Nagyvárad. - Szent László szobra.
Fekete S. felvétele.
Részletek az írásból
Nagyvárad történetét a történettudósok két
kiinduló pontról ismertetik. Némelyek Szent István király alapításának,
mások Szent Lászlóének mondják, de mindenesetre vagy az egyik, vagy a
másik szent királyt tüntetik fel alapítójául.
Annyi kétségtelen tény, hogy Szent László király
idejében Nagyvárad már állott, és e fontos hadászati állomást ez a szent
királyunk erősítette meg. Történetének megírója, művét a nagyváradi
káptalan és püspökség alapításával kezdheti, melylyel a város története
1566-ig, vagyis a János Zsigmond fejedelem idejében Tordán tartott
országgyűlés türelmetlenségi határozatáig s ennek végrehajtásáig
elválaszthatatlanul összeforr.
A nagyváradi vár, melyben egykoron a püspök és a
káptalani tagok laktak s a székesegyház is állott, nemcsak falai által
volt erős, hanem az által is, hogy a közeli meleg forrásokból eredő
patak (Pecze) vize a várat körülvevő sáncz árkába be volt vezetve és ez
soha be nem fagyott.
A nagyváradi káptalan és püspökség nem az egyes
törzsfők vagyonából, vagy a honfoglaláskor a nemzet tulajdonává
véraldozattal lett nemzeti vagyonból nyerte nagyterjedelmű birtokait,
hanem Mén Marót kozár fejedelem után Zsolt vezér utódaira örökségül
jutott családi vagyonból alapíttatott.
Salamon király, mikor unokatestvéreinek, Gejza,
László, Lambert herczegeknek, I. Béla király fiainak engedte át az
ország harmadrészét, csakis a maga családi örökének ama részéről mondott
le, melyben a családi jognál fogva, a királyfiak anélkül is örökösök
valának. Ehhez az örökséghez tartozott ez a nagy terület is a három
Körös között.
A hagyomány örökül hagyta reánk, hogy László
herczeg nagyon szerette ezt a vidéket s örömest időzött itt, és a mikor
Salamont a királyi trónról elűzte, mint király, az általa alapított
püspökség székhelyén monumentális templomot építtetett Nagy
Boldogasszony tiszteletére és holta utánra, örök pihenésre is ide
vágyott.
A három királyi herczeg, Gejza, László és
Lambert, I. Béla király fiai, szívesen időztek e vidéken. Erre mutat az
is, hogy a mikor Salamon király Vid tanácsosának besugásaira hallgatva,
üldözni kezdi őket, gonosz tervének sikerét attól reményli, hogy Gejza
nem kész a háborúra, mert az Ingovány (Igfon) erdőben vadásazttal tölti
idejét. Ezt az erdőt mi, kik Biharmegye vidékeit ismerjük, az
Érmelléknek az Ér által alkotott ingoványos részének tartjuk s a bihari
földvár, Székelyhíd, Diószeg hajdan erdővel benőtt lankás környéke
vonzóbb volt a szelid lelkű Gejzára, mint a hegyvidék zordonabb tája,
mely utóbbi azután az erőteljesebb, harczias László herczegnek lőn
kedves mulatóhelye.
Nagyvárad. - Szent László szobra.
Fekete S. felvétele.
Szent László.
A hagyomány és a történelem együttesen állapítja
meg, hogy Szent László király holtteste Nagyváradon, a várban volt
Boldogasszony templomában temettetett el. Itt találta azt a mongol
dúlás, innét szállíták a szent sír kincseit Ecsedre, a Báthoriak erős
várába, hogy azután - a Győrben levő ereklyetartón (hermán) kívül - mind
megsemmisüljön.
Nagyvárad tehát, ha nem is mostani alakjában,
akkor már fennállott. Bucsújáró hely volt a szent király koporsója, hova
számosakat vonzott a gazdag adománynyal ajándékozott káptalan és
püspökség, a királyok több ízben itt mulatása, többeknek közülök ide
temetkezése és a királyok meleg érdeklődése leglovagiasabb elődjük
emléke iránt.
A kúnok betöréseinek megszüntével egyidőre a
nagyváradi vár körül semmi hadi mozgalom nem történt. A hagyomány
szerint Kálmán herczeg, I. Gejza király korosabbik fia, Szent László
király unokaöcscse, az Úr szolgálatára volt szánva, papi nevelésben
részesült s Nagyvárad első püspöke lett volna, míg öcscse, Álmos, Szent
László kegyeltje, a koronát örökölte volna. Ennek azonban történeti
alapja nincs.
Nagyvárad lakosai legelőször akkor menekültek a
vár falai közé, mikor Kopulcs kún vezér Szent László idejében Moldvából,
Erdélyen át Biharra s Békésre tört és rabolt, gyilkolt addig, mig őt
Temesnél a király utólérte és összetörte. A szent király sírjához
zarándokló ájtatoskodók nagy száma szükségessé tette, hogy befogadásukra
s ellátásukra épületek emeltessenek, iparosok és kereskedők nagy
számmal letelepedjenek s a közvagyonosodás általok fejlesztessék.
Szt. László sírja.
Ettőlfogva Nagyvárad nagy hírre emelkedik. Szent
László király koporsójánál csodák történnek. Vakok, sánták, csonkák
megvigasztaltatnak, senki sem mer itt hamisan esküdni, messze földről
jönnek hozzá igazságot keresni és később, királykoronázás alkalmával,
nem egy új király, fényes kisérettel, Székesfejérvártól Nagyváradra zarándokol, hogy koronázási esküjét Szent László sírjánál tegye le.
A zarándoklások, a nagyváradi szent sír fénye s
csodatevő ereje, egyre több-több embert vonz Nagyváradra. A város körül
erődítések emelkednek, melyeknek szakadozottsága azt mutatja, hogy a
különböző időbeli letelepűlések részekre osztották a várost, melyeknek
központja a vár volt, jó részben úgy, a hogy most is fennáll.
Tatárjárás.
A tatárjárás elpusztította Nagyváradot a várral együtt.
IV. Béla.
A IV. Béla király táborába, a Sajóhoz igyekvő
Benedek püspök serege a tatárokkal találkozott, velök összeütközött,
előbb győzött, majd megveretve visszavonult Nagyváradra, hol az
ellenállás sikertelenségét belátva, magához vette Szent László ereklyéit
és elmenekült. De nem menekült el a káptalan és a város lakossága.
Rogerius mester.
Rogerius mester, nagyváradi kanonok, e kor
történetének megírója, a káptalanbeliekkel Nagyváradon maradt, a vár
erődítéseit kijavította és ellenálláshoz készült. Kajdán vezér a
megerősített várost hirtelen megrohanta, bevette s az el nem menekült
lakosokat leölette vagy rabszíjra fűzette.
A vár erősen tartotta magát, Rogerius mester számos vitézzel védte; 184ezt látván Kajdán, elhúzódott a városból, mire az elmenekült s a várban levő lakosok visszatértek lakaikba.
A tatárok azonban erősítést vontak magukhoz és
ostrom-szereikkel is elkészülvén, hirtelen a városra törtek, a lakosokat
leölték, azután a várat vették ostrom alá s azt éjjel-nappal törték
mindaddig, míg a védők el nem hullottak. A megmaradottak a székesegyház
falai között vonták meg magukat, ennek is a tornyába menekültek, míg
végre az ostromlók tüzet vetettek a székesegyházra s az oda menekültek
mind oda égtek. Várad teljesen elpusztult.
IV. Béla király visszatérvén elpusztult országába, új erővel kezdett feltámasztásához s benépesíté Nagyváradot is.
Nagy Lajos.
Nagy Lajos király 1342-ben Nagyváradra jő, apja
példáját követve elzarándokol Szent László koporsójához, majd adományt
tesz az egyház javára és megerősíti a város (civitas) jogait.
A püspökök, káptalani tagok és egyesek oltárokat
emelnek a templomban. Vámos György nagyváradi polgár neve ki van
tüntetve a többiek között. Báthori András megkezdi a székestemplom
építtetését s befejezi azt Meszesi György püspök, ki két kolozsvári
szobrászszal, Márton és György testvérekkel Szent István, Szent Imre és
Szent László szobrait készítteti s állíttatja fel.
A váradi iskolák látogatottak, a váradi polgárok
már tisztességes helyet foglalnak el, a mit az is mutat, hogy Böcsi
Szudar Dénes fia, Sándor 1347 táján itt járván iskolába, Pál nevű
szabómesternél lakott.
Nagy Lajos (A bécsi krónika után).
Nagy Lajos király 1342-ben Nagyváradra jő, apja
példáját követve elzarándokol Szent László koporsójához, majd adományt
tesz az egyház javára és megerősíti a város (civitas) jogait.
