"Minden ősi település történetéhez számtalan
legenda fűződik. Nincs ez másképp az Alföld keleti peremének fontos
kereskedelmi útvonalán elterülő Nagyvárad esetében sem. A Sebes-Körös
partján fekvő város már az Árpád-házi királyok korától kezdve Magyarország
egyik igen fontos egyházi, kulturális és közigazgatási központja volt. Ezeknek
köszönhetően sok olyan történelmi esemény színhelye lett, amelyeket a
krónikaírók érdemesnek tartottak feljegyezni az utókor számára. Várad a középkorban
sem elsősorban méreteivel, természeti adottságaival vagy különleges építészeti
örökségével tűnt ki a magyar városok sorából, hanem mindenekelőtt
szellemiségével volt képes hatni, illetve központi szerepet játszani.
A Váradi legendárium jellegénél fogva
nem lineáris eseménytörténet, hanem a város életében lezajlott legfontosabb
vagy legérdekesebb események bemutatása, illetve többféle szemszögből
való felvillantása. Éppen ezért ebben a kötetben elsősorban Várad középkorának
legizgalmasabb eseményeit, illetve kultúrtörténeti vonatkozásait próbáltam
meg összegyűjteni.
A
korai események legnagyobb részét szájhagyomány útján őrizte meg az emberi
emlékezet. Ennek persze az lett a következménye, hogy az egyes történeteket
továbbszőtte a képzelet, kiszínezte és kipótolta az eseményeket ott, ahol
hiányosnak vagy nem elég meggyőzőnek tartotta. Később már ezekkel a kiegészítésekkel
foglalták írásba őket, így ma már nagyon nehéz bizonyos esetekben kibogozni
a valóságot, vagyis azt, hogy mi az, ami valóban megtörtént, és mi az, ami
már a képzelet szülötte. Nagyvárad korai történetében is sok olyan eseményről
van tudomásunk, amelyeket a későbbi krónikákban megörökítettek, de némelyik
esetében valódiságukat illetően kételkednünk kell. Ugyanakkor ezek a legendák
is nagymértékben hozzájárultak a mai Nagyvárad szellemi arculatának kialakulásához,
a város semmivel össze nem hasonlítható egyedi varázsához. Bár e legendáknak
nem sok emléke maradt fenn a mai Nagyváradon, az emlékezet mégis igyekszik
fenntartani egy hallatlanul gazdag múlt hagyományait és gazdag szellemi örökségét." - írja cikkében Pivárcsi István.
Teljes cikk : epa.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése