A monográfiát Simon Judit írta Halasi Erzsébet – Egy színésznő élete címmel. A könyvbemutató díszvendége Halasi Erzsébet volt, az est házigazdája pedig Ács Piroska, az OSZMI igazgatója. A kötet szerzőjével Szebeni Zsuzsa színháztörténész beszélgetett.A számos díjjal elismert színésznő, aki 2011-ben ünnepelte 50 éves színpadi jubileumát, életéről, családjáról, szakmai életútjának állomásairól beszél a kötetben. A könyv nem egyetlen életművel ismerteti meg az olvasót, hiszen Halasi Erzsébet édesapja, Halasi Gyula színész szintén a nagyváradi társulat tagja volt, így mindkettőjük pályája, gondolkodása megjelenik a kötetben.
„A korrajz, amely a család, a művész hétköznapjain keresztül áttűnik, egyszerre romantikus és torokszorító, de talán a legérdekesebbek azok a részek, amikor az derül ki számunkra, hogy mi lehet az a mesterségbeli tudás, amit valaki nem a főiskolán, nem is a színpadon, hanem csakis otthon tanulhat meg a tapasztalt színész édesapától” – olvasható a könyv ismertetőjében.
Egyszerre tárul az olvasó elé apa és lánya, valamint mester és tanítványa őszinte és kreatív viszonya – írják. Meghatározó a történetben az a barátság is, amely a szerzőt a Halasi családhoz fűzte, ennek eredménye az az őszinteség, amellyel a művész nyilatkozik.
A Riport Könyvkiadó színházi sorozatának egyik darabjaként Nagyváradon, tavaly megjelent, gazdag képanyaggal illusztrált könyv szakmai és dokumentumértékét növeli a Szemelvények cikkekből, kritikákból, interjúkból, valamint a Szereplista és a Jegyzetek című, színháztörténeti igényességgel elkészített fejezetet. A kötetet Kinde Annamária szerkesztette.
Forrás : kronika.ro
Az igényes kivitelű, hiánypótló kötetet Kinde Annamária szerkesztette.
Megjelent a Riport Könyvkiadó gondozásában, Nagyváradon.
A legtalálóbb párhuzamot Simon Judit, a műfaj és a módszer meghatározására Kocsis István Jászai Mari életéről készült
monodrámában találja, nem véletlenül jelenik meg ez a sziporkázó,
ugyanakkor természettudományosan precíz hasonlat a kötet előszavában:
„Végre
azonban én is gombostűre tűztem a lelkemet, mint gyermek a lepkét, és
megpörgettem a szemem előtt. Tulajdonképpen csak a hangszert mutathatom,
meg amelyen szerepeimet eljátszom –a lelkemet”
Immár, a nagy előd nyomdokain Halasi Erzsébet tűzi gombostűre a lelkét és gyakorlott riporterként Simon Judit „pörgeti”
meg a történetet , úgy, hogy minden olvasó számára megkapó és teljes
képpé álljon össze a nagyváradi színház Poór Lili-, és Életmű-díjas
színésznőjének élete.
Külön
erénye a könyvnek, hogy nem egyetlen életművel ismerkedünk, hiszen
édesapja, Halasi Gyula, színész a nagyváradi társulat oszlopos tagja,
így mindkettőjük pályája, gondolkodása, valamint az a különleges helyzet
is elénk tárul, amikor egyszerre két generáció, de család van jelen az
erdélyi színpadon.
A
korrajz, amely a család, a művész hétköznapjain keresztül áttűnik,
egyszerre romantikus és torokszorító, de talán a legérdekesebbek azok a
részek, amikor az derül ki számunkra, hogy mi lehet az a mesterségbeli
tudás, amit valaki nem a főiskolán, nem is a színpadon, hanem csakis
otthon tanulhat meg a tapasztalt színésztől, édesapától. A
„fortélyokról”, melyeket legyen az bármilyen mesterség is, csak a
kiválasztottaknak adnak át. Egyszerre egy apa-lánya és mester-tanítvány
őszinte és kreatív viszonya tárul elénk.
Hogy
ilyen mélyre áshatott a szerző az nem csupán a riporteri tehetségének
eredménye, hanem meghatározó a történetben az a barátság is, amely a
Halasi családhoz fűzte, ennek meg egyenes következménye az a keresetlen,
kendőzetlen, őszinteség, amellyel a művész nyilatkozik.
A
kézbe kívánkozó kifogástalan tipográfiával, kemény kötéssel és gazdag
képanyaggal, pontos képaláírásokkal rendelkező könyv, szakmai- és
dokumentumértékét sokban növeli a: „Szemelvények cikkekből , kritikákból, interjúkból ” valamint, a teljes Szereplista és a Jegyzetek című színháztörténeti igényességgel elkészített fejezetek. Forrás: szinhaziintezet.huTovábbi információk Halasi Erzsébet színésznő szerepeiről a szigligeti.szigligeti.ro-n '
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése