Vasárnapi Újság - Körös völgye

Megjelent a Vasárnapi Újság 1856. december 28-án

"Azt gondolja sok szegény magyar ember, hogy ha szép vidéket, festői tájakat látni, történetdús helyeket tanulmányozni akar, okvetlen külföldre kell mennie, mert azokat szegény hazánkban föl nem leli. – Sok, ki a lemenő napnak a havasokoni égését Sveiczban megbámulá, Gastein vadregényes tájait bebarangolá, végig uszott a Rajna panoramainál, szívta Olaszhon szelid legét: nem tartja érdemesnek megpillantani Mármaros, Belényes, Erdély havasait, nem gyönyörködik Kárpát bérczeiben Diósgyőr festői tájaiban, nem úszik végig a magyar nagy folyam tükrén, nem vágyik tudni a döntő harczok alatt elporladt várromok történetét, – nem szívta Balaton melléke kellemes levegőjét, szóval: mig sokan külutazásaikról foliantokat összefirkálnak, saját hazájokat nem ismerik, ismerni nem akarják. – Úgy vagyunk vele, mint ruhánkkal, – van szebb a magyar ruhánál? s nem viseljük.
Sok bihari ember nem is képzeli, hogy e bihari kis ország, melly csaknem mindenével bir a természet dús gazdagságának – olly szép vidékeket, s ha kell, vadregényes tájakat élvezett, kevésbe kerülő kirándulás közben nem is gondolja, hogy Belényes havasai a Körös gyönyörü völgye eléje varázsolják kicsinyben, a hires Helveczia gyönyöreit.
Nagyváradról az erdélyi határ felé útazni már magában dús élvezet; Fugyin keresztül Telegdre érve, kinek ne jutna eszébe Sunád vagy Csanád, ki Dobokát nevezte apjának, szent István nénjét anyjának, s ki törzse volt a derék Telegdi nemzetségnek, – Örvénd, Lugos, Élesd, Tinód, Tötös, Gégény, Topa, Kis-Báródvidékei sok élvet s tanulmányt nyujthatnak bármelly mivelt festőnek is. – Nagy-Báródra érve eszünkbe jutott a 6–700 bocskoros oláh nemesség, melly a megyei tisztujitásokon annyiszor döntött, s itt tartá kerületi kapitányszékét; gyönyörüen látszik innen a Hunyadi Mátyásról is emlékezetes Királyhágó, mellynek tetejére fölvergődve, a fáradság bő jutalmat ad; egyfelől Erdély violaszin bérczeire, másfelől a Körösvölgy sötét ölébe láthatni, s mig távolabb Belényes havasai ragyognak hókoszorúzta fejeikkel, addig délnyugotra messze sikon téved el a szem, s csak a falvak tornyain s egyes magaslatok tetőin ütközik meg. – A Királyhágóról dús lombzatú erdők árnyában lemenve Feketetó Erdélylyel határos oláh falu terül el csinos völgyben a Kőrös partján; – neve magyar, lakói oláhok, a szépségéről különben hires oláh nők itten nem sok különös példányt mutathatnak fel, – nehány menyasszonyt mutatának elő sajtáságos öltözettel, arany ezüst régi pénzfüzér nem hiányzott nyakukról, de a páva-tollal, mikkel fejeik ékitvék, a mese szájkójára emlékeztettek. – Feketetótól Csaucsáig a kocsi-út nem levén kellemes – gyalog mentünk, hol reánk az előre megrendelt tutajok vártak; a tutaj nehány fenyő gerendából tákoltatik össze, s rajta ülőhely alkalmaztatott deszka-állványon, hogy a sokszor vízbemerülő tutajon szárazon maradhassunk. – E kis falu a Körös bal partján van, nehány háza a vízig lenyulik, sőt a Körös nőttével meg is fördik, de e faházacskák nagyobb része, mint többnyire a vidék falvainak a hegyekben van szerteszélylyel épitve, e miatt a házankinti hirdetés nagy bajjal járván, az oláh kis biró a legmagasb hegyre megy fel, s onnan kiáltja ki hirdetményét. – Innen legközelebb Csarnó házát értük, itt se látni falut a vízről, s csak kecske nyáját a hegyek oldalain legeltető oláhfáták dalai, vagy az erdőre menő oláh ifjú bús melódiája tudaták, hogy lakott vidéken járunk. Nem messze innen zúdúl a Körösbe a szilaj Jád vize eredve a belényesi havasokból, s bőven ellátva egész nyáron jéghideg vízzel az olvadó hóból; – eddig a Körös lehető szelíd folyásu, de a Jád gyeplőtlen ménként rohanván bele a Köröst is elvadítja, mit Beszédesként rendezni nem, csak sarkantyúzni lehet; – innen kezdve érdemli meg a Körös a sebes nevet. – Brádkához úszva már több ház van egy csoportban, különös alakú sziklák függnek itt a Körös fölé, s jól esik, midőn túl úszott rajtok a tutaj, addig egy sem szakadt belé; a Körösnek itt merész kanyarulatai vannak, melly sokszor roppant sziklafalak közé szorúl, s ugy látszik, hogy e falak valaha összefonva voltak, még repedései is egymáshoz illenének; egy kanyarodásnál veres-kékes kőszikláival Bánlaka, vagy is, miután a helységből mitse látni, a bánlaki hegy tünik fel, mint óriási dom; minél közelebb jöttünk hozzá, annál imposántabb látvány, még csak a kezek idővájta lyuk sem hiányzik ablak gyanánt, csak egy a Körös árjától elrombolt gyalog hidacska maradványa mutatja, hogy itt is ember járt. – Egy uj kanyarúlatnál meredek szikla közt a víz csöndesedése mutatja, hogy mélysége nyelé el szilajságát, s előtünik Sonkolyos, egyike a legregényesebb tájai közül a Körös völgyének; e regényességet növelé a mély csend, mellyet egyedül az oláh ifjoncz itatni lehozott pár lova, s a tutaj evező lubiczkolása zavart meg; – a barnaszürke sziklákon hosszú vonalokat edzett a gyakran magasra hágó Körös nyelve, melly a nem mindenütt egykeménységü köveket sok helyütt annyira kinyalja, hogy alatta evezhet a tutaj egész kényelemmel, a kimosódott üregekből vízi kigyók s más kétéltű állatok pislognak; – egy uj merész kanyarúlat más panorámát tár föl a sonkolyosi barlanggal, – magas, kapu alakú nyilása néhány ölre kezdődik a víz tükre fölött, – a tágas előterembül, melly a füst- s hamúról itélve, gyakori éji szállásúl szolgál, sűkebb nyilás vezet a barlangba, mellyet fáklyahiány miatt be nem járhatánk, s csak a tutajról eldurrant pisztolylövésnek százszorosan visszadördülő hangjában gyönyörködtünk; csúcsba végződő csodás torony alakú sziklakúpok emelkednek közel a vízparthoz, mig másikon a szomorú nyirfacsoportokat ügyes kézzel rendezé a nagy természet angol kertésze; hosszú sziklafal mellett gyakran nagy köveken akadozva úszott innen tutajunk tovább, mellyre magasról apró kavics hullott, s föltekintvén, szép oláh leány arcza mosolygott le a szikla tetejéről, beburkolva fehér kendőjébe az égető nap heve ellen, s uj kavics hajintással incselkedett; kevés idő mulva festői cziklacsúcs csoportozat között igen magas scarpirozott bércz alján előnkbe tünt a tündérvár, egy a sziklához tapasztva, látszott kis bástya-rom; alatta a parton szökel az előbbi oláh leány, mutatta egészséges fehér sor fogát, s könnyeden merité meg két korsóját a vár melletti sziklacsorgó forrásbóll; mire kiszálltunk, már távolról hangzott méla danája, talán egyike volt a váracska régi lakóinak. – E kis vár, mint látszik, a sziklafal oldalához kézzel fölhordott kődarabokon épült, két ablakkal a víz felé; létra nélkül nem igen lehet belé menni; mögötte a sziklában magas mély nyilás van, miről azt tartják, hogy a hegy tulsó részén vezet ki.
E tündérvárról azt mondja a rege, hogy azt még Mén Maróth épitteté, ki ott kéjelgett a vidékről orzott nőkkel, s az általa meguntakat onnan buktatván le a Körösbe, ott lelék sírjokat. – Azt is mondják, hogy Drágfy Mihály ide záratta nőjét 1460. táján, s éhhalálra kárhoztatá, de egy nemes apróda a hegynyiláson át élelemmel látta el, mit Drágfy megtudván, nejét szerelemféltésből meggyilkolá, s a Körösbe veté; apródát pedig helyére zárá, hol csakugyan éhel veszett el; e miatt Mátyás király elvevén tőle jószágait, másik Drágfynak ajándékozá. – A sziklából folyó patakocska jéghideg vize fogába üt az embernek. – Szintén illett e képhez egy magas röptü kőszáli sas! – Itt és valamivel alább van a Körös völgyének legszebb része; mintha minden bájait utoljára akarná kifejteni e festői völgy; – alig hagyánk el Tündérvárat, midőn még tündériebb helyre értünk, itt a sziklák egy tág kört alkotnak, kimenő nyilás alig látszik, s nemcsak a szemnek bezárva a láthatár; minden felőlről hűs források ömlenek a Körösbe, melylyek messziről ezüst szalagként ragyognak; sajnálom, hogy e kies helyen meg nem állapodánk, s le nem vázolhatám rajzónommal, e hét vagy nyolcz forrás aligha összeköttetésben nincs a tündérvári regével; de mi él róluk a nép ajkain, nem tudom; – magas szirtek között értünk innen ki, s a poezisből kiértünk a pongyola-prózába. – Révnél egyhangú sikba megy által rögtön a regénydús vidék; s nem akarván nevét meghazudtolni, mi is kikötöttünk, s izletes ebéd után mentünk vissza odarendelt kocsinkon Nagyváradra. Bihari fiúk! ha meg nem tettétek, úszszátok meg a Körös völgyét, meg nem bánjátok!
Bihari."
Forrás : epa.oszk.hu