Forrás : gerincrevagva.blog.hu
"A Rhédey-kertben (ma Bălcescu park) három négyzetméternyi területet
kapott használatba a Tikvah Egyesület azért, hogy szobrot állítsanak a
holokauszt váradi gyermekáldozatainak. A szobor elhelyezése
jelkép-értékű, 1944-ben ugyanis innen indultak a váradi zsidókat a
haláltáborokba szállító vonatok."- olvashatjuk a Reggeli Napló cikkében.Heyman Éváról olvasható : "Bár Heyman Éva (1931–1944) neve fennmaradt, a szobor az összes gyermekáldozatnak emlékét őrzi majd, mondta Teszler Emília." Teljes cikk : reggeliujsag.ro
Ki volt Heyman Éva ? Röviden összefoglalva :
"Nem sikerült
viszont maguk mellé venniük Rácz Ágnes első házasságából született kislányát, a
tizenhárom éves Heyman Évát, akit a naplója révén „a magyar Anna Frank”-ként
tartanak számon; a kislányt elhurcolták a nagyváradi gettóból, rövidre szabott
élete Auschwitzban ért véget." - írja Lőwy Dániel. Teljes cikk : multesjovo.hu
Bővebb információ ovasható Kunt Gergely írásában. Idézet :
Lőwy Dániel ezt írta a Soá nagyváradi emlékírói cikkében A magyar Anna Frank naplója címmel :
"Jelen
tanulmány fókuszában egy 1947-ben megjelent kötet áll Zsolt Ágnes:
Éva lányom.
Napló, melyet az Új Idők Irodalmi Intézet adott ki, rendkívül
kis
példányszámban. A közzétett naplót az előszónak tekinthető visszaemléke-
zés előzi
meg, és a kötetet két levél zárja. A könyvvel tudomásom szerint eddig
hazánkban
alig foglalkoztak, külföldön többször kiadták, angolra, héberre is
lefordították.Angolul
először a Yad Vashem Intézet adta ki 1974-ben, ez volt az
első kötet,
amelyet a múzeum a magyar zsidóság tragédiájának szentelt.
EGY KISLÁNY
KRÍZISNAPLÓJA
A napló
szerzője az 1931-ben Nagyváradon született Heyman Éva, aki neológ
zsidó
nagypolgári családból származott. A város első neológ főrabbija Éva déd-
apja,
Rosenberg Sándor volt.Az anyai nagyapja nevét Rosenbergről Ráczra
magyarosította,
egyes források szerint erről kapta az általa vezetett Rácz gyógy-
szertár a
nevét; más – pontosabbnak tűnő – kútfők szerint Rácz Rezső patikája
a Magyar
Korona Gyógyszertár nevet viselte.A lányuk, Rácz Ágnes gyógyszeré-
szetet
tanult Kolozsvárott, első házasságából – amelyet az építész Heyman Bélá-
val kötött –
származott a naplóíró Éva. Ez a kapcsolat azonban hamarosan válás-
sal végződött, s Ágnes a polgári radikális íróhoz, Zsolt Bélához
ment feleségül, így neve Zsolt Ágnesre változott.A házaspár Budapestre
költözött, de a kislány Nagyváradon maradt, ahol anyai nagyszüleivel élt.
Nem sikerült
viszont maguk mellé venniük Rácz Ágnes első házasságából született kislányát, a
tizenhárom éves Heyman Évát, akit a naplója révén „a magyar Anna Frank”-ként
tartanak számon; a kislányt elhurcolták a nagyváradi gettóból, rövidre szabott
élete Auschwitzban ért véget."
Teljes írás : epa.oszk.hu
Teljes írás : epa.oszk.hu
"A naplóírást Heymann Éva a tizenharmadik születésnapján, 1944. február 13-án kezdte meg, s az utolsó bejegyzés május 30-i keltezésű, vagyis a napló közvetlenül Éva elhurcolása előtt zárul. A naplóíró odaveszett; Zsolt Béla szavaival „ezt a csillagszemű kislányt 1944. október 17-én megégették”. Mi is e kis kötet lényege? Újból Zsolt Bélát idézem: „A gyermek észleletei, majd félelmei, előbb az emberektől, majd a haláltól. A fasizmus gyermekszemmel.”
