Volt egyszer egy Vasfürdő

Nem sokan tudják ma már, hogy jó száz éve Nagyváradon az Úri (ma Roman Ciorogariu) utca közepe felé létezett egy igen közkedvelt Vasfürdő. Ma már hiába is keresnénk, rég lebontották. Helyébe lakóházak épültek - írja Péter I. Zoltán.

A Vasfürdő a XIX. század második harmadától pontosan az Úri utcát keresztező Páris-patak hídja közelében volt. Hogy könnyebben lokalizáljuk ezt helyet, előbb a környezetében levő utca és patak helyzetét kell tisztáznunk.

A Páris-patak a későbbi Szentpéteri (ma Iorga) utca nyomvonalában érte el az Úri utcát, ahonnan egy darabig azzal párhuzamosan, nagyjából északnyugat irányban haladt, hogy utána egy kanyart leírva keresztezze az Úri utcát a Kis fürdő (ma Haşdeu) utca torkolatánál, majd a továbbiakban azzal nagyjából párhuzamosan nyugat felé haladva érte el a Sebes-Köröst. Ebben az időben az Úri utca még csak az azt keresztező Páris-patak hídjáig terjedt. A hídtól az Úri utca a Nagy fürdő utca (ma ez is Ciorogariu) néven folytatódott. A Vasfürdő a Páris-patak hídjától keletre levő telkeken terült el. Két, egymással szabálytalanul párhuzamos, hosszú épületből állt, ahogy az 1890-ben kiadott Berger-féle térképen jól megfigyelhető.

A Vasfürdő létesítésének hiteles krónikása 1885-ben K. Nagy Sándor ügyvéd, helytörténeti író volt, aki egy ideig e fürdő területén levő udvari háznak az emeletén tartott fenn ügyvédi irodát. Leírása szerint: „A Vasfürdő a város legelső s legjobban berendezett kád- és gőzfürdője, melyet nemcsak kényelmessége és tisztasága tesz oly kedvelté, hanem vize is. Régebben kitűnő ásványvíz volt ez. Ahol most ez a terjedelmes épület emelkedik, 1847-ben még egy rossz ház s egy elhagyott pálinkaház volt s ezek mellett apró házak. A rossz házat a pálinkaházzal együtt az akkor már kitűnő tudós hírben álló Leitner József francia nyelvmester (aki 1870-től Triesztben élt) megvevén, a lakóházat felépítette, a pálinkaházat felszereltette, de mivel kútja nem adott elég vizet, azt lejjebb ásatta, s rézszivattyúval látta el. Egy este friss vizet vitetett volna be Leitner, de midőn ivott belőle, azt oly ércízűnek és -szagúnak találta, hogy nem tudta meginni. Akkor ismét hozatott, de bármint ki volt húzva a csőből a víz, az mégis oly ércízű és -szagú volt. […] Azonnal vegytani kísérletet tett a vízzel, s azt látta, hogy egy csepp tannin (csersav) a vizet feketére, a cyan pedig kékre festi. Másnap reggel a vízzel és kémszerekkel együtt felkereste a nagytudományú dr. Grósz Frigyest is, aki aztán szintén úgy találta, hogy a gyár vize kitűnő gazdag jód- és vastartalommal bír s nagyon megérdemli, hogy gyógyfürdő állíttassék reá. Így jött létre a Vasfürdő, előbb csak egy, azután 4 szobával, később, midőn a közönség tapasztalva a víz jótékony hatását, folytonos ostrom alatt tartotta a fürdőt, épültek a többi szobák…” (K. Nagy Sándor: Bihar-ország. Utirajzok Második kötet. Nagyvárad, 1885. 66–67. p.)

Tengeri fürdő és hidegzuhany

Ezek után kövessük a Vasfürdő fejlődését, ahogy arról a korabeli Nagyvárad napilap rendre beszámolt. Az egyik talán legrégibb – 1873. augusztus 26-i – cikk szerint: „A részrehajlatlan igazság mellett lehetetlen tagadni, hogy a Vasfürdő városunknak legjobban berendezett, legtisztább és legszebb fürdőintézete. Bizonyítja ezt maga a mindennapi tapasztalás, mivel ezt látogatja városunk legelegánsabb közönsége. Annyival csodálatosabbnak látszik, hogy ezt a szükséges és hasznos közintézetet teljesen ignorálni akarják az utcakikövezés alkalmával éppen úgy, mint most a gázvezeték alkalmával. Ugyanis midőn az utcák kikövezésétől volt szó, többen kérvényt nyújtottak be a városi tanácshoz, hogy az Úri utcának legalább egyik oldalán vigyék végig a gyalogjárdát, egészen a Vasfürdőig, de a kérvény egyszerűen csak félre tétetett. Most a gázcsövek lerakása alkalmával meglepetve tapasztaljuk, hogy még apróbb zugutcákon végigvezetik a gázt, addig az Úri utcán csak a Nagy Füzes [ma Szigligeti] utcáig akarnak vezetni; tehát sem az Úri utcán, sem a Szent János [ma Ady Endre] utcán nem szándékoznak azt végig vezetni; pedig naponként száz meg száz ember jár erre. […] Vezessük a gázt legalább az egyik utcán egészen a Vasfürdőig…”. Vélhetően a kérés meghallgatásra talált, de a témára nem tértek vissza az újságban.

A bérlő szerette volna fokozni a Vasfürdő hírnevét, ezért elhatározta: „Tengeri fürdő lesz kapható nemsokára a Vasfürdőben, melynek derék tulajdonosa már több mint két év óta tanulmányozza Triesztben a tengeri fürdő csodásan gyógyító hatását. Nemrégen városunkban igyekezett kitudni a tekintélyesebb orvosok véleményét, kik lelkesülve fogadták a tengeri fürdő készítésének eszméjét itt városunkban – s most a derék tulajdonos ismét Triesztben tartózkodik a tengeri fürdőhöz szükséges alkatrészek beszerzése végett. Óhajtva várjuk a szenvedő emberiség nevében az üdvös eszme létesítését.”

Az előbbi cikk 1874. október 27-én jelent meg a Nagyvárad napilapban, de csak 1875. január 30-án lett folytatása: „A tengeri fürdő készítéséhez szükséges anyagok már meg vannak rendelve Triesztből a Vasfürdő bérlője által, s talán a napokban meg is érkeznek. Kíváncsian várjuk, milyen lesz az.” A következő hónap végén aztán már azt írhatta a lap, hogy: „Tengeri fürdő kapható a Vasfürdőben, melyhez az anyagot Triszten keresztül egyenesen Piranoból, egyik legkedveltebb tengerfürdőből szállítják…”

Nagy reményt fűztek a „tengeri fürdőhöz”, de áprilisban már csak kevesen vették igénybe a drágának számító 1 forint miatt. Utána már több szó nem is esett erről az újításról. Mással próbálkoztak. „A Vasfürdőben tetemes újításokat kezdtek, a gőzfürdő egészen újonnan lesz berendezve, és a sokak által óhajtott tükörfürdő [nagy vízfelszínű medencefürdő] már a napokban készen lesz, mégpedig oly tágas, hogy 12-15 egyén kényelmesen elfér benne” – adta hírül az újság 1875. április 18-i száma.

Az újítások sora folytatódott. A Szabadság napilap szerint: „Hidegzuhany fürdő kapható a Vasfürdőben férfiak számára délelőtt minden napon, délután pedig kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap – ugyancsak ott augusztus hó elsejétől kezdve női gőz- és zuhanyfürdő hetenként csak háromszor, ú. m. hétfőn, szerdán, pénteken délután kapható. (1877. július 29.)
Néhány év elteltével főjavítás miatt hosszabb ideig zárva volt a váradiak kedvenc fürdője, mígnem 1884. július 25-én az alábbi híradás jelenhetett meg a Nagyváradban: „Holnap nyílik meg a Vasfürdőben a gőzfürdő, mely egy egészen új kazán beállításával és a fürdőben tett javítások miatt néhány hétig szünetelt. Valóban kellemesen hat a helybeli fürdő a közönségre, mely megszokta már városunk ezen legrégibb, legtisztább, legkényelmesebb és legolcsóbb fürdőintézetet télen és nyáron egyformán használni...”.

Öngyilkosságok helyszíne

K. Nagy Sándor útikönyve szerint 1885-ben a Vasfürdőnek 18 szép fürdőszobája volt, „pompás porcellán kádakkal s fejzuhannyal, székekkel, diványokkal, asztalokkal és tükrökkel felszerelve. Ezen kívül van még ugyanitt kényelmesen berendezett zuhany- és gőzfürdő, mely most is legkedveltebb helye a város és vidéke úri közönségének, mire tisztasága, a benne uralkodó rend és pontos kiszolgálat miatt valóban érdemes is. A fürdő udvara pompás virágos kertté van átalakítva, melynek kora tavasztól késő őszig viruló százféle virága kellemes hatást tesz a látogatóra; ezenkívül van egy kellemes sétakert, sűrű lombok által beárnyékolva. Egyszóval a Vasfürdő a kor igényeinek minden tekintetben megfelel.” (K. Nagy Sándor: Bihar-ország. Utirajzok Második kötet. Nagyvárad, 1885. 67. p.)

Egy teljes évtizeden keresztül egy árva sort sem írtak a Vasfürdőről a korabeli lapok. Talán az történhetett, hogy minden olyan jól ment, hogy semmi kritika sem érhette a fürdőt, és az újságírók már akkor sem fárasztották magukat, ha jót kellett írni. Szenzáció kellett, szenzációra vártak az olvasók! Hogy ez nem alaptalan feltételezés, bizonyítja, hogy 1904. szeptember 24-én a Nagyváradi Naplóban ismét hír lett a Vasfürdő. Hogy miért? Mert valaki öngyilkos lett ott. Főbe lőtte magát…

Négy év elteltével egy hasonló eset miatt jelent meg egy újabb cikk az egyik napilapban: „Egy fiatalember tegnap a Vasfürdő egyik kabinjában szerelmi bánatában főbe lőtte magát és meghalt.” (Nagyváradi Napló, 1908. február 28.)

Azt követően, hogy 1892-ben id. Rimanóczy Kálmán megnyitotta a korszerű gőz- és kádfürdőjét, a Vasfürdő továbbra is keresett volt. Még a világháború alatt is működött. (Nagyváradi Napló, 1915. augusztus 20.) A húszas években úgyszintén használták, bizonyítja ezt az egyik városi címtár, de 1943-ban már nem létezett, hiszen nem írt róla Papp Lajos a közismert városismertetőjében. Hogy mikor szűnt meg? Erről egyelőre még nem sikerült hiteles információra akadnunk.

Forrás : biharmegye.ro