Rádl Ödön 1848. március 30-án született a Bihar megyei Alsólugoson, ahol atyja gróf Zichy Ödön élesdi uradalmának felügyelője volt. Középiskoláit Nagyváradon végezte, ugyanott tanult jogot is, majd a királyi akadémián a bírói vizsgát letette, s a negyedévi jogra Bécsbe ment. 1873-tól Nagyváradon folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1870-ben a nagyváradi Deák-párt visszahívta Bécsből, és a kéthetente megjelenő Nagyváradi Lapok szerkesztését bízta rá. 1871 őszétől vérhányás miatt fél esztendőt Olaszországban kellett töltenie gyógykezelés végett, közben beutazta az egész országot. 1872 nyarán alig hogy hazaérkezett, a debreceni Deák-pártiak a Tiszavidék című, hetenként ötször megjelenő politikai lap szerkesztését bízták rá, azonban ezt a lapot is néhány hónap múlva megszüntették.
Már 1867-ben elkezdett irodalommal foglalkozni, amikor tárcái, tanulmányai jelentek meg a Fővárosi Lapokban (1867: Az újabbkori cseh költészet, 1868: A román költészetről, 1869: Tanulmányok Théodore de Banville, Émile Augier, Pierre-Jean de Béranger, André Chénier, Théophile Gautier, Victor Hugo, Alphonse de Lamartine költészetéről) és a Szana Tamás Figyelőjében (1870: A materialismus az újabb német lyrában, 1871: A világfájdalom jogosultsága a költészetben). 1871-től a Nagyvárad című politikai napilapnak volt az állandó munkatársa, később azonban leginkább csak színikritikákat írt a Nagyváradba. 1875-ben a fővárosi Új Időkbe írt társadalmi cikkeket, majd németből fordított elbeszéléseket. 1877-ben a Petőfi Társaság tagja lett. 1882-ben a Koszorúban jelent meg a Legújabb költészetünk hatástalanságáról, illetve A kor irányzata és a modern szépirodalom című hosszabb elemzése; a Nagyváradban 1899-ben közölt egy jelentősebb tanulmányt Az irodalom és társadalmi harc témakörében.
Teljes cikk : biharmegye.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése