Ipolyi Arnold püspök hagyatéka Nagyváradon

  

Ipolyi Arnold fényképeNémethy Gyula kanonok gyűjteményéből.Forrás : academia.edu 

„Az akadémia püspöke, az irodalom főpapja, az egyetlen magyar író püspök, a kivel a  pásztorbot nem tétette le a tollat. Emelkedését, rangját s a nimbuszt, mely környezi, tudományos és irodalmi munkásságának, sikereinek köszöni egyedül.Őt nem a politika és nem a protekczió emelte a magasba. Mindkettőtől egyaránt távol tartotta magát. Az elsőt sohasem kereste, az utóbbival alkuba sem bocsátkozott. Magas alak, erős izmokkal, kissé meghízott testtel. Derült arcz, szabályos vonásokkal.Ovál kék szemeiből bizonyos fölény, a szellem tüze ragyog. Magatartása méltóságos, kissé feszes,modora előkelő, nyájas, de nem leereszkedő. Járása nehézkes, vontatott, azonban egész megjelenése elegáns, főúri, egészen méltó a szellem arisztokratájához. (…) A váradi egyház nagy alakjai újulnak meg Ipolyiban. Mert ő antik szabású magyar pap egész lényében. Nagylelkű és fennkölt  gondolkodású, európai színvonalú, türelmes és könyörületes. Főúr és apostol, tudós és mecenás, író és  püspök!” 

Ezekkel a szavakkal jellemezte 1886 júliusában a Budapesti Hírlap tárcaírója Ipolyi Arnold nagyváradi püspököt beiktatása kapcsán megjelent írásában. Talán soha nem volt a váradi egyházmegyének olyan vezetője, aki felekezettől, politikai és társadalmi hovatartozástól függetlenül akkora népszerűségnek és közelfogadottságnak örvendett volna, mint a tudós egyházfő, műgyűjtő és mecénás, Ipolyi Arnold." - írja könyvének a bevezetőjében Lakatos -Balla Attila.

Idézetek : 

"Ilyen körülmények között a kormány sem feszíthette tovább a húrt. Február elejére nyilvánvalóvá vált, hogy Ipolyi kinevezésének felterjesztése a király elé már csak napok kérdése. Ipolyi azonban tartotta magát legfontosabb feltételéhez, miszerint új székhelyét csak a püspöki uradalom ügyeinek rendezése és saját egészségének helyreállítása után hajlandó elfoglalni.

  A királyi kinevezés végül február 18-i dátummal került aláírásra és nem sokkal később vissza is került a kormány asztalára. Fraknói Trefort Ágoston közvetítésével már február 26-án tudomást szerzett a hírről, és saját elmondása szerint 28-i miséjének könyörgésébe már belefoglalta új főpásztora nevét,azonban miniszteri utasításra további két hétig titkolnia kellett Ipolyi előtt,

akit egyre inkább nyomasztott a kinevezése miatt ráirányuló közfigyelem.

Február végén a központi és nagyváradi lapok is súlyos betegségéről, szélhűdésről és beszélőképessé-gének károsodásáról cikkeztek,egyre nagyobb terhet jelentettek a kinevezésének hírére megszaporodó udvariassági  ilátogatások "

"A pápai megerősítést követően, március 25-én a sajtó immár hivatalosan is közzéteszi Ipolyi Arnold nagyváradi püspöki kinevezését, aki már hosszú ideje bírta a vármegye hangadó köreinek szimpátiáját "

"Az egyházmegye papsága és a katolikus iskolák növendékei számára a következő vasárnap, 28-án tartottak hálaadó szentmisét a székesegyházban,majd néhány nappal később Nogáll János káptalani helynök vezetésével útnak indult a káptalan üdvözlő küldöttsége, amelyet Zeley János, Vinkler József, Bubics Zsigmond,Zajnay János, Rómer Flóris és Fraknói Vilmos alkottak.

Eközben Ipolyi Arnold március 28-án, a Bécsben tartózkodó Ferenc József előtt letette az esküt, aznap este pedig a professio fideit a pápát képviselő Vincenzio Vanutelli nuncius kezébe."

A pápai hozzájárulás megérkezése után a beiktatást július 11-re tűzték ki. Ebből az alkalomból Ipolyi 5000 forintos, jótékony célú adományt tett a város szegényei, valamint a rabsegélyző-, a koldusápoló- és a bölcsőde-egylet, a Biharmegyei Nőegylet, a Közkórház és a Szent Vince Intézet javára.

 A július 11-én, vasárnap reggel tartott beiktatási ceremónia és istentisztelet minden kétséget kizárólag a legegyszerűbb és legszerényebb ilyen esemény volt a váradi egyházmegye történetében. A szertartás napját csak kevéssel előtte tették közzé asajtóban. Az egyházmegyén kívülről nem hívtak meg vendégeket és a helyi papság soraiból is csak azokat várták el, akiket ez nem akadályozott vasárnapi istentiszteletek tartásában. A püspököt Nogáll János fogadta a székesegyház előtt, majd bevezették a szentélybe, ahol Radnay Farkas felolvasta a királyi kinevező okiratot és a pápai bullát.Ezt követően az új püspök, illetve a káptalani helynök, Nogáll János latin nyelvű beszédei hangzottak el, majd Ipolyi magyar nyelvű szózatot intézett a templomban összegyűltekhez. A korszak szokása szerint csak ezután, az olvasmányok és az evangélium felolvasása alatt öltötte fel a miseruhát és papjai segédletével bemutatta a szent áldozatot, amelynek végeztével Bémer Pál székesegyházi főesperes felolvasta a pápai búcsúengedélyt, majd az új püspök pápai áldást és búcsút osztott, végül visszatért a palotába. Vendégfogadásra, díszebédre nem került sor.

Ipolyi Arnold beiktatási beszéde, melyet a helyi sajtó teljes terjedelmében hozott, a püspök egyetlen nyomtatásban megjelent, nagyváradi főpásztori körlevelének tárgyát is képezte. A meglehetősen hosszú, ám remek szónoki érzékkel felépített beszéd már csak azért is érdekes olvasmány, mert négy évtizedes papi és közel másfél évtizedes püspöki pályája ellenére a köztudatban és a szakirodalomban alig maradt fenn valami Ipolyi Arnold vallási gondolkodásából és egyházi szónoklataiból. A váradi közönség soraiban nagy tetszést aratott beszédéből nem hiányoztak a püspöknek az ősi, ám mindig megújuló egyház és a társadalmi progresszió iránti elkötelezettségét alátámasztó gondolatok, a szöveg legérdekesebb részeit mégis a halála közeledtét átérző főpap önreflexiója és a végső dolgokra való fokozott összpontosítás hatja át:

„Ezen isteni szeretet lelkesedésével s a szent béke érzetével szívemben jövök én is hozzátok ájtatos híveim. Azért kérlek, ne nézzétek más tökéletlenségeimet, gyengéimet és gyarlóságaimat, hanem imádkozzatok értem, mint főpásztorotokért, hogy Isten szeretetének tüze lángoljon mindig szívemben s azzal művelhessem a ti lelki és testi üdvötöket. Mert ismétlem, hogy mint az Apostol mindenek fölé emeli a szeretet parancsolatát, úgy vagyok lelkesülve, hogy mindenek felett a szeretetet keressem.(…) Mint a szeretet kedves tanítványáról Szent János apostolról szól, hogy midőn a nagy kortól és betegségtől elsorvadva, mást nem volt képes többé mondani, mindig az egyet ismétlé legalább: Gyermekeim szeressétek egymást: úgy ti is kedves híveim, ha gyengülő tehetségeim s előrehaladott korom s beteges gyengeségemben más tanítást nem volnék képes nektek kellően hirdetni, fogadjátokegyre a legfőbb tanításomat ma és mindenkor, hogy szeressétek egymást mint Isten szeretett minket.”

Teljes könyvet olvashatja academia.edu-n '