Rák: helyzetkép és kilátások

 

"Mindig is velünk volt, és mindig is lesz rák – véli egy szakember, aki Nagyváradon tartott előadást . Dr. Dégi László Csaba nem akart hiú reményeket ébreszteni, sőt, a tiszta tájékoztatás híve." -írja
Szeghalmi Örs a Bihari Naplóban. Teljes cikk : 

"Az alvás a legjobb öngyógyítás, a regenerálódás ekkor a legjobb, mégpedig sötétben és hűvösben kell aludni, legalább nyolc órát – mondta Váradon dr. Dégi László Csaba, a Nemzetközi Pszichoonkológiai Társaság igazgatója, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója. A doktoranduszok szövetsége, azaz a RODOSZ előadássorozatának soros meghívottja volt, ez alkalomból tartott előadást a Partiumi Keresztény Egyetemen. Mint jelezte, az alvás tehát egy öngyógyítási folyamat is – de persze ennek is vannak határai. A szervezet ugyanis ezt, és más metódusokat is bevet annak javítására, ami belül romlik, de az öngyógyítás sem határ nélküli – persze a rákos megbetegedések esetében sem az. Elmondta: „Daganatos betegeket kutatok. Szigorúan hangsúlyoznám, a kutatási területem a daganatos beteg, nem a betegség. A daganatos beteg a maga rendszerében, a maga valóságában, a maga történetiségében. Nagyon nehéz azt kutatni, nagyon nehéz megérteni, hogy lesz valakiből elszenvedője ennek a betegségnek. Az igazság az, hogy erre nincsenek egyértelmű válaszok. Azt tudjuk, hogy tíz daganatból a legkonzervatívabb meglátások szerint is négy megelőzhető. Viszont hangsúlyozom, négy. Ez azt jelenti, hogy még van hat a tízből, aminek genetikai háttere van, és ott a megelőzéssel semmit nem tudunk elérni. Tehát nincs olyan, hogy minden daganattípust meg lehet előzni egészséges táplálkozással, tudatos mozgással. Ez négy esetében igaz lehet, viszont a másik hat esetében aligha. Azt is tudom, hogy a daganatos betegség ebben a pillanatban is mindegyikünkben benne van, hisz minden egyes sejt szintjén folyamatos háború van az onkogének és a proto-onkogének, tehát az elváltozásokat védő és az elváltozásokat gyártó sejthalmazok között. Ez egy állandó párbeszédegyensúly, ami bármikor, bárkinél felborulhat. Maga a természet egyébként a daganat rejtelmeit, titkait és a gyógymódját már rég felfedezte. Az elefántok például ki tudják ezt szinte teljesen küszöbölni. A természet önmagában tudja a választ arra, hogy miként lehet daganatmentesen élni, csak az a baj, hogy mi nem vagyunk elefántok, mi másképp csináljuk. Naponta több tízezer géntörés történik bennünk, tehát ennyi esély van arra, hogy valami elromoljon. Mivel a szervezetünk alapvetően túlélésre és gazdálkodásra van beállva, ezért alapvetően mindig próbálja javítani a géntöréseket, mikor sikeresen, mikor kevésbé sikeresen.”

Egyre többen…
Az elmúlt két és fél évtized során nőtt a várható élettartamunk – de ezzel együtt arra is több időnk van, hogy rákosak legyünk. Ugyanis ez utóbbi is növekvő tendenciát mutat. 2020-ra évente 85 ezer újonnan regisztrált rákbeteg lesz Romániában – mutatják az előrejelzések. Ám a valóság az, hogy már két éve meg is haladta az újonnan regisztráltak száma az évi 100 ezret. A férfiak között több rákos van, mint a nők között. Férfiak esetében a leggyakoribb a tüdőrák, nőknél az emlőrák, és mindkét nemnél sok a vastagbélrákos is.
Mindehhez még legalább 50% szenvedést hozzátesz a lelki teher is – mondta a szakértő. Alig van ugyanis kihez fordulni segítségért. Kérdés még mindig az is, hogy megmondják-e a betegnek, hogy miben szenved – holott törvény van rá, hogy ha tudni akarja, kötelező neki megmondani. És Dégi László Csaba szerint ez jobb is, „mert ha nem tudja a beteg, akkor a küzdéshez való lelki többletet is elvettük tőle”. Jelenleg körülbelül 8% azok aránya, akiket nem tájékoztattak arról, hogy rákosok. Főleg az alulképzett férfiak járnak így, akiknél a betegséget előrehaladott stádiumában diagnosztizálják.
Összességében két beteg közül egy klinikai depressziót is megél a kór miatt. Sőt, a túlélők jelentés része is pressziós marad, a visszaeséstől rettegve. A rákosok között ráadásul az öngyilkosság kétszer olyan gyakori, mint a nem rákosok között. Főleg a diagnózist követő első év során. Mindezek miatt is nagy szükség lenne a betegek lelki állapotának követésére, a segítségre is -ám ez nálunk alig működik, jelezte. Szerinte az onkológiai pszichoszociális ellátást el kell ismerni, mint egyetemes emberi jogot; az onkológiai betegek minőségi kezelésében, a szokványos terápia részeként, integrálni kell a pszichoszociális ellátást; a daganatos distressz, a hatodik vitális jel, mérése szükséges, a hőmérséklet, légzés, pulzus, vérnyomás és fájdalom mellett. Éppen ezért Dégiék kifejlesztették az APSCO nevű telefonos applikációt Kolozsvárott, a bizonyítékokon alapuló, önvezérelt distressz-mérőt, ami a stressz, a szorongás, a depresszió és a harag mérésének segítségével felméri a páciens – alakítható – distressz szintjét, és azonnali visszajelzést ad, szüksége van e támaszra, segítségre.
Összességében az a helyzet – mondta –, hogy ahol lelki segítség is kérhető, ott duplája a túlélési esély. Az öngyógyítás tehát egy az egyben lehetetlen, de a megfelelő körülmények hozzájárulnak ahhoz, hogy a szervezetben a gyógyulást elősegítő folyamatos játszódjanak le. Azaz e témakörben is sokat javítana a beteg helyzetén az ellátás javulása, beleértve az odafigyelést is."