A dualizmus korában kialakult színvonalas nagyváradi sajtó alapjait a
városfejlődés dinamikus előrehaladása, az írni-olvasni tudás magas
aránya, számottevő értelmiségi réteg jelenléte és a kiemelkedő szellemi
légkör szolgáltatták.
Az első világháború és az utána végbement tragikus események
leállították az addigi fejlődést, és a határszélre került város a
visszafejlődés jeleit mutatta. A gazdasági-társadalmi élet ziláltsága
rányomja bélyegét a többi ágazatra is. Az olvasni-írni tudás
tekintetében (89,8%) a középmezőnybe esik vissza, de a társadalmi,
politikai átalakulások sem kedvezőek. Hogy azért a város jelentős magyar
sajtócentrum maradt, nemcsak a Partium, hanem egész Erdély esetében is,
azt a lakosság anyanyelv szerinti megoszlása is bizonyította. A
szakirodalom, a szélesebb értelemben vett Erdély tekintetében, általában
az erősen felduzzasztott lakosságú Kolozsvárt tartja a két világháború
közötti legnagyobb magyar városnak. Ezt az 1930-as román népszámlálás
adatai is cáfolják, amely szerint akkor Nagyvárad 55 039 magyar
anyanyelvű népességével a legnagyobb magyar városnak tekinthető, ha
kevéssel is, de megelőzve Kolozsvárt (54 776 magyar).
Várad háború előtti jó sajtóellátottsága is lényegesen gyengül,
már csak Brassót előzi meg, mivel minden 3593 lakosra jut egy
sajtótermék, sőt ha csak a magyar anyanyelvűeket vesszük figyelembe,
akkor még Brassót sem. Kedvező maradt viszont a napisajtó helyzete.
Ebben az ellátottság szempontjából csak Arad előzte meg. A minőségi
mutatók is apadást jeleznek, és ez főleg a határzónába való tartozásnak
és az ezzel járó erősebb cenzúrának tudható be.
Az általános gazdasági, kulturális visszaesés közepette a váradi
fejlődést követelő radikális szellem is visszavonul. Folytatva azonban a
régi szép hagyományokat, Nagyvárad sajtója a két világháború között is
jelentős mennyiségű és helyenként tartalmilag is figyelemre méltó
időszaki sajtóterméket vonultat fel.
Teljes cikk : napkut.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése