Bunyitay Vince : A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig

Forrás : mek.oszk.hu

Első kötet
A VÁRADI PÜSPÖKÖK
A PÜSPÖKSÉG ALAPÍTÁSÁTÓL 1566. ÉVIG.

Második kötet
KÁPTALANOK, MONOSTOROK
A PÜSPÖKSÉG ALAPITÁSÁTÓL 1566. ÉVIG.

Harmadik kötet
EGYHÁZAK
A PÜSPÖKSÉG ALAPÍTÁSÁTÓL 1566. ÉVIG.

Negyedik kötet
A VÁRADI PÜSPÖKÖK
A SZÁMÜZETÉS S AZ ÚJRAALAPÍTÁS KORÁBAN (1566–1780)

Elérhető  : mek.oszk.hu

Ezidén március 26-án lesz 85 éve annak, hogy Bunyitay Vince c. püspök, váradi kanonok visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Ezen évforduló, a magyar kereszténység 1000., a világkereszténység 2000. évfordulója, meg Szilágyi Aladár, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt főgondnoka, a Bihari Napló főmunkatársa biztatása, az ügy melletti gondos bábáskodása érlelték meg bennünk azon gondolatot, hogy gyakorlati módon is fejet hajtsunk nagy történészünk, Bunyitay Vince előtt, ki nemcsak a Váradi Püspökség Története I—IV. kötetének megírásával jeleskedett alapításától 1780-ig, hanem ezen munka a magyar katolikus egyháztörténelemnek, de ezt kitágítva a magyar nemzeti politika-, gazdaság-, nemzetiség-, irodalom- és művészettörténetének is gazdag adattára. „Bunyitay Vince történetírói munkásságával olyan elévülhetetlen emléket hagyott hátra az örökös nemzedékeknek, hogy neve a magyar történettudomány múltjában éppen olyan örökös lesz, mint Verancsics, Oláh, Forgács, Horváth, Ipolyi, Rómer Flóris, Pray, Katona, stb.”, írja 1935-ben róla Dr. Lindenberger János a Trianon által kettészakított nagyváradi egyházmegye magyarországi részének apostoli kormányzója, mikor megjelenik 46 év után a IV. kötet Dr. Málnási Ödön tanár kiegészítésével és jegyzeteivel.
 Bunyitay Vince hat kötetre tervezte munkáját, sajnos halála megakadályozta ennek bevégzésében. De a megírt négy kötet is nemcsak a váradi egyházmegye papjainak, híveinek, hanem a magyar nemzet és az ennek keretében együttélő nemzetiségek múltján okulni, tanulni vágyó minden olvasónak is mindenkor időszerű Bunyitay történelmi munkája, mert egy nemzet küzdelmét, többször bukását, de mindig felemelkedni tudó újjászületését is bemutatja. Ezért fordultunk Anyaországunk Kulturális Örökségének Minisztériumához anyagi segítségért, hogy gazdasági nyomorúságunk állapotában is megjelentethessük négy egymást követő évben Bunyitay négy kötetét. Örömünkre ezen támogatást meg is kaptuk! Így folyó esztendőben kiadva I. kötetének hasonmását oktathatja a ma nemzedékét is és hitet önthet lelkünkbe: nemzetünk feltámadásának és a váradi püspökség újbóli felemelkedésének hitét.
Munkáját értékelve gróf Széchenyi Miklós püspök elődöm, értesülve súlyos betegségéről, 1915 március elején sürgős előterjesztést tett Bunyitay címzetes püspökké való kinevezésére. Jankovics Béla miniszter rövidesen közölte is ezen kinevezést. Mikor az akkor már önkívületi állapotban lévő Bunyitay kis időre magához tért és közölték vele a püspöki kinevezést, örömmel mondotta: „Legalább elmondhatják, hogy a szegény kálvinista Bunyitayakból egy püspök is került ki.” Jellemző széles látókörű, ökumenikusan is gondolkodó lelkületére.
&l   Nemcsak könyveinek stílusa, de beszéde is nagyon magyaros. Környezete tagjait mindig figyelmezteti az idegen kifejezések mellőzésére. Még a „Laudetur” latin katolikus köszöntésre is „Mindörökké”-vel felel. Gyakori mondása volt: Vannak, akik szolgákká akarnak tenni bennünket, ne tegyük hát mi magunkat lakájjá!
A 19. század végén sok jeles paptörténésze volt a magyar történelemnek, kik versenyeztek a múlt emlékeinek feltárása és konzerválása munkájában. De együtt sehol sem volt annyi jeles paptörténész, mint Váradon: Bunyitay Vince, Fraknói Vilmos, Karácsonyi János, Rómer Flóris. Ők kiváló váradi elődeik: Gánóczy, Pray, Fejér példája nyomán okulva és lelkesedve igyekeztek maradandót alkotni a magyar történetírásban. Bunyitay Vincének az ötödik-hatodik kötet megírására nem maradt ideje. Anyag bőven van szekrényeinkben: elődök, kanonokok naplói, feljegyzései, félretett korabeli újságok, stb. 1935-ben Dr. Lindenberger így ír a IV. kötet megjelenésekor: „Ha módom lesz a még tervezett két kötet megírására megbízást adni és Bunyitay munkatervét az utolsó váradi püspök haláláig — itt gróf Széchenyi Miklós 1923-ban bekövetkezett halálára utal — terjedő feldolgozás kiadásával megvalósítani, akkor a kései nemzedékek is hat kötetben együtt láthatják püspökségünk dicső, megpróbáltatásokban teli múltját és jövőbe vetett hitük is megerősödhetik.” Hát Ő ezt nem valósíthatta meg. De Isten különös kegyelméből a váradi egyházmegye múltja Széchenyi püspök elődöm halálával nem pecsételődött meg. Tovább élünk s akármennyi a politikai rosszakarat, beolvasztási törekvés, akármennyire javaink jórésze még rablóink hatalmában és kezében van, bízunk abban, hogy a történelem Istene tovább élteti egyházmegyénket, népünket, míg ember lesz a földön. De az ötödik-hatodik kötet megírása még reánk vár, buzdulva Bunyitay példáján. S reánk vár hitet jelölni és utat mutatni népünknek, a reánkbízottaknak. Ennek egyik eszköze ezen I. kötet kézreadása is. Vedd és olvasd!
&lMély hálámat fejezem ki a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának az anyagi segítségért!
&l Nagyvárad, 2000. április 26.
&l Püspökké szentelésem 10. évfordulóján,
&l†Tempfli József
&l  Várad 81. püspöke

&l