A színház hadba vonul

 

"Már-már közhelyszerű megállapítás, hogy az első világháború kitörése, majd elhúzódása az élet minden területére óriási hatást gyakorolt. Miért épp a színház maradt volna ki ebből? Sárközi Zoltán nagyváradi olvasónk korábban is érdekes személyes témával szolgált már nekünk, most induló sorozatában – szintén személyes érintettség okán is – a helyi színház háború alatti történetéből villant fel néhány epizódot." - olvashatjuk a Nagy Háború szerkesztőség cikkében.

Teljes cikk : 

"1914 őszére bizony már senki sem vette komolyan a császár ígéretét, hogy mire a levelek lehullanak, véget fog érni a háború. Sőt a Monarchia meg kellett ismerkedjen egy új kifejezéssel, az orosz gőzhengerrel és Bruszilov tábornok nevével, aki támadást indított Magyarország Kárpátok övezte északi része ellen. 1914 szeptembere és októbere során a cári csapatok az északi hágókon többször betörtek az ország területére, azzal a céllal, hogy az Alföldön vessék meg a lábukat. A harcok a front déli részén egészen Máramarosszigetig húzódtak, immár kézzelfogható távolságra Nagyváradtól. Az osztrák–magyar haderő majd csak decemberben tudja időlegesen visszaszorítani a támadókat az ország határain túlra.

  

Lelkesítő kép az ütközetekről 

A nagyváradi polgárság hét napilapján keresztül cenzúrázva értesült a harcok menetéről, no meg az akkorra már a városban megjelent máramarosi menekültek és hazatért sebesültek elbeszéléseiből.
De Várad nem azért volt a peceparti Párizs, hogy dermedten magába roskadjon. A város színtársulata és kabarétársulatai jó témát találtak a háború adta változásokban, annak szellemes tálalásával megpróbálták az egyre halkuló hazafias lelkesedést ébren tartani. Még az újsághirdetések is ebbe az irányba mutattak, megjelentek a hadirumot ajánló reklámok és a hadikölcsön jegyzésére buzdító felhívások. Szóval ment minden a maga útján.
Való igaz, hogy az Erdélyi Miklós direktor vezette Szigligeti Színház 1914 október végén komor jövő elé nézett, hiszen törzsközönségének jelentős része már a szerb és orosz fronton harcolt, így nem maradt más hátra mint az, hogy támogatásért folyamodjon a színügyi bizottsághoz, és ezen keresztül a városi tanácshoz. Az eddig önfenntartó intézmény átiratban kérte a világítási és fűtési költségek eltörlését, tette azt annak tudatában, hogy ismerte a kultuszminiszer körlevelét melyben a „törvényhatóságok legmelegebb pártfogásába” ajánlotta a helyi színtársulatokat. Erdélyi, hogy megmutassa lojalitását a publikum felé, bejelentette a következő évadra a jegyárak leszállítását, így egy páholy 10 koronába, egy zsöllye 2,40 koronába, egy körszék 2 koronába került volna az ekkor induló 1914-15–ös évadban. A direktor nem lett volna színi direktor, ha nem él a helyzet adta lehetőséggel és nem próbál – mai szóval – új célközönséget beszervezni. Nyilvánvalóan ez nem volt más mint az itt állomásozó katonaság: a frissen bevonultak, sebesültek, no és persze a tiszti kar. A lehetőséget tálcán kínálta a katonai parancsnokság: Dévald Dezső hadnagy felkereste a színház vezetőjét, hogy a honvédség számára csökkentett árú jegy bevezetését kérje, de csak a hazafias darabok esetében, mint elmondta „idehaza is táplálják a lelkesedés lángját mely szívükben lobog, ami vitézeinket már annyi csodás glóriás hőstettekre indította”.

   

A nagyváradi Szigligeti Színház a századelőn

Bár Erdélyi komoly fizetési gondokkal küzdött, lapot kért tizenkilencre, és közölte a sajtóval, hogy a lehető legmérsékeltebb áron, 20 fillérért kínál jegyeket a hadsereg részére. Jól számolt, a város polgárai szabályos versenyre keltek a katonák számára kiosztásra kerülő jegyek megvásárlásában. Közadakozásokból 600 jegyet váltottak meg, oly módon, hogy három előadásra 200-200 katona kapott meghívást a színházba. Azt is tudjuk, melyek voltak a bemutatásra kerülő darabok: a Vörös ördögök, valamint a Mihály Pópa lánya. Ezek közül a budapesti Mérei Adolf Vörös ördögök című hazafias művét két alkalommal mutatták be a szerencsés katonáknak. A Mihály pópa lánya című háborús színjáték ősbemutatója 1914. október 11-én volt.
A Szigligeti Színház mellett a Nagyvárad napilap volt a leglelkesebb támogatója az előadásnak. Nem véletlen, hiszen a lap főszerkesztőjét, Sas Edét mint a Mihály Pópa lánya című hazafias mű szerzőjét tartja nyilván a színháztörténet… Sas ekkor épp a Szegeden kezdődő hírlapírói és a későbbi némafilm forgatóköny írói pályája közti majd évtizednyi ívét töltötte főszerkesztői minőségében a Nagyváradnál.

  

Sas Ede

A Mihály pópa lánya tipikus példája a kor hangulatát és igényét bemutató hazafias zenés és mint ilyen, meglehetősen szirupos előadásnak.
A történet igencsak naiv, de az adott helyzetben rendkívül aktuális: a rutén pópa lánya és a magyar aviatikus katonatiszt szerelmi története fonja körül az orosz harctér eseményeit, példát nyújtva az önfeláldozó hazafiságról. Alakításáért kitűnő kritikával illetik a pópát megszemélyesítő Sík Rezsőt és a fiatal repülőtisztet alakító Tóth Eleket. (Sík Rezsőt 1944-ben elhurcolják Kolozsvárról, és 64 évesen a fasizmus áldozata lesz, Tóth sem éli túl a második háborút, bár az ő sírja Kolozsváron van…)

  

Sík Rezső
(forrás: http://omike.hu/omike/muveszek/sik-rezso/329)

A korabeli aktualitásról csak annyit, hogy még folytak az ütközetek a Kárpátokban, de már játszák az erről írt darabot, kb. mintha a romániai 1989-es karácsonyi „forradalmat” szilveszterre színpadra vitték volna…
Az előadás különlegessége, hogy a zenekari árkot a békéscsabai 101. gyalogezred zenekara foglalta el. Ebből később bonyodalmak származnak, mert bár szerződés köti őket a színházhoz, nem hajlandók, csak hazafias darabokban muzsikálni, és csak akkor, ha a bekövetkező hadi helyzet lehetővé teszi. Ez gondolkodóba ejti Erdélyit, aki megteszi majd a szükséges lépéseket.
Amennyiben azt gondoljuk, hogy a publikum csak kivezényelt katonákból állt, akkor tévedünk, álljon itt egy korabeli tudósítás részlete a premier estéjéről:
„…sok százan és százan mentek el, akik már helyet nem kaptak […] a szerzőt a felvonások után ismételten lámpák elé tapsolják…”
Hol jelent meg e méltatás? természetesen a Nagyvárad című újságban.
De nem is ez a fontos, hanem az a tény, hogy ezen az októberi estén a nagyváradi Szigligeti Színház belépett a háborúba, és készült az 1915-ös esztendőre.

   

Az előadás szereposztása 

Forrás : nagyhaboru.blog.hu