Beőthy Ákos. Beőthy Ödön híres bihari
követ fia, született Nagy-Marján 1838-ban. Tanulmányai befejeztével
Bihar vármegye aljegyzőjévé választatott, majd hosszabb külföldi
tanulmányutra indult és különösen sokáig tartózkodott Angliában.
Angolországi tartózkodása alatt ismerkedett meg az ottani parlamenti és
társadalmi viszonyokkal. Sokat dolgozott, több angol értekezést
fordított le és adott ki a Budapesti Szemlében. 1872-ben országgyűlési
képviselővé választatott Deák-párti programmal, de később a
Senynyey-féle csoporthoz, majd a mérsékelt ellenzékhez csatlakozott.
1892-ben Kassán választották meg nemzeti párti programmal, 1896-ban
azonban kisebbségben maradt. 1897-ben a Nemzeti kasino igazgatójává
választotta. Irodalmi működéséről más helyen emlékeztünk meg.
Beőthy Algernon, született 1839-ben
Nagy-Marján. Atyja Beőthy László volt, Beöthy Ödön testvéröcscse,
Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon, a jogot Budapesten végezte.
1861-ben Bihar-megye szolgabirónak választotta, de az alkotmány
felfüggesztése után állásáról lemondott. 1868-ban Bihar-megye főjegyzője
lett, de egy év mulva leköszönt. 1869-ben lépett fel Csanády Sándor
ellen képviselő-jelöltnek balpárti programmal Berettyó-Ujfaluban, de
kisebbségben maradt; 1875-ben azonban a hosszúpályi kerület, majd a
verseczi, szászsebesi s 1884-ben, valamint 1892-ben az ugrai kerület
választotta meg képviselőnek. Időközben még négy évig volt a
Körösszabályozó társaság ideiglenes igazgatója, majd a Magyar-Franczia
biztosító részvény-társaság nagyváradi képviselője. A ház jegyzői
karának egyik legrégibb tagja volt, miglen 1891-ben e tisztéről is
lemondott. 1896-ban választotta meg a belényesi kerület szabadelvü párti
országgyűlési képviselőjévé s haláláig hasznos tagja volt a
parlamentnek. Meghalt 1900. november 3-án.
Beőthy Ödön. 1796. deczember 5-én
született Nagyváradon. Atyja B. László 1804-ben a vármegye alispánja
volt. Tanulmányai végeztével 16 éves korában a Chienmayer-féle
huszárezredbe lépett, hol csakhamar hadnagy lett. Részt vett a Napoleon
elleni hadjáratokban és így a lipcsei csatában is. 1820-ban hazatérve,
egy ideig otthon gazdálkodott. 1826-ban táblabíró lett s ettől kezdve
élete szorosan összefügg a vármegye történetével. Már 1830-ban a
vármegye követül küldte az országgyűlésre. 1832-ben a Báródság
főkapitányává választották meg. Az 1832-36 országgyűlésen ismét mint
Bihar vármegye követe, az ellenzék vezérférfiai közt foglalt helyet.
1839. augusztus 1-én újból megválasztották. 1841. május 10-én
egyhangulag alispánná választatott. 1843-ban ismét mint követ szerepel
az országgyűlésen. Az első felelős magyar miniszterium megalakulásával,
Bihar vármegye közkivánatára, főispánná nevezték ki. Ebbeli minőségében
szerzett érdemeit már más helyen méltattuk. A mint elfoglalta a helyét, a
főrendiházban július 5-én indítványt adott be, a főrendiháznak a kor
követelményeihez mért átalakítására. Az országgyűlés által a kapcsolt
részek visszacsatolására rendelt bizottságba beválasztatván, Beöthyt
Zarándba küldték. Az alvidéki lázadás kitörésekor 1848. aug. 26-án a
kormány biztosnak küldte ki. Ekkor kezdte meg a délvidéki nemzetiségek
kibékítésére irányuló alkudozások vezetését. 1848. decz. 19-én Erdélybe
nevezték ki teljhatalmu kormánybiztosnak. Itt első sorban a hivatalok
rendezését vette a kezébe. Bem tábornokkal, az erdélyi magyar hadak
főparancsnokával azonban nem tudott megegyezni és ezért február 1-én
lemondott. Kossuth ekkor Konstantinápolyba akarta küldeni, de mivel
Beőthy e küldetést nem fogadta el, április 5-én Bukarestbe került. Oda
utaztában Brassóban értesülvén a függetlenségi nyilatkozatról, csakhamar
visszatért, az eddig viselt állásairól lemondott és az időközben
megüresedett berettyó-ujfalvi kerületben választatta meg magát. 1849.
június 14-én a hétszemélyes tábla első alelnöke lett. Világos után egy
ideig az országban bujdosott, majd november 654végén
Bécsen át szerencsésen kimenekült. Elébb Párisban, majd Londonban élt
és onnan Jersey szigetére ment Hugó Viktorhoz. 1853-ban Hamburgba ment
Vámossy magyar származásu kereskedőhöz, hol 1854. deczember 7-én hunyt
el. A vármegye 1868-ban megfesttette arczképét a közgyülési terem
számára. A képet 1882-ben leplezték le.
Csengery Antal.
Csáky Miklós püspök született Biharban.
Atyja Benedek, Ferencznek a székelyek és Bihar-megye főispánjának,
valamint Mátyás király keresztapjának a fia, anyja pedig Rozgonyi
Apollonia, a híres Rozgonyi János és hőslelkű neje Szentgyörgyi
Czecziliának a leánya. Miklós 1465. körül született. Ulászló király
1491-ben, midőn Nagybánya város polgárai ősi szabadalmaik szerint
Csepeli Benedek egyházi jogtudort és hantai prépostot választák meg
plébánosuknak, Csáky Miklóst erőszakolta rájok. E miatt a király és a
város között per keletkezett, melynek eredményét azonban nem ismerjük.
1499-ben a királyi kegy a szerémi püspöki székbe helyezé őt. De alig
maradt itt egy évig, mert a Baratin Lukács áthelyezésével megüresedett
csanádi püspökségbe nyert kinevezést, melyet azután tizennégy éven át
kormányzott. Mint igaz magyar, aláírta a rákosi országgyűlés ama
nevezetes határozatát, mely szerint a jövőben csak nemzeti király
választassék. Ezeken kívül csak a Dózsa féle pórlázadás idején
szerepelt, a mi halálát is okozta. Hogy a Dózsa-féle támadásokat és
pusztításokat eredményeiben enyhítse, Miklós püspök minden értékes
dolgot s a fegyvereseket Nagylak várába gyűjté össze és maga is ide
vonult. Dózsa ostrom alá vette e várst, honnan Miklós püspök egy éjjel a
Maroson át csónakos szökést kisérlett meg, de rajta vesztett; Dózsa
parasztjai elfogták s vezérük elé vitték, ki őt püspöki ornátusba
öltöztetve, testét hegyes karóval szúratta át.
Csanády Sándor. Született Nagykerekiben
1814-ben. Ősei hajdukapitányok voltak s szép vagyont hagytak rá. Korán
árvaságra jutott. Tanulmányait a debreczeni református kollégiumban
végezte, majd húsz éves korában Bihar vármegyében alszolgabíró,
csakhamar főszolgabíró lett. 1848-ban mint megyei biztos nagy
szolgálatokat tett a szabadságharcz ügyének, majd mint nemzetőri
kapitány részt vett az erdélyi hadjáratban. A szabadságharcz után
Nagykerekibe vonult vissza s otthon gazdálkodott. A Thun-féle pátens
kiadásakor (1859) már a református egyház segédgondnoka lett s különösen
a protestánsok egyházi és iskolai szabadságáért folytatott küzdelemben
tünt ki. 1861-ben a berettyó-ujfalvi kerület választotta képviselőjévé,
majd élénk részt vett Bihar vármegye közéletében. Eleinte a megyei
párttal tartott, de 1865. után néhány társával onnan kivált. A koronázás
után hét társával együtt megalapította a függetlenségi pártot, melynek
mind végig rendithetetlen híve volt. 1865-től 1881-ig a berettyó-ujfalvi
kerületet képviselte, 1887-92 cziklusban, Orbán Balázs halála után,
ismét a berettyó-ujfalvi kerület választotta 655képviselőül.
Az 1892-ben tartott téli választások alkalmával szintén Berettyó-Ujfalu
küldte fel a képviselőházba, de már nem sokáig élvezte választói
bizalmát, mert még ez év július 17-én Nagykerekiben meghalt.
Csengery Antal született Nagyváradon 1822. június 2-án.
Tanulmányait Nagyváradon és Debreczenben végezte, ezután Beőthy Ödön
mellett volt joggyakorlaton. Az 1844. évi országgyűlésen gróf Ziczy
Feencz volt főispáni helytartó oldala mellett volt. Ekkor ismerkedett
meg Szalay Lászlóval és br. Eötvös Józseffel, a kik a "Pesti Hirlap"
szerkesztésével bízták meg. 1848-ban megalakulván az első felelős magyar
miniszterium, Szemere Bertalan a belügyminiszteriumba nevezte ki
tanácsosnak, mely állásban a képviselőház házszabályainak kidolgozásával
és más kodifikaczionalis munkálatokkal bízták meg. A szabadságharcz
lezajlása után a Szőnyi-féle nevelő-intézetben a történelmet tanította, a
pesti prot. theologiai intézetnél pedig a növénytan tanára lett, de
emellett társadalmi téren is kiváló szerepett vitt. 1857. óta mint az
országos gazdasági egyesület választmányi tagja nagy munkásságot fejtett
ki a nemzetgazdaság terén. 1862-ben megalakította a Magyar
földhitelintézetet, gróf Dessewffy Emil és Lónyai Menyhért társaságában.
Eötvös József báró felkérésére ő készítette az országos iparegyesület
és iparmúzeum tervét. Az októberi diploma kibocsátása után Bihar
vármegye 1860-ban tiszti ügyészszé választotta, 1861-ben pedig a bihari
kerület küldte fel az országgyűlésre, hol a Deák Ferencz vezetése alatt
álló felirati párthoz tartozott s egyike volt azoknak, kik a nagy
államférfiu bizalmával dicsekedhettek. Deák Ferenczen és gróf Andrássy
Gyulán kívül neki volt a legtöbb része az 1867-iki kiegyezés
létrejövetele körül. Ő szerkesztette az 1867 : XII. törvényczikket s
mint Deák Ferencz benső barátja a kiegyezésre vonatkozó legfontosabb
okiratokat is ő fogalmazta. A kiegyezés után kiváló szerepet játszott a
pénzügyi és nemzetgazdasági törvények alkotásában. Főleg az
államháztartás egyensúlyának helyreállításán fáradozott; de e mellett
kiváló gondoskodásának tárgya volt a népoktatási törvény is, valamint ő
dolgozta át a községek rendezéséről szóló első törvényjavaslatot.
1868-tól 78-ig a nagykanizsai kerületet képviselte az országgyűlésen.
Oroszlánrésze volt abban, hogy 1875-ben a Deák-párt és a balközép között
a fuzió létrejött. Élete utolsó évében sokat betegeskedett és e miatt
1879-ben kénytelen volt visszavonulni, de azért 1880. július 13-án
bekövetkezett haláláig nem szünt meg érdeklődni a közügyek iránt.
Irodalmi munkásságát már ismertettük, e helyen csak kiemeljük, hogy az
akadémia már 1847-ben levelező, 1858-ban rendes tagjává, 1871-ben pedig
másodelnökévé választotta. A történelmi társaságnak 1867-től kezdve
igazgató-választmányi tagja volt.
Drágoss János, Belényesről származik.
Egyike azon hazafias érzelmű biharvármegyei románoknak, a kik
mindhalálig kitartottak a nemzeti ügy mellett. A negyvenes években
megyei tisztviselő volt, 1848-ban a belényesi kerület országgyűlési
képviselővé választotta. Mint képviselő nagy érdeme 657volt
a bihari románok megnyerésében, sőt a szerb lázadók között is
egyengette a kiegyezés útját. Midőn az országgyűlés Debreczenbe
költözött, egyike lett a képviselőház legtevékenyebb tagjainak. 1849.
tavaszát őt bízta meg a kormány, hogy Jankuval egyezkedjék. Drágoss
április 25-én találkozott első ízben Jankuval Mihályfalván.
Közbenjárását már-már siker koronázta, midőn Hatvani Imre őrnagy
szabadcsapat-parancsnok fennhéjázó fellépése teljesen elrontotta Drágoss
művét. Janku, abban a hiszemben, hogy Drágoss küldetése csupán
hadicsel, 1849. május 9-én támadólag lépett fel Hatvani csapatai ellen, a
ki virradóra Brád felé menekült. A felbőszült oláhok dühe ekkor Drágoss
ellen fordult, a kit Abrudbányán mintegy kétezer emberrel együtt
felkonczoltak.
Gozsdu Manó.
Gozsdu Manó, legfőbb itélőszéki bíró, a Lipót-rend lovagja,
született 1802. február 12-én Nagyváradon. 1824-ben ügyvédi oklevelet
nyert s Vitkovics Mihály, a magyar-szerb költő és ügyvéd mellett nyert
alkalmazást. Kazinczy, Virág Benedek, Berzsenyi Dániel, Fáy András, a
Kisfaludyak gyakran megfordultak Vitkovics házánál s a velök való
érintkezés következtében megszerette a magyar irodalmat. Az ő érdeme
részben, hogy a törvénykezési nyelv, a pesti és a budai tanácsoknál s a
pesti görög-román egyháznál a magyar lett. 1860-ban a kormány
Krassó-megye főispánjává nevezte ki. 1866-ban Tenke biharmegyei községet
képviselte az országgyűlésen. Meghalt 1870. február 3-án, Pesten. Mint
szónok kiváló hírnévre tett szert. Közremunkált a magyar és román nép
békés egyetértésének fentartásában. 220 ezer forintot hagyott nevelési
czélokra. Szépirodalmi dolgozatai a Szépliteraturai Ajándékban (1826)
jelentek meg.
Irinyi József.
Irinyi József, hirlapíró. Született 1822-ben Albison. Jogi
tanulányainak befejeztével, 1842-ben hosszabb külföldi tanulmányútra
indult, honnan hazatérve, hirlapírói pályára lépett. 1843-ban
sajtóvétségért fogságot szenvedett. Kiszabadulván, a "Pesti Hirlap"
munkatársa lett. Az 1848-iki márcziusi mozgalmak közepett az ifjúság
vezérei közt foglalt helyet. Márczius 11-én az ő indítványára foglalták
a nemzet kivánságait 12 pontba. Majd a képviselőválasztások alkalmával a
hosszú-pályi kerület őt küldte a nemzetgyűlésre. 1848. október havában a
nemzetgyűlés őt küldte Bécsbe, hogy a birodalmi gyűléssel érintkezzék.
Midőn Teleki László gróf a nemzeti ügy képviselőjeként Párisba
küldetett, Irinyi vele ment titkári minőségben, honnan azonban a
függetlenségi nyilatkozat hírére visszatérvén, az országgyűlésen néhány
űlésben résztvett. Világos után ő is menekült, de Gráczban elfogatván,
halálra itéltetett, melyet Haynau fogságra változtatott át. A fogság
megtörte életerejét, 1859. február 20-án meghalt. Irodalmi működéséről
más helyen emlékeztünk meg.
Nagy Sándor József 1804. október 17-én Nagyváradon született.
Tizenkilencz éves korában, mint hadapród az akkor Olaszországban
állomásozó ötödik huszárezredbe lépett, rangjáról is lemondott. A
szabadságharcz kitörésekor a pestmegyei nemzetőrség szervezésével
bizatott meg. 1848. őszén ezredesi ranggal a ráczok ellen küldetett s
október 14-én megmentette Nagy-Kikindát a pusztulástól. 1848. november
havában, a temesvári császári őrség kitöréseinek megfékezése czéljbáól
Zsombolyára rendeltetett. Az 1849-iki tavaszi hadjárat megkezdésekor
Görgei seregében a Damjanich parancsnoksága alatti III. hadtestben, a 3.
tartalék lovasdandár parancsnokává nevezték ki. Budavárának ostrománál,
mint az I. hadtest parancsnoka vett részt. A vár ostrománál különösen
kitüntette magát. Ő volt az első, a ki hadtestéből, a 9. zászlóaljjal,
reggel öt órára fent volt a várban. Midőn Görgei az oroszok elől
Komáromból a felső Tiszához vonult, a Boryné útján Rüdigerhez küldött
levél feltörése miatt éles ellentétbe került fővezérével. Görgei, hogy
távol tartsa magától, az ő hadtestét rendelte ki oldalvédül. A hirtelen
előnyomuló orosz hadakkal Nagy Sándor augusztus 2-án kénytelen volt
Debreczennél csatába bocsátkozni; bár egész hadteste szétveretett, fél
napig feltartóztatta a 90.000 főnyi orosz hadat. Az augusztus 11-én
tartott hadi tanácsban ő is a fegyverletétel mellett szavazott. 1849.
október 6-án tizenhárom társával vértanú-halált szenvedett Aradon.
Holtteste most is a kivégzés helyén porladoz.
Pázmány Péter. Akárhány történelmi
nagyság egész élettevékenysége csak egy elemét alkotja Pázmány Péter
egyéniségének. Benne az író, a vitázó, a szónok, a tudós, a diplomata,
az államférfiu, a hazafi, a pap, az emberbarát, a hittérítő és az
erkölcsi egyén külön-külön sem nélkülözték az igazi nagyság föltételeit,
de együttvéve, egységes egészbe olvadva és kitartó fáradhatatlansággal,
meg ki nem alvó lelkesedéssel párosulva, oly egyéniséget alkottak, mely
a történelemben korszakot zár, nyit és teremt. Az egyház, haza és
király iránt való hűséges és önzetlen szeretet a Pázmányénál fogékonyabb
és méltóbb keblet nem havített soha. Összes nagy tulajdonai közül e
három tündökölt a legragyogóbban, a leghosszabban. A haza jogait
rendületlenűl védelmezte a pápával szemben, a nélkül azonban, 661hogy
az utóbbi hűtlenség vagy szeretetlenséggel vádolhatta volna őt. Viszont
sikerrel küzdött idehaza, az egyház igazai mellett, a nélkül, hogy a
hazafiatlanság bélyege ellen kellett volna védekeznie. Az alkotmányos
nemzeti jogok a dinasztiával szemben is megingathatatlan védelmezőre
találtak benne, a nélkül azonban, hogy ennek kegyeiből kiesett volna.
Viszont a Habsburg-dinasztia sem ő előtte - trónra jutása óta, sem utána
- napjainkig, nem talált nálánál önzetlenebb barátot, lelkesebb
ügyvédőt, a nélkül, hogy Pázmány e miatt az udvaroncz alacsony jelzővel
lett volna illethető. Erényei, cselekedetei és az eredmények, melyeket
kivívott, nagyok voltak. Telegdi Miklós, mint láttuk, a protestáns árnak
csak föltartóztatását kísérlette meg, Pázmány Péter ez árt régi medrébe
terelte vissza. Az általa vezetett ellenreformáczió páratlan diadalt
aratott. Ugyan azok a fegyverek, melyek a kath. hívők szívét egykor a
protestáns tanok előtt bámulatos gyorsan kitárták, ugyanazon eszközök,
melyek a protestánsok győzelmi útait előkészítették, voltak egyszersmind
tényezői az ellenreformáczió sikereinek. Pázmány Péter jól ismerte a
szellemi haladás törvényeit. A szó és toll, melyek egykor a
protestántismus sikereit okozták, most hanyatlását eredményezték. Ha
teljes képet akarnánk nyujtani az olvasónak Pázmány egyéniségéről,
tetteiről és hatásáról, ide kellene másolnunk három kötetes történetét,
melyet az alak nagyságához méltóan Fraknói Vilmos írt meg. Pázmány Péter
1570. október 4-én született Nagyváradon protestáns szülőktől.
Tizenhárom éves korában mostoha anyja, a kath. Toldy Borbála és a
helybeli jezsuita atyák fáradozására, atyjával Miklóssal együtt a kath.
vallásra tért. Nemsokára a Jézus-társaságba lépett. Iskoláit
Kolozsvárott, Krakkóban, Bécsben és Rómában végezte. 1597-ben rendje
gráczi nevelőintézetében tanulmányi felügyelő, egy év mulva pedig az
ottani egyetemen a bölcselet tanára lett. 1601-ben tevékenységének új
szintért nyitottak előljárói: Magyarországba küldték a sélyei rendházba,
hogy mint hithirdető működjék. Két év mulva visszahívták egyetemi
tanszékére, melyet azonban három év mulva újra elhagyott, hogy minden
tevékenységét végleg a magyar katholikusság supremacziájának
visszaállítására fordítsa. Forgách esztergomi érsek 662udvarában
tartózkodott. Hatalmas szónoklatai és gyakori vitatkozásai mintegy
harmincz főúri családot vezettek vissza az egyház kebelébe. A hazai
protestánsok a szó, toll és társadalmi tevékenység harczmezein nem lévén
képesek sikerrel felvenni vele a harczot, törvényhozási intézkedésekhez
fordultak, hogy a jezsuita rend - tehát Pázmány is - az országban való
megmaradásának anyagi föltételétől megfosztassék. Forgách és II. Mátyás
kérelmére Pál pápa felmentette Pázmányt szerzetesi fogadalmai alól, mire
a király a túróczi prépostsággal ajándékozta meg. Ugyanez év (1616)
őszén meghalt Forgách prímás és utódja Pázmány Péter lőn; tizenhárom
évvel később a legmagasabb egyházi méltóságot is elnyerte: VIII. Orbán
pápa bíborral tüntette ki. Meghalt 1637. márczius 19-én. Pázmány
elévülhetetlen érdemei közé tartoznak még a magyar irodalmi nyelv
megteremtése és a tudományegyetem alapítása. Műveinek száma körülbelül
harminczra rúg, melyeket legújabban az általa alapított egyetem ad ki.
Irodalmi működését más helyen ismertettük.
Pázmány Péter.
Szacsvay Imre.
Szacsvay Imre, született 1818. nov. 1-én
Kis-Ürögdön. 1848. máju. 10-én a nagyváradi kincstári uradalom
ügyészévé neveztetett ki s június 24-én a 663nagyváradi
kerület orsz. képviselővé választotta. Midőn a kormány Debreczenbe
költözött, a képviselőház jegyzőjévé választatott. Nagy része volt az
ápr. 14-iki függetlenségi nyilatkozat szerkesztésében, melyet ő írt alá.
Sz. Imre is azok közé tartozott, a kik aug. 11-én az Aradon tartott
országgyűlés utolsó űlésében részt vettek. A szabadságharcz után
egyideig bujdosott, de elárultatván, Pestre hurczoltatott, hol 1849.
okt. 14-én az újépület udvarán felakasztották. Tetemei 8 társával együtt
a kerepesi-uti sírkertben pihennek. Sírja fölé 1870-ben díszes
síremléket állított a honleányi kegyelet.
Szilágyi Dezső, Nagyváradon született
1840-ben. Atyja tekintélyes ügyvéd volt ebben a városban és két fia,
Dezső és Ete mindenek irigységének tárgya. Mind a két ifjú korán
megmutatta tehetségét és csakugyan Szilágyi Dezsőből nagy államférfiu,
Etéből pedig kiváló szemorvos, rendes egyetemi orvosprofesszor lett.
Dezső a jogi pályára lépett és tanulmányait a bécsi és budapesti
egyetemen végezte. Egyénisége már itt föltünt. Megválasztották a
jogászegyesület elnökévé. A mily gyorsan szerzett pozicziót és híveket
az ifjuság körében, oly rohamosan hódította meg mint fiatal ügyvéd a
főváros jogász-társaságát, s mint publiczista a nagy közönséget. Horváth
Boldizsár, az első 67-es igazságügyminiszter, miniszteri titkárul vette
maga mellé; csakhamar osztálytanácsos lett, majd kiküldték Angliába a
jogi, különösen a büntetőjogi intézmények és parlamenti állapotok
tanulmányozására. Nem is ismerte nálánál senki alaposabban Anglia
biráskodását és törvényhozását. 1871-ben a miniszterelnök mellett
szervezett kodikfikáló bizottságnak lett tagja miniszteri tanácsosi
ranggal. Szilágyi Dezső e bizottságnak 1874-ig egyik legtevékenyebb
tagja volt s 1871. óta egyúttal országgyűlési képviselő, hova
Gyula-Fejérvár város választotta meg. A parlamentbe lépését is megelőzte
szónoki tehetségének hire, mely rendkivül fölcsigázta iránta a
várakozást. De bármily nagy volt is e várakozás, első föllépésének
(1872) sikere messze fölülmulta azt s első nagy beszéde a legszebb
parlamenti diadaloknak egyike volt. Férfias alakja, csengő hangja,
bámulatos szókincse, az eszmék gazdagsága, dialektikájának elmeéle
egyszerre a parlament leghatalmasabb szónokai sorába emelte. A
törvényelőkészítő bizottság 1874-ben föloszolván, Szilágyi Dezső az
egyetemen lett a politikai tudományok s a büntető jog tanára. Mint
protestáns ember, ő is részt vett az egyházi igazgatásban s 1876-ban a
dunamelléki helvét hitvallásu egyházkerületnek világi főjegyzője lett.
1885-ben a felsőbaranyai egyházmegye választotta gondnokává. Mint
politikus, a tiszta liberális irány híve volt s a politikusok ama
köréhez tartozott, a kik Deák Ferencz körül csoportosultak. A fuzió
idejében szintén megmaradt a Deák-pártból s a balközépből alakult
szabadelvű párt tagjának, de később ő is azok közé tartozott, a kiket
akkor disszidens elemeknek neveztek s a boszniai okkupáczió előtti
időben formaszerűen is kiváltak a párt kebeléből s 1878. tavaszán
megalakították az ugynevezett egyesült ellenzéket, mely az egykori
Sennyey Pál báró vezérlete alatt álló jobboldali ellenzék, a Simonyi 664Lajos
báró volt kereskedelmi miniszter köré csoportosult független szabadelvü
párt tagjaiból s a disszidensekből alakult. Szilágyi e pártban, mely
utóbb a mérsékelt ellenzék nevet vette föl s a kiegyezési alapon állt,
de a kormány belpolitikájának több irányzatával elégedetlen volt, a
szabadelvü irányzatot képviselte s ebben hajthatatlansága tette
helyzetét a különböző gondolkozásu elemekből alakult pártban nehézzé
úgy, hogy utóbb, noha egyik vezére volt, kilépett a pártból és belépett a
szabadelvü pártba, a hol csakhamar az igazságügy és liberalizmus terén
külön irány képviselője gyanánt tekintette mindenki. Majd 1899 április
4-én belépett mint igazságügyminiszter a kabinetbe. Minisztersége alatt
sokat dolgozott.
Egyik törvényhozási akcziót a másik után vetette
föl. Később tagja volt a Szapáry- és Wekerle-kabinetnek. Ez a kabinet
létesítette a polgári házasságot és az egyházpolitikai reformok javát.
Szilágyi műve volt, hogy a Wekerle-kabinet tagjai egymással az
egyházpolitikai törvényekre nézve titkos szolidaritást vállaljanak. A
király engedett, de a Wekerle-miniszteriumnak és vele Szilágyinak mennie
kellett. Ez után a képviselőház választotta elnökévé és alig volt még
parlamentünknek elnöke, kinek oly nagy és minden pártnál egyaránt
elismert tekintély jutott volna osztályrészül, mint neki. Decz. 7-én
bejelentette lemondását. A társadalmi téren nagy kitüntetések érték.
1870. máj. 6-ikán a M. Tud. Akadémia tiszteleti tagjává, 1898. májusban a
dunamelléki ev. ref. egyházkerület főgondnokává választotta. Pozsony,
Versecz, Deés és Léva díszpolgárává választotta. Meghalt 1901. júl.
30-án szívszélhüdésben. (P. H.)
Telegdi Miklós püspök, a magyar
egyháztörténelem legkimagaslóbb alakjainak egyike. Bunyitay Vinczéé az
érdem, hogy származásának kérdése tisztázva van. Atyja a főúri
Telegdyeknél Telegden jobbágyi viszonyban irnoki szolgálatot teljesített
s innen a neve mellett előforduló jelző: "litteratus". Telegdi Miklós
életrajza Brösztel Lajos tollából a Katholikus Szemle 1895-iki
évfolyamában jelent meg; ezenkívül széleskörü és nevezetes tudományos,
politikai, s irodalmi tevékenységének minden köz- és irodalomtörténetben
van nyoma. A mai Mező-Telegden pillantotta meg a napvilágot, 1535. év
folyamán. Korán megnyilatkozó ritka tehetségei, plébánosának, a későbbi
váradi prépost, fölszentelt püspök és hazai törvényeink első
összegyűjtőjének: Ilosvay Istvánnak pártfogását szerzék meg számára.
Iskoláit a krakkói egyetemen végezte. Bécsben felszenteltetvén, a
nagyszombati papnevelő intézet tanulmányi felügyelője, csakhamar
ugyanott tanár, 1561. jan. 25-én, tehát huszonhat éves korában pedig
esztergomi kanonokká lőn. Ez utóbbi állással nyerte el a nagyszombati
plebánia vezetését is, melyet tizenhat éven át gyakorolt. A káptalan
legmagasabb tisztére: a nagyprépostságra 1570-ben emeltetett. Kilencz év
mulva, 1579. február 6-án pedig Monoszlay Jánost követte a pécsi
püspökségben. XIII. Gergely pápa, már egyévi főpásztorkodás után a
legnagyobb dicséretekkel halmozta el. Ugyanekkor lett az esztergomi
érsekség adminisztrátora. Az egyház állapota sohasem volt siralmasabb,
mint éppen Telegdi Miklós püspök idején. "A magyar katholikus egyház -
irja ő maga a pápának - végromála szélén áll . . . Nemsokára . . . a
katholikus hitnek még csak neve sem fog fenmaradni." E tudósításnak első
része nem volt túlzott: a protestantizmus a magyar katholikusság
legutolsó várában, Nagy-Szombatban is megvetette már a lábát. Az új hit
széles árja oly hatalmas erővel rohant a nyugati határok felé, mely
ellen hiába kísérték meg a főpapok az ellenállást. Egyedül Telegdi
Miklós volt az, a ki e tekintetben sikerrel működött. Semmit sem hagyott
felhasználatlanul, még a legkeményebb eszközöktől sem riadt vissza.
Ziboldi Demeter protestáns hitszónokot, ki a nagy-szombati kórház
kápolnájában izgatott a katholikus vallás ellen, a városból kiűzette, a
védelmére kelt hét városi tanácsost pedig a király által Pozsonyban
hosszú ideig fogva tartatta. Papjai fölött éber figyelemmel őrködött, s e
mellett a tudomány és irodalom művelésére buzdította őket. Nyomdát
állított fel Nagy-Szombatban, melynek az ellenreformácziónak csaknam
összes irodalmi termékeit köszönjük; a saját maga predikácziói s egyéb
művei is itt jelentek meg. Telegdi Miklós nemcsak mint pap volt kiváló,
hanem mint hazafi és tudós is. Meghalt Nagy-Szombatban 1586. ápr. 22-én.0
Szilágyi Dezső.
665Teleky Mihály,
Erdély hatalmas kanczellárja, született Nagyváradon 1634-ben. Kora
ifjúságában I. Rákóczy György fejedelem udvarában apródoskodott, majd
II. Rákóczy György testőrségének kapitánya lett. Rákóczy György halála
után Kemény János szolgálatába lépett, kinek bizalmasa lett. Midőn
Kemény János Lipóttal akart szövetkezni, őt küldte Montecuccolihoz
közvetítőül, majd 1661-ben Bécsbe az udvarhoz. Midőn Kemény a
nagyszőlősi csatában életét vesztette, Teleky is meghódolt Apaffynak, a
ki kegyeibe fogadta. Rövid idő alatt a hatalom magaslatára jutott.
Apaffy csak névleg volt fejedelem, a főhatalom teljesen az ő kezeibe
került. Mint Erdély államférfia, sokat fáradozott a nemzeti
szabadságért. Részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, majd az
Erdélybe menekült bujdosók választották vezéröknek. Teleky 1672-ben a
bujdosókhoz csatlakozott hadak élén a szatmári német őrség ellen indúlt,
de Vasvári falunál meglepetvén (szept. 20), maga is csak nagy bajjal
tudott megmenekülni. E kudarczra Erdélyben a békepárt kerekedett felül,
de Teleky csakhamar ismét a helyzet urává lett. A békepárt egyik fejét:
Bánffy Dénest 1674. decz. 18-án kivégeztette, Béldi Pál pedig
Konstantinápolyba menekült. Ekkor ismét a bujdosók élére állott. 1675.
ápr. 28-án a franczia királylyal megköti a fogarasi szerződést, majd
1678-ban 10,000 főnyi hadával egész Eperjesig nyomult előre; de ennek
sikertelen ostroma után visszatért Kővárra. A bujdosók ifjú vitéze,
Tököly azonban elvált seregétől és a bányavárosokig nyomult előre. Ezzel
megkezdődött a gyülölködés Teleky és Tököly közt, mely 1681-ben
végleges szakadásra vezetett. 1685-ben Lipót követével, Dunod Antal
jezsuitával Kerczisorán titkos egyezséget kötött, melynek folyamányakép
Haller Bécsbe küldetett, hol 1686-ban megkötötte az u. n. Haller-féle
szerződést. 1688-ban Lipót már nem 666akart
többé engedményeket adni Erdélynek. Caraffa Antal hadával bevonult, a
ki előtt Teleky 1688. máj. 9-én kénytelen volt hódoló nyilatkozatot
kiállítani. A bosszús török erre Tökölyt küldte Erdély
visszafoglalására. Teleky, mint az erdélyi hadak vezére, Zernyestnél
találkozott egykori vetélytársával s az 1690. aug. 21-iki
összeütközésnél a tatárok összevagdalták.
Tisza Kálmán. A balközép nagynevü
vezére, Magyarországnak 15 éven át miniszterelnöke, 1830. deczember
16-án született Nagyváradon. Tanulmányait Szőnyi Pál vezetése alatt
végezte. 1848-ban a pesti tudomány-egyetemen a jogi vizsgát letéve, 171/2
éves korában jurátus lett, majd a vallás- és közoktatásügyi
miniszteriumba neveztetett ki tiszteletbeli fogalmazónak. Az önvédelmi
harcz kitörésekor ő is a nemzetőrök közé állt. Midőn az országgyűlés és a
honvédelmi bizottmány Debreczenbe tette át székhelyét, mint miniszteri
fogalmazó Debreczenben működött. A szabadságharcz leveretése után
hosszabb külföldi tanulmányútra indult Franczia-, Német- és
Angolországba. 1850-51-ben Berlinben a Fridericianumban történelmi,
államtudományi és természettani előadásokat hallgatott. Majd hazajövén,
eleintén Geszten gazdálkodott, de csakhamar az ev. ref. egyház terén
érvényesítette fényes tehetségeit. 1855-ben a nagyszalontai egyházmegye
segédgondnokává választatott és ebbeli minőségében az 1859. szeptember
1-én kiadott Thun-féle pátens ellen, mely a protestánsok autonomiáját
gyökerében megtámadta, fejtett ki nagy tevékenységet. Az 1859. őszén
tartott egyházkerületi űlésen ő volt a visszautasítás szószólója. Ekkor
már feltünt férfias fellépésével, bölcs mérsékletével, kiváló
szellemével és neve csakhamar országos hirüvé vált. 1860-ban az októberi
diploma kiadása után a kormány fölajánlotta neki a bihari főispánságot,
de nem fogadta el. 1861-ben Debreczen város I. kerülete választotta
képviselővé. A megnyílt országgyűlés alelnökévé választotta s e mellett
egyike lett a határozati párt vezéralakjainak, majd gróf Teleky László
halála után a párt benne találta meg legkiválóbb vezérét. 1861-65-ig
számos vezérczikke jelent meg a Honban és a Magyar Sajtóban, melyekben
főleg gazdasági, ipari és kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott.
1865-ben jelent meg hatalmas röpirata "Parlamenti felelős kormány és megyei rendszer",
melyben a felelős kormány és a megyei rendszer összeférhetőségét
vitatta. Az 1865. deczember 10-én megnyílt országgyűlésen ismét
Debreczen város első kerületét képviselte, hol Ghyczy Kálmánnal a
balközép-párt vezére lett. Politikai pályája mellett egyházának is hű
fia maradt. 1867-ben a dunántuli ev. ref. egyházkerület világi gondokává
választotta meg és e tisztét jelenleg is lankadatlan buzgalommal tölti
be. 1867. óta befolyása mindegyre emelkedett. Nagy érdeme, hogy az
országgyűlés, a német-franczia háború kitörésekor, a semlegesség mellett
nyilatkozott. 1874-ben Ghyczy néhány társával belépett a kormánypártba,
melylyel mintegy előkészítette az országgyűlési pártok közötti fuziót. A
költségvetés tárgyalása alkalmával 1875. február 3-án tartott
beszédének elementáris hatása alatt a Bittó kormány lemondott, mire az
1875. márczius 2-án megalakult br. Wenckheim Béla miniszterelnöksége
alatti kabinetben Tisza Kálmán a belügyi tárczát vállalta el, majd
Wenckheim Béla lemondása után (október 20.) miniszterelnökké neveztetett
ki. Közel 15 éven át (1875 október 20-1890 márczius 13.) volt az
ország miniszterelnöke, mely idő alatt 1879-ben az ő felsége személye
körüli miniszteri, 1875-1887-ig a belügyminiszteri, 1878-ban és
1887-89-ig a pénzügyminiszteri tárczákat vállalta el. Mint új
kormányelnök, a délszláv kérdésben gyors sikert ért el, majd 1877-ben az
osztrákok ellenében keresztül vitte a bankparitást. Az ő
miniszterelnöksége alatt létesült az egyensúly az államháztartásban. Ő
nyujtotta be a vármegyei közigazgatási bizottságokról szóló
törvényjavaslatot. 1877-ben az Ausztriával folytatott tárgyalások során
le is mondott, de senki sem merte helyette elvállalni a
miniszterelnökséget. Nagy érdeme van a Németország és
Ausztria-Magyarország között 1879-ben létrejött szövetség
létrehozásában, mely az európai béke hathatós eszközéül tekinthető. A
köztisztviselők minősitéséről, a közegészségügyről, a középiskolákról
szóló törvények, valamint a nyugdijtörvény egyedül az ő fáradozásainak
köszönhető. 1886-ban mint belügyminiszter ő nyujtotta be a jelenleg is
érvényben álló vármegyei és községi törvényjavaslatokat. 1890-ben a
közte és minisztertársai 667közt támadt
nézetkülönbség következtében lemondott a miniszterelnökségről, de mint
Nagyvárad országgyűlési képviselője lankadatlan buzgalommal vesz részt a
közügyekben. Hosszú közpályája alatt számos kitüntetésben volt része.
1880-ban a Szent István-rend nagykeresztjét kapta. 1885. november 29-én,
tízesztendős miniszterelnöki jubileuma alkalmából, az ország minden
részéből üdvözölték. 1892-ben nagy ünnepélyek közepett ülte meg a
dunántuli ev. ref. egyház főgondnoki székfoglalójának 25 éves
fordulóját. Bírja még a porosz királyi fekete és veres sas-rend, továbbá
a román korona-rend nagykeresztjét, a szerb királyi Takova-rend I.
osztályát, vagyis nagykeresztjét, a belga Oroszlánrend és az Olasz Szent
Lázárrend nagykeresztjét.
Tisza Lajos gróf.
Teljes cikk : Borovszkí: Magyarország vármegyéi és városai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése