalt Kinde Annamária költőt. 

A Steinberger-kápolnánál római katolikus szertartás szerint zajlott gyászmisén Mons. Fodor József általános helynök mondott személyes hangvételű beszédet, részleteket idézve az elhunyt néhány, az alkalomhoz illő költeményéből. Felidézte, hogy az 1989 után, amikor az újonnan alapított Szent József-plébániára került, ismerte meg az elhunyt szüleit, majd később Kinde Annamáriát, aki a leányát is hozzá vitte, hogy első áldozó, majd bérmálkozó legyen. Ebben az időszakban sokat beszélgettek a hit dolgairól. Minden érdekelte, és szívta magába az ismereteket. Egy kereső ember képét ismertette meg benne, „a háromkirályok lelkületével kereste ő is az igazságot”. Súlyos betegként ugyan szorongó érzésekkel, de türelemmel készült a halálra, az örök bíróval való találkozásra.
Úgy fogalmazott: most elvitte „cókmókját” és kiteregette a Jóisten színe előtt. Megnyugtató és vigasztaló számunkra a tudat, hogy e között ha volt is limlom vagy emberi gyarlóság, azért nagyon sok értékes kincs is fellelhető, mindenekelőtt az ő istenkereső lelkülete. „Talán a cókmókok egyik-másik darabjával, és szerettei szószolására kiérdemeli az Úristentől, hogy ha nem is mennyei karokban, de meghúzódik majd egy kis sarokban a mennyek országában”, mondta a vikárius.

Személyisége

Búcsúztató beszédében Szűcs László költő, a Várad folyóirat főszerkesztője hangsúlyozta: nem a költőt, a kiváló újságírót, publicistát vagy a szakavatott fordítót kívánja méltatni, mert ezt sokan megtették helyette. Ehelyett inkább azt emeli ki: bármelyik alkotói énje kapott szerepet, nagyon fontos volt számára mindaz, amit éppen csinált, hitt benne azzal az erővel, mint a gyógyulásban. Amit azonban sem a versei, sem pedig a publicisztikái nem tudnak pontosan tükrözni, az a személyisége, vele még vitatkozni is élmény volt, függetlenül attól, hogy kinek volt igaza. Képes volt magával ragadni az embereket, megkerülhetetlen volt, amit mondott.
Forrás : erdon.ro 

Őrizzük meg Kinde Annamária emlékét ' Megmaradtak a művei,fotó és videói ...

Forrás : litera.hu 
Forrás : erdely.ma 
Forrás : barkaonline.hu
 Forrás : mno.hu 

Forrás :irodalmijelen.hu 
 Forrás : szabadsag.ro
 Forrás :irodalmijelen.hu
 Forrás :erdon.ro
 Forrás : erdon.ro

   
Nyugodjék békében '

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése