Egyváradi Blogja Nagyváradról: Pece-parti Párizs

„Olyan gyönyörű szép Nagyvárad, mint egy kis Pece-parti Párizs” – mondta Ady Endre, mikor visszatért a francia fővárosból. A város utcával és múzeummal őrzi a magyar költő emlékét, és talán reneszánsza előtt áll." - írja cikkében az Útitárs.Mit ír Nagyváradról?

Nagyváradon érdemes jókora sétát tenni, rácsodálkozni arra, amit már rendbe hoztak és némi optimista szomorúsággal tekinteni azon műemlék épületekre, melyek eléggé gyenge állapotban kiáltanak a válság utáni, gazdagabb évek után. De akár tatarozták már, akár csak tatarozni fogják az épületeket, ez bizony a szecesszió városa. Annak a kornak nemzetközi és magyar irányzatait látjuk a sétáló utcában, a belváros legtöbb pontján. Miként egy jó városhoz illik, hangulatát a kettészelő folyó alapozza meg, a Sebes Körös. Sétáló utcájában kiülős éttermek és kávéházak sorjáznak, hömpölyög hétköznap is a nép, vásárol, kávézik, ebédel, békebeli-polgári a hangulat. Az utca akaratlanul is a színház hatalmas épületéhez viszi a sétáló vendégeket. A bécsi Fellner és Helmer iroda építette, ugyanazok tervezték, akik a pesti Vígszínházat. Kívülről azonban az egykori Népszínházra emlékeztet (talán sokan emlékeznek még rá, ott állt „ahol a hatos megállt”, élete végén már a Nemzeti Színháznak adott otthont, de felrobbantották, mert az akkori technikai tudással a metró alagutat másképp nem tudták volna a Blahára vinni). Tehát, az idősebb pestiek ma a Nemzetire is emlékezhetnek, ha bejutnak, akkor viszont a Vígszínház belsejében érzik magukat.

Nagyváradon sok a régimódi, szép szálloda épület, a Fekete Sas Szállónál izgalmas passzázson is átsétálhatunk, a Bazáron. A püspöki palota kívül-belül impozáns. Ha nagy kört írunk le, visszakeveredve a folyópartra, akkor a hatalmas neológ Zsinagóga tűnik fel. Sajnos nemcsak méreteivel, hanem kopott külsejével is. Ez is tatarozásra vár, mint az említett szecessziós csodák. Ki nem hagyhatom a kicsiny, de nagyon kedves porcelán kutat, amolyan Zsolnay kút.

Nagyvárad, román nevén Oradea és környéke láthatóan virágzó gazdasági város, külvárosában a világ nagy cégeinek raktárbázisaival. Kihagyhatatlan a piac is, mert olyan zöldség-gyümölcs parádét találunk még hétfőn is, hogy az tényleg csoda! Még az árakat is megirigyeltük. Nagyvárad a magyar-román határtól mindössze nyolc kilométerre van, úgy kétszázezren lakják és a sok magyar szó néha feledteti, hogy Romániában járunk. Érezni, hogy a magyar kultúra, a magyar szépirodalom, és a magyar sajtó egyik fellegvára volt.

Persze, nehogy már okmányok nélkül induljunk, mert ide útlevél vagy kártyás személyi kell! Bár román oldalon már nagyon készülnek a schengeni határnyitáshoz, egyelőre átkelni az Ártánd-Bors határállomáson kell. Kell, mert érdemes! Aki Békésben jár, netán Gyulán nyaral, az ki ne hagyja a Pece-parti Párizst, Ady városát.

2012 májusának legvégén jártunk ott, és nem bántuk meg. Igaz, jókora kerülőt írhattunk le, mert Körösnagyharsányban voltunk pár napig. Ott ahol a románok már megépítették az utat a magyar határig, a magyar szakasz pedig állítólag készül. Megnéztük: egyelőre gyomok és földbuckák borítják nagy választékban a magyar út leendő helyét. Kár.

Szöveg és képek: Pufók, a szerkesztőTÁRS

Forrás : nagygeneracio.hu