Mi lesz veled Szent László tér? Exklúziv interjú Emődi Tamás építésszel

Közel három éve kezdődött el Nagyvárad főterének, a Szent László térnek az áttervezése. Az elfogadott alaptervhez képest ma már egy teljesen más terv él, melyet szakmailag nem tart elfogadhatónak Emődi Tamás. Arról nem is beszélve, hogy erről a tervről nem volt semmiféle közvita.Az interjú a biharmegye.ro-n olvasható

Ahhoz, hogy megértsük a jelenleg kialakult helyzetet, időben meddig kell visszamennünk?

2010 –ben döntött úgy a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal, – tulajdonképpen a polgármester – hogy a város két főterének – a Bémer és a Szent László térnek a rehabilitációjával fogja megpályázni az egyik fontos Európai Uniós forrást. Ez egy olyan uniós projekt, amelyet nagyobb városok pályázhatnak csak meg.  Akkor ezt közbeszereztették a városházán és a terveket elkészítő nyertes iroda, a legnagyobb nagyváradi építész tervező intézet lett. Ez volt a Proiect Bihor részvénytársaság.

Ön tagja volt ennek a tervezőintézetnek? 

Nem. Én úgy kerültem a képbe, hogy a kiírás szerint a nyertes cégnek mindenképp rendelkeznie kellett az építészek közül egy műemlékvédelmi szakmérnökkel. Jómagam ilyen képesítéssel rendelkezem, több ízben működtünk már közre együtt ilyen témákban. A pályázat megnyerése után a cégen belül elkezdődött a gondolkodás az ott dolgozó építészek között a tervekről. Előbb négy, később három tervre szűkült le a konkrét elképzelések köre. Ezzel a három tervvel ment a tervező intézet 2010 szeptemberében a város vezetéséhez, hogy döntsenek, melyiket támogatják. Akkor a városvezetés korrekt módon összehívott egy a városháza különböző osztályaiból, valamint az érintett közintézmények és hivatalok képviselőiből álló szakmai fórumot és az ott lévő szakemberek döntöttek a tervekről. A három benyújtott tervből az egyik közel 60-70 százalékos többséggel nyert a többi előtt. Történetesen ez a terv az általam elkészített változat volt. (kép. 1.)

Akkor az ön terve alapján elkezdődött a konkrét tervezés.

Igen. Közel két hónapig tartott a tervek részletes kimunkálása, majd több közvita nyomán egy konszenzusos változat született, melyet a város vezetése ezután benyújtott finanszírozásra. Körülbelül rá másfél évre a Polgármesteri Hivatal megkötötte a támogatási szerződést az Észak-Nyugati Fejlesztési Régió Igazgatóságával. Ez az intézet bonyolítja az uniós pályázatokat a megyében. Ezt követően az önkormányzat honlapjára és a polgármester blogjára is felkerült az időközben minden engedélyt és jóváhagyást elnyert terv.

Mi történt ezután?

Nekünk akkor már semmi dolgunk nem volt, arra vártunk, mikor tendereztetik meg az elkészült tervek alapján a kivitelezési munkákat. Ez 2012 nyarán megtörtént, de mind a négy jelentkező pályázatát formai illetve tartalmi okok alapján visszautasították. Közben, 2012 júniusában új politikai összetételű önkormányzat alakult a választásokat követően a városházán, a liberális pártnak lett egy új alpolgármestere, Mircea Mălan, aki tavaly december táján felhívatott a városházára. Előszedte a tervünket és azt mondta, hogy ez neki így nem tetszik, ez túlságosan egyhangú, szürke, pesszimista hangulatú és nem nyom pregnáns bélyeget a városközpontra, nem tükrözi annak szecessziós jellegét.

Nem szeretnék jogászkodni, de fel kell tettem azt a kérdést, hogy joga volt-e az alpolgármesternek ezt a lépést megtennie, hisz egy aláírt, elfogadott terv volt már.

