Szent László-legenda Nagyváradon

A Szent László-legenda a magyarországi templomokban a középkorban megfestett jelenetsor a szent király harcáról és párviadaláról a kun vitézzel. A Magyar Anjou-legendáriumban is megörökítették.

Részletesen a hu.wikipedia.org-on 

A legenda a Magyar Anjou-legendáriumban 

 

László király, a kunok elleni csaták hőse, a magyar lovagkor példaképe 1095. július29-én hunyt el. A somogyvári apátság templomában temették el, s majd csak Kálmán király halála (1114) után II. István király vitette át Nagyváradra, a Szent László által alapított templomba. Temetési helyét illetően ugyanis vita támadt, és ószövetségi mintára istenítéletnek vetették alá magukat, hogy Lászlót Somogyváron, Székesfehérváron vagy – kívánságának megfelelően – Nagyváradon temessék el.
Koporsóját szekérre tették, s a lovak Nagyvárad felé robogtak el vele.
A népmonda szerint a Bihar megyei Nagykereki falu onnan kapta a nevét, hogy amikor Szent László koporsóját Nagyvárad felé szállították, az éjszakai pihenés után az itteni templomdombról a halottas szekér lovai maguktól megindultak Nagyvárad felé.
Már szentté avatása előtt számos csoda történt sírjánál, melyet legendája is felsorol. Vakok, süketek, sánták, némák „László érdeméből gyógyultak meg.”
E csodás gyógyulások, s a nagy király élő tisztelete, mely a sírjához való zarándoklatokban is megnyilvánult, vezetett oda, hogy III. Béla kérésére III. Celesztin pápa 1192-ben szentté avatta. A szertartás alatt a legenda szerint „fényes ragyogású csillag mutatott az égen a kolostor irányába, ahová a szent testét helyezték.”
1370-ben fejeződött be a nagyváradi székesegyház építése. Déli kapujára ekkor került Futaki Demeter püspök rendeletére a magyar Három-királyok: Szent István, Szent Imre és Szent László bronzszobra, 1390-ben pedig Zudar János püspök a főkapuval szemben felállíttatta Szent László király híres lovasszobrát. Mindegyik Kolozsvári Márton és György alkotása.
A szobrok köré legendák fonódtak: amíg a szobrok megvannak, addig ellenség nem foglalhatja el a várost.
Teljes cikk a ekor-lap.hu-n '

 

 

"erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott: így árasztotta el az adományok teljessége, s ez már testileg is méltóvá nyilvánította a királyi koronára. Ám mikor látta, hogy kitünteto javakkal dicsekedhet, nem fuvalkodott fel gőgjében, nem foglalta el mások jogait ármányosan vagy erőszakkal, hanem a kapott jótéteményekért köteles hálát adva annak, aki megelőző érdemek nélkül szokta osztogatni a javakat, valahányat észrevett magában, Isten tiszteletének szentelte. " Szent László legenda a szekelyderzs.com-n
Szent László királyról bővebben egyvaradiblogjanagyvarad.ro-n'