Nagyvárad szinészete - írta Naményi Lajos

A váradi magyar szinészetet is, mint minden nagyobb vidéki városban, hol főiskoláink voltak, megelőzték az iskolai szinielőadások. Sőt van adat arról is, hogy már a jezsuiták által rendezett iskolai előadások előtt is játszottak rögtönzött szinpadon, a XVII. században fennállott váradi reformátusi iskola tanulói. (Előadták Pápai Borsáti Ferencz Metamorphosis czímü dramatizált versét, melylyel Rákóczy Zsigmond emlékének áldoztak)- De a református iskolában a szinielőadások igen ritkák voltak, mert a kibocsátott kánon szerint, a "közreműködök gyakran álarczot vesznek magukra, aljasan viselkednek, sőt még a kéjvágy fáklyáját is meggyujtják."

A jezsuiták azonban, csakhamar letelepedésük után, meghonosították az iskolai szinielőadásokat és így Váradon is a gimnázium lett a magyar szinészet melegágya. Első drámaíróink: a tanítópapok, első szinészeink: a főiskolából kikerült ifjak.

A jezsuiták évente legalább kétszer rendeztek ily szinielődásokat, melyekben rendesen résztvett az egész tanulóifjúság, de a főbb szerepeket a rhetorika- és a pozeis-osztály kiválóbb tanulói játszották. Az előadások iránt a közönség körében igen érdeklődtek és úgy a megye, mint a püspökség jutalmak kitüzésével sarkalta az ifjakat.

A színdarabok legnagyobb része történelmi volt, mert az ismert negyven darab közül huszonhatnak történeti alak a hőse, míg hat a bibliából merítette tárgyát, nyolcz pedig erkölcsös tendencziával bírt.. A magyar történelemből Szent-Lászlót, a váradi püspökség alapítóját, a pusztában vándorló Salamon királyt, Érsekujvár védőjét: Forgách Ádámot, Gritti Lajost, Szapolyai János nádorát mutatták be egy-egy érdekes előadás keretében.

A drámák szerzői közöl csak néhányat ismerünk, a drámák közül pedig egészben egy sem maradt az utókorra és a tartalomra is csak a czímből következtethetünk.

Szinielőadások Patachich püspök alatt.

1759-ban, mikor Patachich Ádám lett nagyváradi püspök, már nemcsak a főiskolában tartottak előadásokat, hanem a püspöki palotában is. Mert a főpap szerette a klasszikus zenét és mindent elkövetett, hogy ezt püspöki székhelyén megkedveltesse. Meghívta Haydn József öcscsét, Haydn Mihályt, de a bécsi légkörhöz szokott karmestert a városi élet egyhangúsága csakhamar távozásra késztette. A minden szépért rajongó főpap csakhamar betöltötte helyét, mert sikerült megnyernie Ditters Károly, udvari zenekar vezetőt, a ki elfogadta a püspöki udvarban rendszeresített karmesteri állást (1764).

Ditters is csak 5 évig működött Váradon, de azért Patachich püspök utbaigazításai mellett sikereket ért el, mert a karokkal ellátott kantaté; Betlehemi pásztorjáték (1765), a szinre került opera: Izsák, a Megváltónak képe, az Istenek vetélkedése, az Olimpya Jovi Sacra, Metastasio megzenésített Amore 389in musica-ja, egyszersmind annak is bizonyítéka, hogy Patachich fejlesztette a tehetséges Ditters hajlamait, kinek utóbb joggal emeltek mellszobrot a bécsi operaház előcsarnokában.

De a művészi szórakozásnak ez a neme szokatlan volt abban az időben és így Patachich ellenségei besúgták a történeteket Bécsben, honnan csakhamar bizalmas levél érkezett Mária Terézia királyné titkárától, Pichler bárótól, a melyben a zenekar feloszlatását követelte. A püspök, ki oly nagy áldozatokat hozott a zenekar létesítése érdekében, megrendülve mondott le kedvteléséről, egyedül abban találva örömét, hogy továbbra is elősegítette Ditters törekvéseit. 

Az első magyar szinielőadás.

A miről Kelemen László álmodozott és a minek gátat vetett az anyagi támogatás hiánya, azt alig tíz évre a német szinészek utolsó működése után, megvalósította a kolozsvári szinészet hatalmas és áldozatkész pártfogója: Wesselényi Miklós báró. Ő is, mikor kényszerítve volt a szintársulatát Erdélyből Magyarországba küldeni, Váradban ismerte fel azt a várost, hol törekvései visszhangra találnak. Különösen bízott Bőthy Lászlóban, az akkori alispánban, kit sikerült a szintársulat biztosának is megnyernie és Hatvani Istvánban, ki szindarabok írásával is igazolta, hogy mily lelkes barátja a szinészetnek. A szintársulat, mely 1798. aug. 23-án érkezett Váradra és augusztus 26-án tartotta első előadását a "Fekete Sas"-ban, csak rövid ideig időzött itt, mert Debreczenbe vonzotta őket az országos vásár és a Hegyalján is meg akarták kísérleni, hogy szüret idején lehetne-e ott sikeres előadásokat rendezni.

De azért nagy hatást értek el első előadásukkal, a "Süketnémá"-val, mit annak is köszönhettek, mert a mű magyarosítója: Hatvani István, akkor táblabírája volt Bihar-megyének. Jantsó Pál, a hires komikus, naplójában feljegyezte, hogy "A pénz vagy Asszonygyülőlő" czimű darabot is előadták, de ennek írója, tárgya, mindeddig ismeretlen.

Kelemen László, az első pesti szinigazgató, látva a kolozsvári szinészek sikerét, azon fáradozott, hogy itt a pesti társaságból és a kolozsváriak kivált tagjaiból újabb csoportot alakítva, a fővárosban megkezdett akczióját most már a vidéken folytathassa. Ambiczióját növelte, hogy a magyar szinészetnek Rhédey Lajosban erős pártfogója akadt, ki hathatós pártfogásán kívül József nádor névnapjára még egy négy felvonásos darabot is írt (A nagylelkü herczeg). Rhédey akcziójába bele vonta utóbb Debreczent is és a két város polgársága egy hónap alatt 1790-ben 2225 frt és 40 krral támogatta a társaságot, melynek költsége havonta 500 frt. A szintársulatot ekkor annyira megkedvelték, hogy még az általuk rendezett bálok iránt is nagy volt az érdeklődés és nyári működésük idejére külön "szálát" is építettek.

A nyári idénynek azonban megvolt a kellemetlensége is, mert a helytartó tanács, a túlbuzgó czenzor, Miller Jakab Ferdinánd felterjesztése következtében, nemcsak a Ludwig Capet czímü darab előadását tiltotta be, hanem megküldte még ama "Directive Regeln" czímü szabályzatot is, a melyben szigorúan előírta, mi adható elő és mi nem.

Bármily nehéz volt ily körülmények között a szinigazgató feladata, azért Kelemen László szembeszállt e nehézségekkel, sőt 1800-ban, közvetetlenül társulatának megalakulása után, egyenes felterjesztést intézett a helytartó tanácshoz, hol Kelemen Lászlónak adtak igazat, mert a czenzor: "Professor 390Miller Jakab" csak a revizióra van hivatva, de bensőbb igazgatási kérdésekbe nem elegyedhetik.

Rhédey Lajos.

Kelemen László azt is kérelmezte, hogy szintársulatát Debreczenben is bemutathassa; de kérelmével elutasították s azért meg kellett elégednie Bihar-megye támogatásával. Meddig játszott itt, minő darabokat adatott elő, mily anyagi sikerei voltak, mi volt az oka társulata feloszlásának? mind e kérdésekre ez ideig a legszorgosabb kutatás sem tudott választ adni; sőt az 1800-1813 közötti időközből csupán egyszer van biztos adatunk arról, hogy Váradon játszottak magyar szinészek. Egykorú hirlapi tudósítás említi ugyanis, hogy mikor Rhédey Lajost, a városi szinészet áldozatkész meczenását Bihar-megye főispáni székébe iktatták, a beiktatási ünnepélyen, a Szegedről jött szinészek előadták "Papelli vagy a Tsudálatos összetalálkozás czímü vigasságos komédiát."

Nagyvárad. A régi szinkör.
Fekete S. felvétele.

Sándorffy József.

Rhédeyt áldozatkészségben csak Sándorffy József multa felül, ki 1814-ben vette át a váradi szinészet szervezését, és önállósítása érdekében tíz éven át oly tevékeny működést és munkásságot fejtett ki, hogy nem tekintve áldozatkészségét, méltán kelti fel a szinészet történetírójának figyelmét, elismerését. 

Szigligeti Ede.

E sikeren felbuzdulva, jött Kilényi Dávid, majd Komlóssy, utóbb Körösi Sándor Váradra. 1844-ben a szegedi daltársaság játszott itt Szerdahelyi József, Havi Mihály és Szabó József vezetése alatt. Ez idénynek az kölcsönzött érdekességet, hogy ezúttal fellépett Szigligeti Ede, Várad szülötte is, ki Erdélyből jövet, noha mint a szinlap jelzi, sietős volt útja, mégis megállott Váradon, hogy előadhassa A zsidó czímü darabját és rokonainak, régi jó barátainak bemutathassa tehetségét, eljásztva Jankót, a favágó szerepét. 

1848-49.

A szabadságharcz ideje alatt Várad közönsége is lépten-nyomon tüntetett a magyarság törekvései mellett. Gócs Ede hazafias darabokat adatott elő, "történelmi néma rajzokat" (élőképeket) rendezett, sőt "a hon szükségei fedezésére" is tartott előadásokat. Várad hazafias hangulatát az is jellemzi, hogy az események hatása alatt Fodor Pál, eddig ismeretlen író, Egy magyar önkénytes czím alatt, "a kor szelleméhez mért legújabb vígjátékot" írt, mely itt került először színre, 1848. julius 17-én. A darabot nem ismerjük, de a személyek megjelöléséből arra következtethetünk, hogy ez Burkus Károly, a pecsovics követ és fia Adolf, az ellenzék embere közötti politikai surlódásokat viszi szinpadra.

Gócs Ede társulata távoztával Döme Lajos jött Váradra. De ez nem volt rendszeres társaság. Jászottak, a mint lehetett. A tagok is folyton változtak, 392úgy a mint a szabadságharcz alatt innen-onnan Váradra vetődtek. Megfordult itt akkor Lendvay, Prielle Kornélia és az akkor annyira kedvelt Chiabayné, de utóbb be kellett szüntetni az előadásokat, mert a "Zöldfa" termében a horvát foglyokat helyezték el, míg a "Fekete Sas" termét a tépéscsinálók foglalták el, köztük a szinészek is. Ez volt az utolsó szintársulat, mely a szabadságharcz ideje alatt Váradon megfordult. A szinészek szerte oszlottak, hogy karddal kezökben küzdjenek a hazáért; de az elnyomatás napjaiban ismét összegyűltek Váradon és csakhamar megszólaltak a magyar nyelv apostolai, élesztve a nemzeti önfentartás gondolatát. Így lett Váradon a szinpad politikai tribünné, honnan a megjelenő alakok szavaiból, tetteiből lelkierőt merített a bánkódók nagy tömege. Ekkor kezdte meg Váradon működését Molnár György, a későbbi híres tragikus.

Nagyvárad. - Jászay Mari "Elektra"-előadása a Rhédey-kertben állított nyilt, görög szinpadon.
Fekete S. felvétele.

Bölönyi József.

Miután időközben Aradon Krecsányi Ignácz lett az igazgató, kinek jól fegyelmezett társulata volt, őt hívták meg Váradra. Úgy 1886-ban, mint 87-ben szép sikerrel működött, ezt azonban túlszárnyalták az 1888/9/90 évek, a mikor a kolozsvári nemzeti szinház intendánsa, Bölönyi József állott a váradi szinészet 395élére. Áldozatkészsége nemcsak a társulat szervezésénél volt szembeötlő, hanem úgy a díszletek beszerzésénél, mint a műsor megteremtésénél is lépten-nyomon érvényesült. A vidéki szinészet történetében mindenkor elismeréssel kell megemlékezni Bölönyi Józsefről, ki nem elégedett meg a kérészéletü, szalmalángra is emlékeztető támogatással, hanem a külföld szinpadjain csiszolt izlésével oly sikereket mutathat fel, mit jogosan, méltán kell majd elismernie annak, ki idők multán tüzetesen méltatja úgy a kolozsvári, mint a váradi szinészet történetét.

Nagyvárad. - A Szigligeti-szinház.
Fekete S. felvétele.

A rákövetkező öt évben (1891-1896) ismét az aradi szini szövetkezet lép előtérbe. Előbb Aradi Gerő, majd Leszkay András van a társulat élén és különösen ez utóbbi igen szép sikereket ért el.

1896-ban a kolozsvári nemzeti szinház tartott előadásokat Megyeri Dezső vezetése alatt. Ez évadban búcsuzott el Blaháné a váradi közönségtől, hol 1867-ben mint kezdő szinésznőt oly gyakran tüntette ki a közönség.

Jászai Mari Elektra előadása.

1897-ben Leszkay András társulatával folyt le az a nevezetes Elektra előadás, mikor Jászai Mari a Rhédey-kertben, nyilt, görög szinpadon, az óriási köröndben úgy mutatta be a tragédiát, mint az az ókorban, görög szinpadon volt szokás. E kísérlet az egész országban feltűnést keltett és érdekes szinészettörténeti vitákra adott alkalmat.

1898/9-ben ismét a kolozsvári szintársulat játszott a szinkörben, Bölönyi József intendánssága mellett. Mint előbbi működését, úgy ez időbeli sikereit is czéltudatos, áldozatkész tevékenység jellemzi. Melegen érdeklődött a váradi szinészet száz éves jubileuma (1798-1898) iránt és mindent elkövetett, hogy ez minél fényesebben sikerüljön.

A váradi szinészet 100 éves jubileuma.

A száz éves jubileum eszméjét e sorok írója pendítette meg, már akkor, midőn az ottani szinészet történetével foglalkozva, oly bizonyítékhoz jutott, mely döntőleg igazolta, hogy mikor volt Váradon az első magyar szinielőadás. Az eszmét a Szigligeti-Társaság tette magáévá és az ünnepély 1898. aug. 26-án zajlott le. Ez alkalommal Rádl Ödön, a Társaság elnöke nagyszabásu megnyitó-beszédet mondott, méltatva a nap jelentőségét, Somló Sándor ódát szavalt, míg e sorok írója emlékbeszédszerü felolvasásában tekintett vissza a száz év küzdelmeire. A Szigligeti-Társaság e díszülése után Bodor Károly dr. beszéde mellett a "Fekete Sas"-nál, a hol 100 évvel ezelőtt először játszottak a magyar szinészek, leleplezték az erre vonatkozó emléktáblát, míg este díszelőadás volt a szinkörben, hol ismét Hunnius-Hatvany Istvánnak 100 év előtti darabja, "A siketnéma, vagy a jókedvű pipás" került szinre.

1900. nyarán nem voltak szinielőadások, mert kezdetét vette a szinházépítés és a jövő saison jól felfogott érdekében nem adtak játszási engedélyt a nyári idényre.

Az új szinház.

A váradi állandó szinház eszméjével már 1807-ben foglalkoztak, sőt némi tőkét is összegyüjtöttek, de úgy ennek, mint az 1857-ben és 1870-ben megteremtett alapnak nyoma vész. Az e téren felmerült eszmék sem vezettek czélhoz, gyakran kicsinyeskedésből származó okok gátolták az állandó szinház megvalósítását. Különösen a hely kérdése volt a főok, a miért ez meg nem valósulhatott. Hetvenhárom esztendeig tartottak a kísérletezések, a míg a jelenlegi polgármester, dr. Bulyovszky József, erélyes kézzel felkarolta a szinházépítés kérdését. Így épült fel aztán Nagyvárad állandó szinháza a Bémer téren. A görög stilben épített szinház külsejével a Népszinházra, belsejével a Vígszinházra emlékeztet. Belső menyezetének alapszíne sárgás-fehér, dúsan aranyozva; páholyain sötétvörös kárpitozás van; a szobrász-dísz mindenütt barok-stílü. Az előcsarnokot jelképes szobrok díszítik. A nézőtér ezer ember befogadására alkalmas.

Az új szinházat 1900. október 15-én nyitották meg. Előzőleg a város közönsége díszűlést tartott, hol a Szigligeti Ede emlékének szentelt szinház jelentőségéről, a Szigligeti-Társaság elnöke, Rádl Ödön emlékezett meg, míg Hoványi Géza, a szinügyi bizottság elnöke, a szinház építési történetét mondta el. Este díszelőadás volt, mikor az első szót az új szinpadon Paulayné-Adorján Berta mondta, elszavalva Sas Ede alkalmi prologját. 

Teljes cikk Borovszky - Magyarország vármegyéi című könyvben a  mek.oszk.hu-n