Nagyváradon az első hivatásos színházi előadásra
1789. augusztus 23-án kerül sor, noha a színjátszásra vonatkozó első
adatok a 17. század közepére nyúlnak vissza: Pápai Borsáti Ferenc, a
török fenyegetés elől Debrecenbe menekített váradi református kollégium
preceptora 1656-ban adatta elő tanítványaival Metamorphosis... Sigismondi Rákóczi című poémáját, a Váradra az 1700-as évek elején visszatért jezsuiták kéziratos naplójában (Jesuitae Varadiensis)
pedig már az iskolai színjátszás folyamatosságáról vannak adatok, az
első az 1729/30-as tanévből. Patachich Ádám püspöksége idejéből és az
azt követő évekből már 36 előadott darab címét ismerjük (1743-72),
köztük a Szent László király, a váradi püspökség alapítója címűt (1743). Patachich udvarában színdarabokat is, de főleg operákat mutattak be, így Dittersdorf Amore in Musica
című operáját. 1784-től fogva vándor német színtársulatok fordulnak meg
a városban, míg végül Kótsi Patkó János kolozsvári társulatának
előadásában, a Sas-palota szálájában színre kerül Hunnius A süketnéma vagy A passionátus pipás
c. vígjátéka. Ez az első, hivatásos színészegyüttes által Váradon
színpadra állított magyar előadás, s dátuma a váradi magyar színészet
születésnapja. A darab fordítója Hatvani István, Bihar megye literátor
táblabírája, az előadás (és azt követőleg a Váradon meghonosodó magyar
színészet) támogatója gr. Rhédey Lajos főispáni helytartó.
A 19. század folyamán Várad különböző más városokban
honos társulatok (főképp nyári) vendégelőadás-sorozatainak színhelye.
Ezek a társulatok helyi erőkkel összefogva időről időre vegyes "színi
szövetkezések"-et hoznak létre, így biztosítva a színjátszás
folyamatosságát. A "Sándorffy-korszak" (1814-24), Sándorffy József orvos
"művészeti vezetői" és hatékony adminisztrátori fáradozásának évtizede
után az 1833-48-as időszakban vendégjárások állandósulnak, majd a
Debrecen-Nagyvárad közötti színi szövetkezés (1867-76) s a következő
évtizedekben különböző kolozsvári, debreceni, szegedi, aradi társulatok
jelenléte biztosít rövidebb időkig tartó folytonosságot, egészen a mai
színház felépüléséig.
A váradi színjátszásnak ez a rendszere – bár a
folytonosság hiánya s az egymást váltó társulatok anyagi szempontokat is
követő műsorpolitikája a könnyű műfajoknak kedvezett – más szempontból
előnnyel is járt. Az évtizedek folyamán a magyar színészet egész sor
kiválósága fordult meg a vendégszerető váradi közönség előtt: Kótsi
Patkó János, Jancsó Pál, Kántorné Engelhardt Anna, Megyeri Károly, Pergő
Celesztin, Szerdahelyi József, Déryné, Laborfalvi Róza, Egressy Gábor,
Odry Lehel, Lendvay Márton, Hivatal Anikó, Feleki Miklós, Megyaszai
Ilka, Szerdahelyi Kálmán, Prielle Kornélia, Foltényi Vilmos, E. Kovács
Gyula, Szentgyörgyi István, Latabár Kálmán, Vízvári Gyula, Blaha Lujza,
Ivánfi Jenő, Hubay Aranka, Ditrói Mór, Somló Sándor, Hunyadi Margit,
Újházi Ede, Márkus Emília, Hegedűs Gyula, Jászai Mari, Janovics Jenő és
mások.
Teljes cikk : groups.google.com |
|
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése