„Tegnap
este – számolt be a próbaútról másnap a Nagyváradi Napló – tartották
meg az első próbajáratot az üzembe lépő villamos vasúttal, s bocsássuk
előre, a próba fényesen sikerült… Két lovas rendőr lovagolt mindenütt a
kocsik előtt, aminek bámulására hatalmas közönség verődött össze,
szaporítva végig az útvonalon, amerre a két kocsi iramodott. A
Nagypiacon és a Kossuth Lajos (ma Independenţei) utcán és tovább
egyenesen a Teleki (ma Primăriei) utcán haladt a próbajárat. A Szent
László (ma Unirii) téren több száz főre rúgott már a tömeg, amely élénk
érdeklődéssel nézte a közben meg-megálló két kocsit, amely 20–30 méterre
követte egymást… A kocsik után szaladtak az inasgyerekek, a két
lovasrendőr alig bírta a rendet fenntartani. A két kocsi a telepről a
Teleki utca végéig terjedő útvonalat, a szüneteket is beleértve, 12 perc
alatt futotta be… A nagyváradi villamoskocsik a legmodernebb
berendezésű alkotások, tetszetős, elegáns formával. Oldalt a kocsiszám
és a NVV felírás van, alapszínük sötétkék és piros, a város színe alul, a
közepén pedig a város címere ékeskedik. Nem széles otromba alkotmányok,
hanem csinos, szép művek, a magyar ipar remekei.”
Miközben folyt a tizenkét villamoskocsi
bejáratása – ami a személyzet gyakorlását is jelentette –, a városatyák
sem tétlenkedtek. A jogügyi bizottság ülést ülés után tartott, hogy
alaposan megvitassa a villamosközlekedés szabályzatát. Pontról pontra
tárgyalták a rendeletet, nem fukarkodva a módosító javaslatokkal. A
végleges változatban egyebek mellett szerepelt az is, hogy a szerelvény
elindulása előtt a villamosvezető köteles csengetéssel jelezni; utasok
fel- és leszállása csakis a megállókban lehetséges; a villamosvezetőnek
tilos menet közben az utasokkal beszélgetni; a villamoskocsiban tilos az
éneklés, fütyölés, lármázás; ittas állapotban vagy ragályos betegen
tilos a villamosra felszállni; a kocsi belsejében dohányozni és köpködni
tilos. Megszabták azt is, hogy a szerelvények sebessége nem haladhatja
meg a 18 km/h-t!
E villamosok ekkor még ingajáratban
közlekedtek, mindkét végükben vezetőfülke volt. Az ajtóknál a nyitott
peron mindkét oldalán lenyitható vasrács volt. A dupla pályás vonalakon a
biztonság érdekében a bal oldali rácsokat zárva tartották, nehogy a
menet közben esetleg leugró utas a szembejövő kocsi alá kerüljön. A
kocsikban 20 ülő- és 19 állóhely volt. A jegyszedő minden utashoz
odament, hogy udvariasan kérje a menetjegy árát.
Az első próbajárat után a személyzet
esténként szorgalmasan gyakorolt, a villamoskocsik – a Nagyváradi Napló
egyik névtelen cikkírója szerint – úgy bolyongtak a városban, mint a
lidércfény. Március 6-tól nappal is kimerészkedtek az utcákra, nem kis
riadalmat okozva a stráfszekeresek között.
Végül kitűzték a villamosközlekedés
beindulásának időpontját: 1906. április 1. Nem áprilisi tréfának
szánták, de a lakosság annak vehette, mert a rég várt premier elmaradt.
Az ok a viteldíj körüli huzavona volt. Végül a jegy ára bárhonnan az
állomásig személyenként 20 fillér, minden más szakaszon 10 fillér lett.
Ezt fogadták el a városi tanácsosok, majd úgy döntöttek, hogy a
hivatalos „műtanrendőri bejáratás” után április 25. reggelétől álljon a
közönség rendelkezésére a villamos.
Menetrend szerinti járatok
A nagy eseményről a Nagyváradi Napló
1906. április 26-án így számolt be: „Zöld gallyakkal ékesítve jelentek
meg a tegnapi hajnalon a villamos kocsik, mintha glóriás hősök tartották
volna bevonulásukat a kultúra új városában, körülvéve a rajongók egész
seregétől… A tegnapi reggelen szárnyra kelt az első villamoskocsi. Két
irányból a Teleki és a Kert (a mai Avram Iancu) utca felől a vasút felé.
A többi útvonalon csak szombaton kezdődik az élet.”
Délben fényes bankettel vendégelte meg a
vasúttársaság a város előkelőségeit. Rimler Károly polgármester
pohárköszöntőjében egyebek mellett azt mondta: „Nemcsak mi ünnepelünk,
hanem Nagyvárad egész közönsége, mely átérzi közgazdasági, forgalmi és
kulturális jelentőségét a villamos vasút megnyitásának, mely új útját
nyitja meg Nagyvárad fejlődésének.”
Az első napon hozzávetőleg 5000 jegyet
adtak el (ez az összlakosság majd egytizedét jelentette). A villamosok
este 10-ig „száguldoztak” a városban. Egyébként nyaranta – április 16.
és október 15. között – reggel 6 és este 10 között közlekedtek, a téli
hónapokban reggel 7 és este 9 között.
A villamosközlekedés a kezdetektől nagy
népszerűségnek örvendett Váradon. 1906-ban több mint másfél milliószor
vették igénybe, a következő években 2,2 millió utazást jegyeztek. Az
elkövetkező évek tíz százalék körüli növekedést hoztak, majd az 1910-es,
1911-es növekedési „robbanás” nyomán évente közel négymillió utas volt.
Már ekkor fontolgatták a vonalak bővítését, de közbeszólt a
világháború, s csak az után építettek ki új vonalakat. Ez már egy másik
történet, most az 1906-ban létesítetteket vesszük sorra.
Az első villamosvonalak
A váradi villamosközlekedés három vonallal indult:
I. vonal: a nagyállomás és a velencei pályaudvar között. Megállók: nagyállomás; Hadkiegészítő Parancsnokság (a Fő utca és a Schlauch kert – ma Petőfi park – kereszteződésében); megyei közkórház; Sal Ferenc (ma Dunărea) utca – feltételes; Szaniszló (Eminescu) utca; Úri (Ciorogariu) utca; Szilágyi Dezső (Moscovei) – feltételes; Bémer (Regele Ferdinand) tér; Szent László tér; Cion templom; Kereskedelmi Csarnok (ma az állami egyetem orvosi és gyógyszerészeti kara); Torna (Cele Trei Crişuri) utca – feltételes; Kolozsvári utca eleje – feltételes; Vízi (Râului) utca, Krisztina utca (megszűnt); Templom (Tineretului) tér; Hajó tér – feltételes; védjelző kitérő; velencei állomás.
I. vonal: a nagyállomás és a velencei pályaudvar között. Megállók: nagyállomás; Hadkiegészítő Parancsnokság (a Fő utca és a Schlauch kert – ma Petőfi park – kereszteződésében); megyei közkórház; Sal Ferenc (ma Dunărea) utca – feltételes; Szaniszló (Eminescu) utca; Úri (Ciorogariu) utca; Szilágyi Dezső (Moscovei) – feltételes; Bémer (Regele Ferdinand) tér; Szent László tér; Cion templom; Kereskedelmi Csarnok (ma az állami egyetem orvosi és gyógyszerészeti kara); Torna (Cele Trei Crişuri) utca – feltételes; Kolozsvári utca eleje – feltételes; Vízi (Râului) utca, Krisztina utca (megszűnt); Templom (Tineretului) tér; Hajó tér – feltételes; védjelző kitérő; velencei állomás.
II. vonal: A Szent László térről indult
az Aradi út végéig. Megállók: Őr (Calvin) utca; Damjanich (Simion
Bărnuţiu) utca – feltételes; Bem (Tuberozelor) utca; Ferenc József
Laktanya (az Aradi út elején); honvéd laktanya (az Aradi út végén).
III. vonal: a Szent László tér és a
Rhédey kert (Bălcescu park) között. Megállók: Beöthy Ödön (Iuliu Maniu)
utca – feltételes; Honvéd Hadapródiskola Rhédey kert felőli része.
A villamoskocsik a fő vonalakon ötpercenként, a mellékvonalakon tízpercenként követték egymást.
A villamoskocsik a fő vonalakon ötpercenként, a mellékvonalakon tízpercenként követték egymást.
Előzmények
A villamos személyszállításnak voltak
előzményei Nagyváradon. Először a városi vasút épült ki, ennek kezdeteit
1882 augusztusától számíthatjuk. Ekkor gőzüzemű tehervontatással
oldották meg az áruszállítást a velencei állomástól a Vámház (ma
Sucevei) utcáig. Ezt az első vonalat később követte a többi iparvágány.
Minőségi változást jelentett, hogy 1903. december 15-én üzembe helyezték
a városi villamosművet, amely villamos energiával látta el a város
ipari és háztartási fogyasztóit, ellátta a közvilágítást, s
megteremtette a lehetőségét a villamos személyszállítás bevezetésének. A
villanytelep adta a szükséges egyenáramot. 1905 elejére megérkezett a
belügyminiszteri jóváhagyás a munkálatok megkezdésére. Megalakult a
Nagyvárad Városi Vasúti Rt., 1905. július 11-én a Siemens&Schuckert
cég megkezdte a villamospálya építését. 1906. január végére készült el a
pályamunkákkal, megépítették a remízt (a mai nagypiac csarnokát) az
igazgatósági épülettel együtt. Február végére érkeztek meg az új
villamosok és a villanymozdonyok is. Ezzel el is érkeztünk a márciusi
próbajárathoz.
Forrás : biharmegye.ro
Forrás : biharmegye.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése