Emőd Tamás

Forrás : members.iif.hu

Emőd Tamás (Berekböszörmény, 1888. augusztus 11. – Nagyvárad, 1938. szeptember 22.) költő, újságíró, színházigazgató.

 A Holnap szoborcsoport tagjaként Nagyváradon

Berekböszörményen született, szülei Fleischer Maximilián és Weisz Irma Jogot tanult a kolozsvári egyetemen. Első versei 1906-ban A Hétben jelentek meg. 1906-1914 között Nagyváradon újságíróként dolgozott. A Holnap nevű irodalmi antológiához tartozott. Ady Endréhez nagy barátság fűzte. 1914-ben a fővárosba költözött. Nagy Endrével a magyar kabaré megteremtésén fáradozott. 1917-ben a Katona József Színház (Budapest) dramaturg titkára, 1922-től az Andrássy úti Színház, majd a Blaha Lujza Színház, 1925-1927 között ismét az Andrássy úti Színház művészeti igazgatója. 1927–1928 között az Új Színház igazgatója volt.
A szellemes sanzon és kabaréjelenetek népszerű írója volt. Nagy sikere volt háborús verseinek és kis, egyfelvonásos, rövid drámáinak. Dalai közszájon forogtak.
Színházi és újságírói sikerei idején is megmaradt szelíd poétának, a váradi emlékek őrzőjének, Ady hitvallójának. Mintha megérezte volna a vég közeledtét, hazalátogatott Váradra meghalni.
Forrás : hu.wikipedia.org

„A Holnap Benjaminja” – írja róla száz év múltán az Új magyar irodalmi lexikon, s ettől a névtől többé már ugyanúgy nem szabadulhat, miként az Emőd Tamástól sem, amelyet állítólag Kiss József adott neki az eredeti neve: Fleischer Ernő helyett. Valóban: 1888-as születési dátumával ő volt a legfiatalabb, még a korban utána következő Miklós Jutka és Balázs Béla is négy évvel idősebb volt nála, ami az ő korukban (húsz-, illetve huszonnégy évesek voltak az antológia megjelenésekor) nem is volt csekély korkülönbség. Egyébként mindhárom fiatal esetében felvett névről van szó, hiszen Miklós Jutka Militzer Jutka, Balázs Béla pedig Bauer Herbert volt születésekor. (Miként a szerkesztő, Antal Sándor is Adlerként látta meg a napvilágot.)

Legkisebb gyermeknek lenni egy családban egyszerre hálás és hálátlan szerep. Hálás, mert az idősebbek figyelme, segítőkészsége, gondoskodása, olykor kényeztetése hosszú ideig megkönnyíti az utolsónak érkezett helyzetét. Ugyanakkor hálátlan szerep is, mert a fokozott figyelem, segítőkészség stb. fokozott elvárással társul: miként a népmesében, úgy gyakran az életben is a legkisebbtől várják a legtöbbet, neki kellene az életben a legjobb teljesítményt nyújtania. Ez néha mesébe illően sikerül is (Arany János tizedik és egyben utolsó gyermekként felülmúlhatatlan teljesítményre volt képes), máskor azonban csak félig-meddig, esetleg sehogyan sem.
Teljes cikk : varadlap.ro

(Berekböszörmény, 1888. aug. 11.– Nagyvárád, 1938. okt. 22.): színpadi szerző, színházigazgató, költő. A nagyváradi jogakadémiát végezte el, és újságíróként kezdte pályáját. 1914-ben Bp.-re költözött, ahol a Modern Színpad és az Apolló Kabaré állandó színpadi szerzője lett. 1917 okt.-étől a Belvárosi Színház dramaturg-titkára, 1921–1924 között az Andrássy úti Színház, 1924–1925-ben a Blaha Lujza Színház, 1925-től 1927-ig ismét az Andrássy úti Színház műv.-i ig.-ja volt. Ekkor az Új Színházhoz került, de 1928 jún.-ában megvált az intézménytől. Nagy Endre legjobb hagyományait újította meg színházaiban. A kabaré számára előadási stílus volt. Jeleneteit, dalszövegeit ízlés, költészet és műgond jellemezte. Szm.-vekkel, dramatizálásokkal és átdolgozásokkal gazdagította a bp.-i színházak műsorát. Drámái: Borcsa Amerikában (Török R.-vel, 1927); Két lány az utcán (Török R.-vel, 1929). Librettói: Szirmai A.: Mézeskalács (1923); Benatzky: Egy lány, aki mindenkié (1936). Könyvei: Dicséret, dicsőség (1915), Ferenc Jóska ládájából (1917), Nótám, füttyöm, citerám (1926).
Forrás : mek.niif.hu

 Emőd Tamás szerény, de maradandó irodalomtörténeti helyét az biztosítja, hogy egyike volt annak a hét költőnek, akik a Nagyváradon 1908-ban megjelent A Holnap című antológiával mintegy az Ady vezérelte új magyar költészet mozgalomszerű fellépését jelezték. A Holnap korszakkezdet még akkor is, ha Ady már az előző években jelen volt az irodalomban, sőt már elkezdődtek a viták is körülötte, de ez az együttes megjelenés jelezte szövetségesek és ellenfelek számára irodalmi vezér voltát. És A Holnap nagyváradi megjelenése is jelképesnek mondható, hiszen azt a forradalmian újat költészetben is, publicisztikában is, amellyel annyi előkészület után végre valóban elkezdődött a XX. századi modernség, ellenzékiség, forradalmiság - Nagyvárad, az ottani izgatott szellemi élet, az ottani sajtó, az ottani sajátos kulturális élet nevelte fel. Ez a semelyik más magyar vidéki városra nem emlékeztető, a múlt század vége óta gyorsan polgárosodó bihari vármegyeszékhely, a Magyarország és Erdély közt gazdasági és szellemi közvetítő Partium fővárosa, amelynek kereskedői, újságírói, színészei, jogászai, polgárosodó dzsentrijei és dzsentriskedő polgárai otthonukat nem kis túlzással, s mégsem egész indokolatlanul "Körös-parti Párizsnak" nevezték - nem Budapestet tekintette példaképének, túlnézett Bécsen, és eszménye az igazi Párizs volt, illetve egy olyan városlátomás, ahogy a Körös-parti kávéházakban és szerkesztőségekben elképzelték a Szajna-parti Párizst. A századelő Nagyváradjának nem volt százezer lakosa, de volt hét napilapja, amelyeknek vezércikkeit a fővárosban is érdeklődve várták, előbb voltak mozgó fényreklámjai, mint Budapestnek, jogakadémiája és premontrei gimnáziuma az egész országot látta el jó műveltségű értelmiségiekkel, színháza a pesti Vígszínház pontos mása volt, éjszakai élete vetekedett az európai nagyvárosokéval; a váradi polgárok és kispolgárok még arra is büszkék voltak, hogy a Bémer tér kávéházai és vendéglői közül háromban is cigánybanda játszott hajnalig, és a Szent László tér körüli mellékutcákban tizenhat bordélyház várta a jogászokat, kereskedősegédeket és mesterlegényeket. Nagy egyházi központ és fontos ellenzéki fészek volt ez a Nagyvárad, kanonokok és szabadkőművesek ócsárolták itt egymást, miközben egyik jobbról, másik balról szidalmazta az ugyancsak bihari, haladók számára átkozottan reakciós, az egyház számára bosszantóan református Tiszáékat. Bihar és benne ez a sürgő-nyüzsgő Nagyvárad mintha fokozottan élte volna a századelő Magyarországának életét.

Teljes bejegyzés : blog.xfree.hu 

 Alapító tagok: uhász Gyula, Ady Endre, Dutka János, Emőd Tamás, A holnap irodalmi tásaság 1908

Várad fölött

Várad fölött a Holnap felrival

Új lantosok glédáján, – s járni-kelni

Egy kisdiákot látnak fejedelmi

Gôgtôl pávázó titán Adyval.

Rímet ropogtat, pergôt s nem unt leckét,

Katedra felôl modern vád morog

S „gályarab hetven prédikátorok”

Szûz vízióján Vers felé evickélt.

Hogy halhatatlanságnak véres lakzit

Rendez a Végzet, könnyekben mosakszik

A lelke – s búgó dala: rekviem.

A sanzon csönddé fagyott ajkán hervad

S mosolytól fosztott kedvünk mint a vert had

Emléke kútján szomjan megpihen.

Forrás : multesjovo.hu