A több kenyeret és a több földet követelők alaposan
összeverekedtek Nagyváradon. Nem tartjuk véletlennek, sőt bizonyos
szimbolikus igazságot látunk abban, hogy éppen Nagyváradon. Mert ez a
papos, katonás és zsidós, modern és régi magyar város szinte elektromos
feszültséggel egyesíti, tömöríti a nagy magyar ellentéteket.
A körösparti Párizs csodálatosan kiváló kísérleti
médiummal szolgálhat a mi társadalmi és egyéb törekvéseink kémiai
vizsgálatára. Most a hazai szociális mozgalmak két legjellemzőbb típusa
került egymás mellé, sőt egymás alá Nagyvárad piacán, amelyről már Arany
János megmondotta, hogy "Várad kövecses piacán lovak acél körme
csattog".
Valóban, vasárnap rendőrlovak patáinak kellett
radikális módon megoldaniuk azt az égető szociális problémát, hogy ki
legyen a legény a talpán Nagyváradon: a forradalmi szociáldemokrata
párt-e, vagy pedig a csabai parasztpárt? És ez valóban olyan sajátságos,
különös, annyira a magyar ugarból fölburjánzott kérdés, hogy ezt
normálisan, békésen, okosan, kongresszussal nem lehet megoldani. Ide
rendőrattak kellett. A több kenyeret és a több földet követelők nem
tudnak megárulni egy gyékényen. Az egyik párt nem tudja megértem, hogy
lehet egy olyan párt, amelyik csak azt akarja mindenáron, hogy a
munkabér emelkedjék, egész a Marseillaise legmagasabb oktávája
magaslatáig emelkedjék, a másik párt pedig azt nem akarja fölfogni semmi
áron, hogy mi van éppen azon sírnivaló, hogy a csabai parasztnak
rosszabb minőségű és valamivel kisebb földje van, mint az uradalomnak?
A kérges kezű munkás és a kérges kezű paraszt szeme
és lelke villant össze ellenséges villanással Nagyvárad kövecses piacán
vasárnap, és ettől a villanástól egy percre tisztábban látható lett a
magyar szociális perspektívák piszkos, sötétes horizontja.
Két éhes, kenyérre és földre éhes érdek nézett
farkasszemet egymással, és elfeledkezve a közösnek vallott és hirdetett
ellenségről, a pöröly és a sarló összetűzött a vásár piacán. A magyar
pöröly, amely nemzetközinek érzi magát és a magyar sarló, amely a csabai
tótok kezében suhog a legharagosabban.
Ez a parázs verekedés, amelynek úgy látszik, valahol
és valahogy folytatásai következnek, ha elejét nem veszik a bajnak, ez a
parázs kis verekedés mindenekelőtt alaposan megmutatta, mennyire
autokrata, mennyire monopóliumos és individuális jellegű mozgalom a
magyar szociáldemokrácia, amely most csinálódik. A nagyváradi
szocialista párt úgy érezte, hogy a csabai parasztkirály egy darab
gyékényt kivesz alóluk a mozgalmával. A nagyváradi szocialista párt
látta, hogy a pártadó csökkenni fog, ha Achirnék propagandája gyökeret
hajt a nagyváradi kövecses talajban.
A magyar szocialisták pedig amúgy is elég vereséget
szenvedtek mostanában. Egyre-másra letört sztrájkokról,
sztrájktörésekről és belső villongásokról olvashatnak a szorgalmas
olvasók, Budapesten és vidéken egyaránt. Nagyváradon a múltkor alig pár
elvtárs hallgatta meg Bokányi Dezsőt, az egykor ezrek és ezrek előtt
beszélő szónokot. És most íme, mások, vidékiek, csabaiak, konkurrenciát
akarnak csinálni a nagyváradi szociáldemokrata pártnak. Ez már sok.
Ettől már csordultig megtelt a szociáldemokrata pohár. A gyári, ipari,
kereskedelmi Nagyváradon hadat üzen a munkáspolitikának a
parasztpolitika. A kalapácsnak a kasza. És szimpátiák fogadják az új
alakulást, az új embereket, az új elveket, a hadüzenetet. Persze
polgári, egyéni, esetleg művészeti szimpátiák. Mondjuk ki: emberi
szimpátiák. Ami nem is csoda, sőt igen természetes.
A csabai parasztkirály, Achim L. András, emberi
egyénisége és mozgalmának színezete egyaránt rokonszenvre hangolják a
dologhoz értő, az ügy iránt érdeklődő embereket. Mikor a nagyváradi
esküdtszék fölmentette Achim L. Andrást a többrendbeli izgatás vádja
alól, ujjongó népsereg kísérte végig Várad utcáin. Annyira megnyerte,
lekenyerezte a közönséget a vádlott erkölcsi és szellemi kiválósága.
Ahogy Achim L. András, a magyarruhás parasztkirály
rámutatott az alföldi parasztság kiáltó szociális bajaira és az
úgynevezett alföldi intelligencia politikai és társadalmi bűneire, az az
igazság, a tiszta magyar meggyőződés elemi erejével hatott.
Nagyvárad Achim L. András mellé állott, és elítélte
az Achim ellen támadó Csabát. És most a nagyváradi munkásság
összetűzött, ökölre ment a csabai parasztvezér pártjával.
Tömör, markáns, szomorú és végtelenül jellemző
korkép, sőt kórkép ez, amely meggyőző erővel szimbolizálja egész
szociális nyomorúságunkat, minden önzésünket, visszavonásunkat, az
érdekek egész egészségtelenül kifejlődött marakodását.
Pártok, osztályok és érdekek, amelyek egy cél felé
törnek, egy igazságot akarnak, nem értik, nem akarják és nem tudják
megérteni egymást, sőt ellenkezőleg. Mert minálunk nem elvi alapokon
indulnak harcba pártok és egyének, mert minálunk még a haladás jegyében
dolgozó vagy verekedő pártok is többet törődnek a pártadó emelésével és a
párttagok növekedésével, mint az emberi haladással és egyéb ilyen szép,
idegen álmokkal. Mindenesetre nagyon érdekes távlatokba enged
bepillantani a nagyváradi vasárnapi verekedés. Az általános
választójogért induló nagy elvi harcok küszöbén, a szociális és
politikai erőmérkőzések előtt íme, két radikális párt emberei
megmutatják, hogy szívesen megfeledkeznek ők a rókáról, ha a sajt, a
többi sajt forog veszedelemben. És sajnos, nekik is igazuk van.
A nagyváradi kavarodás nem holmi izolált, véletlen esemény.
A nagyváradi eset mintegy nyitánya annak a jövendő
harcnak, amely nagy erupciókat tartogat a magyar szociális haladás
számára, és amelyben a Föld meg a Város állanak szemben és néznek
farkasszemet. Az a Föld és az a Város, amelyről az új magyar poéta, a
nagyváradi Dutka Ákos dalol. A gyárak népe és a mezők népe sehogy sem
akar szolidaritást érezni egymással. Más világnézet forrong és erőlködik
kitörni a füstös gyárban, a zajos műhelyben, mint a napégette, daltermő
rónaságon. A kékzubbonyos munkásember nem érti a gatyás parasztembert
és viszont. Nem tudom, mit szólnak a hazai szociológusok, a haza új
bölcsei a nagyváradi esethez. Mit szólnak hozzá azok, akik durch und
durch áttanulmányozták és áttapasztalták Durkheimot, de a magyar ugaron,
a magyar föld meg a magyar város körül édeskeveset tanulmányoztak és
tapasztaltak. Pedig íme, itt a példa, olvassátok. Minden vasbértörvényen
és dedukción keresztül diadalmas erővel száguld át az élet logikája
vagy logikátlansága.
Szeged és Vidéke, 1908. augusztus 19.
Forrás : mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése