Nagyvárad első uszodája – fürdés a Körös vizében

Nagyvárad földrajzi fekvése szerencsésnek mondható, hisz a Sebes-Körös ivóvízzel látta el a várost. Még a XIX. században is közvetlenül innen vitték főzésre a vizet, akkor még annyira tiszta volt a folyó. Csak a kolerajárványok idején tiltották meg a használatát. A Körös vizét nemcsak itták, fürödtek is benne. A legrégibb folyóvízi uszodát a Körös (ma Tudor Vladimirescu) utca eleje mentén Feldmann Jakab létesítette még 1855-ben - olvasható Péter I. Zoltán cikkében.

„Feldmann úr uszodája a kicsinyek és nagyok nem kis örömére néhány nap óta a fürödni kívánók számára készen áll. Ez intézet célszerűségénél fogva, kívánatos lett volna, ha a városi hatóság a közönség érdekében alkalmasabb helyet jelölt volna ki számára” – írta 1868. június 3-án is a Nagyváradi Lapok. Már ebben az időben is azt kifogásolták, hogy ez a hely nem alkalmas a fürdésre. Az itteni uszoda 1907-ig működött. Igaz, akkor már egy jó ideje volt egy komoly vetélytársa is, a Bunyitay liget környékén létesített Pankolits-uszoda, ez is a Sebes-Körös vizében.

A nyári kánikulában nemcsak a Feldmann-féle uszodában, hanem annak közelében is fürödtek az emberek, ráadásul meztelenül – ahogy arról beszámolt az egyik felháborodott cikkíró: „A helybeli lapok tavaly – azaz 1869-ben – több ízben fölszólaltak már az ellen, hogy a Kishídhoz nem messze, hol legtöbben fordulnak meg a közönségből, paradicsomi kosztümben szoktak igen sokan mindkét nemből fürödni, be sem várva, hogy kissé alkonyodjék. Világért se kívánjuk, hogy e forró időben eltiltsanak bárkit is a hideg víz élvezetétől; de a járókelő közönség megkímélése tekintetéből kérjük rendőrségünket, mutasson ki ez egészen mezitlen faunok és nimfák számára valami távolabbi helyet a központtól (…). Este seregenként (legalább is 30-an) fürödnek a Kis-féle ház mellett, oly lármát csapva, hogy a hídon járókelők megállanak és bámulják ezen »holdvilágos éjjelente« igen idillikus falusi, de nem nagyvárosba való jelenetet.” (Nagyvárad, 1870. július 13.) Ez idő alatt a Feldmann-féle uszodában mind a nők, mind a férfiak nyakig beöltözve, a közerkölcsnek megfelelően hűsültek a nyári kánikulában. A „paradicsomi tabló” a hídon felül, a mostani Lévay-ház mentén volt látható.

Volt, aki nemcsak a járókelők állítólagos szörnyülködését váltotta ki, hanem – mint a város egyetlen pecsétvésője – bele is halt a fürdésbe. No nem a „nimfák” látványától, hanem egyszerűen csak belefulladt a vízbe. Az erről szóló egykori hírből arra lehet következtetni, hogy a pecsétvéső mester szomorú végét a fürdés csak tetézte, annak okát másban kell keresni, ugyanis a cikk szerint: „Városunk egyetlen pecsétvésője Herz J. kuruzslás áldozata lett. Meghülvén, vén banyák tanácsára fagylaltot evett, azután a Körösbe ment fürdeni, azután még valami obszkurus pirulákat, miket nem az orvos rendelt, vett be, minek következménye az lőn, hogy meghalt, és akkor kívánt orvost, midőn már késő volt.” Mindezt a Nagyvárad közölte 1870. július 16-án.

De térjünk vissza az uszodához. Nem volt az egy állandó építmény, mert dr. Feldmann Jakab minden ősszel lebontatta a gerendákból és deszkákból összetákolt uszodáját, hogy tavasszal újból felépíttesse ugyanazokból az anyagokból, csak a korhadásnak indult deszkákat cserélte ki. Ha nem volt szerencséje, egy-egy áradás elmosta az egész alkotmányt, utána kezdhetett mindent elölről. Következzék két rövid hír a természeti katasztrófákról, és azok következményeiről: „Feldmann Jakab úr uszodája – mely a múlt havi felhőszakadás által összetöretve elsodortatott – pár nap múlva föl lesz állítva újólag. Nagy részben új faanyagokból leend, mert a tulajdonos nagyon kevés részt tudott megmenteni uszodája roncsaiból.” (Nagyvárad, 1873. június 8.) „Feldmann úr uszodája – mely ezelőtt már hat héttel csaknem készen volt, midőn a május 10-i borzasztó felhőszakadás azt is szétrombolta és elvitte – ismét készen áll a Körösön. Az eltikkasztó, forró napokban mily jótékony hatással van az üde víz testünkre, talán fölösleges is mondanunk…” (Nagyvárad, 1873. június 24.)

De lássuk, hogyan is készültek egy-egy nyári idény kezdésére. Példaként szolgáljon az 1871. esztendő, ahogy arról a Nagyvárad július 5-én beszámolt: „Feldmann úr uszodája a Körösön már csaknem elkészült. Némi kisebbszerű igazitnivalók vannak még ugyan hátra, de már fürödni széltében lehet, s tegnap igénybe is vették számosan. Feldmann úr mindent elkövetett, hogy a közönség rendelkezésére oly uszodát létesítsen, mely a legkényesebb igényeket is kielégítse. S ez sikerült is temérdek költséggel. A kabinok száma még egyszer annyi, mint tavaly volt, mert a Körös utca felőli rész is – igen ügyesen kombinálva – végig építtetett. Szóval a felszerelés semmi kivánni valót nem hagy fenn. Úszómesterek is vannak az úszni tanulók rendelkezésére. Hogy a hideg víz mily egészséges, s mily jótékony hatású s testedző: felesleges talán mondani. Épp azért ajánljuk a tanítók s szülék figyelmébe a már megnyitott uszodát, hol mérsékelt árért a gyermekek egész biztonságban s felügyelet alatt élvezhetik tikkasztó hőségben a hideg víz üditő hatását, s nyugodtan lehet a szüle, tanító, hogy a gyermek, illetőleg tanítvány biztos helyen van, s nem eshetik rajta semmi szerencsétlenség.”

Miközben az uszodában való fürdést a hatóság is támogatta, ugyanezt a szabadban, a Körös egyes szakaszain már nem, ahogy arról az egyik helyi napilap is írt: „A főkapitány úr egy rendeletet bocsátott ki, melynek értelmében a [Sztaroveszky utcai] Nagyhíd felett Olasz József korcsmája mellett az olaszi parton, mint veszélyes helyen a Körös folyóban a fürdés szigorúan eltiltatik.” (Nagyvárad, 1871. július 8.)

Történt ennél „komolyabb” fegyelmi vétség is, amit azonnal szóvá is tett a Nagyvárad napilap egyik erénycsősz újdondásza: „Köztudomás szerint a Körösön levő uszoda átellenében fekszik a Dudek-féle ház, melynek negyedik emeletéről [helyesen szintjéről] az uszodába, minthogy nincs fedve, be lehet nézni. Hölgyeink közül sokan veszik igénybe e kellemes fürdőhelyet, hol kedvük szerint engedik át magukat a lágy hullámoknak. Néhány fiatalember (nevüket egy időre még elhallgatjuk) ilyenkor a Dudek-féle ház 4-ik emeletére megy fel különféle távcsövekkel felfegyverkezve s meglesik a hölgyeket. Ha fel nem hagynak e nemes (?) passziójukkal, akkor a hozzánk intézett felszólításoknak engedve egy szép reggelen abban a meglepetésben részesítjük őket, hogy közölni fogjuk neveiket. No de reméljük, hogy erre szükség nem lesz, mert feltesszük ama fiatalurakról, hogy e sorok elolvasása után felhagynak leskelődésükkel.” Valóban felhagyhattak a leskelődéssel a fiatalurak, mert a cikkíró nem tért vissza a témára. A Dudek-féle ház a Körös utca elején volt és van. Ebben az épületben található napjainkban a Szacsvay Imre elemi iskola.

De térjünk vissza az uszodára. Nyaranta leginkább dicsérték, mert, mint írták: „ez uszoda valóságos jótétemény az »izzadó emberiség« számára, mely az utóbbi napok nagy melege elől a Körös hűs hullámaiban keres és talál biztos menedékhelyet.” (Nagyvárad, 1874. július 31.) Még azt is számon tartották, hogy a hideg fürdőnek mindig több nő, mint férfi vendége volt. Mert „már a reggeli órákban üdén, csevegve jönnek vissza a leánykák, kik megszégyenítve a szivarforgató fiatal urakat, még borús napokban sem félnek a hideg víztől.” (Nagyvárad, 1875. június 18.)

Feldmann Jakab azon törte a fejét, hogy a szokásos szolgáltatások mellett mindig valami újjal is kecsegtesse az embereket. Egy kis sörcsarnokot is berendezett az uszoda mellett a közönség kényelmére. Erre írták az újságban azt, hogy az úszásban kifáradtaknak jól fog esni, ha Gambrinus nedvével fölfrissíthetik ellankadt idegeiket. (Nagyvárad, 1875. július 1.)

Akadtak a Feldmann-féle uszodában „rendellenességek” is, melyeket a tulajdonos igyekezett kiküszöbölni: „Az uszoda hátsó része új deszkakerítéssel záratott el a napokban, a »nyilvánosság« elől, amennyiben a tulajdonos észrevette, hogy a nyitott helyen kivülről nemcsak látni, de valósággal be is lehet jutni az uszoda belsejébe, akadván apró kis sportkedvelők, kik csupa »juxból« [mókából] a vizben felúszva, az uszodában kedvök szerint megzuhanyozták magukat.” (Nagyvárad, 1883. augusztus 1.)

És amire nem volt addig példa, 1885 június elején nem adta meg a hatóság az uszoda működési engedélyét: „Az uszoda megnyitására az ott levő rendetlen, sőt életveszélyes állapotok miatt nem adatott meg az engedély. Illetékes helyre ama véleményt terjesztette a tanács, hogy Feldmann Jakab engedélye visszavonassék, s nevezett uszodatulajdonos az uszodaállítástól mindenkorra eltiltassék.” (Nagyvárad, 1885. június 9.) Néhány nap elteltével: „A városi törvényhatósági bizottság tárgyalta az uszoda ügyét. Bizottság helyszíni szemlét tartott és megállapította, a felső öltözők használhatók, ha cölöpökkel megerősítik azokat. A bizottság javasolta az uszoda megnyitási engedélyének megadását.” (Nagyvárad, 1885. június 13.) Úgy tűnik, hogy Feldmann Jakabnak sikerült a hiányosságokat felszámolnia, mert 1886-tól továbbra is évente felállította és működtette az uszodáját. Ám 1894-ben mozgalom indult a városban egy új uszoda létesítéséért. Ugyanis nem tartották célszerűnek a régi uszoda helyét a gyakori nyári csekély vízállás miatt. (Nagyvárad, 1894. május 29.)

1899 tavaszán az alábbi hír jelent meg az egyik napilapban: Pankolits Károly ácsmester kérvényt adott be a tanácshoz, hogy engedélyezze a városligeti part mellett egy uszoda felállítását. A tanács javasolta a közgyűlésnek az engedély megadását azzal a feltétellel, hogy az uszodát tutajokra helyezzék, kellő megerősítés mellett. Árvíz esetén a kárt a tulajdonos térítse meg. „Feldmann Jakab, akinek szerzett jogait érzékenyen érinti ez az engedély kiadása, beadványt intézett a közgyűléshez, melyben jogos indokaira tekintettel az engedély kiadását megtagadni kéri.” (Nagyváradi Napló, 1899. március 30.)

Ebben az évben még sikerült az öreg vállalkozónak megakadályoznia, hogy konkurens fürdő is üzemeljen a Körösön, de 1900-ban már kiadták az engedélyt Pankolits Károlynak is, aki az alábbi hirdetést jelentette meg az újságban: „Van szerencsém a nagyérdemű közönség szíves tudomására juttatni, miszerint sem költséget, sem fáradságot nem kímélve, a városligetben [a későbbi Bunyitay ligetben] egy, a mai kor legmagasabb igényeit is teljesen kielégítő uszodát rendeztem be, s azt folyó hó 17-én a nagyérdemű közönség szíves rendelkezésére bocsátom, s a mai naptól jegyek a pénztárnál válthatók. Uszodám rendkívüli előnye abban nyilvánul meg, hogy felette semmiféle csatorna vagy szennyvizes befolyás nem létezik, s így valódi tiszta friss folyású hegyivíz van állandóan medencéimben. Az uszoda két első (férfi és női) és két második osztályra van osztva, s így berendezés tekintetében még a fővárost is túlszárnyalja.” (Nagyvárad, 1900. június 17.)

Egy kis dicséret azért kijárt az idős uszodásnak is a sajtótól: „Feldmann bácsi egyik legnépszerűbb alakja Nagyváradnak. Egész esztendőn át azonban óvatosan kitér mindig a kedves öreg úr az ovációk elől, mikor azonban kitűzi az ő Körösön fekvő birodalmának tetejére a nemzetiszínű zászlót, megnyitja uszodáját, szinte elvárja az elismerést. Az kijár neki mindenkitől, de rá is szolgál Feldmann bácsi. Mit bánja ő a hullámzó politikai életet, őt csak a Körös hulláma érdekli. Szaklapokat olvas tíz hónapon keresztül, fürdőkkel lép érintkezésbe, s tapasztalatait értékesíti aztán uszodája részére. Így az idén teljesen újonnan rendezte be azt, megcsináltatta praktikusan az öltözőket, a medencéket, az úszódeszkákat, úgy hogy igazán megfelel a mai kor igényeinek uszodája, mely a mai nappal nyílt meg, s melyet jólélekkel ajánlhatunk mindenki figyelmébe.” (Nagyvárad, 1899. június 22.)

Nem sokáig élte túl Feldmann Jakab az új uszoda létesítését, 1902-ben már a felesége működtette a városháza melletti uszodát. „Özv. Feldmann Jakabné uszodája minden kényelemmel újjá van alakítva, ahol Gulyás András úszómester, ki már 45 éve ezen a pályán működik, pár nap múlva a közönség rendelkezésére áll.” (Nagyváradi Napló, 1902. június 8.)

A Feldmann-féle uszoda végnapjai 1904-ben kezdődtek, amikor a városháza közelsége miatt visszavonták, majd ideiglenesen csak meghosszabbították az engedélyét. (Nagyváradi Napló, 1904. január 21., június 22.) Az uszoda végórái címmel 1904. október 12-én egy kis cikk jelent meg a Nagyváradi Naplóban, amelyben tudatták, hogy a Feldmann uszoda befejezte utolsó szezonját, s többé már nem építhetik fel. Aztán 1905-ben egy újabb évre mégis engedélyezték a Feldmann-féle uszoda felállítását. (Nagyváradi Napló, 1905. május 9.) Özv. Feldmann Jakabnénak megadatott, hogy megnyithassa az immár fél évszázados uszodáját. (Nagyváradi Napló, 1905. július 1.)

A következő évben is még megnyílt a Feldmann-féle uszoda, de 1907-ben özv. Feldmann Jakabné mellett megpályázta ezt a helyet Wégner Mór is, de végül az özvegy kapott engedélyt. (Nagyváradi Napló, 1906. június 13., 1907. március 15.) Ekkor utoljára kapott engedélyt Feldmanné, mert 1908-ban már csak a Pankolits-uszodáról írt a helyi sajtó. (Nagyváradi Napló, 1908. május 31.)

„Nem lesz második uszoda, annak ellenére, hogy a lakosság ígényelte ezt” – írta a Nagyváradi Napló 1909. május 6-án. Nem is lett, mert 1910 júniusában már csak a Pankolits-féle uszodát nyitották meg, és két évre rá elhunyt özv. Feldmann Jakabné is. (Nagyváradi Napló, 1912. október 8.) Így ért végett egy olyan létesítmény története, amely több mint egy fél évszázad alatt a váradiak egyik kedvenc nyári szórakozóhelye volt.
Forrás : biharmegye.ro