Olvasmány váradiaknak és azoknak, akik szeretik Váradot, bárhol is éljenek a világban!
"A napokban, csendes déli órán betértem a nagyváradi Bazilikába. Kinn zajlott az élet, a püspöki palota kertjében libbenve szálltak a sárga falevelek, míg a székesegyház csendjében megpihenhetett a lélek. A jól ismert templomban mindig felfedezek valami újat, hiszen a különböző napszakokban másnak tűnnek az oltárképek és a freskók. Közben a magányban felmerül a zsúfolt és fényesen kivilágított istenháza képe. Elmélkedésembe belehasít rémálomként a bizonytalan, ám lehetséges jövő… Erre nemzetiségünk ijesztő fogyása döbbent rá, s arra gondolok Juhász Gyulát idézve, vajon lesz-e még magyar dal Váradon? Közben templomok jutnak eszembe, ahol valaha még magyarul imádkoztak, ám jelenleg az ortodox egyház tulajdonát képezik.
A Püspökfürdőre vezető út bal oldalán sírokkal körülvéve áll a hájói kápolna, Várad közelében az egyetlen Árpád-kori építmény. A terméskő templom nem sokkal az 1241. évi tatárjárás után épült. Gyermekkoromban Szőlősről csoportosan gyalog indultunk nyár elején a Sarlós Boldogasszony-búcsúra. Izgalmas élmény volt, mert a virágos dűlőúton, közel a Pece-patakhoz, ünneplő ruhában jó volt a templomi zászlók és a kereszt után haladni, énekelni. Szentmártonnál csatlakoztak az ottani búcsúsok, majd megérkeztünk a kápolna elé, ahol csilingelt a kis harang a toronyban. Minket, gyermekeket persze sokáig nem lehetett nyugton tartani, csak addig, míg szomjunkat csillapítottuk a friss házi meggyszörppel. A mise kezdetéig nézegettük a sírokat és megcsodáltuk az 1700-as évekből származó néhány szív alakú sírkövet. Borzongva jártuk körbe a harmincas években öngyilkossá lett Cinca kapitány sírját, akit végrendelete szerint cigánybanda kísért Váradról a temetőig. Közben két lábon járó lexikon nagynénénk Báthory Gábor erdélyi fejedelemről mesélt, akit 1612-ben a kápolna környékén ölt meg két orgyilkos kisnemes, Szilágyi és Hajmási. Aztán rendszerint volt még idő a közeli útszéli meredeken mésztufát gyűjteni, amelyek lombhullató falevelek lenyomatát őrizték, ha szétpattintottuk az öklömnyi darabokat. A mise után a közeli Püspökfürdőbe mentünk, ott fogyasztottuk el a rántott csirkét és süteményt, majd késő délután indultunk haza Váradszőlősre. Úgy emlékszem, talán 1946-tól nem volt már többé búcsú, hiszen a templom a görög katolikusoké lett, majd később az ortodox egyház tulajdonába került.
A fiatal váradiak előtt sem közismert, hogy a török uralom alóli szabadulás utáni első templom az olaszi református templom háta mögötti kicsi épület. Eredetileg Szent Brigitta tiszteletére emelték 1692–93-ban, és római katolikus istenháza volt. Később leégett, ám 1714-re újjáépítették, majd az egyház nagylelkűsége ezt is a görög katolikusoknak juttatta. Ez lett a sorsa az 1720-as években épült római katolikus temetőkápolnának, amely az utóbbi évtizedekben eszközölt átépítés után olyan bizánci külsőt öltött, hogy saját építőmestere sem ismerne rá, ha feltámadna. Ez a templom a református püspöki palota közelében van a zsinagóga mellett, a kéttornyú templomtól egy kőhajításnyira. Azt is kevesen tudják, hogy a rendőrség szomszédságában lévő, rikító tetőzetű ortodox templom valaha az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok tulajdona volt. Váradi ténykedésük viszonylag rövid ideig tartott, majd az ingatlant Mária Terézia jóvoltából az akkor dédelgetett görög katolikus egyház adományként megkapta, hasonlatosan nagy erdőterületekhez és más javakhoz, köztük az üdülőhelyként ismert Biharfüred. A görög katolikus egyház erőszakos megszüntetése után persze ez az egykor római katolikus templom is görögkeleti rítusú. Közben épülnek az újabb, valóban bizánci stílusú templomok és kolostorok. Vajon mi lesz tájainkon száz év múlva? Lesznek-e még hívők, akik benépesítsék a régi templomokat? Egyedüli reményünk marad a bizakodás az isteni gondviselésben és sorsunk jobbra fordulásában, mert akkor lesz megtartó ereje a szülőföldnek."
Forrás : Darabont József Facebook
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése