A nagyváradi székeskáptalan latin nyelvű, 1208 és 1235 közt készült jegyzőkönyve a váradi székesegyházban a Szent László sírja előtt történt istenítéletekről és a káptalan előtt bevallott jogügyletekről. Nagy részét Anianus azaz Ányos mester írta 1217–1235-ig. A szerző származására nézve magyar volt, legalábbis a munkában elforduló sok magyar szó és a mondatszerkesztés erre vall.
43 magyar vármegye 711 helynevét és 2500 személy nevét említi.
A jogügyletek szerződésekkel, végrendeletekkel és más ügyekkel, például büntetőügyekkel (lopás, gyújtogatás) vagy szolgafelszabadítással kapcsolatosak, főleg Várad tágabb környezetéből, de olykor távolabbi vidékekről is.
Az eredeti jegyzőkönyv nem maradt fenn, bár a káptalan okmánytárában 1300 körül pusztító tüzet túlélte. Levelei széthullottak és összekeveredtek, mielőtt 1550-ben Martinuzzi György váradi püspök kinyomatta őket. Újra kiadta Bél Mátyás, Adparatus ad hist. Hung. Posonii, 1735. és Endlicher, Rerum Hungariae Monumenta Arpadiana (St. Gallen, 1849.) című gyűjteményében.
Rendkívül gazdag és máig csak részben feldolgozott magyar nyelvtörténeti forrás.
„Valójában e nyelvemlék olyan monográfiát igényelne, amely a benne előforduló összes magyar szó komplex bemutatására vállalkozna. De ez a szókincs olyan hatalmas, hogy egy kutatónak akár több évtizedre szóló feladatot is adhat” – írta róla 1998-ban Juhász Dezső.
Sok olyan helynév található benne, amely először és utoljára csak itt fordul elő. A Regestrum talán legnagyobb anyaga Bihar megyéből származik, annak több mint száz községét említi, köztük sok olyan ősi helynevet is, amelyek ma már nem léteznek. Feldolgozását megnehezítik az első nyomtatott kiadás gyakori sajtóhibái.
Forrás : hu.wikipedia.org
Forrás : mek.oszk.hu
Olvasható a rfmlib.hu-n
A Váradi Regestrum, amely a váradi káptalan előtt
1208-1235 között lezajlott jogügyletek jegyzőkönyvét tartalmazza,
érdekes adatot őrzött meg egy 1217. évi bejegyzésben a “Székelyszáz”
nevű bihari száznagyságról, azaz katonai egységről. Az adat arra enged
következtetni, hogy a székelyek kezdetben a várszerkezet keretein belül
láttak el katonai szolgálatot, jogállásukat pedig a várnépeket megillető
kötött szabadság jellemezte. E bejegyzésen kívül a regestrum említést
tesz még a Bihar megyei Székelytelek (Scecul) és a Tolna megyei Székely (Zecul) településről is. (Váradi Regestrum 164., 253.)
Forrás : sigillum.hu
A Magyar Királyság területén az európai gyakorlathoz hasonlóan a 11.
századtól kezdve 1234-ig a pereket gyakran istenítélet segítségével
döntötték el. A bíró, ha nem állt rendelkezésére kellő bizonyíték, a
felek egyikét arra kötelezte, hogy tüzesvas-próbának vesse alá magát.
Könyves Kálmán király (1095—1116) törvénye szerint mindössze 15—20
egyházi intézményben: székesegyházban és nagyobb prépostságban
tarthattak istenítéleti szertartást. Közéjük számított a váradi
székesegyház is. Kanonokjai feljegyzéseket készítettek. Zömmel azokat a
peres ügyeket örökítették meg, amelyekben tüzesvas-próbára vagy
ritkábban esküre került sor. Mellettük magánjogügyleteket is írásba
foglaltak. Amit ezekből a feljegyzésekből évszázadok múltán a
székesegyház sekrestyéjében megtaláltak, összegyűjtöttek és az
istenítélettel kapcsolatos szertartás szövegével együtt 1550-ben
Kolozsvárott Ritus explorandae veritatis ... címen kinyomtattak, azt
nevezzük Váradi Jegyzőkönyvnek. A kiadás alapjául szolgáló kézirat
elkallódott, de a nyomtatvány néhány példánya mind a mai napig
megmaradt. A Váradi Jegyzőkönyv 1208 és 1235 között készült 389
bejegyzése mintegy 2500 személynevet és 700 helynevet tartalmaz, döntően
Várad tágabb környékéről. Karácsonyi János 1903-ban Borovszky Samu
közreműködésével vaskos kötetben kiadta a kolozsvári nyomtatvány
hasonmását és tekintélyes tudományos apparátus kíséretében a Váradi
Jegyzőkönyv időrendbe szedett szövegét. A kedvező fogadtatásban
részesült történetkritikai kiadás tette igazán lehetővé a Váradi
Jegyzőkönyv sokoldalú (társadalom- és jogtörténeti, diplomatikai,
pecséttani, nyelvészeti, néprajzi stb.) hasznosítását. Karácsonyi János
és Borovszky Samu munkájának digitális kiadása a szükséges
kiegészítésekkel, valamint a Váradi Jegyzőkönyv új szövegkiadásával
együtt további lehetőségeket ad a páratlan értékű forrás
hasznosításához.
Forrás : arcanum.hu
(lat.) nevet viselt a váradi káptalannak II. András korából (1205-35) származó jegyzőkönyvet, mely a Váradra Szt. László
sírjához küldött felek 389 peres ügyének hivatalos ismertetését tartalmazza. A vádlottaknak esküt kellett tenniök vagy pedig
kiállaniuk a tüzes vas hordozását, a forró vizbe való nyulást stb. Először Fráter György váradi püspök adta ki Exemplum seu
ritus explorandae veritatis címmel (Kolozsvár 1550); másodszor Bél az Adparatusban (1740) Tomka-Szászky bő, de gyakran hibás
jegyzeteivel; harmadszor Endlicher, Monum. Arpadiana (1849). Újabb kiadását előkészítette Bunyitay Vince
és Kandra Kabos. Külön füzetben ismertette Vajda Gyula (Budapest 1880).
Forrás : Pallas nagy lexikona mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése