Bémer László

Sok nagyváradi tudja,hogy a Bémer tér Bémer püspökről van elnevezve. Megérdemelne egy emléktáblát Nagyvárad városától ...Ki volt Bémer László ?

Bémer László (bezdédi és kisbákai báró) (Kisbáka, 1784. április 8. – Ungvár, 1862. november 4.) nagyváradi püspök.

 Egerben, Ungváron, Szatmárnémetiben és Pesten tanult. Egerben szentelték pappá, nyolc hónapi segédlelkészkedés után kunszentmártoni plébános és kunságkerületi iskolaigazgató, később fényeslitkei esperes lett. Fokonkénti előléptetésben dulcinai választott püspök, bátmonostori apát, egri kanonok és kisprépost, azután a hétszemélyes tábla ülnöke, végül 1843-ban nagyváradi megyés püspök lett. Haynau parancsára 1849 karácsonyán Bémer püspököt is elfogták. Haynau megígérte neki, ha lemond püspöki címéről, akkor lemondása esetén minden további eljárást megszüntetnek ellene és szabad lesz. Amikor pedig a püspök benyújtotta lemondását még aznap elfogták és Pesten 1850. március 5-én felségsértés bűnének vádjával halálra ítélték. Haynau azonban az ítéletet 20 évi vasban letöltendő várfogságra módosította. A Vatikán azonban bevetette diplomáciáját püspökei megmentésére, ennek eredményeként a büntetését száműzetésre enyhítették, Báró Bémer László Püspök viszont elvesztette jogait egyházi javaihoz és a magánvagyonát elkobozták. Száműzetését egy Innsbruck melletti kolostorban töltötte. 1859-ben megvakult, és 1860-ban 10 év száműzetés után engedélyezték hazatérését. Előbb Sátoraljaújhelyre került, majd unokahúgához Báró Reviczky Amáliához Ungvárra, aki haláláig gondozta. 1862. november 7-én halt meg, Ungváron temették el a római katolikus templom sírboltjában. Szaniszló Ferenc nagyváradi püspök azonban nem hagyhatta, hogy neves elődje más egyházmegyében nyugodjon. Engedélyt szerzett a holttest átszállítására, és saját költségén Ungvárról Nagyváradra hozatta báró Bémer László püspök földi maradványait. 1862. december 15-én Szaniszló Ferenc püspök vezetésével, hatalmas tömeg kíséretében és részvételével a nagyváradi székesegyház sírboltjában temették el. A dualizmus korában - 1887-ben - Nagyvárad központjában teret is neveztek el.

Forrás : hu.wikipedia.org 

Születésének 120. évfordulója, valamint az 1956-os forradalomban vállalt szerepe kapcsán manapság többet beszélünk Mindszenty bíborosról. Kevesen tudják azonban, hogy száz évvel Mindszenty vértanúsága előtt, az 1848–49-es szabadságharc utáni rémuralom is mártírokat adott a magyar katolikus egyháznak. Legalább háromszázra lehet tenni a szabadságharc után bebörtönzött vagy meghurcolt papok számát, a megtorlás nem tett kivételt a püspökökkel sem. Öt főpap került börtönbe, közülük a legszomorúbb sors Bémer Lászlóra, a nagyváradi püspökre várt.

Báró Bémer László 1784 ápr. 8-án született a Szabolcs megyei Kisbákán. Tanulmányait Egerben végezte, pappá 1811-ben szentelték. Rövid gyöngyösi káplánság után, 1812-ben került a kunszentmártoni plébánia élére, ahol tanúbizonyságot tett jó szervezőkészségéről és bölcsességéről. Négy év elmúltával felcserélte javadalmát a fényeslitkei plébániával, hogy a családi birtokot közelebbről tudja igazgatni. 1830-ban Egerbe került, ahol kanonoki és kispréposti címet kapott, valamint választották a hétszemélyes tábla ülnökévé is. [1] 1843-as nagyváradi püspöki kinevezését kiváló munkájával és lelkipásztori tehetségével szolgálta meg.
Bémer László, mint arisztokrata és főpap, tagja volt az országgyűlés főrendi házának, így vett részt az utolsó rendi országgyűlésen, majd az 1848-as pesti országgyűlésen is. 1849. január 5-én, amikor az osztrák hadsereg Windisch-Grätz vezetésével bevonult Pestre, a magyar katolikus püspöki karból csak ketten – Horváth Mihály csanádi püspök és Bémer László váradi püspök – követték a Debrecenbe vonuló országgyűlést és politikai vezetést. Bémer László első jelentős szereplése Debrecenben, 1849. március 15-én volt, amikor március idusának évfordulóját ünnepelte a város. Ekkor szentmisét tartottak a Szent Anna templomban, amelyet Bémer László püspök celebrált. A mise után Lázár Miklós helyi káplán ünnepi beszédet tartott. A szentmisében részt vett az akkori politikai és katonai vezetés, a városban tartózkodó képviselők, hivatalnokok és a nép, reformátusok és katolikusok egyaránt. Innen indultak a Református Nagytemplomba, a főutcán a Debrecenben tartózkodó katonai alakulatok álltak díszőrséget a nagytemplom felé tartó tömegnek. A református templomban Könyves Tóth Mihály, híres helyi református lelkész és Szoboszlai Papp István szuperintendens tartottak beszédet, istentiszteletet. 1848–49 így hozta össze a vallásokat, kovácsolta össze a nemzetet, ahogyan szép példája volt ez a szentmise, valamint istentisztelet az ökumenizmusnak.
Bémer püspök a szabadságharc alatt végig a nemzeti oldalon állt. A honvéd csapatokat pénzzel és élelmiszerrel látta el, és 1849 áprilisában egy Várad környéki erdőt is átengedett a kormánynak lőszergyártás céljaira. Részt vett a trónfosztó országgyűlésen is, és ő maga is a szószékből hirdette ki a trónfosztást és az ország függetlenségét, körlevélben parancsba adta az egyházmegyéje papjainak, hogy ők is hirdessék ki azt. Amikor az oroszok betörtek Magyarországra elrendelte, hogy tartsanak körmeneteket és Istenhez könyörögjenek az ország védelméért.
A detronizáció kihirdetése, a hálaadó istentiszteletek tartása és az erősen politikai tartalmú könyörgés elimádkozása a szabadságharc leverése után sok pap számára keserves megpróbáltatást hozott. Az alsópapság tagjai közül öt lelkészt kivégeztetett az osztrák vérbíróság. Ezen kívül tizenhatot halálra ítéltek, és miközben a siralomházban készültek a halálra, hetek múlva kegyelmeztek meg nekik. A megtorlás során azokat a papokat, akikről megtudták, hogy honvédként harcoltak a szabadságharcban, besorozták a császári hadseregbe, és távoli tartományokba vezérelték őket. A „katolikus” Habsburg udvar haragja elől a püspöki kar sem menekülhetett. Görgey Világosnál még le sem tette a fegyvert, Ferenc József már a forradalom pártjára állt püspökök elmozdítását vette fontolóra. 1849. július 3-án jelentette be Alexander Bach belügyminiszter, hogy a magyar egyházat meg kell tisztítani minden olyan elemtől, akik veszedelmesek államra és egyházra egyaránt. [2] Súlyos vádakkal illette a magyar kormány és V. Ferdinánd által kinevezett püspököket is, elsősorban Hám Jánost, s mivel a kinevezett püspökök pápai megerősítése még nem történt meg, Ferenc József valamennyiük kinevezését visszavonta. Haynau rémuralma alatt elsőként Rudnyánszky József besztercebányai püspök került börtönbe, hatévi vasban történő várfogságra ítélték. Hasonló sorsra jutott Jekelfalusy Vince szepesi püspök, Leményi János fogarasi görög katolikus püspök és Lonovics József kinevezett egri érsek is. A bécsi pápai nuncius közbenjárására azonban a börtönből kiszabadultak, de életük végéig különböző ausztriai kolostorokban töltötték száműzetésüket. Püspöki jogkörük gyakorlásától természetesen mindegyiküket megfosztották.
Haynau báró legkegyetlenebbül Bémer Lászlóval bánt el. Elfogatásának közvetlen oka az volt, hogy a békésszentandrási káplán védekezésül püspökére hivatkozott. A káplán a szabadságharc alatt honvédlelkész volt, a trónfosztás után pedig hálaadó istentiszteletet tartott. Kihallgatásakor azt állította, hogy beszédét Bémer püspök körlevele és a magyar kormányhoz intézett üdvözlő felirata alapján készítette. A káplán vallomása arra indította a hadbírót, ha a fiatal pap bűnt követett el, püspöke még inkább. Bémer Lászlót 1849 decemberében fogták el, és a haditörvényszék felségsértés miatt kötél általi halálra ítélte, majd ítéletét „kegyelemből” húszévi várfogságra változtatta. Bémer meghurcoltatása a közvéleményben óriási felháborodást keltett. Ennek is tulajdonítható, hogy a várfogságból hamarosan megszabadult, püspöki székét azonban nem foglalhatta el. Különböző ausztriai kolostorokban, így Maria-Enzersdorfban és a neustifti bencés monostorban töltötte a száműzetés éveit. A számkivetettség idején írta meg elmélkedéseit és imádságait tartalmazó Lelki Vezér című könyvét, melyet névtelen tisztelői adattak ki Bécsben 1851-ben. 1859-ben, rendkívül megromlott egészségi állapotban, teljesen megvakulva engedték haza Magyarországra. Ungváron halt meg 1862-ben. Utódának, Szaniszló Ferencnek sikerült kieszközölnie a Helytartótanácsnál, hogy sokat szenvedett elődjét a nagyváradi püspöki sírboltba temesse.
Teljes cikk : tortenelemportal.hu

Egy hónappal újratemetése után, a Vasárnapi Újság 1863. január 25-i számában terjedelmes méltatás jelent meg a tragikus sorsú főpap pályafutásáról a Nagyváradon született újkígyósi, majd gyulai plébános, Göndöcs Benedek tollából. Az alábbiakban részletet közlünk – korabeli helyesírással – a magát Bémer László tanítványának valló esperes írásából:

„A jeles egyháznagy és buzgó hazafi, kinek arczképével és biztos kútfőkből meritett életirásával kedveskedünk olvasóinknak, Bezdódi és Kis-bákai báró Bémer László, a boldog emlékezetű nagy-váradi püspök. Ritka azon férfiu, ki az élet zajló hullámai között annyit hányatott s kedélyhangulatát annyira megtartotta, mint ő. Törékeny testét elgyöngiték a mostoha körülmények, a nélkülözés: de lelkét erőssé tette az élö hitből meritett bizalom abban, ki az emberek sorsát megmérhetetlen bölcsesége szerint vezérli.

Élete a fokozatos emelkedés s a gyászos hanyatlás erős vonalaival van átszőve; de minden forduló ponton felismerhetők a nemes jellemvonások, melyek öt elöttünk tiszteletreméltóvá, emlékét feledhetetlenné teszik.

Teljes cikk : biharmegye.ro