Nagyvárad jeles szülötte, a hadi medicina úttörője - Szilágyi Aladár összeállítása

Dr. Flór Ferenc, a „legmagyarabb magyar orvos” a reformkor igazi gyermeke volt, aki a magyar nemzeti újjászületés időszakában – igaz magyarként és a nemzet polgáraként – a honi tudományok felemeléséért, európai színvonalra hozásáért fáradozott - írja Szilágyi Aladár a két részes összeállítása első részében.

Várad-Olasziban látta meg a napvilágot 1809. október 10-én Flór János kereskedő, mezőgazdász fiaként. Nagyváradi, majd nagykárolyi előtanulmányok után 1827-ben iratkozott be a pesti egyetem orvosi karára. Negyedéves orvosnövendékként az 1831-ben kitört kolerajárványban Kalocsára küldték ki koleraorvosnak, ahol nemcsak áldozatos munkájával, hanem szervezőkészségével is elismerést szerzett. 1833-ban avatták orvosdoktorrá: az orvosi karon elsőként írta és védte meg magyarul a Kisdedápolás című disszertációját. A visszaemlékezések szerint mindig sebésznek készült, de tudta, hogy a hazai lehetőségek nem elégségesek a sokoldalú felkészüléshez, így 1833–1834-ben Berlinben és Bécsben gyarapította ismereteit, elsajátította az újabb sebészeti és szemészeti műtéttant.
A pálya kezdete
Hazatérése után orvosi-sebészi állást még nem kapott ugyan, de „segédtanárnak” alkalmazták az egyetem állatgyógyászati intézetében, ahol állatorvosi ismereteket oktatott. Valójában itt döbbent rá, hogy a csak az anyanyelvüket ismerő „baromorvosoknak” milyen nehéz előadni a latin meghatározásokat és elnevezéseket tartalmazó medicinát. E kérdésben találkozott Bugát Pállal, az 1831-ben elindított Orvosi Tár alapítójával és szerkesztőjével, aki ugyancsak komoly erőfeszítéseket tett az egységes magyar orvosi „nevezéktan” megteremtéséért.
Bugát Pál az Orvosi Tárat 1833-ig Toldy Ferenccel együtt szerkesztette, de szemléleti különbségek miatt megváltak egymástól, s lett helyette Flór Ferenc a társszerkesztő. Kitűnő lapot szerkesztettek, amelyben eredeti közlemények mellett nagy teret adtak a rokon tudományoknak, a külföldi lapszemléknek és a hazai orvostársadalom eseményeinek. Flór új iránti fogékonyságát mutatja, hogy 1847-ben az elsők között alkalmazta hazánkban a sebészet fejlődését nagyban fellendítő kloroformos altatást.
Teljes cikk : biharmegye.ro

Második rész

Dr. Flór Ferenc, a „legmagyarabb magyar orvos” nemcsak a reformkor, hanem a szabadságharc, majd a kiegyezést követő békés, építő korszak igazi gyermeke is volt. Gazdag, önfeláldozó, tevékeny életének egy tragikus közlekedési baleset vetett véget - írja Szilágyi Aladár.

1848 tavaszán jelentkezett a nemzetőrségbe. 1848 őszétől őrnagyi rangban a honvéd hadsereg törzsorvosaként szolgált. A főváros feladása után egységével Egerbe vonult vissza. 1849. január 22.-én a Budán maradt Stáhly Ignác utódaként alezredesi rangban a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának főnökévé nevezték ki, ezzel ő lett a honvédség katonai egészségügyének irányítója. Vezetése alatt fejeződött be a magyar honvédség egészségügyi szervezetének kiépítése.
A katonai egészségügyben számos, nemzetközi viszonylatban is újnak számító módszert vezetett be. A magyar honvédség az elsők között volt Európában, amelynek hadisebészetben bevezették a kloroform alkalmazását. Többek között irányítása alatt szerveződött meg a tábori kórházak rendszere, a front- és hátországi betegellátás, az újoncozás orvosi ellenőrzése és a rokkantak utókezelése. A műszer- és gyógyszerhiány enyhítésére – a külföldről való becsempészés mellett – kísérletet tett a magyarországi gyártás megszervezésére is. 1849. április 16-án indítványára nevezték ki Kossuth Zsuzsannát országos főápolónőnek, ennek nyomán számos női önkéntes állhatott a katonai betegápolás szolgálatába. Flór Ferenc személyes érdeme, hogy a tavaszi hadjárat megindulásakor a honvédség korszerűen megszervezett katonai egészségügyi szolgálattal rendelkezett.
Teljes cikk : biharmegye.ro