Nem olyan egyszerű erre a kérdésre a válasz. Az országban nagyon sok uniós projekt fut mindenféle témában. Sok esetben sajnos utólag kiderült, hogy a tervek kivitelezhetetlenek, vagy annyira rosszak, vagy nagyon nagy gond van a megvalósításban pénzügyi vagy műszaki szempontokból. Van ugyan egy költségvetés, de az nem tartható ilyen-olyan okok miatt. Bihar megyében is volt néhány ilyen terv – például a Nymphaea Aquapark esetében,- amikor is kiderült, hogy a terv költségvetése és egyes műszaki vonatkozásai irreálisak. Magyarországi szakértőkkel való egyeztetések során bukott ki, hogy nagyon alábecsülték a tervezők a fenntartási költségeket és több objektumot is rosszul méreteztek. Az a menedzsment grémium, amely a regionális fejlesztési projekteket felügyeli, hozott egy határozatot, hogy ilyen esetekben át lehet dolgoztatni az eredeti terveket. A mi esetünkben is született egy ilyen döntés, de hogy ez miért történt, arra a mai napig nincs válasz. A sajtóban is kizárólag az volt olvasható, hogy az új alpolgármester a meglévő és elfogadott terveket a maga részéről elsősorban esztétikai értelemben valamint a javasolt kőburkolatok miatt nem tartja jónak, de szakmai oldalról jövő radikális, a tervet alapjaiban megkérdőjelező kifogások soha nem hangzottak el nyilvánosan.

Térjünk vissza az új alpolgármesterrel történt beszélgetésre…

Mircea Mălan alpolgármester akkor ott elégedetlenségét fejezte ki a kőburkolat színe és típusa miatt, illetve azt mondta, hogy a tér terve nem fejezi ki a köztér funkcióját.  Az alpolgármester nem volt elégedett a tér közlekedésének megoldásával sem. Erre mi azt mondtuk, hogy egyrészt a városnak a terv készítésekor nem volt egy hosszú távú közlekedési terve, ezért az optimális közlekedési struktúra megoldása értelemszerűen csak improvizatív lehetett, másrészt a fő tengely menti közlekedés általunk eredetileg javasolt kiiktatását épp az akkori és a mai polgármester, Ilie Bolojan nem hagyta jóvá.

Mi történt ezután?

Hát érdekes dolgok történtek. 2013 január végén meglátogatott egy kolozsvári építész barátom, aki épp Nagyváradon volt egy tárgyaláson az önkormányzatnál, mert az ő tervezőintézete készíti a Sas-palota előtti parkoló mélygarázzsá alakítását. Elmesélte nekem, hogy kikérték a véleményét a tervről, melyről megfogalmazott néhány kritikát, amin felbuzdulva a polgármester felkérte, hogy készítse el annak korrekcióját.
Erre ő azt mondta, hogy elfoglalt, de tud ajánlani más építész céget. 

Megkereste-e a barátja által ajánlott építész céget a nagyváradi önkormányzat?

Igen. De természetesen minket erről semmilyen formában nem értesítettek. Ez a cég az Atelier Mass kolozsvári építész cég, fiatalokból álló csapat, akik már több nemzetközi pályázaton is részt vettek, sőt Romániát is képviselték a Velencei Építészeti Biennálén. Nagyon ügyesek, tehetséges építészek. Az önkormányzat megbízta őket, hogy dolgozzák át az eredeti tervet. A dolog pikantériája - és ezt később tudtam meg - hogy írásbeli szerződést nem kötöttek velük. A polgármester és az alpolgármester személyesen ment el Kolozsvárra megbízni a céget, de amikor szóba került az írásos szerződés, majd később elintézzük, volt a válasz. A kolozsvári tervezőcég is nagyon korrekt volt. Megbízásuk után azonnal megkerestek, mint az alaptervet készítő építészt. Többször konzultáltunk, láttam azt, hogy jó kezekbe került a terv módosítása. Írásbeli szerződés nélkül, betyárbecsületre hivatkozva három hónapig dolgoztak a módosított megoldásokon. Nagyon jó terveket készítettek. Miután kész lett, nem vette át azokat az alpolgármester. Egy fillért nem kaptak három hónapos munkájukért a váradi önkormányzattól, sőt azóta fel sem veszik a telefonjukat a polgármesteri hivatalban. Utólag derült ki, hogy azért nem fizették ki a céget, mert egyszerűen nem tetszett az alpolgármesternek a kolozsvári cégnek a terve sem. Nem egy szakmai bizottságnak, hanem személyesen neki. (kép. 2.)

Ezután új fordulatot vett az eddig is hihetetlen történet…

2013 áprilisában teljesen váratlanul egy bukaresti építészt, Horea Gavrișt bízták meg új tervek elkészítésével. Ő formatervező és tanít a fővárosban az Építészeti Egyetemen. Megbízása arról szólt, hogy az alpolgármester szája íze szerint készítsen teljesen új tervet, de senki sem látta a hivatalos tervfeladatot, ha egyáltalán volt ilyen. Azaz nyílt közbeszerzés vagy pályáztatás helyett egyszerűen felkértek valakit személyes szimpátia vagy az irányíthatósága alapján. Így prostituálódik a szakma... 

Akkor nem is volt közbeszerzés? Jogilag ez szabályos?

A helyes válaszhoz egy kis kitérőt kell tennem. A román közbeszerzési törvény úgy szól, hogy 15 ezer euró alatt joga van az állami intézménynek a közvetlen árajánlat kérésre és megbízásra. De ez a munka – hisz 3 hektár tervezéséről van szó – teljesen nyilvánvaló, hogy ennél sokkal nagyobb nagyságrendű tervet igényel. Sajnos a Román Építész Kamara évek óta vitatkozik a minimális honoráriumokról, nincs ebben kötelező állásfoglalás s a be nem tartását gyakorlatilag nem szankcionálják. Ezt a kiskaput használta fel az új közvetlen megbízással a polgármesteri hivatal, noha az Európai Unió kifejezetten szorgalmazza a tervpályázatot jelentős közérdekű beruházások  esetén. Körülbelül másfél hónappal ezelőtt nyilvánosságra került az új terv és ekkor szembesülhettek Nagyvárad polgárai az új elképzelésekkel. 

Legyen szíves, foglalja össze azokat a legfőbb különbségeket, amely az ön terve és a legújabb, a bukaresti építész által készített terv között feszül?

A legfontosabb, hogy az eredeti terv és a kolozsvári csapat által készített terv is messzemenően figyelembe veszi azt a térszerkezetet és  térszervezési módot, mely közel 300 éve jellemzi a főteret. Amit most látunk a Szent László téren, az egy karteziánus szerkesztés eredménye, a századelőn kialakult úttengelyek, fasorok és zöld szigetek együttese. Ehhez képest az új terv teljesen felrúgja a hagyományos térszervezési módot, tengelyeket és perspektívákat - és mintha nem is Nagyváradon lenne – új, önkényes és a hely adottságaival kontrasztot képező hangsúlyokat és térosztást hoz létre, perspektívákat zár le teljesen esetlen, sőt agresszív módon. Semmibe veszi a tér eredeti dinamikáját és történelmi hagyományát. Jól jellemzi a tervfolyamat követhetetlenségeit, hogy a nyilvánosság előtt bemutatott tervek első, giccskollekciós változatán még szerepel egy obeliszk is, tetején egy angyalkával amelynek funkcióját senki nem értette. Azóta már ez is lekerült a végső változatról, ugyanakkor a köré szervezett kompozicionális valamint térburkolati elemek maradtak – persze okafogyottan. Az egész,  amúgy csupán felülnézetben értelmezhető és átlátható, barokk kert jellegű kompozícióra épülő terv legnagyobb „röheje” – elnézést a kifejezésért – hogy a tér tengelyének a közepébe egy hangsúlyos térplasztikájú, „szecessziós” villamosmegállót tervez a bukaresti építész. (kép. 3.)

Hol tart ma ez az ügy?

Az építész s a civil társadalom egy része az új tervek s persze a megbízás módja láttán elkezdett tiltakozni. Talán ez is kellett ahhoz, hogy az öncélú obeliszk – amely sem gondolatiságában, sem formájában nem illik oda - végül a dolgok mai állása szerint kikerült a tervből. Néhány apró javítás is történt, a növényzetet is normalizálták némiképp, de továbbra is maradtak az alapvető kompozicionális bakik, s a „villamosmegálló” lesz az egyik kiemelt, legfontosabb elem a főtéren.

Volt-e közvita az új tervről?

Nem volt. Sőt, az alpolgármester egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy azért nem lesz közvita, mert már egyszer volt. Ez a közszférát sértőn kicsúfoló kijelentés, ugyanis az akkori közvita egy teljesen más terv esetében lett megtartva. Ha össze akarnám foglalni azt, hogy hol tartunk ma, azt mondanám, hogy az egyértelmű visszaélésektől hemzsegő procedúra mentén egy szánalmas retorikájú, politikailag éretlen, ám autokrata alpolgármester erőből vitt át egy a városközpont arculatát évtizedekre alapvetően meghatározó esetlen és anakronisztikus tervet.

Az új terv megkapott-e minden engedélyt?

Sokáig bizakodtunk, hogy ez a terv nem fogja megkapni a bukaresti műemlékvédelmi bizottság engedélyét. Nem is kapta meg, számtalan kifogást emeltek s gyakorlatilag  átdolgozásra ítélték. Rá három napra a művelődési miniszter ennek ellenére aláírta az engedélyt, úgy értelmezve a bizottság döntését, hogy az csupán konzultatív. Azt megtette, hogy az engedély aláírásakor belevette a műemlékvédelmi bizottság kifogásait, de azokat csak ajánlás szintjén és nem feltételként fogalmazta meg. Így minden nehézség elhárult.

Brüsszel nem tehet semmit? 

Az unió azt mondja, hogy amennyiben a procedúra megfelel az adott ország törvényeinek, akkor nem szól bele. Nagyon sokszor pengeélen állt a dolog, jogi szempontból talán ott lehet törvénysértésről beszélni, hogy a Gavriș-féle terv nem egy tervkorrekció (revizuire de proiect), hanem az eredetivel illetve a megvalósíthatósági tanulmánnyal építészeti szempontból köszönő viszonyban sem álló új terv. Ráadásul kellett volna hozzá az eredeti tervező jóváhagyása és a változtatások általa történő indoklása.

Hogyan tovább most?

Június óta nagyon felfutott ez a dolog, főleg a civil oldalon meg a sajtóban, a Polgármesteri Hivatal helyett magunk szerveztünk szakmai vitát, melyen a kolozsváriak is bemutatták tervüket, nem kis elismerést aratva. A legnagyobb szomorúság az egészben az, hogy a váradi építészkamara nem állt mellénk, megosztott lett, hallgatott nagyokat vagy szánalmasan dadogott. Míg több megyei építészkamarai tagozat is kiállt mellettünk, ők opportunizmusból inkább meghajoltak. Többen attól féltek és félnek, ha ellentmondanak a városvezetésnek, akkor nem fognak kapni önkormányzati megrendeléseket, terveik engedélyeztetését megnehezítik. Jellemző, hogy a váradi építészkamara vezetője – hogy ne kelljen konfrontálódnia az alpolgármesterrel - azóta már beadta a lemondását.

Mi a helyzet a Szent László téren álló szobrokkal?

Ami a szobrokat illeti, azok nem képezték a tervkiírás tárgyát, így mi nem is foglalkoztunk ezzel, bár azt többször is javasoltuk, hogy a Gojdu szobrot helyezzék át a főtérről az eredetileg elképzelt helyszínre, a Körös partjára, a Gojdu Liceum elé, mivel rendkívül aránytalan a jelenlegi környezetében. Úgy tűnik ebből még is lesz valami, bár más helyszínről tudok. Magam is a sajtóból értesültem arról, hogy a Polgármesteri Hivatal az ortodox és a görög katolikus templomok elé egy-egy álló alakos püspökszobrot helyezne el, a két felekezet kérésére, valamint, hogy Mihai Viteazul helyére Ferdinánd király szobrát állítaná fel.

Van-e még remény arra, hogy ez a bukaresti terv mégsem valósul meg?

Egy nagyon pici remény azért van. Az Európai Unió szigorú határidőket szab és a térnek 2014 végére készen kell lennie. Ha nincs kész, akkor elveszítjük az uniós pénzt. A kivitelezésre még közbeszerzést kell hirdetni, az is elhúzódhat, jön a tél, leállnak a munkák és jövőre nagyon könnyen ki lehet futni az időből. Azonban félek attól, ha elcsúsznak is a munkák, akkor is befejezik azt, már csak presztízskérdésből is, legfeljebb a határidőn túl a nagyváradi adófizetők fizetik majd meg a tér újjáépítését és nem az unió.