Oldalak

2013. július 25., csütörtök

Bihar vármegye kiváló szülöttei - Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Zsák J. Adolf

Bihar vármegyében közéletünknek sok olyan nagy alakja született, a kiknek az életrajzi adatai e munka fejezeteinek keretében közölhetők nem voltak. Adjuk tehát e kiváló egyének életrajzát itt betüsoros rendben.(részlet az írásból - egy váradi)


Beőthy Ákos. Beőthy Ödön híres bihari követ fia, született Nagy-Marján 1838-ban. Tanulmányai befejeztével Bihar vármegye aljegyzőjévé választatott, majd hosszabb külföldi tanulmányutra indult és különösen sokáig tartózkodott Angliában. Angolországi tartózkodása alatt ismerkedett meg az ottani parlamenti és társadalmi viszonyokkal. Sokat dolgozott, több angol értekezést fordított le és adott ki a Budapesti Szemlében. 1872-ben országgyűlési képviselővé választatott Deák-párti programmal, de később a Senynyey-féle csoporthoz, majd a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott. 1892-ben Kassán választották meg nemzeti párti programmal, 1896-ban azonban kisebbségben maradt. 1897-ben a Nemzeti kasino igazgatójává választotta. Irodalmi működéséről más helyen emlékeztünk meg.
Beőthy Algernon, született 1839-ben Nagy-Marján. Atyja Beőthy László volt, Beöthy Ödön testvéröcscse, Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon, a jogot Budapesten végezte. 1861-ben Bihar-megye szolgabirónak választotta, de az alkotmány felfüggesztése után állásáról lemondott. 1868-ban Bihar-megye főjegyzője lett, de egy év mulva leköszönt. 1869-ben lépett fel Csanády Sándor ellen képviselő-jelöltnek balpárti programmal Berettyó-Ujfaluban, de kisebbségben maradt; 1875-ben azonban a hosszúpályi kerület, majd a verseczi, szászsebesi s 1884-ben, valamint 1892-ben az ugrai kerület választotta meg képviselőnek. Időközben még négy évig volt a Körösszabályozó társaság ideiglenes igazgatója, majd a Magyar-Franczia biztosító részvény-társaság nagyváradi képviselője. A ház jegyzői karának egyik legrégibb tagja volt, miglen 1891-ben e tisztéről is lemondott. 1896-ban választotta meg a belényesi kerület szabadelvü párti országgyűlési képviselőjévé s haláláig hasznos tagja volt a parlamentnek. Meghalt 1900. november 3-án.
Beőthy Ödön. 1796. deczember 5-én született Nagyváradon. Atyja B. László 1804-ben a vármegye alispánja volt. Tanulmányai végeztével 16 éves korában a Chienmayer-féle huszárezredbe lépett, hol csakhamar hadnagy lett. Részt vett a Napoleon elleni hadjáratokban és így a lipcsei csatában is. 1820-ban hazatérve, egy ideig otthon gazdálkodott. 1826-ban táblabíró lett s ettől kezdve élete szorosan összefügg a vármegye történetével. Már 1830-ban a vármegye követül küldte az országgyűlésre. 1832-ben a Báródság főkapitányává választották meg. Az 1832-36 országgyűlésen ismét mint Bihar vármegye követe, az ellenzék vezérférfiai közt foglalt helyet. 1839. augusztus 1-én újból megválasztották. 1841. május 10-én egyhangulag alispánná választatott. 1843-ban ismét mint követ szerepel az országgyűlésen. Az első felelős magyar miniszterium megalakulásával, Bihar vármegye közkivánatára, főispánná nevezték ki. Ebbeli minőségében szerzett érdemeit már más helyen méltattuk. A mint elfoglalta a helyét, a főrendiházban július 5-én indítványt adott be, a főrendiháznak a kor követelményeihez mért átalakítására. Az országgyűlés által a kapcsolt részek visszacsatolására rendelt bizottságba beválasztatván, Beöthyt Zarándba küldték. Az alvidéki lázadás kitörésekor 1848. aug. 26-án a kormány biztosnak küldte ki. Ekkor kezdte meg a délvidéki nemzetiségek kibékítésére irányuló alkudozások vezetését. 1848. decz. 19-én Erdélybe nevezték ki teljhatalmu kormánybiztosnak. Itt első sorban a hivatalok rendezését vette a kezébe. Bem tábornokkal, az erdélyi magyar hadak főparancsnokával azonban nem tudott megegyezni és ezért február 1-én lemondott. Kossuth ekkor Konstantinápolyba akarta küldeni, de mivel Beőthy e küldetést nem fogadta el, április 5-én Bukarestbe került. Oda utaztában Brassóban értesülvén a függetlenségi nyilatkozatról, csakhamar visszatért, az eddig viselt állásairól lemondott és az időközben megüresedett berettyó-ujfalvi kerületben választatta meg magát. 1849. június 14-én a hétszemélyes tábla első alelnöke lett. Világos után egy ideig az országban bujdosott, majd november 654végén Bécsen át szerencsésen kimenekült. Elébb Párisban, majd Londonban élt és onnan Jersey szigetére ment Hugó Viktorhoz. 1853-ban Hamburgba ment Vámossy magyar származásu kereskedőhöz, hol 1854. deczember 7-én hunyt el. A vármegye 1868-ban megfesttette arczképét a közgyülési terem számára. A képet 1882-ben leplezték le.

Csengery Antal.
Csáky Miklós püspök született Biharban. Atyja Benedek, Ferencznek a székelyek és Bihar-megye főispánjának, valamint Mátyás király keresztapjának a fia, anyja pedig Rozgonyi Apollonia, a híres Rozgonyi János és hőslelkű neje Szentgyörgyi Czecziliának a leánya. Miklós 1465. körül született. Ulászló király 1491-ben, midőn Nagybánya város polgárai ősi szabadalmaik szerint Csepeli Benedek egyházi jogtudort és hantai prépostot választák meg plébánosuknak, Csáky Miklóst erőszakolta rájok. E miatt a király és a város között per keletkezett, melynek eredményét azonban nem ismerjük. 1499-ben a királyi kegy a szerémi püspöki székbe helyezé őt. De alig maradt itt egy évig, mert a Baratin Lukács áthelyezésével megüresedett csanádi püspökségbe nyert kinevezést, melyet azután tizennégy éven át kormányzott. Mint igaz magyar, aláírta a rákosi országgyűlés ama nevezetes határozatát, mely szerint a jövőben csak nemzeti király választassék. Ezeken kívül csak a Dózsa féle pórlázadás idején szerepelt, a mi halálát is okozta. Hogy a Dózsa-féle támadásokat és pusztításokat eredményeiben enyhítse, Miklós püspök minden értékes dolgot s a fegyvereseket Nagylak várába gyűjté össze és maga is ide vonult. Dózsa ostrom alá vette e várst, honnan Miklós püspök egy éjjel a Maroson át csónakos szökést kisérlett meg, de rajta vesztett; Dózsa parasztjai elfogták s vezérük elé vitték, ki őt püspöki ornátusba öltöztetve, testét hegyes karóval szúratta át.
Csanády Sándor. Született Nagykerekiben 1814-ben. Ősei hajdukapitányok voltak s szép vagyont hagytak rá. Korán árvaságra jutott. Tanulmányait a debreczeni református kollégiumban végezte, majd húsz éves korában Bihar vármegyében alszolgabíró, csakhamar főszolgabíró lett. 1848-ban mint megyei biztos nagy szolgálatokat tett a szabadságharcz ügyének, majd mint nemzetőri kapitány részt vett az erdélyi hadjáratban. A szabadságharcz után Nagykerekibe vonult vissza s otthon gazdálkodott. A Thun-féle pátens kiadásakor (1859) már a református egyház segédgondnoka lett s különösen a protestánsok egyházi és iskolai szabadságáért folytatott küzdelemben tünt ki. 1861-ben a berettyó-ujfalvi kerület választotta képviselőjévé, majd élénk részt vett Bihar vármegye közéletében. Eleinte a megyei párttal tartott, de 1865. után néhány társával onnan kivált. A koronázás után hét társával együtt megalapította a függetlenségi pártot, melynek mind végig rendithetetlen híve volt. 1865-től 1881-ig a berettyó-ujfalvi kerületet képviselte, 1887-92 cziklusban, Orbán Balázs halála után, ismét a berettyó-ujfalvi kerület választotta 655képviselőül. Az 1892-ben tartott téli választások alkalmával szintén Berettyó-Ujfalu küldte fel a képviselőházba, de már nem sokáig élvezte választói bizalmát, mert még ez év július 17-én Nagykerekiben meghalt. 
Csengery Antal született Nagyváradon 1822. június 2-án. Tanulmányait Nagyváradon és Debreczenben végezte, ezután Beőthy Ödön mellett volt joggyakorlaton. Az 1844. évi országgyűlésen gróf Ziczy Feencz volt főispáni helytartó oldala mellett volt. Ekkor ismerkedett meg Szalay Lászlóval és br. Eötvös Józseffel, a kik a "Pesti Hirlap" szerkesztésével bízták meg. 1848-ban megalakulván az első felelős magyar miniszterium, Szemere Bertalan a belügyminiszteriumba nevezte ki tanácsosnak, mely állásban a képviselőház házszabályainak kidolgozásával és más kodifikaczionalis munkálatokkal bízták meg. A szabadságharcz lezajlása után a Szőnyi-féle nevelő-intézetben a történelmet tanította, a pesti prot. theologiai intézetnél pedig a növénytan tanára lett, de emellett társadalmi téren is kiváló szerepett vitt. 1857. óta mint az országos gazdasági egyesület választmányi tagja nagy munkásságot fejtett ki a nemzetgazdaság terén. 1862-ben megalakította a Magyar földhitelintézetet, gróf Dessewffy Emil és Lónyai Menyhért társaságában. Eötvös József báró felkérésére ő készítette az országos iparegyesület és iparmúzeum tervét. Az októberi diploma kibocsátása után Bihar vármegye 1860-ban tiszti ügyészszé választotta, 1861-ben pedig a bihari kerület küldte fel az országgyűlésre, hol a Deák Ferencz vezetése alatt álló felirati párthoz tartozott s egyike volt azoknak, kik a nagy államférfiu bizalmával dicsekedhettek. Deák Ferenczen és gróf Andrássy Gyulán kívül neki volt a legtöbb része az 1867-iki kiegyezés létrejövetele körül. Ő szerkesztette az 1867 : XII. törvényczikket s mint Deák Ferencz benső barátja a kiegyezésre vonatkozó legfontosabb okiratokat is ő fogalmazta. A kiegyezés után kiváló szerepet játszott a pénzügyi és nemzetgazdasági törvények alkotásában. Főleg az államháztartás egyensúlyának helyreállításán fáradozott; de e mellett kiváló gondoskodásának tárgya volt a népoktatási törvény is, valamint ő dolgozta át a községek rendezéséről szóló első törvényjavaslatot. 1868-tól 78-ig a nagykanizsai kerületet képviselte az országgyűlésen. Oroszlánrésze volt abban, hogy 1875-ben a Deák-párt és a balközép között a fuzió létrejött. Élete utolsó évében sokat betegeskedett és e miatt 1879-ben kénytelen volt visszavonulni, de azért 1880. július 13-án bekövetkezett haláláig nem szünt meg érdeklődni a közügyek iránt. Irodalmi munkásságát már ismertettük, e helyen csak kiemeljük, hogy az akadémia már 1847-ben levelező, 1858-ban rendes tagjává, 1871-ben pedig másodelnökévé választotta. A történelmi társaságnak 1867-től kezdve igazgató-választmányi tagja volt.  
Drágoss János, Belényesről származik. Egyike azon hazafias érzelmű biharvármegyei románoknak, a kik mindhalálig kitartottak a nemzeti ügy mellett. A negyvenes években megyei tisztviselő volt, 1848-ban a belényesi kerület országgyűlési képviselővé választotta. Mint képviselő nagy érdeme 657volt a bihari románok megnyerésében, sőt a szerb lázadók között is egyengette a kiegyezés útját. Midőn az országgyűlés Debreczenbe költözött, egyike lett a képviselőház legtevékenyebb tagjainak. 1849. tavaszát őt bízta meg a kormány, hogy Jankuval egyezkedjék. Drágoss április 25-én találkozott első ízben Jankuval Mihályfalván. Közbenjárását már-már siker koronázta, midőn Hatvani Imre őrnagy szabadcsapat-parancsnok fennhéjázó fellépése teljesen elrontotta Drágoss művét. Janku, abban a hiszemben, hogy Drágoss küldetése csupán hadicsel, 1849. május 9-én támadólag lépett fel Hatvani csapatai ellen, a ki virradóra Brád felé menekült. A felbőszült oláhok dühe ekkor Drágoss ellen fordult, a kit Abrudbányán mintegy kétezer emberrel együtt felkonczoltak.

Gozsdu Manó.
Gozsdu Manó, legfőbb itélőszéki bíró, a Lipót-rend lovagja, született 1802. február 12-én Nagyváradon. 1824-ben ügyvédi oklevelet nyert s Vitkovics Mihály, a magyar-szerb költő és ügyvéd mellett nyert alkalmazást. Kazinczy, Virág Benedek, Berzsenyi Dániel, Fáy András, a Kisfaludyak gyakran megfordultak Vitkovics házánál s a velök való érintkezés következtében megszerette a magyar irodalmat. Az ő érdeme részben, hogy a törvénykezési nyelv, a pesti és a budai tanácsoknál s a pesti görög-román egyháznál a magyar lett. 1860-ban a kormány Krassó-megye főispánjává nevezte ki. 1866-ban Tenke biharmegyei községet képviselte az országgyűlésen. Meghalt 1870. február 3-án, Pesten. Mint szónok kiváló hírnévre tett szert. Közremunkált a magyar és román nép békés egyetértésének fentartásában. 220 ezer forintot hagyott nevelési czélokra. Szépirodalmi dolgozatai a Szépliteraturai Ajándékban (1826) jelentek meg.  

Irinyi József.
 Irinyi József, hirlapíró. Született 1822-ben Albison. Jogi tanulányainak befejeztével, 1842-ben hosszabb külföldi tanulmányútra indult, honnan hazatérve, hirlapírói pályára lépett. 1843-ban sajtóvétségért fogságot szenvedett. Kiszabadulván, a "Pesti Hirlap" munkatársa lett. Az 1848-iki márcziusi mozgalmak közepett az ifjúság vezérei közt foglalt helyet. Márczius 11-én az ő indítványára foglalták a nemzet kivánságait 12 pontba. Majd a képviselőválasztások alkalmával a hosszú-pályi kerület őt küldte a nemzetgyűlésre. 1848. október havában a nemzetgyűlés őt küldte Bécsbe, hogy a birodalmi gyűléssel érintkezzék. Midőn Teleki László gróf a nemzeti ügy képviselőjeként Párisba küldetett, Irinyi vele ment titkári minőségben, honnan azonban a függetlenségi nyilatkozat hírére visszatérvén, az országgyűlésen néhány űlésben résztvett. Világos után ő is menekült, de Gráczban elfogatván, halálra itéltetett, melyet Haynau fogságra változtatott át. A fogság megtörte életerejét, 1859. február 20-án meghalt. Irodalmi működéséről más helyen emlékeztünk meg. 
Nagy Sándor József 1804. október 17-én Nagyváradon született. Tizenkilencz éves korában, mint hadapród az akkor Olaszországban állomásozó ötödik huszárezredbe lépett, rangjáról is lemondott. A szabadságharcz kitörésekor a pestmegyei nemzetőrség szervezésével bizatott meg. 1848. őszén ezredesi ranggal a ráczok ellen küldetett s október 14-én megmentette Nagy-Kikindát a pusztulástól. 1848. november havában, a temesvári császári őrség kitöréseinek megfékezése czéljbáól Zsombolyára rendeltetett. Az 1849-iki tavaszi hadjárat megkezdésekor Görgei seregében a Damjanich parancsnoksága alatti III. hadtestben, a 3. tartalék lovasdandár parancsnokává nevezték ki. Budavárának ostrománál, mint az I. hadtest parancsnoka vett részt. A vár ostrománál különösen kitüntette magát. Ő volt az első, a ki hadtestéből, a 9. zászlóaljjal, reggel öt órára fent volt a várban. Midőn Görgei az oroszok elől Komáromból a felső Tiszához vonult, a Boryné útján Rüdigerhez küldött levél feltörése miatt éles ellentétbe került fővezérével. Görgei, hogy távol tartsa magától, az ő hadtestét rendelte ki oldalvédül. A hirtelen előnyomuló orosz hadakkal Nagy Sándor augusztus 2-án kénytelen volt Debreczennél csatába bocsátkozni; bár egész hadteste szétveretett, fél napig feltartóztatta a 90.000 főnyi orosz hadat. Az augusztus 11-én tartott hadi tanácsban ő is a fegyverletétel mellett szavazott. 1849. október 6-án tizenhárom társával vértanú-halált szenvedett Aradon. Holtteste most is a kivégzés helyén porladoz.  
Pázmány Péter. Akárhány történelmi nagyság egész élettevékenysége csak egy elemét alkotja Pázmány Péter egyéniségének. Benne az író, a vitázó, a szónok, a tudós, a diplomata, az államférfiu, a hazafi, a pap, az emberbarát, a hittérítő és az erkölcsi egyén külön-külön sem nélkülözték az igazi nagyság föltételeit, de együttvéve, egységes egészbe olvadva és kitartó fáradhatatlansággal, meg ki nem alvó lelkesedéssel párosulva, oly egyéniséget alkottak, mely a történelemben korszakot zár, nyit és teremt. Az egyház, haza és király iránt való hűséges és önzetlen szeretet a Pázmányénál fogékonyabb és méltóbb keblet nem havített soha. Összes nagy tulajdonai közül e három tündökölt a legragyogóbban, a leghosszabban. A haza jogait rendületlenűl védelmezte a pápával szemben, a nélkül azonban, 661hogy az utóbbi hűtlenség vagy szeretetlenséggel vádolhatta volna őt. Viszont sikerrel küzdött idehaza, az egyház igazai mellett, a nélkül, hogy a hazafiatlanság bélyege ellen kellett volna védekeznie. Az alkotmányos nemzeti jogok a dinasztiával szemben is megingathatatlan védelmezőre találtak benne, a nélkül azonban, hogy ennek kegyeiből kiesett volna. Viszont a Habsburg-dinasztia sem ő előtte - trónra jutása óta, sem utána - napjainkig, nem talált nálánál önzetlenebb barátot, lelkesebb ügyvédőt, a nélkül, hogy Pázmány e miatt az udvaroncz alacsony jelzővel lett volna illethető. Erényei, cselekedetei és az eredmények, melyeket kivívott, nagyok voltak. Telegdi Miklós, mint láttuk, a protestáns árnak csak föltartóztatását kísérlette meg, Pázmány Péter ez árt régi medrébe terelte vissza. Az általa vezetett ellenreformáczió páratlan diadalt aratott. Ugyan azok a fegyverek, melyek a kath. hívők szívét egykor a protestáns tanok előtt bámulatos gyorsan kitárták, ugyanazon eszközök, melyek a protestánsok győzelmi útait előkészítették, voltak egyszersmind tényezői az ellenreformáczió sikereinek. Pázmány Péter jól ismerte a szellemi haladás törvényeit. A szó és toll, melyek egykor a protestántismus sikereit okozták, most hanyatlását eredményezték. Ha teljes képet akarnánk nyujtani az olvasónak Pázmány egyéniségéről, tetteiről és hatásáról, ide kellene másolnunk három kötetes történetét, melyet az alak nagyságához méltóan Fraknói Vilmos írt meg. Pázmány Péter 1570. október 4-én született Nagyváradon protestáns szülőktől. Tizenhárom éves korában mostoha anyja, a kath. Toldy Borbála és a helybeli jezsuita atyák fáradozására, atyjával Miklóssal együtt a kath. vallásra tért. Nemsokára a Jézus-társaságba lépett. Iskoláit Kolozsvárott, Krakkóban, Bécsben és Rómában végezte. 1597-ben rendje gráczi nevelőintézetében tanulmányi felügyelő, egy év mulva pedig az ottani egyetemen a bölcselet tanára lett. 1601-ben tevékenységének új szintért nyitottak előljárói: Magyarországba küldték a sélyei rendházba, hogy mint hithirdető működjék. Két év mulva visszahívták egyetemi tanszékére, melyet azonban három év mulva újra elhagyott, hogy minden tevékenységét végleg a magyar katholikusság supremacziájának visszaállítására fordítsa. Forgách esztergomi érsek 662udvarában tartózkodott. Hatalmas szónoklatai és gyakori vitatkozásai mintegy harmincz főúri családot vezettek vissza az egyház kebelébe. A hazai protestánsok a szó, toll és társadalmi tevékenység harczmezein nem lévén képesek sikerrel felvenni vele a harczot, törvényhozási intézkedésekhez fordultak, hogy a jezsuita rend - tehát Pázmány is - az országban való megmaradásának anyagi föltételétől megfosztassék. Forgách és II. Mátyás kérelmére Pál pápa felmentette Pázmányt szerzetesi fogadalmai alól, mire a király a túróczi prépostsággal ajándékozta meg. Ugyanez év (1616) őszén meghalt Forgách prímás és utódja Pázmány Péter lőn; tizenhárom évvel később a legmagasabb egyházi méltóságot is elnyerte: VIII. Orbán pápa bíborral tüntette ki. Meghalt 1637. márczius 19-én. Pázmány elévülhetetlen érdemei közé tartoznak még a magyar irodalmi nyelv megteremtése és a tudományegyetem alapítása. Műveinek száma körülbelül harminczra rúg, melyeket legújabban az általa alapított egyetem ad ki. Irodalmi működését más helyen ismertettük.

Pázmány Péter.

Szacsvay Imre.
Szacsvay Imre, született 1818. nov. 1-én Kis-Ürögdön. 1848. máju. 10-én a nagyváradi kincstári uradalom ügyészévé neveztetett ki s június 24-én a 663nagyváradi kerület orsz. képviselővé választotta. Midőn a kormány Debreczenbe költözött, a képviselőház jegyzőjévé választatott. Nagy része volt az ápr. 14-iki függetlenségi nyilatkozat szerkesztésében, melyet ő írt alá. Sz. Imre is azok közé tartozott, a kik aug. 11-én az Aradon tartott országgyűlés utolsó űlésében részt vettek. A szabadságharcz után egyideig bujdosott, de elárultatván, Pestre hurczoltatott, hol 1849. okt. 14-én az újépület udvarán felakasztották. Tetemei 8 társával együtt a kerepesi-uti sírkertben pihennek. Sírja fölé 1870-ben díszes síremléket állított a honleányi kegyelet.
Szilágyi Dezső, Nagyváradon született 1840-ben. Atyja tekintélyes ügyvéd volt ebben a városban és két fia, Dezső és Ete mindenek irigységének tárgya. Mind a két ifjú korán megmutatta tehetségét és csakugyan Szilágyi Dezsőből nagy államférfiu, Etéből pedig kiváló szemorvos, rendes egyetemi orvosprofesszor lett. Dezső a jogi pályára lépett és tanulmányait a bécsi és budapesti egyetemen végezte. Egyénisége már itt föltünt. Megválasztották a jogászegyesület elnökévé. A mily gyorsan szerzett pozicziót és híveket az ifjuság körében, oly rohamosan hódította meg mint fiatal ügyvéd a főváros jogász-társaságát, s mint publiczista a nagy közönséget. Horváth Boldizsár, az első 67-es igazságügyminiszter, miniszteri titkárul vette maga mellé; csakhamar osztálytanácsos lett, majd kiküldték Angliába a jogi, különösen a büntetőjogi intézmények és parlamenti állapotok tanulmányozására. Nem is ismerte nálánál senki alaposabban Anglia biráskodását és törvényhozását. 1871-ben a miniszterelnök mellett szervezett kodikfikáló bizottságnak lett tagja miniszteri tanácsosi ranggal. Szilágyi Dezső e bizottságnak 1874-ig egyik legtevékenyebb tagja volt s 1871. óta egyúttal országgyűlési képviselő, hova Gyula-Fejérvár város választotta meg. A parlamentbe lépését is megelőzte szónoki tehetségének hire, mely rendkivül fölcsigázta iránta a várakozást. De bármily nagy volt is e várakozás, első föllépésének (1872) sikere messze fölülmulta azt s első nagy beszéde a legszebb parlamenti diadaloknak egyike volt. Férfias alakja, csengő hangja, bámulatos szókincse, az eszmék gazdagsága, dialektikájának elmeéle egyszerre a parlament leghatalmasabb szónokai sorába emelte. A törvényelőkészítő bizottság 1874-ben föloszolván, Szilágyi Dezső az egyetemen lett a politikai tudományok s a büntető jog tanára. Mint protestáns ember, ő is részt vett az egyházi igazgatásban s 1876-ban a dunamelléki helvét hitvallásu egyházkerületnek világi főjegyzője lett. 1885-ben a felsőbaranyai egyházmegye választotta gondnokává. Mint politikus, a tiszta liberális irány híve volt s a politikusok ama köréhez tartozott, a kik Deák Ferencz körül csoportosultak. A fuzió idejében szintén megmaradt a Deák-pártból s a balközépből alakult szabadelvű párt tagjának, de később ő is azok közé tartozott, a kiket akkor disszidens elemeknek neveztek s a boszniai okkupáczió előtti időben formaszerűen is kiváltak a párt kebeléből s 1878. tavaszán megalakították az ugynevezett egyesült ellenzéket, mely az egykori Sennyey Pál báró vezérlete alatt álló jobboldali ellenzék, a Simonyi 664Lajos báró volt kereskedelmi miniszter köré csoportosult független szabadelvü párt tagjaiból s a disszidensekből alakult. Szilágyi e pártban, mely utóbb a mérsékelt ellenzék nevet vette föl s a kiegyezési alapon állt, de a kormány belpolitikájának több irányzatával elégedetlen volt, a szabadelvü irányzatot képviselte s ebben hajthatatlansága tette helyzetét a különböző gondolkozásu elemekből alakult pártban nehézzé úgy, hogy utóbb, noha egyik vezére volt, kilépett a pártból és belépett a szabadelvü pártba, a hol csakhamar az igazságügy és liberalizmus terén külön irány képviselője gyanánt tekintette mindenki. Majd 1899 április 4-én belépett mint igazságügyminiszter a kabinetbe. Minisztersége alatt sokat dolgozott.
Egyik törvényhozási akcziót a másik után vetette föl. Később tagja volt a Szapáry- és Wekerle-kabinetnek. Ez a kabinet létesítette a polgári házasságot és az egyházpolitikai reformok javát. Szilágyi műve volt, hogy a Wekerle-kabinet tagjai egymással az egyházpolitikai törvényekre nézve titkos szolidaritást vállaljanak. A király engedett, de a Wekerle-miniszteriumnak és vele Szilágyinak mennie kellett. Ez után a képviselőház választotta elnökévé és alig volt még parlamentünknek elnöke, kinek oly nagy és minden pártnál egyaránt elismert tekintély jutott volna osztályrészül, mint neki. Decz. 7-én bejelentette lemondását. A társadalmi téren nagy kitüntetések érték. 1870. máj. 6-ikán a M. Tud. Akadémia tiszteleti tagjává, 1898. májusban a dunamelléki ev. ref. egyházkerület főgondnokává választotta. Pozsony, Versecz, Deés és Léva díszpolgárává választotta. Meghalt 1901. júl. 30-án szívszélhüdésben. (P. H.)
Telegdi Miklós püspök, a magyar egyháztörténelem legkimagaslóbb alakjainak egyike. Bunyitay Vinczéé az érdem, hogy származásának kérdése tisztázva van. Atyja a főúri Telegdyeknél Telegden jobbágyi viszonyban irnoki szolgálatot teljesített s innen a neve mellett előforduló jelző: "litteratus". Telegdi Miklós életrajza Brösztel Lajos tollából a Katholikus Szemle 1895-iki évfolyamában jelent meg; ezenkívül széleskörü és nevezetes tudományos, politikai, s irodalmi tevékenységének minden köz- és irodalomtörténetben van nyoma. A mai Mező-Telegden pillantotta meg a napvilágot, 1535. év folyamán. Korán megnyilatkozó ritka tehetségei, plébánosának, a későbbi váradi prépost, fölszentelt püspök és hazai törvényeink első összegyűjtőjének: Ilosvay Istvánnak pártfogását szerzék meg számára. Iskoláit a krakkói egyetemen végezte. Bécsben felszenteltetvén, a nagyszombati papnevelő intézet tanulmányi felügyelője, csakhamar ugyanott tanár, 1561. jan. 25-én, tehát huszonhat éves korában pedig esztergomi kanonokká lőn. Ez utóbbi állással nyerte el a nagyszombati plebánia vezetését is, melyet tizenhat éven át gyakorolt. A káptalan legmagasabb tisztére: a nagyprépostságra 1570-ben emeltetett. Kilencz év mulva, 1579. február 6-án pedig Monoszlay Jánost követte a pécsi püspökségben. XIII. Gergely pápa, már egyévi főpásztorkodás után a legnagyobb dicséretekkel halmozta el. Ugyanekkor lett az esztergomi érsekség adminisztrátora. Az egyház állapota sohasem volt siralmasabb, mint éppen Telegdi Miklós püspök idején. "A magyar katholikus egyház - irja ő maga a pápának - végromála szélén áll . . . Nemsokára . . . a katholikus hitnek még csak neve sem fog fenmaradni." E tudósításnak első része nem volt túlzott: a protestantizmus a magyar katholikusság legutolsó várában, Nagy-Szombatban is megvetette már a lábát. Az új hit széles árja oly hatalmas erővel rohant a nyugati határok felé, mely ellen hiába kísérték meg a főpapok az ellenállást. Egyedül Telegdi Miklós volt az, a ki e tekintetben sikerrel működött. Semmit sem hagyott felhasználatlanul, még a legkeményebb eszközöktől sem riadt vissza. Ziboldi Demeter protestáns hitszónokot, ki a nagy-szombati kórház kápolnájában izgatott a katholikus vallás ellen, a városból kiűzette, a védelmére kelt hét városi tanácsost pedig a király által Pozsonyban hosszú ideig fogva tartatta. Papjai fölött éber figyelemmel őrködött, s e mellett a tudomány és irodalom művelésére buzdította őket. Nyomdát állított fel Nagy-Szombatban, melynek az ellenreformácziónak csaknam összes irodalmi termékeit köszönjük; a saját maga predikácziói s egyéb művei is itt jelentek meg. Telegdi Miklós nemcsak mint pap volt kiváló, hanem mint hazafi és tudós is. Meghalt Nagy-Szombatban 1586. ápr. 22-én.0

Szilágyi Dezső.
665Teleky Mihály, Erdély hatalmas kanczellárja, született Nagyváradon 1634-ben. Kora ifjúságában I. Rákóczy György fejedelem udvarában apródoskodott, majd II. Rákóczy György testőrségének kapitánya lett. Rákóczy György halála után Kemény János szolgálatába lépett, kinek bizalmasa lett. Midőn Kemény János Lipóttal akart szövetkezni, őt küldte Montecuccolihoz közvetítőül, majd 1661-ben Bécsbe az udvarhoz. Midőn Kemény a nagyszőlősi csatában életét vesztette, Teleky is meghódolt Apaffynak, a ki kegyeibe fogadta. Rövid idő alatt a hatalom magaslatára jutott. Apaffy csak névleg volt fejedelem, a főhatalom teljesen az ő kezeibe került. Mint Erdély államférfia, sokat fáradozott a nemzeti szabadságért. Részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, majd az Erdélybe menekült bujdosók választották vezéröknek. Teleky 1672-ben a bujdosókhoz csatlakozott hadak élén a szatmári német őrség ellen indúlt, de Vasvári falunál meglepetvén (szept. 20), maga is csak nagy bajjal tudott megmenekülni. E kudarczra Erdélyben a békepárt kerekedett felül, de Teleky csakhamar ismét a helyzet urává lett. A békepárt egyik fejét: Bánffy Dénest 1674. decz. 18-án kivégeztette, Béldi Pál pedig Konstantinápolyba menekült. Ekkor ismét a bujdosók élére állott. 1675. ápr. 28-án a franczia királylyal megköti a fogarasi szerződést, majd 1678-ban 10,000 főnyi hadával egész Eperjesig nyomult előre; de ennek sikertelen ostroma után visszatért Kővárra. A bujdosók ifjú vitéze, Tököly azonban elvált seregétől és a bányavárosokig nyomult előre. Ezzel megkezdődött a gyülölködés Teleky és Tököly közt, mely 1681-ben végleges szakadásra vezetett. 1685-ben Lipót követével, Dunod Antal jezsuitával Kerczisorán titkos egyezséget kötött, melynek folyamányakép Haller Bécsbe küldetett, hol 1686-ban megkötötte az u. n. Haller-féle szerződést. 1688-ban Lipót már nem 666akart többé engedményeket adni Erdélynek. Caraffa Antal hadával bevonult, a ki előtt Teleky 1688. máj. 9-én kénytelen volt hódoló nyilatkozatot kiállítani. A bosszús török erre Tökölyt küldte Erdély visszafoglalására. Teleky, mint az erdélyi hadak vezére, Zernyestnél találkozott egykori vetélytársával s az 1690. aug. 21-iki összeütközésnél a tatárok összevagdalták.
Tisza Kálmán. A balközép nagynevü vezére, Magyarországnak 15 éven át miniszterelnöke, 1830. deczember 16-án született Nagyváradon. Tanulmányait Szőnyi Pál vezetése alatt végezte. 1848-ban a pesti tudomány-egyetemen a jogi vizsgát letéve, 171/2 éves korában jurátus lett, majd a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumba neveztetett ki tiszteletbeli fogalmazónak. Az önvédelmi harcz kitörésekor ő is a nemzetőrök közé állt. Midőn az országgyűlés és a honvédelmi bizottmány Debreczenbe tette át székhelyét, mint miniszteri fogalmazó Debreczenben működött. A szabadságharcz leveretése után hosszabb külföldi tanulmányútra indult Franczia-, Német- és Angolországba. 1850-51-ben Berlinben a Fridericianumban történelmi, államtudományi és természettani előadásokat hallgatott. Majd hazajövén, eleintén Geszten gazdálkodott, de csakhamar az ev. ref. egyház terén érvényesítette fényes tehetségeit. 1855-ben a nagyszalontai egyházmegye segédgondnokává választatott és ebbeli minőségében az 1859. szeptember 1-én kiadott Thun-féle pátens ellen, mely a protestánsok autonomiáját gyökerében megtámadta, fejtett ki nagy tevékenységet. Az 1859. őszén tartott egyházkerületi űlésen ő volt a visszautasítás szószólója. Ekkor már feltünt férfias fellépésével, bölcs mérsékletével, kiváló szellemével és neve csakhamar országos hirüvé vált. 1860-ban az októberi diploma kiadása után a kormány fölajánlotta neki a bihari főispánságot, de nem fogadta el. 1861-ben Debreczen város I. kerülete választotta képviselővé. A megnyílt országgyűlés alelnökévé választotta s e mellett egyike lett a határozati párt vezéralakjainak, majd gróf Teleky László halála után a párt benne találta meg legkiválóbb vezérét. 1861-65-ig számos vezérczikke jelent meg a Honban és a Magyar Sajtóban, melyekben főleg gazdasági, ipari és kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott. 1865-ben jelent meg hatalmas röpirata "Parlamenti felelős kormány és megyei rendszer", melyben a felelős kormány és a megyei rendszer összeférhetőségét vitatta. Az 1865. deczember 10-én megnyílt országgyűlésen ismét Debreczen város első kerületét képviselte, hol Ghyczy Kálmánnal a balközép-párt vezére lett. Politikai pályája mellett egyházának is hű fia maradt. 1867-ben a dunántuli ev. ref. egyházkerület világi gondokává választotta meg és e tisztét jelenleg is lankadatlan buzgalommal tölti be. 1867. óta befolyása mindegyre emelkedett. Nagy érdeme, hogy az országgyűlés, a német-franczia háború kitörésekor, a semlegesség mellett nyilatkozott. 1874-ben Ghyczy néhány társával belépett a kormánypártba, melylyel mintegy előkészítette az országgyűlési pártok közötti fuziót. A költségvetés tárgyalása alkalmával 1875. február 3-án tartott beszédének elementáris hatása alatt a Bittó kormány lemondott, mire az 1875. márczius 2-án megalakult br. Wenckheim Béla miniszterelnöksége alatti kabinetben Tisza Kálmán a belügyi tárczát vállalta el, majd Wenckheim Béla lemondása után (október 20.) miniszterelnökké neveztetett ki. Közel 15 éven át (1875 október 20-1890 márczius 13.) volt az ország miniszterelnöke, mely idő alatt 1879-ben az ő felsége személye körüli miniszteri, 1875-1887-ig a belügyminiszteri, 1878-ban és 1887-89-ig a pénzügyminiszteri tárczákat vállalta el. Mint új kormányelnök, a délszláv kérdésben gyors sikert ért el, majd 1877-ben az osztrákok ellenében keresztül vitte a bankparitást. Az ő miniszterelnöksége alatt létesült az egyensúly az államháztartásban. Ő nyujtotta be a vármegyei közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslatot. 1877-ben az Ausztriával folytatott tárgyalások során le is mondott, de senki sem merte helyette elvállalni a miniszterelnökséget. Nagy érdeme van a Németország és Ausztria-Magyarország között 1879-ben létrejött szövetség létrehozásában, mely az európai béke hathatós eszközéül tekinthető. A köztisztviselők minősitéséről, a közegészségügyről, a középiskolákról szóló törvények, valamint a nyugdijtörvény egyedül az ő fáradozásainak köszönhető. 1886-ban mint belügyminiszter ő nyujtotta be a jelenleg is érvényben álló vármegyei és községi törvényjavaslatokat. 1890-ben a közte és minisztertársai 667közt támadt nézetkülönbség következtében lemondott a miniszterelnökségről, de mint Nagyvárad országgyűlési képviselője lankadatlan buzgalommal vesz részt a közügyekben. Hosszú közpályája alatt számos kitüntetésben volt része. 1880-ban a Szent István-rend nagykeresztjét kapta. 1885. november 29-én, tízesztendős miniszterelnöki jubileuma alkalmából, az ország minden részéből üdvözölték. 1892-ben nagy ünnepélyek közepett ülte meg a dunántuli ev. ref. egyház főgondnoki székfoglalójának 25 éves fordulóját. Bírja még a porosz királyi fekete és veres sas-rend, továbbá a román korona-rend nagykeresztjét, a szerb királyi Takova-rend I. osztályát, vagyis nagykeresztjét, a belga Oroszlánrend és az Olasz Szent Lázárrend nagykeresztjét.

Tisza Lajos gróf.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése