Manapság a villanyposta és az okostelefonok korában egyre kevesebben
folyamodnak a klasszikus postai levelezéshez, táviratozáshoz.
Képeslapot, dísztáviratot is egyre kevesebben küldenek, vannak azonban
olyanok, akik esetenként ragaszkodnak ezekhez a régi, „békebeli”
kommunikációs lehetőségekhez, ahogy tette (volna) ezt T. E. régi váradi
olvasónk, aki múlt hét végén egy kolozsvári, idős ismerősének akart egy
születésnapi táviratot küldeni. El is ment a váradi vasútállomás
melletti postahivatalba, ahol azonban kiderült, ma már a
postáskisasszonyok némelyike olyan modern üzemmódban létezik, hogy úgy
tesz, mintha a táviratozás valami ócska, a neandervölgyiektől ittragadt
vétek lenne, amivel egy mai „modern” embernek nem is illik zavarni a
postai dolgozókat. Panaszosunk azonban ragaszkodott ahhoz, hogy
ismerősét táviratban köszöntse fel, ugyanis csak a lakcímét tudta. Nagy
nehezen kapott hát egy távirat-formanyomtatványt, amit ki is töltött,
annak rendje s módja szerint. Mivel mind a címzett, mind a feladó magyar
ajkú emberek, természetesen magyarul íródott meg a boldog születésnapot
kívánó szöveg - írja Szőke Mária a cikkben.
Mi történt?Olvassa el a cikket a reggeliujsag.ro-n '
A fenti eset sajnos nem egyedülálló ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése