Gróf Széchenyi István 1821 derekán járt első ízben Nagyváradon,
még mielőtt erdélyi útjára indult volna. A harmincas évek közepén két mozzanat
fűzte szorosabbra viszonyát Biharhoz és Nagyváradhoz. Bihar vármegye „tekintetes
karai és rendei” valamikor 1835 végén vagy 1836 legelején azzal a kéréssel
keresték meg, hogy járuljon hozzá a róla való arckép elkészíttetéséhez Bihar
vármegye elöljárósága számára. Erre válaszolt gróf Széchenyi István 1836. február
11-én Pesten keltezett levelében. „Tetteim oly csekélyek, honosaimnak
személyem iránti vonzódása ellenben annyi esetben oly érdemem fölötti, hogy
igen-igen érzem, a tekintetes karok és rendek kívánata is képmásomat bírni sem
lehet annyira jutalom, mert erre ok sincs, mint inkább egyik példája, mennyire
méltatja a magyar a becsületes tiszta honi szándékot is, és így mily bérre tarthat
az igazi érdem számot.” Szerénységére valló kezdő sorai után, kérte a
bihariakat, hogy válasszanak erre „magasabb polcon” álló „érdemes"
hazafi személyét, s „nem engem, kiben egyenesen megvallva, csak az a kis
lélek ér tán valamit – melyet festeni nem lehet – de kinek sárgás,
ráncteli képe és soványka törődött teste képnek sehogy se való.” - írja Demény Lajos.
Teljes cikk : epa.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése