Valamikor úgy negyven éve történt az alábbi történet.Akkoriban nagyon nehezen lehetett hozzájutni az alapvető élelmiszerekhez.Jegyre adták,vagy sorba álltunk több órán keresztül,esetleg " pult alatt " megvetted,jóval drágábban. Ha közeledtek a nagy ünnepek,sokan kipróbáltak minden eszközt annak érdekében,hogy az asztalra kerüljön valami.Azok a fiatalok akik 1989 után vagy előtte születtek,nem tudják elképzelni,milyen öröm volt hozzájutni csokoládéhoz,banánthoz, narancshoz,citromhoz,csak néhányat felsorolva.
Az egyik Alimentára,ma ABC főnöknél dolgoztam délutánonként.4-5 órai munkámért 50-60 lejt kaptam,plusz teljes ellátást.Édesenyám utalt arra,hogy közeledik az ünnep,jó volna,ha kapnék valamit a főnöktől.Az egyik este,a munkaidő lejárta után,megkérdezte a főnök,hogy mire van szükségünk. Hirtelen nem tudtam válaszolni.A vacsora után mind a négyen ajándék csomagot kaptunk. Emlékszem, volt benne olaj,cukor liszt,csokoládé,citrom,narancs,banán,két kiló disznó,és marha hús.Akkor ez az ajándékcsomag nagyon értékes volt édesanyámnak.
Miután az Alimentára főnöknek felépítették a házát,megszűnt a " kapcsolat ".Volt egy munka,melyet elvégeztünk.Megkérdezte,mire van szükségünk.Azt mondta,édesanyám írjon egy listát és menjek el az Alimentárába.Évekig mehettem a listával,mert ha lehetett mindent kaptam.Kb. 1988-ban leváltották, mert " problémája " lett a Szeku egyik ezredesével.Az Alimentára főnök már nem tudott kiszolgálni,de a tesvérei igen.1989 tavaszán a tesvérével együtt "átlépték" a határt.Élete nem úgy alakult,amilyennek szerette volna,mert az 1990-es évek közepén haza költözött.Több vállalkozásba kezdett,de mint becsületes személy nem ért el nagy eredményeket.Ha lehetett,a lehetőségeim szerint támogattam.Ma nyugdíjas, de még szükséges hogy dolgozzon.Sokakon segített az élete során,de amikor neki lett volna szüksége rá,a régi barátok eltűntek.Nem panaszkodik,hanem tovább éli az életét.A mai napig hálás vagyok az Alimentára volt főnökének,mert kiérdemelte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése