"Mindig is velünk volt, és mindig is lesz
rák – véli egy szakember, aki Nagyváradon tartott előadást . Dr. Dégi
László Csaba nem akart hiú reményeket ébreszteni, sőt, a tiszta
tájékoztatás híve." -írja
Szeghalmi Örs a Bihari Naplóban. Teljes cikk :
"Az alvás a legjobb öngyógyítás, a
regenerálódás ekkor a legjobb, mégpedig sötétben és hűvösben kell
aludni, legalább nyolc órát – mondta Váradon dr. Dégi László Csaba, a
Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság igazgatója, a Babeş-Bolyai
Tudományegyetem oktatója. A doktoranduszok szövetsége, azaz a RODOSZ
előadássorozatának soros meghívottja volt, ez alkalomból tartott
előadást a Partiumi Keresztény Egyetemen. Mint jelezte, az alvás tehát
egy öngyógyítási folyamat is – de persze ennek is vannak határai. A
szervezet ugyanis ezt, és más metódusokat is bevet annak javítására, ami
belül romlik, de az öngyógyítás sem határ nélküli – persze a rákos
megbetegedések esetében sem az. Elmondta: „Daganatos betegeket kutatok.
Szigorúan hangsúlyoznám, a kutatási területem a daganatos beteg, nem a
betegség. A daganatos beteg a maga rendszerében, a maga valóságában, a
maga történetiségében. Nagyon nehéz azt kutatni, nagyon nehéz megérteni,
hogy lesz valakiből elszenvedője ennek a betegségnek. Az igazság az,
hogy erre nincsenek egyértelmű válaszok. Azt tudjuk, hogy tíz daganatból
a legkonzervatívabb meglátások szerint is négy megelőzhető. Viszont
hangsúlyozom, négy. Ez azt jelenti, hogy még van hat a tízből, aminek
genetikai háttere van, és ott a megelőzéssel semmit nem tudunk elérni.
Tehát nincs olyan, hogy minden daganattípust meg lehet előzni egészséges
táplálkozással, tudatos mozgással. Ez négy esetében igaz lehet, viszont
a másik hat esetében aligha. Azt is tudom, hogy a daganatos betegség
ebben a pillanatban is mindegyikünkben benne van, hisz minden egyes sejt
szintjén folyamatos háború van az onkogének és a proto-onkogének, tehát
az elváltozásokat védő és az elváltozásokat gyártó sejthalmazok között.
Ez egy állandó párbeszédegyensúly, ami bármikor, bárkinél felborulhat.
Maga a természet egyébként a daganat rejtelmeit, titkait és a
gyógymódját már rég felfedezte. Az elefántok például ki tudják ezt
szinte teljesen küszöbölni. A természet önmagában tudja a választ arra,
hogy miként lehet daganatmentesen élni, csak az a baj, hogy mi nem
vagyunk elefántok, mi másképp csináljuk. Naponta több tízezer géntörés
történik bennünk, tehát ennyi esély van arra, hogy valami elromoljon.
Mivel a szervezetünk alapvetően túlélésre és gazdálkodásra van beállva,
ezért alapvetően mindig próbálja javítani a géntöréseket, mikor
sikeresen, mikor kevésbé sikeresen.”
Egyre többen…
Az elmúlt két és fél évtized során nőtt a várható élettartamunk – de
ezzel együtt arra is több időnk van, hogy rákosak legyünk. Ugyanis ez
utóbbi is növekvő tendenciát mutat. 2020-ra évente 85 ezer újonnan
regisztrált rákbeteg lesz Romániában – mutatják az előrejelzések. Ám a
valóság az, hogy már két éve meg is haladta az újonnan regisztráltak
száma az évi 100 ezret. A férfiak között több rákos van, mint a nők
között. Férfiak esetében a leggyakoribb a tüdőrák, nőknél az emlőrák, és
mindkét nemnél sok a vastagbélrákos is.
Mindehhez még legalább 50% szenvedést hozzátesz a lelki teher is –
mondta a szakértő. Alig van ugyanis kihez fordulni segítségért. Kérdés
még mindig az is, hogy megmondják-e a betegnek, hogy miben szenved –
holott törvény van rá, hogy ha tudni akarja, kötelező neki megmondani.
És Dégi László Csaba szerint ez jobb is, „mert ha nem tudja a beteg,
akkor a küzdéshez való lelki többletet is elvettük tőle”. Jelenleg
körülbelül 8% azok aránya, akiket nem tájékoztattak arról, hogy rákosok.
Főleg az alulképzett férfiak járnak így, akiknél a betegséget
előrehaladott stádiumában diagnosztizálják.
Összességében két beteg közül egy klinikai depressziót is megél a kór
miatt. Sőt, a túlélők jelentés része is pressziós marad, a visszaeséstől
rettegve. A rákosok között ráadásul az öngyilkosság kétszer olyan
gyakori, mint a nem rákosok között. Főleg a diagnózist követő első év
során. Mindezek miatt is nagy szükség lenne a betegek lelki állapotának
követésére, a segítségre is -ám ez nálunk alig működik, jelezte.
Szerinte az onkológiai pszichoszociális ellátást el kell ismerni, mint
egyetemes emberi jogot; az onkológiai betegek minőségi kezelésében, a
szokványos terápia részeként, integrálni kell a pszichoszociális
ellátást; a daganatos distressz, a hatodik vitális jel, mérése
szükséges, a hőmérséklet, légzés, pulzus, vérnyomás és fájdalom mellett.
Éppen ezért Dégiék kifejlesztették az APSCO nevű telefonos applikációt
Kolozsvárott, a bizonyítékokon alapuló, önvezérelt distressz-mérőt, ami a
stressz, a szorongás, a depresszió és a harag mérésének segítségével
felméri a páciens – alakítható – distressz szintjét, és azonnali
visszajelzést ad, szüksége van e támaszra, segítségre.
Összességében az a helyzet – mondta –, hogy ahol lelki segítség is
kérhető, ott duplája a túlélési esély. Az öngyógyítás tehát egy az
egyben lehetetlen, de a megfelelő körülmények hozzájárulnak ahhoz, hogy a
szervezetben a gyógyulást elősegítő folyamatos játszódjanak le. Azaz e
témakörben is sokat javítana a beteg helyzetén az ellátás javulása,
beleértve az odafigyelést is."
