Az Érintő cikkében leírja,elmondja érzéseit egy tősgyökeres váradi. Miért tősgyökeres?Azért,mert Nagyváradon született,élte gyermekkorát,lett fiatal,családot alapított, éli a nyugdíjas éveit.A " gyökerei " Váradhoz vonzák. A tősgyökeres váradiak nemzedéke fogyatkozik.Ilyen az élet.Múlt időbe fogalmaz,mert nagy ütemben alakítják át Nagyváradot.Egyre kevesebb emléket őriznek meg a régi Váradból.Még néhány évig látható lesz néhány jellegzetes épület,templom,ház,stb.Nagy kiváltságnak tartom,hogy fiatal éveimet az 1960-as és 1970-es években a régi Várodon éltem le.Felejthetetlen élmények kötnek a Pece parti,mások szerint a Körös parti Párizshoz.Sajnos a felnővő nemzedékeknek kevés lehetőségük lesz személyes tapasztalatok alapján " magukba szívni " a régi Várad " levegőjét ". Megmaradnak a képeslapok,a fotók, a könyvek,a cikkek,mint például az Érintő cikke is.A gyökereink egyszer elszakadnak, elnémulunk,és megtörténik ahogy a nóta mondja " kivisznek a temetőbe". Idézem Farkas László befejező mondatait :
"Virtuális vitákat folytatunk, sokszor késhegyre menő vitákat, olyan dolgokról, amik mindegyikőnk szívügye. Sokszor bántjuk egymást a vita hevében. Ez nem jó, de így kell lennie, mert csak azt bizonyítjuk, hogy ragaszkodunk ahhoz, ami a miénk volt, a miénk és a miénk lesz, míg élünk. Itt, külföldön, bárhol. És az Várad…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése