Pomogáts Béla : Kis nagyváradi magyar irodalomtörténet

A történelmi Partium, tehát az a térképen megjelölhető zóna – az egykori Bihar, Szatmár, Szilágy és Arad vármegyék területe – hagyományosan a magyar művelődés és természetesen a magyar irodalom bőven termő szülőföldjei közé tartozott, akárcsak Belső-Erdély, az Alföld, a Dunántúl és a Felvidék. Történelmi sorsában és kulturális szellemiségében egyféle „hidat” alkotott az Alföld (illetve a szűkebb értelemben vett Magyarország) és a fejedelmi Erdély között. Valójában irodalom-szociológiai és „szellemtörténeti” vizsgálatokat kellene végezni annak érdekében, hogy a Partium kultúráját és lelkiségét, pontosan leírhassuk és mintegy elkülönítsük a többi hagyományos magyar régió művelődéstörténetétől, szellemiségétől – abban az értelemben, ahogy a magyar kultúra, talán így mondanám, egyéniségét kutató „klasszikus” irodalomtörténészek – Horváth Jánostól Szerb Antalig és Halász Gábortól Keresztury Dezsőig – képet adtak erről a változatos és összetett kulturális egyéniségről. Úgy vélem, hogy a Partium – és most elsősorban Nagyváradra és Biharra gondolok – kulturális hagyományait és szellemiségét mindenekelőtt az a „híd”-szerep határozta meg, amelyet ez a régió a magyar kultúra többi tájegysége és otthona között alkotott. A tájegység kultúráját és most mindenekelőtt Nagyvárad kultúrájára gondolok, erős szálak fűzték össze mind a többi magyarországi (alföldi, dunántúli, felvidéki) kultúrával, mind Erdély magyar kultúrájával. Még a maga változatosságában is a nemzeti kultúra sokszínű egységét mutatta.
Van abban némi példázatosság, hogy Nagyvárad egyszerre volt a katolikus és a protestáns nemzeti hagyomány letéteményese, egyaránt nyitott volt a magyarországi és az erdélyi szellemiség (irodalom és művészet) indításai előtt, őrizte a maga régi tradícióit, ugyanakkor, hogy csak A Holnap fellépésére utaljak, szerepet vállalt a magyar kulturális modernizációban. Mindezt olyan szép sikerrel, hogy a huszadik század első két évtizedében – a magyar kultúra mozgalmas újjászületésének időszakában – Nagyvárad Budapest mellett, alkalmanként, ahogy ezt A Holnap körül gyülekező irodalmi megújulás vagy éppen a váradi szecessziós építészet és művészet tanúsítja, a régi ország szinte legfontosabb kulturális központja lett. Hasonló szerep jutott kisebb mértékben Aradnak és jóval kisebb mértékben Szatmárnémetinek is.
 Tovább a varad.ro-n '
A fotó forrása :cultura.hu

Pomogáts Béla irodalomtörténész, kritikus (Budapest, 1934). Részt vett az 56-os forradalomban, rövid időre internálták. Több rangos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 1992 óta az Anyanyelvi Konferencia elnöke, 2001-ig a Magyar Írószövetség elnöke. A 20. századi magyar irodalommal, ezen belül a népi írók mozgalmával, az erdélyi és a nyugati magyar irodalommal foglalkozik.Forrás : varad.ro