A püspökök, káptalani tagok és egyesek oltárokat
emelnek a templomban. Vámos György nagyváradi polgár neve ki van
tüntetve a többiek között. Báthori András megkezdi a székestemplom
építtetését s befejezi azt Meszesi György püspök, ki két kolozsvári
szobrászszal, Márton és György testvérekkel Szent István, Szent Imre és
Szent László szobrait készítteti s állíttatja fel.
A váradi iskolák látogatottak, a váradi polgárok
már tisztességes helyet foglalnak el, a mit az is mutat, hogy Böcsi
Szudar Dénes fia, Sándor 1347 táján itt járván iskolába, Pál nevű
szabómesternél lakott.
Nagy Lajos (A bécsi krónika után).
Szapolyay János. I. Ferdinand.
Ezután új korszak következett. Szapolyay János és
I. Ferdinánd versengtek a koronáért. János király a nagyváradi
püspökség jövedelmét Czibak Imrének, a gazdag biharmegyei birtokosnak
adományozta s rábízta Bihar vármegye főispánságát és a váradi várat. Ez
el is foglalta mindet. I. Ferdinánd Maczedóniay Lászlót nevezte ki Várad
püspökévé. Amaz mint Szapolyay jeles hadvezére, innen intézte
hadjáratait, emez püspöki székhelyét nem látta soha.
Nagyvárad polgárai elérték azt, hogy két király
versengett érettök a haza eme szomorú napjaiban s mindkettő törekedett
megnyerni őket, számukra kiváltságokat biztosítván.
János király 1527-ben, a tarczali csatavesztés
után, seregét Nagyváradra vonta, s ennek hatalmas erődítvényeire akart
támaszkodni további hadjárataiban; azonban, mikor 1528-ban Kassát
megbüntetni akarván, hadaival innét Szina alá szállott, vereséget
szenvedett.
I. Ferdinánd király Nagyváradot azon várak sorába
vette, melyeket Hobordanácz által, Konstantinápolyban, Szolimán
szultántól, a jó barátság fentartása fejében, magának visszakívánt.
Míg Magyarország többi részein dúlt az áldatlan
testvérharcz, a Tiszán inneni rész meg volt mentve e küzdelemtől; a
török azonban 1529-ben 189egyre erősebben
tolakodott az ország szívébe, majd később ketté választá Magyarországot
és harmadikúl, éknek nyomúlt közéje, Konstantinápolytól Nyitráig.
I. Ferdinánd.
Az orsz. képtárból.
Fráter György.
Czibak Imrének 1534-ben Felmérnél történt
legyilkoltatása után János király Martinuzzit, családi néven Utyeszenics
Györgyöt, másképen Fráter Györgyöt, korának legnagyobb férfiát ültette a
váradi püspöki székbe. Az alacsony sorsból a legfőbb papi méltóságra
emelkedett lánglelkü főpap, abban a szomorú időben, mint tűzoszlop válik
ki társai közül.
Várad ekkor János király országának fővárosa lőn;
itt tartá udvarát a király is, ide gyűltek a nemzeti királyság hívei, a
külhatalmak követei, itt köttetett meg 1538 február 24-én Ferdinánd és
János királyok között a váradi béke, mely az utóbbi számára, 1540-ben
bekövetkezett haláláig biztosítá a koronát. Ez időben keletkezett itt a
reformáczió.
Fráter György egy egyházfit, kit azzal vádoltak,
hogy egy szentkép előtt imádkozó nőt arczúl ütött, máglyán égettetett
meg. Való, hogy míg Fráter György élt, a reformáczió Váradon és
környékén nem boldogult.
Mint kincstartó, gondoskodott arról, hogy az
eshetőleges hadjáratokra elegendő pénze legyen, a váradi várat
megerősíttette, ágyukat öntetett, melyeknek ketteje még száz év mulva is
ott állott a vár "Aranyos" és "Veres" bástyáján.
János király halála után I. Ferdinánd, Fráter
György miatt, nem érvényesítheté a váradi békében szerzett jogait, és a
mikor ezt érvényesíteni akarta, Izabella, özvegy királyné, fia János
Zsigmond nevében behívta a törököt, Szolimán pedig megvervén I.
Ferdinánd hadait, elfoglalta Budát.
E foglalás következménye lőn, hogy több úri
család Váradra menekült, Váradon kerestek menedéket a margitszigeti
apáczák, kiket a szentjánosi monostorban helyeztek el. Buda és Pest
iparosai közül is számosan találtak barátságos otthont Nagyváradon.
Martinuzzi 1551 évi deczember 17-én Alvinczen meggyilkoltatván, utóda Zabardy Mátyás lőn.
Báthori Zsigmond.
Az orsz. képtárból.
Részlet Nagyváradról.
Fekete Sándor udv. fényképész felvétele.
Bocskay István.
Az orsz. képtárból.
Báthori Gábor.
Báthori Gábor, a nagy nemzetség utolsó sarja,
1611-ben Nagyváradon tartózkodott, majd visszatért Erdélybe, hogy rendet
csináljon; azonban innen a Bethlen Gábort támogató török által
kiszoríttatván, 1613-ban Nagyváradra jött. Itt azonban arra a hírre,
hogy a megszorult fejedelem a török megengesztelése czéljából kész
Nagyváradot átadni a portának, 1613. október 27-én este, Géczy, Szilassy
János és Ladányi Gergely hajdúkapitányok, - Abaffy Miklós, a Tokajból
jött segítő sereg vezérének tudtával, - midőn egy kirándulásról hazatért
volna, Báthorit Nagyvárad külső és belső sorompója között, a Pecze
patak mellett megölték. Holttestét Nagy Balázs, gyalogtestőrségének
hadnagya, Ecsedre szállította, a családi sírboltba.
Bethlen Gábor.
Bethlen Gábor, a nagy képzettségű diplomata és
jeles hadvezér, Erdély fejedelmévé választatván, 1618-ban, mint ezt a
bástyába helyezett feliratos kőtábla igazolja, kijavíttatta a váradi
várat és a várban levő Nagy-Boldogasszony templomának köveit
felhasználva, megépíté a Bethlen-bástyát. Ezzel a nagyhírü templom
eltünt a föld színéről.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szintén nem késett Váradot, kiváló 194fontosságát felismerve, szabadalmakkal jutalmazni, a török által ütött sebeket begyógyítá, sőt a várat meg is erősíté.
A jeles fejedelem 1627-ben már halála felé
közeledett. Azt, hogy nejét, Brandenburgi Katalint tette meg utódjának,
régen megbánta; e végből Nagyváradra vitette magát, az itt összegyűlt
főurakkal tanácskozandó és öcscsét, Bethlen Istvánt vette maga mellé
kormányzóúl. Még ugyanez év november 15-én, Gyulafejérváron elhalt.
I. Rákóczy György.
Utódja Bethlen István és özvegye Katalin lett,
kiket a fejedelemségből csakhamar kiszorított I. Rákóczy György, a ki
előtt Várad még 1630-ban megnyitotta kapuit, a honnan az erdélyi rendek
Fejérvárra kisérték.
A II. Ferdinánd és Rákóczy György között kitört
küzdelembe Eszterházy nádor és Pázmány Péter folytak be tevékenyen, míg
végre a nádornak Rakamaznál történt megveretése után, Pázmány Péter
kötötte meg a békét Rákóczyval.
Nagy előnyére vált I. Rákóczy Györgynek az, hogy
Nagyváradot és várát bírta. Bethlen István ugyanis megbánván, hogy a
fejedelemségről lemondott, a temesvári basát rávette, hogy érdekében
Rákóczy ellen hadra keljen. A temesvári basa erős hadsereggel Gyulára
jött, itt egyesült a gyulai basával, czéljuk lévén Nagyvárad
elfoglalása, a hol I. Rákóczy György neje és családja időzött.
Bethlen István.
A fejedelem hírét vevén Bethlen István
mozgolódásának, Erdélyben összevont hadaival Várad megsegítésére
sietett, futár által meghagyta azonban Korniss Zsigmond váradi
kapitánynak, hogy csatába ne ereszkedjék, hanem az erdélyi hadakat várja
be; egyúttal Ibrányi Mihályt és Huszár Mátyást, marosszéki és
magyarországi jószágain szedett némi hadakkal, támogatására küldte.
A török had 1636. október 6-án érkezett
Szalontára, a hol súlyos vereséget szenvedett. Ez, mint Szalárdy írja,
annyira meghatotta a fejedelmet, hogy bőjtöt fogadott és protestáns
létére október 6-ik napját egész életében megbőjtölte.
1658 újból vészt hozott Nagyváradra.
II. Rákóczy György.
II. Rákóczy György nagyravágyása pusztulásba dönté Erdélyt és vele a magyarországi vármegyéket.
A tatár khán és vele számos oláh had a bozzai
szoroson betört; ez a pusztító ár áthömpölygött Erdélyen, Enyedet,
Tordát, Marosvásárhelyt feldúlta, Kolozsvár külvárosait felégette, innen
Biharnak rohant, Konyárt, