Felvillanyozta üzlettársát a Bihar megyei RMDSZ-elnök elmés pénzmosodája - Megvan a vádirat

 

Kiss Sándor. Fotó: Adevărul 

"A Kiss Sándor és Bojtor Vilmos László által kigondolt, túlárazott munkagépek révén érkező kenőpénzről még az ügyészek is elismerően nyilatkoztak. Frissítve: megvan a vádirat." - írja Sipos Zoltán az Erdélyi Átlátszóban.Ha van ideje és tud románul olvassa el a teljes cikket a vádirattal együtt a forrásra kattintva '

"Update 17:35, 25.06.2015: A DNA sajtóosztálya elküldte a vádiratot, melyet alább közzéteszünk. A cikk azonban az előzetes letartóztatás alkalmával készített jelentés alapján íródott

A Bihar Megyei Törvényszék a múlt hét szerdán részben elutasította az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) előzetes letartóztatásra vonatkozó javaslatát: a politikust – Beniamin Rus üzletemberrel egyetemben – bírói felügyelet alá helyezték.

A DNA előzetes letartóztatás alkalmával készített jelentéséből (propunere arestare preventivă) sok részlet derül ki arról, hogy hogyan élt vissza befolyásával a Bihar megyei tanács alelnöke, és aztán hogyan mosta tisztára a kapott csúszópénzt.

A vád lényege, hogy 2004 elején két cég – a debreceni Keviép Kft., valamint a nagyáradi Selina cégcsoport – összesen mintegy 400 ezer eurónyi csúszópénzt fizetett Kiss Sándornak, a Bihar megyei RMDSZ elnökének, egyben a Bihar Megyei Tanács alelnökének és a néhai Mudura Sándornak azért, hogy megnyerjenek egy sor közbeszerzést. Eddig semmi különös.

Korábbi anyagunk:

Borboly aszfaltozós trükkjei. Itt a vádirat

Az ügy érdekességét az adja, hogy a csúszópénz túlárazott munkagépek révén jutott célba. A Kiss Sándorék által kidolgozott módszer annyira elmés, hogy azt nemcsak a néhai Mudura Sándor dicséri („egészen felvillanyoztál” – mondja egyszer az RMDSZ-politikusnak) hanem az ügyészek is beleírtak egy elismerő mondatot az előzetes letartóztatást indokló jelentésükbe.

Mudura Sándor (1939-2014) az egyik leggazdagabb romániai üzletember, vagyonát Magyarországon alapozta meg a Ferrero édességek forgalmazójaként a kilencvenes évek elején.

Mudura Sándor (1939-2014) az egyik leggazdagabb romániai üzletember volt, vagyonát Magyarországon alapozta meg a Ferrero édességek forgalmazójaként a kilencvenes évek elején.

A jelentés szerint 2003 őszén a Keviép Kft. részt vett egy sor, európai uniós alapokból finanszírozott munkálat elvégzésére meghirdetett versenytárgyaláson. Ezek közül a legfontosabb a 12 millió euró értékű nagyváradi hulladéklerakó építése és üzemeltetése volt. Az értékelő bizottság első körben 4 cég ajánlatát választotta ki, majd 2003. június 30-tól a tárgyalásokat a legjobb ajánlatot benyújtó céggel folytatták.

Váratlanul ejtik a nyertest

Három hónappal később, 2003. szeptember 30-án azonban a bizottság váratlanul ejtette ezt a céget, így a második helyezett Keviép Kft. került helyzetbe.

Az tárgyalások megszakításáról készült nyilatozat szerint a döntés azért indokolt, mert „a konszern álláspontját inkoherensnek találták”, valamint a tárgyalásokon a cég álláspontja „olyan természetű volt, hogy az bizalmatlanságot szült a bizottságban”, valamint „(a cég) kommunikációja és bemutatói hibásak voltak”.

Bár a bizottság döntését a cég képviselői elképedéssel fogadták, és hangsúlyozták, hogy a vád alaptalan, a bizottság visszautasította a fellebbezést, és a második helyezett Keviép Kft.-vel folytatta a tárgyalásokat.

Megváltozott a helyi tanács álláspontja

A pompázatos indoklás ellenére a valóságban a konszernt azért diszkvalifikálták, mert Kiss Sándor, Mudura Sándor, valamint Bojtor Vilmos László latba vetették befolyásukat a Keviép Kft. érdekében – állítják az ügyészek.

„Megváltozott a helyi tanács álláspontja azzal a dologgal kapcsolatban – úgy ahogy megbeszéltük –, úgyhogy 3-án elkezdik veletek a megbeszéléseket a hulladéklerakó ügyében” – mondta 2003. szeptember 30-án Kiss Sándor a Keviép Kft. vezetőjének, Miklóssy Ferencnek. Kiss még hozzátette, „mi azzal fogtuk meg a többieket, hogy nem biztosították a finanszírozást”.

A debreceni céggel 2003. október 8-án kezdődtek a tárgyalások; december 23-án alá is írták a PPP-szerződést. A tárgyalások megkezdése előtti napon, október 7-én Kiss felvette a kapcsolatot egy, a rendelkezésünkre álló iratban meg nem nevezett személlyel, és rákérdezett: „nem lehet, hogy a szakállas barátod velünk játsszon egy kicsit?”, valamint érdeklődött egy másik személy álláspontjáról.

Beszélgetőpartnere biztosította a tanácselnököt arról, hogy a helyzetet ellenőrzés alatt tartják, mivel ennek „nincsen választása”.

Az ügyészség szerint így mozgott a pénz

Hogyan mossák tisztára a kenőpénzt?

A vád szerint ötletelés folyt arról, hogy a Keviép Kft. milyen formában fizesse ki a csúszópénzt, illetve hogyan mossák azt tisztára. Október 27-én Kiss telefonon szólt Mudura Sándornak, hogy állítsa le a szerződés aláírását „a debreceniekkel”, mivel azok „nem tudnak elszámolni ebben a formában”, vagyis Kissék nem tudják felvenni a pénzüket.

A beszélgetés során Kiss azt mondta Mudurának, hogy „az ilyen szerződéseket a mi barátunknak (vagyis Bojtor Vilmos Lászlónak) kell aláírnia velük” – úgy, hogy „a mi barátunk és ők is el tudjanak számolni”.

A pénzmozgások megtervezésében Bojtor Vilmos László játszott főszerepet – tűnik ki a rendelkezésünkre álló iratokból. Bojtor több forgatókönyvet is felvázolt, Kissék pedig gondosan mérlegelték mindegyik megoldás költségeit.

Olcsó, egyszerű, nehéz bizonyítani

Végül egy olyan megoldást választottak, mely egyszerre olcsó, egyszerű, és a hatóságok dolgát nagyon megnehezíti. A megoldás lényege az volt, hogy a csúszópénz túlárazott áruk – jelen esetben munkagépek és különféle építőanyagok – formájában érkezett volna Magyarországról Romániába.

A módszer a következő volt: a Keviép Kft. munkagépeket ad el a Bojtor Vilmos László Londonban bejegyzett cégének, az Ariston Distribution Corporation Ltd.-nek, mely aztán két-háromszoros áron továbbadja a munkagépeket egy romániai cégnek, a SC Martex Trans SRL-nek. Ez a nagyváradi cég aztán ugyanezeket az eszközöket továbbadta a Keviép Kft. romániai cégének, a SC East Bau Construct SRL-nek.

A vád szerint a tranzakció 2004. március 18-án kezdődött, április 30-ra mind a 10 importált munkagép után kifizették a vámot. Az eszközöket a Keviép Kft. összesen 187 ezer euróért adta el – néhány nappal később a debreceni cég romániai leányvállalata, a SC East Bau Construct SRL 508 ezer euróért vásárolta vissza ugyanazokat a munkagépeket.

Londoni paraváncég a kulcs

Az „üzletben” kulcsszerepe volt Bojtor Vilmos László londoni paravéncégének – állapítják meg az ügyészek. A Romániában háromszoros áron eladott munkagépek vételára az Ariston Distribution Corporation Ltd. magyarországi bankszámlájára jött be, a cég ezután kifizette a Keviép Kft.-nek a gépek 187 ezer eurós árát, majd a maradékot – tehát a mintegy 300 ezer eurónyi kenőpénzt – Kiss Sándor, Mudura Sándor, valamint Bojtor Vilmos László készpénzben vette fel.

Az Ariston Corporation Distribution Ltd. közbeiktatása azért is volt fontos, mert így a román nyomozó hatóságoknak nem volt egyszerű felfedezni, hogy a Keviép Kft. gyakorlatilag saját magának adta el a gépeket, és hogy amíg kézről kézre jártak, a vételáruk néhány nap alatt megháromszorozódott.

„A törvénytelen juttatásoknak a különféle áruk vételárába való elrejtése számottevően csökkentette annak a kockázatát, hogy a haszonélvezőket be lehessen azonosítani és büntetőjogi felelősségre lehessen vonni” – írják elismerően az ügyészek, amikor Kissék módszerét ismertetik.

A Kiss és Bojtor által kitalált módszert egyébként Mudura Sándor is elmésnek találta: „Egyszerűen felvillanyoztál! Ügyes vagy” – idézik az ügyészek az egyik leggazdagabb romániai magyar vállalkozót, aki 2014-ben elhunyt.

A Bihar megyei tanácselnök-helyettes (2004 júniusától tanácselnök) ugyanezzel a módszerrel kapta meg a Rus Beneamin tulajdonában álló Selina cégcsoporttól is a kenőpénzt. Kiss cserében egy sor Bihar megyei közbeszerzésen, illetve két telek ügyében közbenjárt a Selina érdekében."

Forrás : erdely.atlatszo.hu