Miért szomorkodtam egy szomorú fűzfa alatt?

Vasárnap délután a Püspöki Palota kertjében egy szomorú fűzfa alatt szomorkodtam.Miért?Mert egyre kevesebb emlékem marad a régi Váradból.A másik ok amiért szomorjodok, a felnövő nemzedékek csak fotókon, képeslapokon és videókon nézhetik meg a Pece parti Párizst.A fiatalokat nem nagyon érdekli a múlt. Váradot megváltoztatják,átalakítják a modernizáció jelszó alatt.Elveszik az emlékeinket.Ha megakarnák hagyni az unokáinknak,akkor hagyták volna változatlanak a központot.Közbeszól a politika és a pénz.Még két év van a következő helyhatósági választásokig. Talán felébrednek a váradi magyarok és összefognak.Ez most lehetetlen.Szomorú fűzfa alatt megértettem,hogy hiába szomorkodom,ugyanis minden marad úgy ahogyan Várad megválasztott vezetői akarják.Mit tehetek? Tovább dolgozok,hogy minél több emlékem maradjon ,és nézzem az archívumot amikor idős leszek és nem tudok sétálgatni Várad utcáin.Még most jöhetek,mehetek, készíthetem a fotókat,a videókat magamnak és azoknak, akiknek még jelent valamit a régi Várad.Van egy nagyon jó hátszelem,a váradiak szeretete.Nem kell sokáig szomorkodjak,mert sokan megnézik és kedvelik amit csinálok.Még sok szép időnk lesz,mely azt jelenti a számomra ,irány a munka!