Éva feljegyzéseit az édesanyja, Zsolt Ágnes adta ki a háború után. Azt állította, hogy a naplót a család házvezetőnője, Szabó Mariska lopta ki a gettóból; tőle kapta volna meg 1945-ben. Röviddel később az anya öngyilkos lett. A napló eredetisége vitatott, mivel a kézirata elveszett. Feltételezik, hogy Zsolt Ágnes megváltoztatott részeket és részleteket, az is elképzelhető, hogy a teljes szöveget maga írta. Elemzésében Frojimovics Kinga kimutatta, hogy a napló kétséget kizáróan olyan személy műve, aki a nagyváradi gettó foglya volt. Függetlenül attól, hogy az események közvetlen krónikája-e avagy utólagos összefoglalás, a napló közreadásának célja Heymann Éva nevének és rövid létének megörökítése volt.
A korabeli sajtóból választ kaphatunk a napló eredetiségének kérdésére. Zsolt Béla a könyv megjelenésekor Feleségem könyve címen ismertetést írt róla. Ebben úgy fogalmazott, hogy Zsolt Ágnes „a könyvben, emlékezetből, első házasságából való tizenhárom éves kislányának naplóját rekonstruálta.” Vagyis nem ejt szót arról, hogy a naplót bárki megőrizte volna vagy az egyáltalán fennmaradt volna. Nyitott kérdés, hogyan sikerült Zsolt Ágnesnek – a háború után – az eseményeket naplószerűen, hitelesnek látszó időrendbe helyeznie.
A Heymann Évának tulajdonított feljegyzések, amelyeket „a magyar Anna Frank naplója”-ként emlegetnek, két művészfilm forgatókönyvét ihlették, Deák Krisztina (Eszterkönyv, 1990), illetve Jeles András (Senkiföldje, 1993) rendezésében.13 A napló egy színpadi mű alapját képezte; 2007. janauár 18-án mutatták be Budapesten Balázs Ágnes A piros bicikli című egyfelvonásos színdarabját, amelynek témája az elrabolt gyermekkor. A darab Ecséri Lilla és Heymann Éva naplója nyomán állít emléket a vészkorszak áldozatainak."
Forrás : varad.ro
Heyman Éva.Forrás : tikvah.ro
A Tikvah honlapon olvasható a naplója Heyman Évának angol nyelven,mert nincs lefordítva magyar nyelvre , a tikvah.ro-n.Román nyelven is elolvasható a napló a tikvah.ro-n.
Az interneten megtalálható német nyelven az életrajza, a de.wikipedia.org-n. A Könyves Blogban ez olvasható Heyman Éváról :
Éva 1931-ben született Nagyváradon, nevelőapja Zsolt Béla író volt. A családot előbb a nagyváradi gettóba zárták, majd 1944 júniusában az auschwitzi táborba deportálták. A kislányt 1944 októberében egy jólelkű orvosnő rejtegette a táborban, Mengele azonban nehézség nélkül rábukkant Évára, aki szerencsétlenségére megrühesedett, és mindkét lába kisebesedett.
„No nézd csak”, üvöltött Mengele, „még rühes is vagy, te béka. Mars fel az autóra!” Évát szemtanúk szerint maga Mengele tuszkolta fel a halálautóra. A lány 1944. október 17-én halt meg Auschwitzban. Éva naplóját a család szakácsnője őrizte meg, édesanyja könyvvé formálta, és kiadta. Így lett a napló a holokauszt egyik legmegrázóbb dokumentuma.
Az olykor érezhető anyai beavatkozástól a napló még drámaibb, még megrázóbb lett, főként, mert tudjuk: a megjelenés után Éva édesanyja mély depresszióba esett, majd öngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul, héberül, néhány évvel ezelőtti, Éva lányom című, magyar kiadása után pedig németül, franciául, spanyolul és baszk nyelven is."
Forrás : konyves.blog.hu
Hogyan találta meg Éva édesanyja a naplóját?Ezt írta 1947-ben:
"Éva naplóját 1945-ben megtaláltam Nagyváradon.
Hűséges szakácsnőnk, Szabó Mariska őrizte. Én Éva anyja vagyok, akit ő
Áginak hívott. Abban a földi pokolban, amit nagyváradi gettónak neveztek
1944-ben, elválasztott bennünket az emberi gonoszság és kegyetlenség. Én
Bergen-Belsenbe kerültem, sorsom később jobbra fordult, kijutottam
Svájcba, Éva 1944. október 17-én meghalt Auschwitzban. Éva, mióta barát-
nőjét, a kis Münzer Mártát 1941-ben jóformán a tejszínhabos eper mellől vagonba
tették, különös módon megváltozott. Valóságos mániájává vált, hogy ő és
mi mindannyian, akiket szeretett, erre a sorsra juthatunk.
Nehéz volt az érzékeny, rendkívül értelmes kisleányt ettől a már-már
kényszerképzetévé fajult félelmétől megszabadítani. Amint naplójában is
olvasható, valahogyan megnyugtattuk, akkor még logikusnak lát- szó
magyarázatokkal. A Márta sorsán érzett fájdalma azonban mély nyomokat
hagyott benne, és 1944. március 19-én, amikor a németek Magyarországot is
megszállták, barátnőjének édes kis táncosnő alakja víziószerűen merült
fel benne, és június 3-ig – amikor őt is vagon vitte Lengyelországba –
napjában többször hangos zokogás közepette emlegette Mártát. Éva sorsa
1944. október 17-én teljesedett be. Június 6-án, azon a napon, amikor a szövetséges csapatok először
tették lábukat Európa földjére, érkezett Éva Auschwitzba. Minden
szörnyűségből kivette részét, csakúgy, mint sok millió sorstársa.
Túlélő szemtanúk szerint, a testi és lelki gyötrelmek ellenére,
életösztöne egy percre sem hagyta cserben, és ennek tulajdonítható, hogy
testi állapota a többiekéhez képest végig kielégítő maradt.
Unokatestvére és barátnője, Kecskeméti Marica – akit naplójában is említ
–, szintén túlélők szerint, valósággal a keze között halt meg, de élni
akarása ezután sem hagyta el. Mindent, ami tizenhárom évétől tellett,
elkövetett, hogy megélje azt a fajta világot, amelyről környezete a fasizmus
sötétségében ábrándozott. A tizenhárom éves Éva harcolt tehát az
életéért a Harmadik Birodalom gonosz, elállatiasodott hóhéraival, de a
német vadállat legyőzte Évát. Mengelének hívták a közvetlen halálát
okozó fenevadat. Mengelét nem mutatom be az olvasónak, úgy vélem, nincs a
földön olyan ember, aki ne borzongana össze neve hallatán. Az emberiség
szégyenére orvosi diplomával rendelkezett, és szemtanúk szerint hangja
orgonaszerűen búgott. Mitológiai istenhez hasonlított. Mengele választotta ki a
deportáltak százezrei közül azokat, akiket azonnali gázhalálra szánt, és
azokat, akiket életre ítélt. A Mengele által
engedélyezett életforma szintén nem szorul ma már ismertetésre. Éva tehát
október 17-ig az auschwitzi „C” lágerben a krematóriumok füstfelhője
mögött élte a Mengelétől engedélyezett életet. 1944. október 17-én,
valószínűleg a felszabadító orosz csapatok erőteljes közeledtére, Mengele
végrehajtotta utolsó és leghatalmasabb méretű szelekcióját. Amíg addig
hírhedt karmesteri mozdulattal jobbra-balra mutatva irányította a boldogtalanokat,
október 17-én már nem elégedett meg azokkal az áldozatokkal, akiket
pribékei előtte felsorakoztattak, hanem ő maga kereste a rejtőzőket. A
gyermeket egy jólelkű orvosnő valóban rejtegette. Mengele nehézség nélkül
rábukkant Évára, aki szerencsétlenségére megrühesedett, és mindkét lába
kisebesedett. „No nézd csak”, üvöltött Mengele, „még rühes is vagy, te
béka. Mars fel az autóra!” Mengele sárgára festett teherautóval
szállíttatta az emberanyagot krematóriumai számára. Évát szemtanúk szerint
maga Mengele tuszkolta fel a halálautóra. Amitől 1941 óta félt,
bekövetkezett: a tizenhárom éves Éva élete – Lengyelországban – véget
ért."
Teljes napló olvasható a scribd.com-n.
A Gerincre vágva blogban ezt olvashatjuk :
"Van abban valami egészen megrázó, ha egy történet rögtön a megmásíthatatlan véggel kezdődik. Heyman Éva naplója ugyanis annyi élni akarással van tele, hogy rögtön a felütésnél akár még teljes szívvel bízhatnánk is a szerencsés megmenekülésben. Az esély ugyanis arra (és mindenekelőtt a remény persze), hogy a tizenhárom éves kislány túléli a borzalmakat, és felnőtt korában fotóriporterként járja majd a világot, ekkor még benne rejtőzik a sorokban."
Teljes bejegyzés : gerincrevagva.blog.hu
A Gerincre vágva blogban ezt olvashatjuk :
"Van abban valami egészen megrázó, ha egy történet rögtön a megmásíthatatlan véggel kezdődik. Heyman Éva naplója ugyanis annyi élni akarással van tele, hogy rögtön a felütésnél akár még teljes szívvel bízhatnánk is a szerencsés megmenekülésben. Az esély ugyanis arra (és mindenekelőtt a remény persze), hogy a tizenhárom éves kislány túléli a borzalmakat, és felnőtt korában fotóriporterként járja majd a világot, ekkor még benne rejtőzik a sorokban."
Teljes bejegyzés : gerincrevagva.blog.hu
Heyman Éva elfeledett naplója
"Heyman Éva 81 éves lenne, nem sikerült azonban megöregednie: idő előtt, 13 évesen fosztották meg sorsától. A nagyváradi zsidó kislányt üres marketingfogás lenne pusztán csak a „magyar Anne Frankként" emlegetni. Mindketten 13. születésnapjukon kezdenek feljegyzéseikbe, Anne két évvel korábban, mint Éva, aki 1944. február 13-án fog bele a naplóírásba."
Teljes cikk : hetek.hu
Kiállítás egy zsidó kislány életéről
"Eva Heyman 1931 Nagyvárad – 1944 Auschwitz
című vándorkiállítást először az Eminescu Főgimnáziumban állították ki. A
plakátsorozat a nagyváradi zsidó kislány rövid életét és történetét
mutatja be. Eva Heyman 1931-ben született Nagyváradon, négy évesen
szülei elváltak, ő legtöbb idejét anyai nagyanyjánál töltötte játékkal
és sporttal."
Teljes cikk : erdon.ro
Megmarad Heyman Évának az emléke Nagyváradon? Igen,mert szobor fogja emlékeztetni a váradiakat a fiatal zsidó kislányra.A Bihari Napló cikke is lehet egy emlékeztető.Vajon a felnövő nemzedékeknek mi lesz a véleményük?Nem lehet tudni.A Rhédey-kertben lesz egy szobor ,mely a holokauszt váradi gyermekáldozatainak állít emléket.Cikk : pressreader.com
Idézem a napló utolsó sorait :
"Befejezem,mert még sok dolgom van,kis Naplóm,három francia rendhagyó igét kell bemagolni és olvasni akarom Verne Gyulától a Grant kapitány gyermekeit.Jó éjszakát'"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése