A villamosközlekedés kezdetei Nagyváradon

1906. március első napján az egész várost izgalomba hozó hír járta be Nagyváradot. Aznap este „vakító fehér lámpájával száguldott egymás után a Nagypiacon (a mai December 1. téren) végig két ragyogó fényes villamos vasúti kocsi, és messze elhallatszott a szokatlan csengetés, a villamos vasút hangos figyelmeztetése.” - írja Péter I. Zoltán.

„Tegnap este – számolt be a próbaútról másnap a Nagyváradi Napló – tartották meg az első próbajáratot az üzembe lépő villamos vasúttal, s bocsássuk előre, a próba fényesen sikerült… Két lovas rendőr lovagolt mindenütt a kocsik előtt, aminek bámulására hatalmas közönség verődött össze, szaporítva végig az útvonalon, amerre a két kocsi iramodott. A Nagypiacon és a Kossuth Lajos (ma Independenţei) utcán és tovább egyenesen a Teleki (ma Primăriei) utcán haladt a próbajárat. A Szent László (ma Unirii) téren több száz főre rúgott már a tömeg, amely élénk érdeklődéssel nézte a közben meg-megálló két kocsit, amely 20–30 méterre követte egymást… A kocsik után szaladtak az inasgyerekek, a két lovasrendőr alig bírta a rendet fenntartani. A két kocsi a telepről a Teleki utca végéig terjedő útvonalat, a szüneteket is beleértve, 12 perc alatt futotta be… A nagyváradi villamoskocsik a legmodernebb berendezésű alkotások, tetszetős, elegáns formával. Oldalt a kocsiszám és a NVV felírás van, alapszínük sötétkék és piros, a város színe alul, a közepén pedig a város címere ékeskedik. Nem széles otromba alkotmányok, hanem csinos, szép művek, a magyar ipar remekei.”

Miközben folyt a tizenkét villamoskocsi bejáratása – ami a személyzet gyakorlását is jelentette –, a városatyák sem tétlenkedtek. A jogügyi bizottság ülést ülés után tartott, hogy alaposan megvitassa a villamosközlekedés szabályzatát. Pontról pontra tárgyalták a rendeletet, nem fukarkodva a módosító javaslatokkal. A végleges változatban egyebek mellett szerepelt az is, hogy a szerelvény elindulása előtt a villamosvezető köteles csengetéssel jelezni; utasok fel- és leszállása csakis a megállókban lehetséges; a villamosvezetőnek tilos menet közben az utasokkal beszélgetni; a villamoskocsiban tilos az éneklés, fütyölés, lármázás; ittas állapotban vagy ragályos betegen tilos a villamosra felszállni; a kocsi belsejében dohányozni és köpködni tilos. Megszabták azt is, hogy a szerelvények sebessége nem haladhatja meg a 18 km/h-t!

E villamosok ekkor még ingajáratban közlekedtek, mindkét végükben vezetőfülke volt. Az ajtóknál a nyitott peron mindkét oldalán lenyitható vasrács volt. A dupla pályás vonalakon a biztonság érdekében a bal oldali rácsokat zárva tartották, nehogy a menet közben esetleg leugró utas a szembejövő kocsi alá kerüljön. A kocsikban 20 ülő- és 19 állóhely volt. A jegyszedő minden utashoz odament, hogy udvariasan kérje a menetjegy árát.

Az első próbajárat után a személyzet esténként szorgalmasan gyakorolt, a villamoskocsik – a Nagyváradi Napló egyik névtelen cikkírója szerint – úgy bolyongtak a városban, mint a lidércfény. Március 6-tól nappal is kimerészkedtek az utcákra, nem kis riadalmat okozva a stráfszekeresek között.

Végül kitűzték a villamosközlekedés beindulásának időpontját: 1906. április 1. Nem áprilisi tréfának szánták, de a lakosság annak vehette, mert a rég várt premier elmaradt. Az ok a viteldíj körüli huzavona volt. Végül a jegy ára bárhonnan az állomásig személyenként 20 fillér, minden más szakaszon 10 fillér lett. Ezt fogadták el a városi tanácsosok, majd úgy döntöttek, hogy a hivatalos „műtanrendőri bejáratás” után április 25. reggelétől álljon a közönség rendelkezésére a villamos.

Menetrend szerinti járatok

A nagy eseményről a Nagyváradi Napló 1906. április 26-án így számolt be: „Zöld gallyakkal ékesítve jelentek meg a tegnapi hajnalon a villamos kocsik, mintha glóriás hősök tartották volna bevonulásukat a kultúra új városában, körülvéve a rajongók egész seregétől… A tegnapi reggelen szárnyra kelt az első villamoskocsi. Két irányból a Teleki és a Kert (a mai Avram Iancu) utca felől a vasút felé. A többi útvonalon csak szombaton kezdődik az élet.”

Délben fényes bankettel vendégelte meg a vasúttársaság a város előkelőségeit. Rimler Károly polgármester pohárköszöntőjében egyebek mellett azt mondta: „Nemcsak mi ünnepelünk, hanem Nagyvárad egész közönsége, mely átérzi közgazdasági, forgalmi és kulturális jelentőségét a villamos vasút megnyitásának, mely új útját nyitja meg Nagyvárad fejlődésének.”

Az első napon hozzávetőleg 5000 jegyet adtak el (ez az összlakosság majd egytizedét jelentette). A villamosok este 10-ig „száguldoztak” a városban. Egyébként nyaranta – április 16. és október 15. között – reggel 6 és este 10 között közlekedtek, a téli hónapokban reggel 7 és este 9 között.

A villamosközlekedés a kezdetektől nagy népszerűségnek örvendett Váradon. 1906-ban több mint másfél milliószor vették igénybe, a következő években 2,2 millió utazást jegyeztek. Az elkövetkező évek tíz százalék körüli növekedést hoztak, majd az 1910-es, 1911-es növekedési „robbanás” nyomán évente közel négymillió utas volt. Már ekkor fontolgatták a vonalak bővítését, de közbeszólt a világháború, s csak az után építettek ki új vonalakat. Ez már egy másik történet, most az 1906-ban létesítetteket vesszük sorra.

Az első villamosvonalak

A váradi villamosközlekedés három vonallal indult:
I. vonal: a nagyállomás és a velencei pályaudvar között. Megállók: nagyállomás; Hadkiegészítő Parancsnokság (a Fő utca és a Schlauch kert – ma Petőfi park – kereszteződésében); megyei közkórház; Sal Ferenc (ma Dunărea) utca – feltételes; Szaniszló (Eminescu) utca; Úri (Ciorogariu) utca; Szilágyi Dezső (Moscovei) – feltételes; Bémer (Regele Ferdinand) tér; Szent László tér; Cion templom; Kereskedelmi Csarnok (ma az állami egyetem orvosi és gyógyszerészeti kara); Torna (Cele Trei Crişuri) utca – feltételes; Kolozsvári utca eleje – feltételes; Vízi (Râului) utca, Krisztina utca (megszűnt); Templom (Tineretului) tér; Hajó tér – feltételes; védjelző kitérő; velencei állomás.

II. vonal: A Szent László térről indult az Aradi út végéig. Megállók: Őr (Calvin) utca; Damjanich (Simion Bărnuţiu) utca – feltételes; Bem (Tuberozelor) utca; Ferenc József Laktanya (az Aradi út elején); honvéd laktanya (az Aradi út végén).

III. vonal: a Szent László tér és a Rhédey kert (Bălcescu park) között. Megállók: Beöthy Ödön (Iuliu Maniu) utca – feltételes; Honvéd Hadapródiskola Rhédey kert felőli része.
A villamoskocsik a fő vonalakon ötpercenként, a mellékvonalakon tízpercenként követték egymást.

Előzmények

A villamos személyszállításnak voltak előzményei Nagyváradon. Először a városi vasút épült ki, ennek kezdeteit 1882 augusztusától számíthatjuk. Ekkor gőzüzemű tehervontatással oldották meg az áruszállítást a velencei állomástól a Vámház (ma Sucevei) utcáig. Ezt az első vonalat később követte a többi iparvágány. Minőségi változást jelentett, hogy 1903. december 15-én üzembe helyezték a városi villamosművet, amely villamos energiával látta el a város ipari és háztartási fogyasztóit, ellátta a közvilágítást, s megteremtette a lehetőségét a villamos személyszállítás bevezetésének. A villanytelep adta a szükséges egyenáramot. 1905 elejére megérkezett a belügyminiszteri jóváhagyás a munkálatok megkezdésére. Megalakult a Nagyvárad Városi Vasúti Rt., 1905. július 11-én a Siemens&Schuckert cég megkezdte a villamospálya építését. 1906. január végére készült el a pályamunkákkal, megépítették a remízt (a mai nagypiac csarnokát) az igazgatósági épülettel együtt. Február végére érkeztek meg az új villamosok és a villanymozdonyok is. Ezzel el is érkeztünk a márciusi próbajárathoz.
 Forrás : biharmegye.ro