Domingo feledhetetlen fellépése a budapesti Papp László Sportarénában

 

Forrás : Thurzó Zoltán Official Facebook 

Miért került be a blog bejegyzései közzé Plácido Domingo?Mert Thurzó Zoltán nagyváradi zongoraművész részt vett a koncerten,és a Facebook oldalán részletesen beszámolt az eseményről.Ezt olvassuk : 

"A század egyik legnagyobb, varázslatos hanggal megáldott tenoristájának tartott Placido Domingo ingyenes koncertjéről már nagyon rég lehetett tudni a Tv, rádió, online sajtó, nyomtatott sajtó, facebook közbenjárásával.
Aki igazán szereti a klasszikus zenét - azokat mind tűzbe hozhatott a hír, főleg, hogy a Művész és díszvendégeinek előadását ingyen lehetett megtekinteni.
Kezdetben a budapesti Müpa Bartók Béla Hangversenyterme, utána a Szent István Bazilika előtti tér, és a legvégén a Papp László Sportaréna volt eme eseménynek a helyszínalakulási emelkedője – a nézők befogadását tekintve.
Sokan voltak kíváncsiak az “opera királyára”. (Régen több sajtóorgánum nevezte az opera királyának, illetve a modern idők legnagyobb operaénekesének, ami ma is érvényes.)
Persze, erre az érdeklődő tömegre egyfajta konglomerátumként kell tekinteni. Sok ember volt, sokfajta társadalmi rétegből jelen, temérdek érdeklődési körökből.
De az esemény legbelső mozgatórugója megvalósult: főleg Domingo hírneve összehozott egy hatalmas tömeget, akivel három órára megszeretette a klasszikus zenét.
És lehet, hogy mostantól kezdve nem csupán három órára…
Mindvégig a budapesti Művészetek Palotája jegyezte a szervezést, az ő meghívásukra érkezett jelen esetben a magyar fővárosba az operacsillag.
Természetesen, ahogy térbelileg felfejlődik egy helyszín, úgy a koncerthallgatóknak lassan tömeggé alakulása, és ennek hatványozott kezelhetetlensége is felüti a fejét.
1200 ember (Müpa), 5000 ember (szabadtér)...12.000 ember.(amiről a hangverseny után megjelenő sajtóvisszhangokban már 20.000 embert emlegettek, akiknek egy része nem jutott be a befogadó kapacitást elérvén.)
A koncert fantasztikus volt! A bejutás…katasztrofális!
Főleg azért nem értem a bejutással kapcsolatos fejetlenséget, mert az időjárási előrejelzések hatalmas vihart ígértek. Meg is jött...kétszer is.
Szerintem nem volt meg a kellő emberi empátia a Stadion vezetőségében arra, hogy ne hagyja az embereket egy olyan helyzetben magára, amit viszont ő maga az ablak mögül nézett végig. Lehet előrelátás kérdésének a hiánya, egyeztetés a Müpával, de szervezésileg ezt kicsit elnézték. Nyugodtan be lehetett volna engedni a tömeget az előtérbe, vagy épp a Stadion tövébe – hogy védve legyenek.
Plácido Domingo estje adott erőt, hogy elviseljük a szakadó esőben, hidegben várakozást.
Aki valami picit is igényes elsősorban önmagával, az mindent elkövet annak érdekében, hogy jelen legyen olyan eseményeken, ahol, és akit elég ritkán “tud elkapni” élőben.
Domingo az opera világában, és a klasszikus zene világában olyan, mint Michael Jackson, Elvis Presley, The Beatles, a Queen, vagy épp a hollywoodi filmsztárok legnagyobbjai a maguk világában.
Olyan hihetetlen tömegeket tud Domingo megmozgatni - hogy az már elképesztő!
Ő volt az első klasszikus művész, aki szóló koncertet adott New York-ban a Central Parkban, ahol a rossz idő ellenére több mint 400.000 ember hallgatta meg.
Rossz idő ellenére is!
A budapesti koncertre kézenfekvő volt, hogy hamarabb kell odaérni, mint a kapunyitás.
Mi, akik elmentünk megnézni Domingot – kezdés előtt 4 órával (!) már ott voltunk a helyszínen. Így lettünk kezdés előtt négy órával már közel 40-en, akik az egész későbbi tömeg magja voltunk.
Ahogy „duzzadtunk”, úgy kezdett a helyzet is feszültebb lenni: a szervezők egyetlen tagja sem jött ki az Aréna épületéből kicsit helyretenni a hangulatot – merthogy két olyan hatalmas zuhé is lecsapott ránk, hogy a későbbi bejutottak tömött sorokban álltak a WC-nél...ruhát szárítani. Senki, de senki...de még pár security-s sem tette tiszteletét a kaputól errefelé, nehogy megázzanak.
Kicsit kisiklott a kommunikáció valószínűleg bent is, az emberség szintén, amikor látva, hogy két olyan felhőszakadás „veri” az embereket, ami embertelem.
Mi, hogy legelöl voltunk, és közben hátulról is folyamatosan előretörtek a zúgolódók – jobban védve voltunk az esőtől. Római teknősformáció – vicceltük el.
A bal szélen annyira taposták egymást az emberek, hogy több idős ember már teljesen rosszul volt és kiabáltak, hogy ezt ne csinálják! …jogos.
A hostessek egy része is nagyon arrogánsan viselkedett az emberekkel.
Én csak néztem nagyokat.
Rengeteg embernek elgurult a pirulája.
Pedig ha a zene szeretetére gondoltak volna – máris nem látták volna olyannak a dolgokat, mint ahogy látták.
A lavina is egy struktúrájában kicsit megváltozott hópihe eredménye – itt is elég volt valahol hátrébb valakinek beindulni, és felügyelet hiányában, biza el tud szabadulni egy nagy fejetlenség.
A hasonló szervezési hibákat a gyors helyszínváltozásnak tudom be, viszont olyan fejetlenségek voltak, amit én nem láttam még. Főleg ha a Müpa a szervező.
Arra viszont szerintem nem számítottak, hogy húszezer rajongó fogja ostromolni a kapukat a 19:00-ás nyitáskor. A tizenkétezer jegy hamar elfogyott. Nem értem miért lepődtek meg azok, akik nyitás előtt 30-60 perccel érkeztek - és főleg ezek azok, akik már nem fértek be.
Természetesen voltak, akik azért jöttek el, mert ingyenes volt a koncert. De nincs is ezzel semmi gond. Van, amikor ez a gesztus egy jó szándékot céloz meg, s van, amikor azért tesznek sok mindent ingyenessé – mert 100 forintot sem ér a produkció. (Rihanna jobb volt pénzért? Ezek azok a senkik, akik Odüsszeuszi leleményességgel fejik Európa teheneit.)
Engem nem zavart a várakozás, a tolongás. Tudni lehetett, hogy ilyen előfordulhat.
Sokszor előfordul, hogy hiába szeretne valaki eljutni az operába, nem tudja megengedni magának, mert túl magas a jegyek ára. Ezek az emberek kezdtek megindulni.
Egy olyan hangulat előszelét éreztük, ahogy bejutottunk a koncerthelyszínre, ami hosszú időre meghatározó szerepet kap bennünk.
Én pld. sokat tanultam most tőle muzikalitás, dallamívek vezetése terén, műelemzés tekintetében, pedig én nem vagyok énekes.
Domingo nyílt szívvel ajánlotta fel a koncertjét – mennyire nagy dolog ez!
Kétségkívül korunk egyik legkiválóbb tenorjának sikerült elérni azt, hogy az ingyenes koncertre több mint 317 millió forintot szánt a kormányzat, de még nem ismert a pontos költségvetés. Kezdjük azzal, hogy kellenek az olyan események, melyek egyben missziót is magukba foglalnak. Széles közönséget tud megszólítani a klasszikus zene – főleg, ha ilyen alkalmak adódnak.
Hosszú utat járnak be manapság is a művészeti ágak. A jövendő “értelmisége” a maiak tudásán indul, és a múltban leli meg az igazság gyökerét.
1990-ben José Carreras-szal és Luciano Pavarottival spontán „megalapított” Három Tenor formációjuk sok új rajongót nyert meg az operának. Azóta Pavarotti meghalt, Carreras visszavonult (2017-ben tartja utolsó világkörüli turnéját: Budapesten ugyanitt, amire természetesen már megvan a saját belépőjegyem :) )
Domingo viszont ma is hihetetlenül aktív: karrierje során eddig 11 Grammy-díjat és két latin Grammy-díjat kapott.
Kemény munka és koncentráció eredménye az a hang, amit élőben is hallani volt alkalmunk.
Nagyon nem is lehet megfogalmazni.
….és jött a kérdésem: hol vannak a fiatal “énekművészek”, kulturális intézményvezetők.
Ezen az eseményen minden annyira profin volt összehozva (az épületen belül), hogy minden téren lehetett volna inspirálódni: így csinálják a világ legjobbjai.
És mindezt ingyen.
Domingo pályafutása mindörökre emlékezetes, emellett emberként is csodálatra méltó.
Ha az emberek megértenék, micsoda hatalma van a gondolatnak, akkor folyamatosan keresnék a szépet, a maradandót.
A zene pszichológiája roppant egyszerű. A zene automatikusan aktivál több más érzetet, a tudat alatt hat igazán, és nem hiába mondják, hogy a zene a lélek hangja.
Az új, tudásalapú társadalomban egyre nagyobb szerephez jut az ismeretekhez való hozzáférés, az új, érdekes információk megszerzése.
Ez az operára is érvényes.
A hatalmas embertömeg, a színpad, és maga a tudat, hogy a fellépők is az épületben vannak, valamint hogy másfél óra múlva el is kezdődik a várva-várt koncert...izgalommal töltött el mindenkit.
A zene olyan hatást tudott teremteni az első hangtól kezdve, melynek következtében a hallgatók akaratlanul is magukba szálltak, és mélyen elmerengtek, nyitott lélekkel hallgatták a darabokat.
Szinesztézia magas fokon.
Elég egy dallam, és eszünkbe jut egy nap, egy hely, egy személy, egy érzés. Főleg, ha ezt olyan tolmácsolók adják nekünk ajándékba, mint a fellépők.
Az általa alapított Operalia énekverseny két felfedezettje, Angel Blue és Micaela Oeste mellett, a magyar szoprán, Pasztircsák Polina, valamint Váradi Gyula hegedűs, a „Virtuózok” című klasszikus zenei tehetségkutató egyik idei díjazottja is meghívást kapott a mestertől. Az esten a Magyar Állami Operaház Zenekara működött közre, Eugene Kohn vezényletével.
Köztudott, hogy 1993-ban megalapította az Operaliát. Az Operalián indult el José Cura (1994), Joyce DiDonato (1998), Maja Kovalevska (2006), Rafael Rojas (1996), Erwin Schrott (1998), Rolando Villazón (1999) karrierje is.
Jó tudni, hogy ilyen kvalitású, klasszikus zenei világsztárok vezetik a világ ízlését a SZEBB felé.
Ha belegondolunk megint...olyan siker és népszerűség övezi őket, mint a rocksztárokat.
Helyes!
Ő felkarolja a fiatalokat, támogatja a tehetségeket, támogatni próbálja az egyre elszegényülő embereket, akik napról-napra egyre többen vannak. (nem, mint más események, ahol a cél a népbutítás, mindezt méregdrága csomagolásban lenyomni az emberek torkán. Igaz, vannak olyanok, akik odüsszeuszi leleményességgel fejik meg az embereket, a világ bégető teheneinek tekintve őket.)
Az Aréna elsötétült, és a nyitány után megjelent Plácido Domingo is a színpadon.
A hangulat HIHETETLEN volt.
Ahogy az idő telik...úgy a lélek is nemesedik, úgy a hang is még több értelemmel, érzelemmel, még több szeretettel, és alázattal teremtődik meg.
Még személyesebbé tud válni minden hang, minden gesztus, darabok, áriák.
Nem szabad elfeledjük: Domingo 75 évesen is olyat tud produkálni, ami csoda.
Érezhető volt, hogy azért már inkább bariton áriákat énekel, de ez természetes. Évtizedeken keresztül énekelt torokgyilkos tenor szerepet, áriákat – és azért 75 évesen ilyen szenvedéllyel énekelni, hogy mindenkinek felállt a szőr a kezén...hihetetlen élmény!
Egy szép gesztus volt részéről, hogy a ráadás végén a magyar szopránnal magyarul énekelt a nagyérdeműnek. Tudjuk...azért a magyar nyelv nem épp a legkönnyebb nyelv a világon.
Szerintem a produkció új szintre emelte a komolyzene népszerűsítését Magyarországon. Az opera, mint műfaj ügyét minden esetre.
Csodálatos hangok, alázat, profizmus jellemezte a kiváló művészeket!
Magas színvonal, lenyűgöző hangzás, színpadi tapasztalat, és természetességgel átitatott volt minden zenei pillanat.
Megérintett sok embert!
Az időn túli hangoknak, és daraboknak hihetetlen világa nyílt meg előadásokban.
Élő felvételt is készítettek a teljes koncertről, szóval, aki lemaradt – az majd valamikor a tv-ben is megnézheti az előadást.
De ugyanazt sosem fogja átélni...mint mi, akik itt jelen voltunk.
A hangrögzítés feltalálása óta ő az egyik, aki a legtöbbet tett ennek a műfajnak a népszerűsítése érdekében.
Ki tudja...75 évesen, aki folyamatosan a világot járja még mindig hihetetlen energiával, hogy mikor fogjuk tudni megint élőben hallani őt.
Lehet, hogy igen...lehet, hogy páran már soha többé.
Megtiszteltető volt ott lenni, minden kezdődő kellemetlenség ellenére is.
A LEGJOBB motivációs trénerrel voltunk egy helyen Domingoval. Azok, akik motivációs trénerként keresik a kenyerüket a világban...csak az emberek pénzét akarják kicsalni.
Domingo egy régebbi interjú során ezt mondta:
„Abban a világban, amelyben gyakorlatilag folyamatosan minden változik, s egyre kevesebb a megbízható pont, amire építeni lehet, a zene mozdíthatatlanul őrzi helyét a világot jobbá tevő tényezők között.”
Megfontolandó…"
Forrás : Thurzó Zoltán Official Facebook 

Videók a koncertről.Kattintson a linkre '
 https://www.youtube.com/watch?v=6GjEtpd2Qg8
https://www.youtube.com/watch?v=Y_aiJWSiORo
https://www.youtube.com/watch?v=jDOX6_DDH7g
https://www.youtube.com/watch?v=-M5mN9lDJJs
https://www.youtube.com/watch?v=k5vEJibOxCk
https://www.youtube.com/watch?v=9bsrJRjU5-Q

Thurzó Zoltán saját készítésű videója 

Ezt írja Thurzó Zoltán : 

" Ajánlom figyelmetekbe elejétől a végéig ezt a felvételt, amit telefonommal készítettem. Azt sajnálom, hogy a "direkt feltöltés" folyamatában a facebook lebutította a HD felvételt - de remélem ettől még élvezhető mindenki számára.
Akinek van fülhallgatója, az hangzásbelileg jobb élménnyel tudja a felvételt meghallgatni.
Csak az „kezdjen bele”, aki vévig is hallgatja. Úgy érdemes.
Az általa alapított Operalia énekverseny két felfedezettje, Angel Blue és Micaela Oeste mellett, a magyar szoprán, Pasztircsák Polina, valamint Váradi Gyula hegedűs, a Virtuózok című klasszikus zenei tehetségkutató egyik idei díjazottja is meghívást kapott a mestertől. Az esten a Magyar Állami Operaház Zenekara működött közre, Eugene Kohn vezényletével.
12 ezer ember...
A koncertre több ezren nem jutottak be...annyira megtelt a Papp László Budapest Sportaréna.
Azért ne feledjük el: 75 éves világsztár továbbra is így tud énekelni.(...)!
Ez is az a világ, ami viharos lendülettel el tudja repíteni az ember lelkét.
Csak az kezdjen bele a videót megnézni, aki tényleg egy olyan hangulatot akar átélni, mint mi – minden percét az eseménynek.
Domingo a ráadások vége fele MAGYARUL is énekelt! Azért az roppant megtisztelő, hogy megtanult egy híres művet magyarul is.
Ne tévesszen meg senkit – a koncret maga abszolut teltházas volt – de az emberek azért elkezdtek a ráadások alatt a kijáratok fele menni, hogy a „tömegnyomort” a végén (is) elkerüljék.
Nekünk 20 percbe telt, hogy kijussunk...
A ráadások:
- Consuelo Velasquez - Besame Mucho (Domingo)
- Annie Get Your Gun: Anything you can do, I can do better. (Angel, Micaela)
- Augustin Lara: Granada (Domingo)
- Kálmán Imre: Csárdáskirálynő: Emlékszel még? (Domingo, Polina)
- Minden fellépő: Non ti scordar di me. "

Forrás : Thurzó Zoltán Official Facebook 

Sajnos a videó minőségén nem lehet sokat javítani '