A magyar–ugor összehasonlító nyelvészet hűséges sámánja

Szilágyi Aladár háromrészes írása a Nagyváradon született nyelvészt , Munkácsi Bernát életútját mutatja be. Olvassa el a teljes cikket '

Első rész

A címben foglalt minősítést neves kutatótársa, Kúnos Ignác vetette papírra a Nagyváradon született MUNKÁCSI BERNÁT nyelvész, orientalista, néprajztudós 70. születésnapja alkalmából. A több mint tizenöt nyelvet értő, három nyelven publikáló akadémikus a XIX. század végére a magyar tudományosság egyik legkiválóbb képviselője lett - írja Szilágyi Aladár.

Édesapja, Méir Ábrahám tanító, majd kereskedő Munk Adolf néven vált a váradi zsidó értelmiség nagy tekintélyű tagjává. A Nyitráról származó Adolf tagja volt az úgynevezett Maszkilim körnek, a nagyváradi zsidóság ama csoportjának, mely a XIX. század második felében buzgón érdeklődött a megújhodó héber nyelv és irodalom iránt, s azt sikerrel művelte. A felvilágosodás korában megindult Haszkala mozgalomból eredő irányzat szorgalmazta a gettóból való kilépést, a nem zsidó nyelvek elsajátítását, színvonalas héber nyelv használatát, és a zsidók fokozatos integrálódását az európai kultúrába.

Közös pályakezdés
Munk Adolf a hagyományokat is ápoló újítók irányzatához tartozott, 1860-ban született fiát is ebben a szellemben nevelte. Ő tanította 17 éves koráig az elemi tantárgyakra, s a Talmudban is jártasságot szerzett. Bernát középiskolai tanulmányait a premontrei rend nagyváradi főgimnáziumában végezte, a gimnáziumi önképzőkör egyik vezetője volt, s három pályadíját nyerte el. A héber tanulmányok mellett már akkor nagy előszeretetet tanúsított a keleti nyelvek iránt, szorgalmasan tanult törökül.
1878-ban Budapestre került, az egyetem bölcseleti karára iratkozott be, s különösen az összehasonlító nyelvészettel foglalkozott. Nagy buzgalommal hallgatta Budenz finn-ugor, Simonyi magyar és Vámbéry török előadásait. Különösen Budenz gyakorolt nagy befolyást egész szellemi életére; Munkácsi az ő támogatásának köszönhette nagyrészt azt is, hogy későbbi külföldi tanulmányútjaira indulhatott, és így elérhette legfőbb vágyát. Mint elsőéves bölcselet-hallgató elnyerte Budenznél a szorgalmi díjat; ugyancsak ekkor adott neki munkát Simonyi Zsigmond is a nagy nyelvtörténeti szótárnál. Egyik tanulótársa figyelmeztette a Debreceni Református Kollégiumban érettségiző, később a turkológia jeles művelőjévé növekedett Lusztig (utóbb Kúnos) Ignácra, akit szerinte jó volna az összehasonlító nyelvtudománynak megnyerni. Bernát elgyalogolt tehát Debrecenbe, megnyerte a fiatalembert, aki vele jött fel Pestre, s beiratkozott a bölcsészkarra.
1880-ban barátjával, Kúnossal három hónapig utazgatott a moldvai csángók között, hogy nyelvjárásukat tanulmányozza. Munk – immár Munkácsi Bernát néven – jelentette meg 1881-ben erről szóló tanulmányát a Magyar Nyelvőr hasábjain A moldvai csángók nyelvjárása címmel.
Teljes cikk : biharmegye.ro

Második rész

Munkácsi Bernát nyelvész, orientalista, néprajkutató fiatal tudósként - két keleti expedíciója között - az akkor tetőző török–ugor származásvitába is döntő módon beleavatkozott. Második, az Urálon túli kutatóútja minden addigi próbálkozást felülmúlt. Hazatérve nem győzte az általa összegyűjtött hatalmas anyag közlését - írja Szilágyi Aladár.

A csángó nyelvjárásokról szóló munkájával elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Sámuel-díját. Miután 1882-ben elnyerte a tanári és bölcseletdoktori oklevelet, származása miatt nem kapott tanári állást, ekkor szaktudományán kívül a régi s a későbbi zsidó irodalommal is foglalkozott. Nevelő lett, de ezt az állást nem tudta megszokni. Az emlékezetes „ugor–török háború”, Budenz és Vámbéri vitája akkortájt lobogott a leghevesebben, nyelvünk ugor vagy török eredetűségének kérdése a közvéleménybe is átcsapott. Munkácsinak megvolt a széleskörű tudása, felkészültsége és igazságában való rendületlen hite, hogy a döntő küzdelemben részt vegyen, és hogy tudása éles pengéjével dűlőre vigye a hosszú évek óta dúló harcot. „Nem tudom – mondta egyik őszinte percében Vámbéri –, hogy bosszankodjak-é, avagy dicsekedjek vele, hogy íme saját tanítványom mérte rám a legérzékenyebb csapást.”
Teljes cikk : biharmegye.ro

Harmadik rész

A nagyváradi születésű tudós felkészültségét mi sem jelzi jobban, hogy körülbelül húsz nyelvet ismert, nemcsak Ázsiában, hanem a magyarországi hadifogolytáborokban is kutatott. Nyelvészeti és néprajzi közléseinek száma megközelíti az ezret. Bár akadémiai szinten is elismerték az érdemeit, soha nem kapott egyetemi katedrát - írja Szilágyi Aladár.

Egyik nagylélegzetű tanulmányában átfogó tudományszervezési stratégiát vázolt fel: „Azt hisszük, hogy elérkezett az idő, hogy a magyar összehasonlító nyelvtudomány kiléphet eddigi szűk köréből, vagyis hogy az ugor összehasonlító nyelvészet további részletes művelése mellett hozzáfoghat immár azon feladatokhoz is, melyek az altáji összehasonlító nyelvészet céljaiból parancsolólag következnek. Nevezetesen hozzá kell látnia elsősorban azon kérdés kutatásához, vajon lehet-e valóban egész bizonyossággal állítani, hogy az altáji nyelvágak rokonok; vagy amennyiben az valószínű, igyekeznie kell lehető pontossággal megállapítani, miben mutatkozik ez a rokonság, szókincsbeli egyezésekre szorítkozik-e csupán, vagy kiterjed-e grammatikai részletekre is? […] Meg vagyunk róla győződve, hogy az ilyen szélesebb körű kutatás nem maradhat nagy tudományos haszon nélkül magára az ugor összehasonlító nyelvészetre nézve sem.”
Teljes cikk : biharmegye.ro