Csengery Antal
"Csengery Antal született Nagyváradon 1822. június 2-án.
Tanulmányait Nagyváradon és Debreczenben végezte, ezután Beőthy Ödön
mellett volt joggyakorlaton. Az 1844. évi országgyűlésen gróf Ziczy
Feencz volt főispáni helytartó oldala mellett volt. Ekkor ismerkedett
meg Szalay Lászlóval és br. Eötvös Józseffel, a kik a "Pesti Hirlap"
szerkesztésével bízták meg. 1848-ban megalakulván az első felelős magyar
miniszterium, Szemere Bertalan a belügyminiszteriumba nevezte ki
tanácsosnak, mely állásban a képviselőház házszabályainak kidolgozásával
és más kodifikaczionalis munkálatokkal bízták meg. A szabadságharcz
lezajlása után a Szőnyi-féle nevelő-intézetben a történelmet tanította, a
pesti prot. theologiai intézetnél pedig a növénytan tanára lett, de
emellett társadalmi téren is kiváló szerepett vitt. 1857. óta mint az
országos gazdasági egyesület választmányi tagja nagy munkásságot fejtett
ki a nemzetgazdaság terén. 1862-ben megalakította a Magyar
földhitelintézetet, gróf Dessewffy Emil és Lónyai Menyhért társaságában.
Eötvös József báró felkérésére ő készítette az országos iparegyesület
és iparmúzeum tervét. Az októberi diploma kibocsátása után Bihar
vármegye 1860-ban tiszti ügyészszé választotta, 1861-ben pedig a bihari
kerület küldte fel az országgyűlésre, hol a Deák Ferencz vezetése alatt
álló felirati párthoz tartozott s egyike volt azoknak, kik a nagy
államférfiu bizalmával dicsekedhettek. Deák Ferenczen és gróf Andrássy
Gyulán kívül neki volt a legtöbb része az 1867-iki kiegyezés
létrejövetele körül. Ő szerkesztette az 1867 : XII. törvényczikket s
mint Deák Ferencz benső barátja a kiegyezésre vonatkozó legfontosabb
okiratokat is ő fogalmazta. A kiegyezés után kiváló szerepet játszott a
pénzügyi és nemzetgazdasági törvények alkotásában. Főleg az
államháztartás egyensúlyának helyreállításán fáradozott; de e mellett
kiváló gondoskodásának tárgya volt a népoktatási törvény is, valamint ő
dolgozta át a községek rendezéséről szóló első törvényjavaslatot.
1868-tól 78-ig a nagykanizsai kerületet képviselte az országgyűlésen.
Oroszlánrésze volt abban, hogy 1875-ben a Deák-párt és a balközép között
a fuzió létrejött. Élete utolsó évében sokat betegeskedett és e miatt
1879-ben kénytelen volt visszavonulni, de azért 1880. július 13-án
bekövetkezett haláláig nem szünt meg érdeklődni a közügyek iránt.
Irodalmi munkásságát már ismertettük, e helyen csak kiemeljük, hogy az
akadémia már 1847-ben levelező, 1858-ban rendes tagjává, 1871-ben pedig
másodelnökévé választotta. A történelmi társaságnak 1867-től kezdve
igazgató-választmányi tagja volt."
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf
Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai
Forrás : mek.oszk.hu/Borovszky-Magyarország vármegyéi és városai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése