Forrás : mazsike.hu
"Lőwy Dániel Az úri város zsidó lakosai, a nagyváradi zsidóság története című, tavaly kiadott kötete Nagyváradon is megvásárolható.
A Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete gondozásában tavaly megjelent kötet írója Lőwy Dániel kolozsvári származású vegyészkutató, egyetemi tanár, helytörténész, aki jelenleg a FlexEl galvánelem cég főmunkatársa a Marylandi Egyetemen. A szerző az irodalmi műveltséget a reáltudományokkal párosító tanulmányaival a Korunk folyóiratban tűnt fel. Több mint 300 magyar nyelvű publicisztikai írást közölt; több, a zsidóság történetéről szóló könyv szerzője, hat fejezettel járult hozzá A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája című munkához. Az úri város zsidó lakosai című díszes kiállítású, több mint ötszáz oldalas kötet a rendkívül gazdag forrásanyagra, illeltve huszonegy tanúságtevő vallomásaira (többek között Balla Zsófia, Bodor Pál, dr. Mózes Teréz, Réz Pál, Stern Péter) támaszkodva követi nyomon a váradi zsidóság olykor dicsőséges, olykor pedig szenvedésekkel teli történetét a kezdetektől, vagyis a 15. századtól mostanáig. A törzsanyag legnagyobb részét a váradi zsidóságnak a második világháború idején elszenvedett kálváriájának bemutatása teszi ki, lényegében a 13-20 fejezetek ezt a korszakot világítják meg, míg az utolsó fejezet rövid leírását nyújtja a zsidóság életének a második világháború lezárását követő időszaktól egészen napjainkig.
Alapos munka
A kötet függelékében található szómagyarázat a jobb megértést
segíti, ugyanakkor a könyvben való tájékozódást könnyíti az ilyen
jellegű munkákban megszokott Névmutató és Helynévmutató mellett a
Nagyváradi arcképcsarnok is, amely a városban nevelkedett, tanult vagy
tevékenykedett jelentős zsidó személyiségek rövid életrajzát
tartalmazza. Minden szmepontból alapos történészi munka, fontos
mérföldkő mind a zsidóság, mind pedig a Nagyvárad történetével
foglalkozó történészek, és a művelt közönség számára. A könyv
megvásárolható a nagyváradi Libris Antica könyvesboltban (a Garasos híd
közelében)."
Forrás : pressdisplay.com
A Magyar Kulturális Egyesület cikke a kötetről :
"A Kőrös-parti Párizsként emlegetett Nagyvárad lüktető szellemi élete, színvonalas sajtója és sajátos művelődési élete túltett valamennyi vidéki magyar városén. A 19. század végétől gyorsan polgárosodó Bihar vármegye, a Magyarország és Erdély között nem csak gazdasági, hanem egyben szellemi közvetítő szerepű Partium fővárosa nem Budapestet tekintette példaképének, még csak Bécset sem; az eszménye maga Párizs volt.
A kiegyezést követően a város utcái rendezettek és tiszták, a mellékutcák többsége is kövezett volt. Az 1890. év után Nagyvárad az ország „legkulturáltabb és legszebb”városai közé tartozott. „Vegyes származású polgársága és az egyre polgáribbá váló dzsentri lakossága egymáshoz igazodva még a Bécsinél is nyugatibb életforma felé fordul. Ezekben az években kezdik Nagyváradot Kőrös-parti Párizsnak, vagy gúnyolódva Pece-parti Párizsnak mondani, Váradon dicsekvően, országszerte olykor bosszúsan” – állapította meg Hegedűs Géza.
Különös adottságai révén Nagyvárad „a polgárosuló, eurpéer magyar város makettje” lett – írja Reményi József Tamás. Ugyanis a partiumi köztes-közvetítő szerepe révén a Kőrös-parti városban – Pesttel szemben egy főváros-mivolt ólmos súlya nélkül, vidékies kedéllyel lehetett modernnek és kulturáltnak lenni.
A 19-20. század fordulón Nagyvárad lakossága alig haladta félszázezret, de volt hét napilapja, és ezek vezércikkeit Budapesten is érdeklődéssel fogadták. „Pestet nem számítva, a váradi lapok a legjobbak” – állapította meg Antal Sándor. „Itt írják az ország legelevenebb újságjait és a magyar irodalom sok-sok száz, azóta klasszikussá nemesedett versét (…) Itt született meg sok íróember márkája. Innen szárnyalt el a világ minden tája felé sok politikai értesülés” – szögezte le Dutka Ákos.
Nagyváradnak előbb voltak mozgó fényreklámjai, mint a magyar fővárosnak, napilapjai a vidéki lapok közül a legkorábban alkalmaztak fővárosi telefon tudósítókat (amit Ady Endre dal az interurbán telefonról című versében örökített meg és a Magyar Nemzet nagyváradi tudósítójaként Somlyó Zoltán is megírta, hogy „Egy órakor a pesti telefónon / a tudósító ontja sok hírét”).
(…)
A Kőrös-parti város éjszakai élete vetekedett az európai nagyvárosokéval, ahogy azt Emőd Tamás versbe foglalta:
„A város éjjel élt, mint életforma
Ez volt az átlag kispolgári norma.
A traccs patakzott. S a szópatak partján
Goldmann tata volt a hallgatás tornya.”
Antal Sándor szerint is „Váradon lehet a legjobban mulatni, a váradi nők a legszebbek, a váradi szabók, borbélyok, pincérek a legjobbak.”
Forrás : mazsike.hu
A kötet függelékében található szómagyarázat a jobb megértést
segíti, ugyanakkor a könyvben való tájékozódást könnyíti az ilyen
jellegű munkákban megszokott Névmutató és Helynévmutató mellett a
Nagyváradi arcképcsarnok is, amely a városban nevelkedett, tanult vagy
tevékenykedett jelentős zsidó személyiségek rövid életrajzát
tartalmazza. Minden szmepontból alapos történészi munka, fontos
mérföldkő mind a zsidóság, mind pedig a Nagyvárad történetével
foglalkozó történészek, és a művelt közönség számára. A könyv
megvásárolható a nagyváradi Libris Antica könyvesboltban (a Garasos híd
közelében)."Forrás : pressdisplay.com
A Magyar Kulturális Egyesület cikke a kötetről :
"A Kőrös-parti Párizsként emlegetett Nagyvárad lüktető szellemi élete, színvonalas sajtója és sajátos művelődési élete túltett valamennyi vidéki magyar városén. A 19. század végétől gyorsan polgárosodó Bihar vármegye, a Magyarország és Erdély között nem csak gazdasági, hanem egyben szellemi közvetítő szerepű Partium fővárosa nem Budapestet tekintette példaképének, még csak Bécset sem; az eszménye maga Párizs volt.
A kiegyezést követően a város utcái rendezettek és tiszták, a mellékutcák többsége is kövezett volt. Az 1890. év után Nagyvárad az ország „legkulturáltabb és legszebb”városai közé tartozott. „Vegyes származású polgársága és az egyre polgáribbá váló dzsentri lakossága egymáshoz igazodva még a Bécsinél is nyugatibb életforma felé fordul. Ezekben az években kezdik Nagyváradot Kőrös-parti Párizsnak, vagy gúnyolódva Pece-parti Párizsnak mondani, Váradon dicsekvően, országszerte olykor bosszúsan” – állapította meg Hegedűs Géza.
Különös adottságai révén Nagyvárad „a polgárosuló, eurpéer magyar város makettje” lett – írja Reményi József Tamás. Ugyanis a partiumi köztes-közvetítő szerepe révén a Kőrös-parti városban – Pesttel szemben egy főváros-mivolt ólmos súlya nélkül, vidékies kedéllyel lehetett modernnek és kulturáltnak lenni.
A 19-20. század fordulón Nagyvárad lakossága alig haladta félszázezret, de volt hét napilapja, és ezek vezércikkeit Budapesten is érdeklődéssel fogadták. „Pestet nem számítva, a váradi lapok a legjobbak” – állapította meg Antal Sándor. „Itt írják az ország legelevenebb újságjait és a magyar irodalom sok-sok száz, azóta klasszikussá nemesedett versét (…) Itt született meg sok íróember márkája. Innen szárnyalt el a világ minden tája felé sok politikai értesülés” – szögezte le Dutka Ákos.
Nagyváradnak előbb voltak mozgó fényreklámjai, mint a magyar fővárosnak, napilapjai a vidéki lapok közül a legkorábban alkalmaztak fővárosi telefon tudósítókat (amit Ady Endre dal az interurbán telefonról című versében örökített meg és a Magyar Nemzet nagyváradi tudósítójaként Somlyó Zoltán is megírta, hogy „Egy órakor a pesti telefónon / a tudósító ontja sok hírét”).
(…)
A Kőrös-parti város éjszakai élete vetekedett az európai nagyvárosokéval, ahogy azt Emőd Tamás versbe foglalta:
„A város éjjel élt, mint életforma
Ez volt az átlag kispolgári norma.
A traccs patakzott. S a szópatak partján
Goldmann tata volt a hallgatás tornya.”
Antal Sándor szerint is „Váradon lehet a legjobban mulatni, a váradi nők a legszebbek, a váradi szabók, borbélyok, pincérek a legjobbak.”
Forrás : mazsike.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése