Juhász Gyula : Ady és A Holnap

Harcokat énekelek... De elmúlt harcokat, melyek ma már a történelemhez tartoznak, a magyar költészet egyik leggazdagabb korának történetéhez, hiszen Ady Endréről van szó és élete egyik legérdekesebb fejezetéről, amelyről eddig kevés, és különösen kevés elfogulatlan és méltányos szó esett: A Holnap születéséről, küzdelmeiről, győzelmeiről és elmúlásáról. Ady életének egy része, költői pályájának egy állomása A Holnap, és én, aki A Holnap bölcsőjét rengettem, a harcokat álltam és végig kitartottam: talán nem vagyok alkalmatlan és méltatlan arra, hogy most a történetét megírjam. Lehetőség szerint Adyról beszélek és Ady viszonyáról A Holnaphoz, hiszen ez a fő és ez az érdekes, lehetőség szerint tárgyilagos maradok, amennyire ez a lírikustól telik, és lehetőség szerint csak azt írom meg, amit mások így, vagy ennyire nem mondottak még el. Inkább krónika ez, mint história, hiszen emlékeimről írok és szeretteimről, akik közül egy már halhatatlan és néhányan még élnek.

A Holnap úgy kezdődött, hogy 1908 tavaszán néhány új magyar költő és író találkozott Nagyváradon, és elhatározták, hogy közösen könyvet adnak ki. Dutka Ákos már Adyval együtt volt újságíró Váradon, a fiatal Ernőd Tamás akkor rázta le az iskola porát, én pedig az év elején kerültem világi helyettes tanárnak a premontrei főgimnáziumhoz. Ebben az időben sokszor szó esett a vidéki sajtóban a magyar irodalom decentralizációjáról, és a körösparti Párizs - ahogy akkor Váradot elnevezték - mindenképpen a legalkalmasabbnak látszott erre a feladatra. A vér városa - ahogy Ady hívta - a modern kultúra legszínesebb és leghangosabb fészke volt ekkor a vidéken, hiszen Ady Endre, Krúdy Gyula, Bíró Lajos és Nagy Endre is innen repültek Budapestre. Így történt, hogy a kávéházi beszélgetések során elhatároztuk egy antológia kiadását. Kik szerepeljenek a kötetben? Természetesen, elsősorban váradi költők. (Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula és Miklós Jutka.) És természetesen Ady Endre, aki itt írta első igazi verseit, aki itt ismerte meg Lédát, aki innen indult el a dicsőség útján és aki második szülővárosának tekintette és mindig örömmel kereste föl Váradot. Én voltam az, aki Babits Mihályt és Balázs Bélát ajánlottam, akik még az egyetemről és Szegedről barátaim, és akik eddig szinte egészen ismeretlenek voltak az irodalom és az olvasó előtt. Babits akkor Fogarason tanárkodott, és verseinek első olvasója én voltam ebben az időben. A két új költőt a legnagyobb örömmel fogadta A Holnap kis gárdája, és Ady Endre is készséggel állott közénk. A váradi Antal Sándort bíztuk meg az antológia szerkesztésével és ő írt előszót is a kötet és a költők elé. A címben is hamarosan megállapodtunk. Kezdetben Hétmagyarok vagy Göncölszekér lett volna, mert hét költőről volt szó, de végre is megmaradtunk A Holnap-nál, amely eléggé ígéretes és hangzatos volt. Közben Ady is lejött hozzánk Váradra, a jelenlétében nagy haditanács volt dr. Dénes Sándor lakásán, (A Holnap cím legendája, amelyről Ady Lajos is ír könyve egyik jegyzetében, szintén ekkor született), és mindnyájan fiatalos hittel és reménységgel néztünk az új költői vállalkozás elé. (Jó ómennek tekintettük, hogy a cím is hét betűből áll: A Holnap!) Ady Endrén kívül, akinek a neve már harci jelszó volt, és akinek már Vér és arany-a is megjelent, mi többiek - az ismeretlen Babitson és Balázson kívül az elismerés kezdetén állottunk. Azonban váratlan baleset történt. Antal Sándor, aki gyilkos szatírájáról már több könyvében tett tanúságot, olyan kegyetlen dolgokat írt a költők egynémelyikéről az egyes bevezetésekben, hogy így nem akarták a könyvet nyilvánosság elé vinni. A Holnap botránya címen az egyik helyi lapban nagy leleplező cikk jött és a kötet megjelenése néhány hónapig késett. Közben Antal Sándor Stockholmba utazott és A Holnap, sok huzavona és hercehurca után, 1908 szeptemberében végre mégiscsak napvilágot láthatott.

A testes kötet a költők Honti Nándortól rajzolt arcképeivel az irodalom eseménye lett. (Babits arckép nélkül, mint a leeresztett sisakrostélyos lovagok a középkori tornán.) A Holnap-ot Vajda János emlékének ajánlottuk, Antal Sándor szerint Balassi, Csokonai és Petőfi folytatása A Holnap lírája, kivált Adyé. A hatás, amelyet ez a vidéki verseskönyv kiváltott, valóban rendkívüli és igen különböző volt. Heves támadások és lelkes magasztalások hosszú sora következett, mindenesetre nagyon is észrevették, olvasták és beszéltek róla országszerte. A verset divatba hozta Magyarországon, és ez már magában véve is nagy siker és szép eredmény. Rákosi Jenő tizennégylábas tárcát "szentelt" A Holnap-nak, Herczeg Ferenc Horkayné átlátszó maszkjában pellengérezte ki, Kenedi Géza vele szemben emlegette először a destrukciót, Beöthy Zsolt és a hivatalos irodalom és politika más nagyságai éles hangon ítélték el a költői forradalmat. A modern fővárosi kritika sem tudott szolidaritást vállalni a vidéki irodalmi mozgalommal. A Nyugat kritikusa (Kemény Simon) meglehetősen tartózkodó hangon írt az új könyvről, és Osvát Ernőnek csillag alatt kellett megjegyeznie, hogy "a Babits Mihály nagy tehetsége csodálatos jeleinek felmutatása oly érdeme A Holnap-nak, mely említetlenül nem hagyható". Az elismerő kritikák közül kiemelkedett Hatvany Lajos szokatlanul meleg méltatása a Pesti Napló tárcájában, amely a váradi antológia irodalomtörténeti jelentőségét emlegette és Schöpflin Aladáré a Vasárnapi Újságban, amely pontosan igyekezett lemérni a hét költő súlyát és értékét. Természetes, hogy azok közül a költők közül, akik kimaradtak a könyvből, kivált a vidékiek, többen megirigyelték A Holnap harcos dicsőségét. Én az akkor már elismert Kosztolányi Dezsőt és Oláh Gábort szerettem volna elsősorban bevenni a gyűjteménybe, de az elsőt a többiek nem tekintették vidékinek és váradinak, a másik pedig addig szabódott, amíg kimaradt. Oláh Gábor nemsokára emlékezetes nyílt levelét írta Rákosi Jenőnek, amelyben a "Rákosi-korszak" után bejelentette az elkövetkező "Oláh-korszakot". Az "öregek" is sorra nyilatkoztak, a legbölcsebb volt köztük Mikszáth, a nagy palóc, aki a sokat emlegetett giliszta-aforizmával intézte el a fiatal irodalom problémáját.

De ekkor újra váratlan baleset történt, a Duk-duk-affér. Ady Endrének használt is A Holnap kétségtelen nagy sikere, meg nem is. Új híveket szerzett költészetének, a körülötte megindult irodalmi harc ismét lángra lobbant, de viszont a többi új költő minden hibája, gyengesége, modorossága is az ő számlájára íródott. Minden Ady-utánzat, minden rossz modern vers miatt őt vonták felelősségre, őt állították pellengérre. Ez bántotta és méltán bánthatta őt, aki magányos tűzokádó gyanánt egyszerre bukkant ki a korabeli magyar líra kiszáradt tengeréből és aki magát siratta akkor is, mikor a fajtáját siratta. A pesti irodalom gyanúsan nézte ezt a vidéki kalandot (ahogy a legtöbben gondolták), Ady ez időben különben is szinte kereset nélkül állott, az Új Idők részéről biztatások jöttek és ilyen körülmények között - életének egy szomorú fokán - írta meg Ady a híres Duk-duk-affért. Tiltakozás akart ez lenni minden irányban, a nagy magányos oroszlán elbődülése, aki le akarja rázni magáról barátai és ellenségei koloncát egyaránt. Ady Endrének joga volt erre, de nekünk is, akik költő és harcos barátai és bajtársai voltunk, okunk volt a neheztelésre. Mi úgy éreztük, hogy árulás történt, hogy a vezér harc közben pártolt át az ellenséghez és támadott hátba bennünket. Mi úgy véltük, hogy Ady elsősorban a miénk, hiszen a nevével födözte ezt az önzetlen, lelkes, kissé hangos és kissé tarka vidéki mozgalmat, amikor megkezdődött. Magam keserű hangú nyílt levelet írtam hozzá a Független Magyarországban, amelyre ő még keserűbb és nyílt hangon válaszolt. Nekem nem volt igazam abban, hogy Ady Endrét A Holnap számára igényeltem, neki nem volt igaza abban, hogy bennünket mindenféle álmodernnel egy füst alatt akart elintézni. De igaza volt abban, hogy neki joga van úgy élni és írni és veszni, ahogy küldetése és végzetes zsenije parancsolja, és hogy ő vállalja végzetét és állja is halálig. Nekem kevés írás volt hasznosabb és becsesebb, mint ez a kegyetlenül szókimondó támadás, amelyet ellenem intézett Ady Endre. De az ellenségek ármánya nem sikerült: néhány hónap után szent volt a béke Ady és A Holnap között, és a haragnak A Holnap részéről megmaradt költői emléke Emőd Tamás egyik kuruc verse, Jávorka nótájá-ról, amely A Holnap második kötetében is megjelent és az én azóta napvilágra került Ady-versem!

A második kötet is elkészült közben. Azok, akik olvasták és szerették a verseket, nagy érdeklődéssel, a kritikusok mohó kíváncsisággal várták az újabb megnyilatkozást. Közben Babits Mihály, akinek írásaiért hozzám Nagyváradra személyesen jött le Osvát Ernő, egyre jobban magára vonta az irodalmi érdeklődés figyelmét a Nyugat-ban és Balázs Béla is új jeleit adta erős tehetségének. A Független Magyarország hivatalos orgánuma lett A Holnap-nak, vasárnapi tárcája rendesen a hét költő verseit hozta és hasábjain állandó propaganda folyt, néha kissé reklámos lármával, de ez is a modernséghez tartozott és a vicclapok és kabarék is hálás és hatásos céltáblának tekintették A Holnap-ot. A második kötet 1909 húsvétjára jelent meg és a terjedelmes, a modern líra szociális gyökereit és hatását fejtegető előszót ezúttal Kollányi Boldizsár írta, addig elég ismeretlen név az irodalomban. Kollányi Ady legjobb barátai közé tartozott. A magyar szociológia egyik úttörője, radikális politikus, természetfilozófus, aki később a világháborúban, amelytől végső eredményben a magyar demokrácia diadalát várta, a legelszántabb és legvakmerőbb katonák egyike lett és - költő is. Valóságos magyar Cyrano és mondhatom, Ady jobban szerette és többre tartotta, mint legtöbb költőtársát. Kollányi Ady szerelmi ügyeinek is benső titkos tanácsosa volt, és Adynak, akiben tudvalevőleg sok feminin vonás volt (hiszen azért volt a legnagyobb lírikus), leginkább barátja ösztönös és nyers, szókimondó és vakmerő férfiassága tetszett. Ady ebben az időben nem sokszor és nem sokáig időzött Váradon, de minden évben lerándult kétszer-háromszor, néhány napra. A Holnap alakulására egyenesen Párizsból jött, és ha érmindszenti családi magányába tért vagy onnan Budapestre készült, mindig szétnézett Váradon, ahová kezdő írósága legszebb emlékei, első nagy szerelme és a szívéhez közelebb álló barátok és tisztelők vonzották.

Ilyenkor az állomás közelében levő rozoga Európa hotelbe szállott, amely mellett állt Lédáék háza, és este leginkább kurta kocsmákban, kávéházakban, a színház melletti bodegákban és végül a vasúti vendéglőkben iddogált, füstölt és beszélgetett. Különös vonzalommal volt egy kis csapat váradi tanár iránt, akik első igazi megértői és megbecsülői közé tartoztak, kivált a konzervatív elvek alapján álló és őt mégis igen nagyratartó Vucskics Jenő és Horvát Henrik, a kiváló műfordító-költő, aki neki is első érdemes német tolmácsa volt. Főképpen Petőfi és Arany elsőségéről folytak hosszú viták, és Ady ebben az időben még erősen hangoztatta, hogy Arany nem volt lángész. (De később, a Buda halála megtérítette őt is.) Ady váradi tisztelői közül igen kedvelte Manojlovics Theodort, a fiatal szerb költőt, aki szintén német fordítója volt, és aki a világháború előestéjén egy magyar lapban eleve tiltakozását jelentette be a két szomszédnép egymásra uszítása ellen. Ady Endre részt vett A Holnap ünnepélyes bemutatkozásán is, amely a váradi városháza dísztermében történt és megragadó erejű beszédet mondott, amelyben Vajda Jánost vallotta a modern magyar Ura apjának és hirdette, hogy ha Európában élni és győzni akarunk, akkor ázsiai magyarokból "jó európaiakká" kell lennünk. Ez a beszéd program volt és hitvallás, nem csupán Adyé, de A Holnap-é is. Mert Ady ugyanebben a beszédében a fővárosi irodalom színtelenségével szemben rámutatott a vidék, a magyar ugar kiaknázatlan kincseire, elrejtett és elkallódó értékeire is.

A Holnap két kötete között lázas tervek és nagy készülődések, állandó izgalom és mozgalom volt a vér városának irodalmi és művészi berkeiben, redakciókban, színházban, kávéházban. A Holnap-nak eredeti bemutatói voltak a Szigligeti Színházban, számos matinét rendezett és egy nagy folyóirat terve is fölmerült, amelynek Kollányi lett volna a szerkesztője, és amelyet A Holnap mecénásai: Dénes Sándor és Wertheimstein Viktor finanszíroztak volna. Közben a két fronton egyre újabb és elkeseredettebb csapásokat intéztek A Holnap-ra és kezdetben az volt a terv, hogy Anatole France-szal iratunk előszót a második kötethez. Ez a merész gondolat Adynak is tetszett, de ehhez le kellett volna fordítani a verseket franciára, ami ekkor szinte lehetetlen föladatnak látszott, és így az egész csak merész ötlet maradt.

A második kötettől döntő sikert vártunk, de itt megint baleset történt, a legtöbb kritikus ügyes taktikával Kollányi előszavába kötött bele, Kollányi megállapításaival polemizáltak, Kollányit ütötték, és majdnem kivégezték A Holnap-ot. Mégis: A Holnap elérte célját és ezzel be is fejezte pályáját. Mi volt A Holnap érdeme és jelentősége? Először is Ady Endrét először foglalta az új magyar líra keretébe, és ez a foglalat csak még jobban mutatta és emelte a legnagyobb magyar lírikus abszolút értékeit. De ezenkívül A Holnap adta költészetünknek Babits Mihályt és ez maga is irodalomtörténeti fontosságot adna e két kötetnek. A Holnap új olvasókat és híveket szerzett az új verseknek: divatba hozta a versolvasást. A magyar vidék megmutatta oroszlánkörmeit, és Várad az irodalom decentralizálása körül több érdemet szerzett A Holnap révén, mint az összes többi magyar városok. Ez a vetés érik most Erdélyben.

A legelső érdemleges méltatás A Holnap-ról Váradon jelent meg, a Nagyváradi Napló tárcájában - Várady Zsigmond írta. Ez a tragikus végű, nemes egyéniségű magyar politikus az irodalomban és művészetben konzervatív hajlandóságú volt, az angolok neveltje, de politikájában a radikalizmus elveinek hirdetője. Ez a tragikus kettősség, amely ebben az időben más és más változatban a magyar élet és végzet egyik jellemző jelensége volt, Várady Zsigmond bírálatában is igen érdekesen mutatkozik. Ő azokat a költőket emeli ki, akikben politikai gondolatai kifejezőit látja. Az én akkori keresztény miszticizmusom és l'art pour l'art lírám volt talán a legtávolabb érdeklődésétől. Adyt persze ő is szerette és magasztalta, hiszen Ady többek között radikális volt. De Várady Zsigmond egyúttal Tisza István barátja és tisztelője is volt, és így - fájdalmas szimbólum - az ő finom és erős lelkében a magyarság egyszerre ölelte magához két ellenséges és végletes, sorsát hirdető és betöltő fiát: Tiszát és Adyt!

Ady-Múzeum. 1. kötet. 1924. 

Forrás : mek.oszk.hu

Juhász Gyula : A nagyváradi nyitány

A több kenyeret és a több földet követelők alaposan összeverekedtek Nagyváradon. Nem tartjuk véletlennek, sőt bizonyos szimbolikus igazságot látunk abban, hogy éppen Nagyváradon. Mert ez a papos, katonás és zsidós, modern és régi magyar város szinte elektromos feszültséggel egyesíti, tömöríti a nagy magyar ellentéteket.

A körösparti Párizs csodálatosan kiváló kísérleti médiummal szolgálhat a mi társadalmi és egyéb törekvéseink kémiai vizsgálatára. Most a hazai szociális mozgalmak két legjellemzőbb típusa került egymás mellé, sőt egymás alá Nagyvárad piacán, amelyről már Arany János megmondotta, hogy "Várad kövecses piacán lovak acél körme csattog".

Valóban, vasárnap rendőrlovak patáinak kellett radikális módon megoldaniuk azt az égető szociális problémát, hogy ki legyen a legény a talpán Nagyváradon: a forradalmi szociáldemokrata párt-e, vagy pedig a csabai parasztpárt? És ez valóban olyan sajátságos, különös, annyira a magyar ugarból fölburjánzott kérdés, hogy ezt normálisan, békésen, okosan, kongresszussal nem lehet megoldani. Ide rendőrattak kellett. A több kenyeret és a több földet követelők nem tudnak megárulni egy gyékényen. Az egyik párt nem tudja megértem, hogy lehet egy olyan párt, amelyik csak azt akarja mindenáron, hogy a munkabér emelkedjék, egész a Marseillaise legmagasabb oktávája magaslatáig emelkedjék, a másik párt pedig azt nem akarja fölfogni semmi áron, hogy mi van éppen azon sírnivaló, hogy a csabai parasztnak rosszabb minőségű és valamivel kisebb földje van, mint az uradalomnak?

A kérges kezű munkás és a kérges kezű paraszt szeme és lelke villant össze ellenséges villanással Nagyvárad kövecses piacán vasárnap, és ettől a villanástól egy percre tisztábban látható lett a magyar szociális perspektívák piszkos, sötétes horizontja.

Két éhes, kenyérre és földre éhes érdek nézett farkasszemet egymással, és elfeledkezve a közösnek vallott és hirdetett ellenségről, a pöröly és a sarló összetűzött a vásár piacán. A magyar pöröly, amely nemzetközinek érzi magát és a magyar sarló, amely a csabai tótok kezében suhog a legharagosabban.

Ez a parázs verekedés, amelynek úgy látszik, valahol és valahogy folytatásai következnek, ha elejét nem veszik a bajnak, ez a parázs kis verekedés mindenekelőtt alaposan megmutatta, mennyire autokrata, mennyire monopóliumos és individuális jellegű mozgalom a magyar szociáldemokrácia, amely most csinálódik. A nagyváradi szocialista párt úgy érezte, hogy a csabai parasztkirály egy darab gyékényt kivesz alóluk a mozgalmával. A nagyváradi szocialista párt látta, hogy a pártadó csökkenni fog, ha Achirnék propagandája gyökeret hajt a nagyváradi kövecses talajban.

A magyar szocialisták pedig amúgy is elég vereséget szenvedtek mostanában. Egyre-másra letört sztrájkokról, sztrájktörésekről és belső villongásokról olvashatnak a szorgalmas olvasók, Budapesten és vidéken egyaránt. Nagyváradon a múltkor alig pár elvtárs hallgatta meg Bokányi Dezsőt, az egykor ezrek és ezrek előtt beszélő szónokot. És most íme, mások, vidékiek, csabaiak, konkurrenciát akarnak csinálni a nagyváradi szociáldemokrata pártnak. Ez már sok. Ettől már csordultig megtelt a szociáldemokrata pohár. A gyári, ipari, kereskedelmi Nagyváradon hadat üzen a munkáspolitikának a parasztpolitika. A kalapácsnak a kasza. És szimpátiák fogadják az új alakulást, az új embereket, az új elveket, a hadüzenetet. Persze polgári, egyéni, esetleg művészeti szimpátiák. Mondjuk ki: emberi szimpátiák. Ami nem is csoda, sőt igen természetes.

A csabai parasztkirály, Achim L. András, emberi egyénisége és mozgalmának színezete egyaránt rokonszenvre hangolják a dologhoz értő, az ügy iránt érdeklődő embereket. Mikor a nagyváradi esküdtszék fölmentette Achim L. Andrást a többrendbeli izgatás vádja alól, ujjongó népsereg kísérte végig Várad utcáin. Annyira megnyerte, lekenyerezte a közönséget a vádlott erkölcsi és szellemi kiválósága.

Ahogy Achim L. András, a magyarruhás parasztkirály rámutatott az alföldi parasztság kiáltó szociális bajaira és az úgynevezett alföldi intelligencia politikai és társadalmi bűneire, az az igazság, a tiszta magyar meggyőződés elemi erejével hatott.

Nagyvárad Achim L. András mellé állott, és elítélte az Achim ellen támadó Csabát. És most a nagyváradi munkásság összetűzött, ökölre ment a csabai parasztvezér pártjával.

Tömör, markáns, szomorú és végtelenül jellemző korkép, sőt kórkép ez, amely meggyőző erővel szimbolizálja egész szociális nyomorúságunkat, minden önzésünket, visszavonásunkat, az érdekek egész egészségtelenül kifejlődött marakodását.

Pártok, osztályok és érdekek, amelyek egy cél felé törnek, egy igazságot akarnak, nem értik, nem akarják és nem tudják megérteni egymást, sőt ellenkezőleg. Mert minálunk nem elvi alapokon indulnak harcba pártok és egyének, mert minálunk még a haladás jegyében dolgozó vagy verekedő pártok is többet törődnek a pártadó emelésével és a párttagok növekedésével, mint az emberi haladással és egyéb ilyen szép, idegen álmokkal. Mindenesetre nagyon érdekes távlatokba enged bepillantani a nagyváradi vasárnapi verekedés. Az általános választójogért induló nagy elvi harcok küszöbén, a szociális és politikai erőmérkőzések előtt íme, két radikális párt emberei megmutatják, hogy szívesen megfeledkeznek ők a rókáról, ha a sajt, a többi sajt forog veszedelemben. És sajnos, nekik is igazuk van.

A nagyváradi kavarodás nem holmi izolált, véletlen esemény.

A nagyváradi eset mintegy nyitánya annak a jövendő harcnak, amely nagy erupciókat tartogat a magyar szociális haladás számára, és amelyben a Föld meg a Város állanak szemben és néznek farkasszemet. Az a Föld és az a Város, amelyről az új magyar poéta, a nagyváradi Dutka Ákos dalol. A gyárak népe és a mezők népe sehogy sem akar szolidaritást érezni egymással. Más világnézet forrong és erőlködik kitörni a füstös gyárban, a zajos műhelyben, mint a napégette, daltermő rónaságon. A kékzubbonyos munkásember nem érti a gatyás parasztembert és viszont. Nem tudom, mit szólnak a hazai szociológusok, a haza új bölcsei a nagyváradi esethez. Mit szólnak hozzá azok, akik durch und durch áttanulmányozták és áttapasztalták Durkheimot, de a magyar ugaron, a magyar föld meg a magyar város körül édeskeveset tanulmányoztak és tapasztaltak. Pedig íme, itt a példa, olvassátok. Minden vasbértörvényen és dedukción keresztül diadalmas erővel száguld át az élet logikája vagy logikátlansága.

Szeged és Vidéke, 1908. augusztus 19.

Forrás : mek.oszk.hu

Juhász Gyula : Dankó Pista

"Nem jó, nem jó minden este a fonóba eljárni...

énekelte ablaktisztogatás közben egy kis cseléd a nyolcvanas évek vége felé az udvarunkban és én, óvodás gyerek, oly áhítattal hallgattam, mint egykoron Gellért püspök a szolgálóleányt, aki a kézimalom mellett dúdolgatta a magyarok szimfóniáját. Nem is sejtettem, hogy ez a verbunkos ütemű nóta egy időben és egy utcában született velem és hogy az a viaszos arcú, tétova járású, fiatal cigány, aki esténkint hóna alatt a hegedűvel az öreg Hungáriába sietett, a költője ennek a nótának. Hajnalodó lelkem sokáig ringatózott a bűbájos ritmusokon, talán éppen akkor nyiladozott benne legelőször a poézis virága. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, sok dallam termett a cigány szívében, az Ipar utcai apró házak helyén a tudomány palotái emelkedtek, a nóták apjának márvány alakja méláz a szőke folyó partján, őt magát huszonöt esztendeje királyokat megillető pompával és a legjobbakat megsirató részvéttel kísértük utolsó útjára a szegedi temetőbe, de ami a legfőbb dicsőség, dalai élnek, szájról-szájra, szívből szívbe szállnak drága kincseiként szegény magyarságnak.

Honnan jött ez a csodálatos ember, ez a varázsos művész, hogy így belopta magát egy ország hódoló szeretetébe? Onnan jött, ahonnan minden igazi nagyság, minden valódi érték támad, a népből, a mélységekből, a termőföld méhéből, a nyomorúság és a szenvedés betlehemi jászola mellől. Ott született a felsővárosi cigánysoron, a muzsikás Hangász utcában, amelyet azóta nagy elődjéről Bihari utcának kereszteltek. Az apja Dankó István prímás volt, aki a szegények betegségében, tüdővészben pusztult el negyvenéves korában (a kis Pista nyolcadik évében járt akkor), az anyja Mijó Rozál, aki a gyerekével meszelőt árult a szegedi piacon. Az Erdélyiék, Murkáék rokona volt Dankó Pista (a Murkáék révén szegről-végről velem is atyafiságban). Az iskolából hamar kimaradt, a hegedüléshez nem volt valami túlságosan nagy a kézügyessége, nem is igen bíztak a jövőjében (senki se próféta a saját pátriájában), így esett, hogy a surbankó kölyök egy malacbandába állt, amelyik kivonult a szenthegyre, a szatymazi tanyák közé és ott próbált szerencsét.

Vidám világ járta akkor azon a tájon, a holdakat egymás után hegedülték ki a birtokosok alól, mindig akadt úrimuri, dínom-dánom, lakodalom, tor, kárvallató, és ahogy Tömörkény István beszéli, sokszor megtörtént, hogy a Dankó gyereknek föl kellett másznia az eperfára, hogy onnan hegedülje el a harmadnapos mámor rózsás ködében úszó gazda kedvenc nótáját, majd meg a vödörben kellett leszállnia a kútba, hogy onnan húzza a sírvavigadó vendégek fülébe a talpalávalót. Ilyen mélységeket és magasságokat járt meg a szegény cigányfiú, de mi ez a testi nyomorúság mélységeihez és a lelki vágyak magasságaihoz képest, amelyek oly korán ébresztették Dankó Pistában a szunnyadó zsenit?

A nagy érzés is hamar megdobogtatta szívét: Joó Ferencnek, az elkallódott piktornak serdülő leánya, a szép Ilona rajta felejtette a tekintetét. Kölcsönösen megtetszettek egymásnak és mivel az apa hajthatatlan maradt, Pista ősi szokás szerint megszöktette a lányt és a városban rövidesen egybekeltek. A schilleri kunyhó-teóriára alapították boldogságukat, és éltek, mint két madár egy ágon.

Erdélyi Náci, a derék prímás volt első megértője és mecénása Dankó Pistának, de Onody Kálmán, a jeles másodprímás is sokat tett az érdekében. Szeged aranykora kezdődött ebben az időben, Tisza Lajos udvarában szólt a nóta, Urbán Lajos, akit Kukaccá neveztek ki, szintén akkor tűnt föl, Ferenc József 1883 őszén az akkor épült gyönyörű francia barokk városháza dísztermében legmagasabb elismeréssel hallgatta Erdélyi Nácit, aki a király fülébe húzta Dankó Pista alkalmi darabját: Szeged szebb lesz, mint volt. Őfelségének nagyon megtetszhetett az ágrólszakadt cigánygyerek szerzeménye, mert a krónikás szerint, másnap egy ékszert adományozott a dalköltőnek. (Ez az ékszer három napig tartott, mint minden csoda, azután odavándorolt, ahol annyi dicsőség maradványa hever: a zálogházba.)

Dankó Pista pedig hegedült tovább a szegedi rekonstrukció éjszakáiban, és jó sorsa (sors bona, nihil aliud) hamarosan összehozta a lelke felével: Pósa Lajossal. A Hungária bohémasztalánál sorra-rendre születtek a nóták, Pósa írta a szöveget, Dankó kipengette hozzá a dallamot. Erre az ideális költői frigyre méltán rá lehetett mondani, hogy: Páros élet a legszebb a világon!

(Ha úgy néha szelíd alkonyatkor eltűnődve álldogálok a márványcigány előtt, az az érzésem támad, hogy fáj neki ez a nagy magányosság, mintha a szomszédos tisztás felé integetne a hegedűjével, mintha mondogatná: nem jó a cigánynak egyedül lenni, emberek, szegedi magyarok, szobrot Pósa Lajosnak!)

Egy fecske nem csinál nyarat, abban a csodálatos szegedi tavaszban, amelynek azóta nem volt mása, seregestül jöttek a fülemülék, a pacsirták, a csalogányok, a sasok, persze a verebek is megtalálták a hangjukat.

Alig ment el Mikszáth, már jött a helyébe Tömörkény, jött Gárdonyi, Kemechey, Lipcsey, Békefi, Sebők, Thury Zoltán. Megszületett a szegedi irodalom, nem is rózsabokorban, hanem vendéglőben jött a világra!

Dankó Pista közben megtanulta a kottaírás magas tudományát és a fonóról szóló nóta után következtek a többiek: Szőke, barna kislány, csitt, csitt, csitt... Egy csillag se ragyog már az égen... Még azt mondják nincs Szegeden boszorkány... Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál... Hallod rózsám, Katika... Darumadár gyere velem, majd Molnár György népszínművébe, a Balassa Ármin Szegény Laci-jába írt nóták vadrózsabokra, mind. Mikor Blaháné egy bukott darabban elénekelte Dankó diadalmas dalát (Habra hab siet...), akkor már az országos dicsőség verőfénye hullott a szegedi cigány sok éjszakától sápadt homlokára.

A csalogány és a pacsirta után jött a fülemüle: Pósa Lajos után Gárdonyi Géza, a hallgatag ezermester, az édesbús mindentudó lett a másik nagy szövegírója Dankó Pistának. A kilencvenes évek kanásznótái, a Göre nóták a magyar humor elragadóan kedves dévajságai örökítették meg ezt a társulást. (Most olvasom, hogy egy budapesti magánszínház Gárdonyi regényéből készült színjátékban eleveníti föl ezeket a pajzán remekeket, talán elkésve siet, hogy pótolja a szegedi városi színház nagy mulasztását, amely a huszonötödik évfordulón egészen elfeledkezett a szegedi nótafáról, aki pedig több népszínművet is írt. Ezek egyikében, a Pataki lányokban Dezséri Gyula, az istenadta magyar művész pályája egyik legzajosabb sikerét aratta.) Még egy miniszterelnök népszerűségéhez is hozzájárult a szegedi cigány, akinek Wekerle hozta törvénybe... kezdetű recepciós dala diadallal járta be akkoriban az egész országot.

A millennium után Budapestre sodorta a sorsa a nótafát, aki sohase tudott igazán gyökeret verni a számára idegen aszfaltban. Kerepesi úti kávéházak közönségének húzta a magyar nótákat, majd daltársulatot alakított (nők is voltak benne), és elindult velük a vidékre: 1900 őszén Nagyváradon egy fiatal, sápadt, égőszemű újságíróval került össze. Ez az ifjú legény mámoros lett a nótáitól és verset írt hozzá, amelyet egy ünnepi vacsorán olvastak fel a dalos cigány előtt. Ady Endrének - mert ő volt az ifjú - ez a legszebb, legigazabb, legerősebb verse a Még egyszer kötetében, egy kamasz zseni hódolata a másik nagyság előtt, aki eredendő magyarságát új lángra lobbantja a költőnek, akit úgy, úgy húz magához az idegen isten, de aki mégis győztes, mégis új és magyar lesz nemsokára. Ady Endre háromszor ismétli ebben a vallomásos, ébredéses versében:

Magyar Dankó Pista, áldjon meg az Isten!

Még Élesdre is elkísérte a vándor hegedűst az ifjú Ady, aki pedig nehezen mozdult ki városából, a vak Gyulát hallgatva mindig: kárhoztatni a váradi éjben.

Dankó Pista útja a külföldre is ívelt, bizony, még a messze Moszkvát is megjárta dalos csapatával, amelynek lelke Helvey Gyula volt, Helvey Laura öccse, zongorista, harmóniumos, és kottaíró. (A társulat egyik nőtagja még itt él Szegeden, a szép idők emlékein andalogva.)

Közben múltak az évek és a fényes éjszakák, meg a sötét nyomorok lassan-lassan elkoptatták a tüdőt, amely egyre foszladozott. Csokonai betegségét örökölte a szegény apától a magyarság legnagyobb cigánya, az eltörött hegedűt megreperálhatta, de foszló tüdejére nem tudott írt találni se San Remo tündéri ege alatt, se a csengődi puszta homokján. Mert azért egy kis birtokot mégiscsak összehegedült magának a világ zenésze, aki valamikor az öreg Krausz bácsi tánciskolájában húzta a jópáloshoz a talpalávalót, és aki a távoli Kreml száz tornya tövében a magyar Moszkva öreg harangját hallotta és Lisbeth Stíegler Hölz San Remo-i szállójában, a Hotel Victoriában a szegedi jegenyék susogását figyelte:

Most van a nap lemenőbe...

Rengeteg feketét fogyasztott a beteg muzsikus, aki egyre sápadtabban jelent meg a városban, ahonnan a dicsőség halálra fárasztó útjára indult. A magyar nóta kezdett elnémulni, és egy rossz napon Dankó Pista bejelentette a barátainak, hogy - eb ura fakó - ő is operettet fog írni!

- Megőrültél, te cigány! - förmedt rá Balla Jenő, aki jól tudta, mit jelent Dankó népies alföldi géniusza. Napokig nem beszéltek egymáshoz, végül is a nótafa adta be a derekát, odament a kritikushoz és odasúgta neki:

- A nyavalya ír operettet, nem én!

1903 április elsején örökre visszajött.

Szép temetése volt. Először Budapest búcsúzott el tőle, akit visszavárt a szegedi televény. Herczeg Ferenc indította utolsó útjára az Alföld szívébe. Szegeden az egész város ott volt a koporsója mellett, ahol Tömörkény és Pósa Lajos istenhozzádja várta. Az özvegye és édesanyja ballagott a halhatatlan diadalszekere után, Urbán Lajos, a hűséges Kukac vitte az eltörött hegedűt, s az összes cigányzenekarok húrjain felzendültek a soha el nem múló melódiák. Ott muzsikált a vásárhelyi Béla cigány is, Czutor Béla, akinek hírét egy Dankó-nóta adja által nemzedékről nemzedékre.

Az utolsó percben érkezett meg Temesvárról Szabolcska Mihály, a tiszteletes költő, aki a párizsi mulatóban és a salzburgi csapszékben is a kondorosi csárdára és a tiszaparti kocsmára emlékezett.

Ma már a ruszkicai magyar márvány hirdeti a nótafa emlékét, az első cigányét, aki szobrot kapott a néptől, amelynek lelkéből lelkeztek dalai.

Fajából kinőtt cigány - ez volt valójában a mi Dankó Pistánk, akiről a magyar népdal zenei fejlődésének avatott történetírója, dr. Fabó Bertalan korszakos könyvében úgy beszél, mint aki a népiesen magyar nótának első mestere ezen a tájon. Ez a tanulatlan népzenész onnan merített, ahol az ősi, örök szépségek forrása fakad: az alföldi magyarság leglelkéből. Maga szokta mondogatni, hogy ha a Tisza partján sétál, akkor megduzzad a lelke, mint tavasszal a szőke folyó. Dankó az első alkotó és az első igazi nótaköltő cigánya a magyar művészetnek, mert hiszen Bihari János palotás és toborzó táncokat szerzett, Lavotta az úri rendhez tartozott, Csermák germán hatásra komponált, Rózsavölgyi pedig, akit Petőfi Sándor verse is megörökített, zsidó volt. Az ázsiai cigánylélek, ez a rejtelmes, borongós és ujjongó géniusz itt a Tisza táján, a szegedi homokon ébredt paraszt zsályaként magyarrá és teremtövé Dankó Pista muzsikájában. Olyan szegedi csoda ez, a magyar átlényegülésnek olyan boldogságos titka, mint az, amelyik a másik halhatatlan Pistát, a Steingassner-fiút Tömörkény Istvánná változtatta. Van itt valami a nyárfák zenéjében, a puszták csöndjében, valami, ha azt ki tudnók mondani...

Margó Ede finom remekművet formált a nagy cigányból. De a márvány hideg, a nóták pedig élő és éltető erői a magyar életnek, örömök és bánatok megszépítői és megszentelői. És én fájdalmas és keserű szívvel látom, hogy e nóták kultusza nem olyan erős és nem olyan meleg, mint ahogy illenék és kellene.

Éppen az idén, a német dalkirály, Schubert százesztendős halhatatlanságát egyre-másra ünnepelik Szeged művészi körei. A nagy bécsi zeneköltő emlékének áldoznak most derűre-borúra városunkban. Méltó és igazságos ez a kegyelet, ez a hódolat, ez az áhítat, ez az ájulat, de talán nem ártott volna Dankó Pista huszonöt esztendős halhatatlanságának is szentelni egy kis időt és fáradságot. A szegedi Schubert is bevonulhatna a szegedi kultúra templomaiba, különösen mai napság, amikor vad idegen ritmusok szennyes árvize készül elönteni a magyar gátakat! Urak, úrfiak, válogatott cigánylegények, a Dankó Pista eltörött hegedűjét meg kell reperálni, mert különben nemsokára darabokra hasad a világ legfájdalmasabb és legdicsőségesebb eleven hangszere is: a magyar nép lelke!"

Forrás :  mek.oszk.hu

Délmagyarország, 1928. december 25.

Nagyváradi újságírók : Aranyossi Pál

"Aranyossi Pál (Szentendre, 1887. aug. 4. – Bp., 1962. szept. 18.): újságíró, fordító. A 20. sz. elején a szociáldemokrata sajtó, valamint a Nagyváradi Napló, Pesti Napló, a Világ munkatársa. 1918-ban a KMP tagja s a Vörös Újság külpolitikai rovatának munkatársa lett. 1920-tól Olaszo.-ban, Ausztriában, Svédo.-ban, Németo.-ban, majd Párizsban tevékenykedett. A l’Humanité-ben és a Regards-ban jelentek meg cikkei, az utóbbinak felelős szerk.-je is volt. Franciao.-ban szoros kapcsolatban volt Károlyi Mihállyal. Személyes barátság fűzte Henri Barbusse-höz. Bölöni Györggyel közösen alapították a Monde kiadó magyar részlegét. 1941-ben hazatért és részt vett az MKP illegális munkájában. 1945 után a Szabadság szerkesztőségében, majd két évig a Jövendő szerk.-jeként dolgozott. 1947-től 1950-ig a Magyar Újságírók Orsz. Szövetségének (MUOSZ) főtitkára, nyugdíjba vonulása előtt a prágai Telepress szerk.-je volt. Prince 277 és Casanova Párizsban c., több nyelvre lefordított regényei mellett számos művet fordított (többek között V. Hugo és A. France műveit). Felesége Aranyossy Magda újságíró. – M. A mezítlábas ármádia (Századok és tanulságok, Bp., 1946); Nyugati hadjárat 1939–40 (Bp., 1948); A mai Bulgária (Bp., 1949); Ki ölte meg Montesi Vilmát (regényes életrajz, Bp., 1956). – Irod. A. P. (Párttört. Közl., 1962. 4. sz.); Nemes György: Búcsú A. P.-tól (Élet és lrod. 1962. 38. sz.); Dezsényi Béla: A. P. emlékezete (Magy. Könyvszle, 1963. 1–2. sz.)."
Forrás : Magyar életrajzi Lexikon/mek.oszk.hu

Nagyváradi újságírók : Szatmári Mór

"Szatmári Mór (Józsefháza, 1856. máj. 3. – Bp., 1931. dec. 9.): újságíró. Szatmári Jenő apja. Jogi tanulmányait a nagyváradi jogak.-n végezte. Újságírói pályáját a nagyváradi Szabadságban kezdte. 1881-től Bp.-en a szintén függetlenségi Egyetértés munkatársa, majd politikai rovatvezetője, később főmunkatársa. 1904- től a Budapest című néplap felelős szerk.-je, 1913-tól a Magyarország főmunkatársa. 1902-től 1910-ig képviselte a margittai kerületet a képviselőházban függetlenségi programmal. A Budapesti Újságírók Egyesületének hosszú időn át főtitkára, majd alelnöke. – F. m. A süllyedő társadalom. Parlament, Klérus, Sajtó (Bp., 1889); Húsz esztendő parlamenti viharai (Bp., 1928)."
Forrás : Magyar életrajzi Lexikon/mek.oszk.hu 

"Szatmári Mór 

 országgyűlési képviselő és hirlapíró, szül. 1858. máj. 3. Józsefházán (Szatmárm.); gymnasiumi tanulmányait Szatmárt és Nagyváradon végezte; utóbbi helyen folytatta jog- és államtudományi tanulmányait is. Hirlapírói működését a nagyváradi Szabadságnál kezdte Plutó név alatt. 1881-ben Budapestre került és itt az Egyetértés szerkesztőségébe lépett mint az országgyűlési rovat vezetője. Azóta a budapesti politikai és szépirodalmi lapokban számos tárczája jelent meg. 1887-től 1890-ig az Egyetértés segédszerkesztője volt, majd az Egyetértés főmunkatársa lett s a lapba különösen a belügyi politika körébe vágó czikkeket írt. Gottlieb családi nevét 1894. változtatta Szatmárira. Jelenleg a Budapest cz. napilapnak, a függetlenségi párt hivatalos lapjának felelős szerkesztője. Az ujságírók szervezkedési törekvéseiben nagy része volt, a Budapesti Ujságírók Egyesülete főtitkárának választotta. Országgyűlési képviselőnek első ízben az 1901. általános választások után választatott meg függetlenségi programmal, a midőn Örley Kálmán volt képviselőnek mandátuma megsemmisíttetett. Az 1905. és az 1906. általános választások alkalmával a margittai (Biharm.) kerületben újra megválasztották. A mentelmi és munkásügyi bizottság tagja.

Az említett hirlapokon kívül írt a M. Szalonba (1888) sat.

Munkája: A sülyedő társadalom. Parlament. Klerus. Sajtó. Bpest, 1899. (Brennus névvel).

Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Pesti Hirlap 1885. 77. sz.

Egyetértés. 1885. 31. sz.

Nagyvárad 1895. 256. sz.

Századunk Névváltoztatásai. Bpest, 1895. 209. sz.

Függetlenségi Album 14. l. arczk.

Vasárnapi Ujság 1902. 29. sz. arczk., 50. sz. arczk.

Pallas Nagy Lexikona. Pótlékkötet II. 1904. 647. l.

Sturm-féle Országgyűlési Almanach, Bpest, 1906. 223. l. és a m. n. múzeumi könyvtár példányáról."

Forrás : Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

 

Locsolkodás keresztényi szokás ?

 

Markó: Húsvéti locsolkodás (1889).Forrás : hu.wikipedia.org 

Húsvéthétfőn szokás a locsolkodás.Az elmúlt években már kevesen gyakorolják,de sok családban a férfiak,ma mennek meglocsolni a hölgyeket.Locsolkodás keresztényi szokás ?Ezt írja a Wikipedia : 

"A locsolkodás magyar húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a fiúk vízzel, újabban csak illatos kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat.

Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. A városokban, illetve napjainkban a finomabb formája az elterjedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a jutalmul kapott festett hímes tojást." 

Honnan ered? Ezt írja a Wikipedia : 

Van rá utalás a régi szláv gyakorlatban, és Csehországban már Konrád Waldhauser (1326-1369) is írt a locsolkodásról. Ez a szokás ismert Szlovákiában, Csehországban, Ukrajnában és Lengyelországban is.

A szokásról Magyarországon már 17. századi írásos emlékek is fennmaradtak. 1736-ban Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása című művében ezt írta: „… úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben …”

A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat." 

Forrás : hu.wikipedia.org

1989 előtti húvétokra emlékezve ...

 

Banán.Forrás : organikuskert.hu 

Ezekben a napokban ünnepelnek a váradiak,mert most van húsvét. Ilyenkor az evés-ivás és szórakozás jellemzi a feltámadás ünnepét.Sokan elmennek a templomba ugyan,de alig várják a vasárnapi bőséges ebédet. Mit jegyeztek meg az istentiszteleten elhangzott beszédből?Lehet,nem sokat.Május elsején ugyanezt teszik az ortodox keresztények.Az elmúlt 26 évben nagyon megváltozott a húsvéti ünnep jellege.

Még emlékszünk milyen volt a húsvét 1989 előtt?Vissza emlékszünk milyen nehéz volt beszerezni a húsvéti ebéd kellékeit?A család szinte minden tagja sorba állt az Alimentara bolt előtt,mert kapott valamit,ha jutott.Hajnalban oda álltunk a sorba,talán már este fogtuk a sort, magunknak és másoknak.Reggel talán jutott néhány banán,csoki vagy narancs.Nem is beszélve,hogy a porció,melyet kaptunk személyenként, nem volt elég.Olajat,cukrot,lisztet és húst porcióra kaptunk.Nem volt elég,akkor pult alól próbáltuk beszerezni.Ha nem sikerült,akkor drágán megvettük,mert kelletett valamit az asztalra tenni.Egy másik lehetőség volt,ha disznót vágtunk.Mindenki igyekezett,hogy bőséges legyen az ünnepi ebéd,ha együtt eltudtuk fogyasztani,mert nem volt hivatalos ünnep.Volt amikor vasárnap is dolgoztattak,hogy ne tudjunk elmenni az istentiszteletre,és ne tudjunk együtt lenni a családdal.

A Váradon először ünnepeltek a magyarok,majd az ortodox húsvétkor a románok.Vegyes házasság esetén mind a kettőt.Volt egy olyan tudat,hogy segítsük egymást mindenben,mert a Diktátor ellen így tudtunk fellépni.Ha " szegényesebb" volt 1989 előtt a húsvét,de egybe voltunk forrva,magyarok és románok.igen volt egy családias,baráti légköre az akkori húsvétoknak.

1989 után lassan megváltozott a húsvéti ünnep jellege,mert " elvilágiasodott ".Már nem olyan ,mint volt.Azzal is lehet magyarázni az okot,hogy változó világban élünk.Nosztalgiázva emlékszek vissza az 1989 előtti húsvétokra ...

Harangszöveg - Szent László székesegyház

Szent László székesegyház harangja jellegzetes és könnyen felismerhető. A magyar Kossuth Rádióban többször hallhattuk.Jó hallgatni a harangszót és olvasni a leírást 'Sajnos csak egy percig hallhatjuk a leírást '

2010. november 14.
Leírás:

Ma délben a nagyváradi Szent László székesegyház harangja szól az MR1-Kossuth Rádióban. 
A nagyváradi püspökség az István király alapította biharvárinak az utódja, melyet László király költöztetett a Sebes-Körös partjára uralkodásának első évtizedében. Várában állott a Szűz Mária tiszteletére szentelt székesegyház, melynek első püspöke, a későbbi király, Könyves Kálmán volt. Ide temették 1095-ben a templom építtetőjét, I. Lászlót. A ma látható kéttornyú barokk székesegyház 1780-ra épült fel, a város hajdan latinok lakta falujában, Olasziban, hogy homlokzatával az előtte elterülő város felé nézzen. Tervezője Hillebrandt Ferenc bécsi építőmérnök, építője a milánói Ricca mester. Bár a templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték, a népnyelv már akkor is Szent László egyházának hívja. Ezért az emberemlékezetet meghaladó jogszokás szerint a húsvét utáni negyedik vasárnap minden évben Szent László ünnepe. Trianon után nem neveztek ki Váradra megyéspüspököt. Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó tábori püspöke, Bjelik Imre lesz az egyházmegye apostoli adminisztrátora. 1925-ben az erfurti Schilling és Lattermann céggel készítteti el a háborúban elhurcolt négy harang mását. A legnagyobb, amely a rezidencia melletti 61 méteres toronyban lakik, Szűz Mária nevét viseli. A 28 mázsa 50 kilós harang hívja az 1991-ben II. János Pál pápa által bazilikává avatott szentélybe Nagyvárad 30 ezer katolikus hívét.

Forrás :nava.hu

2013. június 16.
Leírás:

Ma délben a nagyváradi Szent László székesegyház harangja szól a Kossuth Rádióban. 
A nagyváradi püspökség az István király alapította biharvárinak az utódja, melyet László király költöztetett a Sebes-Körös partjára. Várában állott a Szűz Mária tiszteletére szentelt székesegyház, melynek első püspöke a későbbi király, Könyves Kálmán volt. Ide temették 1095-ben a templom építtetőjét, Szent Lászlót. A templom az ország egyik legjelentősebb búcsújáró helye lett. Rövidesen plébániák sora alakult az egyházmegye területén, mely kezdetben Bihar megye, idővel a szomszédos Békés, illetve Zaránd és Kolozs megye egyes részeire is kiterjedt. Váradon és az egyházmegye területén a 12. századtól letelepedtek a bencések, premontreiek, ágostonrendiek, majd a 13. századtól a ferencesek, domonkosok, pálosok is. A ma látható kéttornyú barokk székesegyház 1780-ra épült fel, a város falujában, Olasziban, tervezője Hillebrandt Ferenc bécsi építőmérnök, építője a milánói Ricca mester. Bár a templomot Szűz Mária tiszteletére szentelték, a népnyelv már akkor is Szent László egyházának hívta. A húsvét utáni negyedik vasárnap ugyanis minden évben Szent László ünnepe. A trianoni békediktátum után nem neveztek ki Váradra megyéspüspököt. A kulturális értékeiről és gazdag hitéletéről ismert egyházmegye, feldarabolódott és az egyházüldözés következtében tönkre ment. Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó tábori püspöke, Bjelik Imre lett az egyházmegye apostoli adminisztrátora. 1925-ben az erfurti Schilling és Lattermann céggel készíttette el a háborúban elvitt négy harang mását. A legnagyobb a 28 mázsa 50 kilós harang hívja az 1991-ben II. János Pál pápa által bazilikává avatott szentélybe Nagyvárad 30 ezer katolikus hívét. 
(2009.04.17.)

Forrás : nava.hu

Kárpát expressz - Nagyvárad (2007)

 Kárpát expressz fotói Nagyváradról

[Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György felesége] ...

[Ady Endre]

Kárpát expressz - [Kárpát Expressz]

Madách Imréné szül. Fráter Erzsébet sírköve, Nagyv...

Nagyvárad 

Forrás :nava.hu 

Kárpát expressz az M1 műsorában bemutatta szeretett városunkat, Nagyváradot.2007-ben forgattak Nagyváradon a Magyar Televízió munkatársai.28 perces a videó,mely sok értékes információt tartalmaz Nagyváradról.

Jézus melyik ünnepet ünnepelte meg a tanítványaival ?

Jézus melyik ünnepet ünnepelte meg a tanítványaival ?A válasz elég jól érthető : a pászka ünnepét.Miért?
"Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig." olvasható a 2Mózes 34,25-ben Károli fordítás szerint.
Jósiás király idejében történt :
"És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskhabárányt az első hónap tizennegyedik napján." 2Krónikák 35,1

Mi történt Jézus idejében ? Ezt írja a Biblia a Károli fordítás szerint : 

"A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?
Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
És úgy cselekedének a tanítványok, amint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt " Máté evangéliuma 26,17-19.

Máté ezt írja az evangéliumában a 26. fejezetben : 
"14 Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, 15 Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harminc ezüst pénzt. 16 És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt. 17 A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt? 18 Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal. 19 És úgy cselekedének a tanítványok, amint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt. 20 Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, 21 És amikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.  

22 És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? 23 Ő pedig felelvén, monda: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az embernek Fia jóllehet elmegyen, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. 25 Megszólalván Júdás is, aki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. 26 Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. 27 És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; 28 Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. 29 Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában. 30 És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére. "
Tovább : urszava.net

Pál apostol írta a Korintusi első levél 11. fejezetében :
"23 Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, 24 És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 25 Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. 26 Mert valamennyiszer eszitek e  kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. 27 Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. 28 Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, 29 Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."
Forrás : urszava.net 

Jézus ezt mondta :" ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."

Jézus feltámadásáról olvashatjuk :
"A kereszténység Jézus Krisztus halálának és feltámadásának hitére épül: "Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem." (1Kor 15,14)
Megkülönböztetjük azt, hogy egyesek a halál állapotából hosszabb-rövidebb időre visszatérnek az életbe. A bibliai elbeszélések közül ilyenek Lázár (Jn 11,1-44) és Jairus leánya (Mk 5,22köv) vagy a naimi ifjú (Lk 7,11-17), akiket éppen Jézus támasztott fel. Az elbeszélés szerint ők már meghaltak, mégis egy időre visszatértek az életbe, hogy aztán később végleg meghaljanak. A történelem folyamán sok ehhez hasonló feltámasztás történt, némelyek talán hiteltelenek. Napjainkban azonban egyre többen térnek vissza a klinikai halál állapotából, hogy aztán végleges halálukig még éljenek. Jézus Krisztus feltámadása lényegileg más. A keresztények hitének lényege, hogy Jézus feltámadt és azóta sem halt meg, hanem még ma is él."
Teljes cikk : hu.wikipedia.org 

Az őskeresztények mit ünnepeltek meg? "Az utolsó vacsoráról rendszeresen megemlékeztek, amely mellett az oktatásból, imákból és közös étkezésekből álló agapé és úrvacsora állt. "
Forrás : hu.wikipedia.org

Húsvét és pászka - Melyik a fontosabb ünnep?

A nyugati kereszténység a húsvétot,a zsidók a pászka ünnepét ünneplik, egy hónap múlva a keleti kereszténységnek lesz a húsvétjuk.Melyik a fontosabb ünnep?Miért ünnepli a nyugati és keleti kereszténység a húsvétot? A kérdésekre a választ megkaphatjuk,ha elolvassuk a forrást is.

Húsvét

 

 Feltámadás, Matthias Grünewald fő művének, a híres isenheimi szárnyas oltárnak az egyik képe.Forrás : hu.wikipedia.org 

"A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A húsvétnak megfeleltethető, időben korábbi zsidó vallási ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét a pészahhal ritkán esik egybe, mivel a Hold járása szerinti naptár és a két változó ünnep számításától függ. A húsvét egybeesik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés." - olvashatjuk a Wikipedián.

A név eredetéről olvashatjuk : 

"Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. (Erre utal a magyar húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.) A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken „fehérhét” – fehérvasárnapig tart.
A húsvéthoz, mint tavaszváráshoz kapcsolható zsidó ünnep héber neve „pészah”. A szó „kikerülés”-t, „elkerülés”-t jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait.Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A kifejezés az ünnep magyar nevében nem található meg, de Csíkménaságon a húsvéti körmenet neve: „kikerülés”.
Az angol Easter a német Ostern szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara a tavasz keleti (v.ö. angol East, német Ost) úrnője, ünnepe a tavaszi nap-éj egyenlőség idején volt. A magyar szó: húsvét, az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi."

Ezt is olvassuk : "A nyugati kereszténység húsvétvasárnapja legkorábban március 22-ére, legkésőbb április 25-re esik. (A keleti kereszténységben is ugyanígy van Julián naptár szerint.)"
Teljes cikk : hu.wikipedia.org

Az egyik cikkben ezt olvashatjuk : " A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett."
Teljes cikk : sulihalo.hu

Pászka , vagy Pészah 

"Pészah (héberül: פֶּסַח, görögül: πάσχα; zsidó húsvét, pászkaünnep) az egyiptomi kivonulás ünnepe. " - írja a Wikipedia.

„Mikor pedig a ti fiaitok mondandjának néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.”

– Mózes II. könyve 12. fejezet 26–27. (Károli Gáspár fordítása)

"Az elkerülés ünnepe (hág hápeszáh) kifejezés ebből a tórai szakaszból ered, mivel az izraeliek házainak elkerülését a héber szöveg a peszáh szóval fejezi ki (פסח היה).
A bibliai tíz csapás (mely Egyiptomot érte) közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, ezt a csapást az izraelieknek nem kellett elszenvedniük, mert házaikat megjelölték egy bárány vérével, így a halál elkerülte fiaikat. A csapás után a fáraó engedélyezte, hogy a rabszolgaként élő zsidók elhagyják az országot. Éppen ezért nevezik a szabadság ünnepének (hág háhérut) is.
Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren (Nádas tenger, Jám Szuf) való átkelésre emlékezteti az ünneplő zsidóságot. Ez a két nap az igazi ünnep, a közbenső napok csak félünnepek.
A nyolcadik (Izraelben a hetedik) napon megemlékeznek a halottakról is (mázkir), mint minden nagyünnepen."
Teljes cikk : hu.wikipedia.org 
További információk : lexikon.katolikus.hu  
                                     haver.hu

 

 

Megnyílt Románia első szecessziós múzeuma, a Darvas-La Roche ház

 

"December 21-én, hétfőn szavazza meg a Helyi Tanács a Darvas-La Roche ház felújítására vonatkozó tervezetett.
A Iosif Vulcan utca 11. szám alatt található épület a város legszebb szecessziós (Art Nouveau) stílusban épült háza. Az épület belső részét ezért teljesen felújították, majd idővel a külső rész is megújjul.
Az első kiállítás március 24-én nyílt, amelynek A Szecesszió és a Környezet a címe. A kiállítást keddtől vasárnapig, 12 és 19 óra között lehet látogatni. A földszínt látogatása ingyenes, az emeletért fizetni kell." - írja bejegyzésében Marcu András.
Forrás : oradeamagazin.ro

"Adriana Lipoveanu nagyváradi főépítész a csütörtök esti megnyitón elmondta, öt éve született meg benne az ötlet, hogy a szecessziós városban szecessziós múzeumnak kell lennie, és rögtön erre az épületre gondolt helyszínként. Mint hangsúlyozta, ez csak az első lépés, vállalkozó szellemre, pénzre és kitartásra van szükség ahhoz, hogy múzeum működhessen egy teljesen felújított Darvas–La Roche-villában.
Simon Judit újságíró, az épület korábbi tulajdonosa elmondta, meglepte, mennyire csodálatosan berendezték egykori otthonát, majd felidézte a család történetét. Hangsúlyozta, nem mondott végleg búcsút az épületnek, melyben 59 évig élt, mivel rendszeres idegenvezetéseken mutatja majd be azt az érdeklődőknek. A Vágó fivérek, László és József közös tervei alapján az 1900-as évek elején épített szecessziós ingatlan tehát beépült a város kulturális központjai közé: a századfordulós stílusirányzatot interaktív módon bemutató tárlat keddtől vasárnapig 12 és 19 óra között látogatható." - olvasható a Krónika cikkében.
Teljes cikk : kronika.ro 

Darvas-La Roche házról olvashat a lexikon.adatbank.ro-n '

Fotók a megnyitás napján Bihori Stiri helyi lap készített fotókat. Kattintson a bihorstiri.ro-ra ' :