"Az elmúlt tíz év hagyományaira hivatkozva ebben az évben is
megtartották a nagyváradi kiadványok szemléjét. Ha máskor nem, de rendezvényeink
elnevezésekor igyekszünk a jobbak közé felzárkózni, mert ha könyvhétre vagy
könyvfesztiválra nem futja, könyvszemlére még csak telik.
Várad olvasóközönsége még emlékszik a hetvenes vagy a nyolcvanas
évek könyvbemutatóira. Magánkönyvtáraink jó részét azokban az években gyűjtöttük,
és a dedikált példányok ma is az emlékezetes találkozókra utalnak.
Akkoriban kultúránkért jelenlétünkkel demonstráltunk. Könyvéhségünkhöz
kötelesség és mérce párosult. Ez a kötelesség és mérce nemcsak az olvasóra
vonatkozott, hanem része volt a kiadó erkölcsi kódexének is. A felkínált könyvek
szinte mindegyike igényes szerkesztésű, helyes magyarsággal megírt, lazaságot
nem tűrő kiadvány.
Aztán elkövetkeztek a kilencvenes évek. Az első esztendők könyváradata
lassacskán apadni kezdett. A nagy találkozások elmaradoztak és mindössze a
helyi kiadók (kiadó) könyvtermésére szorítkozhattunk. Ez a folyamat mérhető
a könyvüzletek polcain évek óta megtalálható kiadványok számával, pedig azt
már előttünk is tudták, hogy nincs rossz olvasó, csak rossz, silány kiadvány
létezik.
Mit is hozhatna fel védelmére a kiadó, mért nem vásárolják
a kiadványait- Mert telített a piac (többnyire saját kiadványaival), mert
rossz a kiadópolitika, mert kevés a támogatás, mert
mintha
így meg úgy
Május első hetében könyvünnepet tartottak Nagyváradon, és mert
kell a jó könyv - egy könyvkiadó és két civil szervezet kereste olvasóközönségét.
Az idei év is többnyire a helytörténeti jellegű kiadványoknak kedvezett, ezt
a választékot bővítette a Literator Kiadó is egy ilyen jellegű bibliográfiával." - írja Tavaszi Hajnal.
Teljes cikk : epa.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése