Az alapfogalmakról
Kik a szentek? (Katolikus Lexikon) A szentek Isten kiválasztása és kegyelme révén a szentség ajándékát elfogadták és hősies fokon valósították meg. Ők a keresztényi élet példaképei, akiket tisztelni kell és segítségül hívni lehet. A tisztelet azonban elsősorban nem nekik szól, hanem a bennük működő győztes kegyelemnek, így a szentek tisztelete Isten tiszteletének egy formája.
Mi a kultusz? (értelmező szótárak) Kultusz: a vallási szertartások összessége; hódolat, imádat. A kultusz szó a latin cultusból ered, amelynek jelentése „imádat”, illetve vallásos hiedelmek vagy rítusok rendszere. A francia nyelvben vagy a spanyolban a culte vagy culto egyszerűen imádást, imádkozást, vagy vallási tevékenységben való részvételt jelent. A szentek kultuszát a keresztény vallások közül csak a katolikus és az ortodox egyházak ismerik el. Az egyházak a szentek tiszteletét mindenkor egyházi, vallásos feladatnak tekintették. A szentté avatás maga is kizárólag egyházi procedúra.
A fentiekből egyértelműen kiderülhet mindenki számára, hogy miért nem civil, polgári, politikai feladat a szentek kultuszának ápolása, erősítése. Tiszta, világos a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye nyilatkozatának erre vonatkozó része: „Az egyház minden korban elvárta, hogy az emberek megfelelő elővigyázatossággal használják ezeket (a szent megnevezést – szerk. megj.) és ne alkalmazzák olyan célokra, amelyek a katolikus egyház fegyelme szerint nem bírnak vallásos tartalommal.”
Mit mond a Heidelbergi Káté?
Vannak ateisták, hitetlenek, tőlük nem várható el, hogy a fenti fogalmakkal tisztában legyenek, de volt egyházi vezetőktől, magukat hívőnek mondó személyekkel szemben más az elvárás. Tőlük nemcsak az ismeret, hanem az egyházi tanítások betartása is kívánható. A Szent László Napok szervezőinek tisztában kellett lenniük azzal, hogy a katolikus egyház minden alaptanításával szembemegy a szent-kultusz használata egyházi kereteken kívül. A református hívők részére a szentek kultusza kifejezetten elutasított. 450 évvel ezelőtt a Heidelbergi Kátéban fogalmazták meg a szentekre vonatkozó hittételeket:
30. KÉRDÉS: Hisznek-e hát az egyedül üdvözítő Jézusban azok, akik a boldogságukat és üdvösségüket a szenteknél, vagy önmagukban, vagy másutt keresik?
Nem, mert noha dicsekszenek is Vele, de valójában tagadják az egyedüli üdvözítő és megváltó Jézust. Mert vagy Jézus nem tökéletes Üdvözítő, vagy akik ezt az Üdvözítőt igaz hittel elfogadják, azoknak mindent őbenne kell bírniuk, ami az üdvösségre szükséges.
95. KÉRDÉS: Micsoda a bálványozás?
Az, ha az ember az egy igaz Isten helyett, vagy őmellette, aki az ő Igéjében magát kijelentette, valami mást képzel vagy tart istennek, s az ő bizalmát abba helyezi.
97. KÉRDÉS: Semmiféle képet nem szabad csinálni?
Istent nem lehet, és nem is szabad kiábrázolni. A teremtmények pedig, noha kiábrázolhatók, mindazonáltal megtiltja Isten, hogy az ember azokról képeket csináljon vagy tartson avégből, hogy vagy azokat, vagy azok által Istent tisztelje.
A szentségtörés bűne
Leegyszerűsítve, míg a katolikusok szerint a szentekhez lehet imádkozni és a szentek tisztelete Isten tiszteletének egy formája, és ezt kizárólag egyházi kultuszban, körben ismerik el, a református egyházban ez egyenesen tiltott, bálványozásnak minősül, Jézus tökéletes üdvözítő szerepét sérti. Reformátusként, aki a szentek kultuszát ápolja, az saját egyházi tanításával, hitével megy szembe, katolikusként valaki, aki nem az egyház tanítása szerint tiszteli a szenteket, azok kultuszát, az szentségtörést követ el (a szentségtörés a szent dolgok iránti tiszteletlenség, illetve azok megvetése).
Tőkés, Zatykó és a többiek a fenti egyházi tanításokkal és dogmákkal, a történelmi egyházaink akaratával, hívek ezreinek vallásos értékeivel, érzelmeivel fordultak szembe akkor, amikor az első perctől az utolsóig mondták, hogy „céljuk Szent László kultuszát erősíteni Váradon”. A fennebb leírtakból kiderülhet mindenki számára, hogy a szentek kultusza nem civil, nem politikai feladat. Azt sem mondhatják, hogy nem voltak figyelmeztetve, hisz a katolikus egyház ebben a kérdésben is nagyon világosan fogalmazott közleményében: „A Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek az említett rendezvény (a Szent László Napok – szerk. megj.) elnevezésével kapcsolatos fenntartása már akkor elhangzott, amikor a szervezők első alkalommal tájékoztatták intézményünket az ő kezdeményezésükről.”
Noha ismerték a püspökség véleményét, figyelmen kívül hagyták azt, sőt amikor az egyház vikáriusa, Fodor József nagyon egyértelműen, nyíltan a sajtóban elmondta véleményét a névfoglalás és -használat kapcsán, hogy tudniillik: nem egy civil vagy politikai szervezet dolga, hogy a szentek tiszteletét fenntartsa és ápolja: „Elsősorban a nagyváradi egyházmegye feladata, hogy ápolja a szentek tiszteletét. (…) Ez egy vallásos jellegű tisztelet, semmiképpen sem civil vagy politikai. Jól tette az RMDSZ, hogy le akarja védetni a Szent László Napokat. A szervezők nyugodtan rendezhettek volna Magyar Napokat, László Napokat, de Szent László Napokat nem, mert ez egyszerűen nem az ő dolguk.” Tőkésék és Zatykóék nem tettek mást, mint csúsztattak és rágalmaztak. Azt mondták: „A Szent László Napok szervezői többször is egyeztettek a püspökséggel, Böcskei László püspökkel”, szinte sugallva azt, hogy volt püspöki áldás a névhasználatra „Az, hogy egy RMDSZ-es vikárius más állásponton van, az nem a püspökség hivatalos álláspontja” – mondta a főszervező, Zatykó Gyula. Nem számítottak arra, hogy a püspökség nyíltan, világosan, közleményben szinte azonnal tiszta vizet önt a pohárba, kijelentve: „A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség kezdettől fogva elhatárolódott a rendezvénytől (…) több alkalommal kihangsúlyozásra került, hogy nem ajánlatos és félreérthető egy profán rendezvényt olyan elnevezéssel illetni, amely kimondottan a katolikus egyház hagyományához és gyakorlatához tartozik.” Kedves Tőkés és Zatykó urak, hamarabb utolérték önöket, mint a sánta kutyát. Egyértelmű, hogy tisztában voltak az egyház elhatárolódó álláspontjával, ezért már a rendezvény előtt többször is kettős név alatt, Szent László Napok – Nagyváradi Magyar Napok névvel kommunikáltak. Mi ez, ha nem egy tudatos, másodlagos „brand” kiépítése, vagy akár a lelkiismeret-furdalás megjelenése annak kapcsán, hogy tudták, nem cselekszenek helyesen.
Pillanatkép a XX. Festum Varadinumról
Fotó: www.vka.ro
Fotó: www.vka.ro
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése