Mintegy
ötven váradi magyar jelent meg csak vasárnap délután a nagyváradi Szent
László templomnál, hogy megemlékezzenek és megkoszorúzzák a
mártírhalált halt honvédek márványtábláját.Fotó és szöveg : Nagy Tamás.Forrás : SZÉP A VÁROSUNK, NAGYVÁRAD
Mandy Zsi ezt írta a Mi Nagyváradunk Facebook csoportban: "Koszorút vittünk annak a 12 mártírnak akik 1944 őszén életüket áldozták a Körös híd felrobbantásának megakadályozásáért. Hosszú évek óta most történt meg először, hogy a polgármesteri
hivatalból valaki eljött erre a megemlékezésre. Delorean Gyula az
újonnan kinevezett alprefektus tisztelte meg a megemlékezést. Elég
kevesen voltunk. Egyetlen magyar iskola tanulói voltak jelen a
koszorúzáson, a Szent László líceum diákjai. Sajnálattal láttam, hogy
nagyon kevés fiatal volt jelen. Inkább az idősebbek jöttek el.
Felhangzott a himnusz majd rövid beszédeket mondtak a mártírok
tiszteletére. Végül mindenki letehette a koszorúját, virág csokrát. A
segédlelkész megáldotta a résztvevőket. Végül felhangzott a szózat. Igen rövidre sikeredett megemlékezés volt.."
Fotókat Mandy Zsy készítette.Teljes album : A mi Nagyváradunk Facebook 
Koszorúztak a Szent László templom falán
levő emléktáblánál, mely 12 mártírnak az emlékét örökíti meg, akik 1944
őszén életüket áldozták a Körös-híd felrobbantásának megakadályozásáért.
Teljes cikk : erdon.ro
2011-es cikkben bővebb információ olvasható.Idézet :
Forrás : vagy.huA Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke, Pásztai Ottó foglalta össze a 67 évvel ezelőtt történteket: „Azon az esős október 12-én Nagyvárad összes hídja alá volt aknázva. Ám a szovjet hadsereg gyors, átkaroló támadása következtében a visszavonuló katonaságnak már nem volt ideje, lehetősége, hogy felrobbantsa azokat. Az előretörő szovjetek már elfoglalták az Aradi utat, behatoltak Őssi városnegyedbe, elfoglalták Biharkeresztest és Biharpüspöki egy részét, lehetetlenné téve a Szatmár-Várad közúton való menekülést. Ilyen körülmények között a menekülő utóvéd német motoros alakulat a Szent László-téri Sebes-Körös-híd felrobbantására adott parancsot. Ezt a tizenkét nagyváradi, illetve Bihar megyei idős honvéd vonakodott teljesíteni. A fékevesztett német katonák sortüze azonnal végzett velük, majd ők robbantották fel a hidat. A tizenkét mártír, idős családapa holteste két napig temetetlenül hevert a Sebes-Körös Bémer tér felőli partján, mivel a várost elfoglaló katonaság nem engedte eltemetni őket. Majd városunk bátrabb polgárai az esti szürkületben földdel takarták be őket. Csak decemberben vált lehetségessé, hogy a Rulikovszky temetőben méltóképpen eltemethessék őket. Közel ötven évig nyilvánosan még megemlékezni sem volt szabad róluk.”Az értelmetlenül legyilkolt Bihar megyeiek névsora is elhangzott: Bereczky Sándor – 47 éves, kőműves, Béres Sándor – 52, nyomdász, Boér Péter – 51, tanár, kántor, az egység hadnagya, Gurzó Imre – 52, szakmunkás, Hant Elek – 51, asztalos, Huszár István – 48, szakaszvezető, Katona József – 50, ácsmester, Krammer Ferenc – 51, asztalos, Nagy Gyula – 51, telekkönyvvezető, Seres János – révi földműves, őrvezető, Simonovits János – 50, üzemlakatos és id. Szíki Gyula – 43, jákóhodosi földműves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése