"Volt Váradon egy ember, mai szemmel nézve, óriás, aki látta,
beszélt vele és haláláig vigyázta szellemét a Költőnek, örökül hagyva az
összegyűjtött hagyatékot, mindazt, amit az Ady Társaság, a város és ő, Tabéry
Géza, egy életen át gyűjtögetett, rendezgetett. A halál is ott érte, az általa
féltve őrzött Müllerájban berendezett emlékmúzeumban, az íróasztalnál ülve..." - írja Farkas László.
"Tabéry Géza 1890. július 17-én született Nagyváradon, egy
szerény házban a Kőfaragó utcában. A Premontrei Főgimnáziumban diák, majd
Kolozsvár és Genf az állomás a tudás útján. Azonban a nagy szerelem az
irodalom. Verseket, cikkeket, novellákat közöl budapesti lapokban, de hivatásos
újságíró a Nagyváradi Naplónál lesz 1911-ben. A háborút a fronton tölti, kis és
nagy ezüst, valamint bronzéremmel tüntetik ki vitézségéért. Főhadnagyként szerelt
le 1918-ban és 1919 áprilisáig a Károlyi kormány kirendeltjeként, mint főispáni
titkár dolgozott a Bihar megyei Főispáni Hivatalnál. Irodalmi munkásságát nem
kell bemutatnunk, de érdekességként jegyezzük meg, hogy az impériumváltás utáni
első Erdélyben megjelenő irodalmi lapot Magyar Szó címmel ő indítja meg és
később a Tavasz című lapot is ő szerkeszti. Nagy érdemei vannak az Erdélyi
Szépmíves Céh és az Erdélyi Helikon létrejöttében. Miután a két irodalmi
társasággal összekülönbözött, megalapította az Erdélyi Magyar Írói Rend
kiadóvállalatot. Tagja volt a kolozsvári Erdélyi Irodalmi Társaságnak és a
marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak, de aktív szerepet vállalt mint
alelnök, a nagyváradi Szigligeti Társaság munkájában is."
Teljes bejegyzés : farkaslaszloblogja.blogspot.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése