"Szakhatósági engedélyek nélkül bontották el új tulajdonosai a váradi cukorgyár berendezéseit, mondja Csomortányi István, az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezető elnöke." - írja Pap István a Bihari Naplóban.Csomortányi István felháborodását meglehet érteni,sőt együtt lehet érteni a véleményével.Fájdalmas ami történt velünk 1989-től.A helyi ipar romokban.A legutolsó áldozat a Cukorgyár.Miért ?Tehetjük fel a kérdést.A cikk után olvashat néhány gondolatot '
"Csomortányi István az Érmelléki Gazdák Egyesületének ügyvezető elnöke pénteki sajtótájékoztatóján hívta fel a figyelmet arra, hogy a tavalyi év közepén megszűnt a cukorkvótával kapcsolatos összes európai szabályozás, ezzel megszűntek az országok cukorkvótái, így most már bárki bármennyi mennyiségű cukrot gyárthat, ha ez neki megéri. Ez volt az alapja annak a reménynek is, hogy a Pfeifer & Langen által megvásárolt váradi cukorgyárban is újraindulhat a gyártás a közeljövőben, csakhogy ennek éppen az ellenkezője történt. Mint Csomortányi István elmondta, a multinacionális vállalat már tavaly ősszel bejelentette, hogy a váradi cukorgyárat vagy bezárja, vagy eladja, mert nem kifizetődő számára a termelés.
Gyanús érvelés
A gazdaszövetség ügyvezetője szerint kétségeket ébresztő ez az érvelés, hiszen, mint mondta, a román állam a terület alapú támogatások mellé járó kiegészítő támogatásokkal a cukorrépa termelést is segíti: 2020-ig közel ezer eurós hektáronkénti támogatást ad az állam a cukorrépa termelőknek. „Igen nehezen tudjuk elfogadni ezek után érvként, hogy azért kellett a váradi cukorgyárat bezárni, mert a cukorrépa felvásárlási ára tonnánként kétszáz euróval kevesebb Lengyelországban vagy Ukrajnában, mint Romániában, mikor maga az itteni támogatás az ötszöröse ennek az árkülönbségnek” – fogalmazott Csomortányi. Hozzátette, hogy a romániai gazdákkal is meg lehetett volna egyezni ebben a kérdésben, annál is inkább, mert ez a szubvenció csak abban az esetben jár, ha a gazdáknak van átvételi szerződése valamelyik cukorgyárral. Tehát az ipari létesítmény bezárása nem csak az ott dolgozókat, de a gazdákat is rendkívül hátrányosan érinti. Az ügyvezető ezek után megvonta a szomorú egyenleget: „ott tartunk, hogy míg 1989 előtt Romániában harminchárom cukorgyár működött, most a váradi cukorgyár bezárásával az országban maradt három. Ugyanezt a pusztítást szenvedte el egyébként a magyar cukoripar is, ahol az öt nagy cukorgyár közül ma már csak egyben folyik valamilyen típusú cukorgyártás. Mind Románia, mind Magyarország az élen jártak a nyolcvanas években a cukorgyártás területén, most nettó cukorimportőrök”. Az ügyvezető a továbbiakban kifejtette, hogy a német konszernnek Románia cukorfelvásárlási kapacitása kell, de az ország cukorgyártási kapacitása már nem kell. Klasszikus piacszerzési módszer ez, felvásárolni egy országban a cukorgyárakat, aztán azokat bezárni, mert máshol olcsóbban elő tudják állítani a cukrot, amit aztán importálnak az országba, ahol megszűnt a cukorgyártás, fejtegette. Az ügyvezető a továbbiakban elmondta: a német tulajdonosok mindenféle engedély nélkül, feltehetőleg az elmúlt néhány hétben a cukorgyár gépeinek a hetven százalékát szétszedték és eltüntették, „kvázi egyszer és mindenkorra lehetetlenné téve, hogy Váradon valaha cukrot állítsanak elő” – fogalmazott. Csomortányi István kifejtette, hogy nem csak az építés, hanem a bontás is szakhatósági engedélyköteles, és nem csak épületek, hanem kisegítő építmények, például berendezések esetében is. „Emellett pedig környezetvédelmi szakhatósági engedély is kell, ugyanis a cukorgyártás egy vegyipari veszélyes üzem. A környezetvédelmi hatóság azt nyilatkozta, hogy tudomása szerint tizenhárom tonna kénsav van a gyár területén, amivel kapcsolatban nem lehet tudni, mi lesz” – fejtette ki. Csomortányi István külön felháborítónak minősítette azt, hogy a környezetvédelmi hatóság hamarabb büntetett, mint a megyei építésfelügyelet, hiszen bontási munkálatról lévén szó a megyei építésfelügyeletnek az első számú kötelessége lépni.
Az ügyvezető szerint botrányosan kevés a környezetvédelmi hatóság által kirótt százezer lejes (mintegy 22 ezer euró) büntetés is, hiszen csak a telek, amelyen a gyár áll, legalább egymillió eurót ér. „Itt folyamatosan és sorozatban, akár havonta és több hatóság is büntethetne az eredeti állapot helyreállításáig, mert ettől a 22 ezer eurós büntetéstől nem fognak meghatódni” – tette hozzá.
Végezetül bejelentette, hogy az Érmelléki Gazdák Egyesülete írásos panasszal fordul majd a Bihar Megyei Prefektúrához, amelyben azt fogják kérni, hogy az illetékes állami intézmények, hatóságok, folyamatosan büntessék a német vállalatot."
Forrás : biharinaplo.ro
1989 decembere után nagy reménnyel néztek a jövőbe a váradiak.Végre egy jobb jövőjük lesz.Eleget szenvedtek a szocializmusban.Ahogyan teltek az évek,egyre több gyár zárt be különböző okokra hivatkozva.Hála Iliescu elnök úrnak/elvtársnak nemcsak a gyárakat zárták be ,hanem a kollektívákat is.A szocialista ipar és mezőgazdaság romba dőlt.Nem lehetett volna megmenteni?Nem.Ezt mondták.Érdekes ,más országokban másképpen, jobban oldották meg.Foglalkoztatott a kérdés,miért történtek így az események ...
Részben választ kaptam a kérdésemre.Nem írom le ,mert nem akarok "rossz fiú" lenni. Ha az olvasó elkezd kutatni és időt rászánni,akkor választ kaphat a kérdésre.
A nyugati világot nagyon sértette az a tény,hogy a kommunista országok gazdaságilag erősek és versenyképesek lettek.Nem lehetett "hozzájuk nyúlni".Elérkezett egy történelmi pillanat. Gorbacsov lett Szovjetunió vezetője,akit felhasználtak arra,hogy a keleti kommunista országokat meggyengítsék,majd saját elképzelés által " saját képükre" átalakíthassák.Ronald Reagan Gorbacsovval megegyezve neki láttak a nagy tervnek.Reagant az idős Bush követte,akivel többször találkozott Gorbacsov.1989 kedvező év lett a tervük végrehajtására,miután II. János Pál pápa áldását adta.Kártyavérként omlottak össze a keleti országok kommunista országai.Ha elgondolkozunk az elmúlt 28-30 év eseményein,talán megtudunk olyan dolgokat utólag,melyeket nem értettünk.Az alapelv szerint nekünk fogyasztói társadalom kell ,nem termelői társadalom kell legyünk.Vagyis ,nem lehetünk konkurensei az EU-nak. Keletről özönlöttek nyugat felé az emberek milliói,mert ezt akarta a B. csoport.Mi lesz velünk?Sokan aggódnak a jövőjük felől jogosan,mert nem azok a remények valósultak meg,melyeket 1989 -ben megálmodtak.Mindenfajta "szeméttel" árasztottak el bennünket.A régi életstílus elmúlóban van.Talán a mi és a hozzánk közeli generációk még megtartják,fenntartják,de utánuk a felnövő nemzedékeknek már nem lesz szükségük rá.
A kocka elvan vetve?Igen.Van egy közmondás : " Szél ellen nem lehet pis...."Ezért láthatjuk azt,hogy megfizetett ,lefizetett emberek teszik tönkre a világunkat.Nekik ez a szerepük.Meddig bírja a nép?Nem lehet tudni,mert óriási a propaganda,és eltiporják azokat,akik nem támogatják őket.Kitől kaphatunk segítséget?Az Istentől '
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése