– Nagyon jó lenne, ha előbukkanna, de nagyon ritkán fordul elő. Például ez a „hogy ihatnám” mondat tényleg létezik, tényleg fennmaradt egy kódexünkben, de ilyen típusú bejegyzések sajnos nincsenek tucatszám. Pedig a történész számára pont az az érdekes, ha valamilyen módon a mindennapi életet is megtalálja ezekben a forrásokban, ha máshogy nem, a sorok között vagy mint ebben az esetben, a margón. A téma egy teljesen más munka során került elő, a középkori magyarországi közjegyzőkről gyűjtöttem adatokat. A közjegyzői okleveleknek a végén nemcsak azt tüntetik fel, hogy azt az okiratot milyen településen és milyen napon állították ki – ez más okleveleknél is így van –, hanem azt is, hogy az adott helyen belül pontosan hol és hány órakor. Tehát nem azt írja – teszem azt –, hogy „kelt Váradon”, hanem „Váradon az X templom kapujában” vagy „Váradon a temetőben” februárban, a reggeli imaóra idején vagy épp este, vecsernyekor, tehát egy kicsi közelebbi helyet és időpontot jelölnek, mint például egy hiteleshelyi oklevélben. És elgondolkodtam, hogy ezek a középkori írástudók korántsem mindig komfortos körülmények között végezték a munkájukat, hiszen ez a közjegyző is télvíz idején egy huzatos kapuban este, gyertya mellett, valószínűleg már meggémberedett kézzel próbálta még a teljes sötétedés beállta előtt befejezni azt az oklevelet…
Teljes interjú : biharmegye.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése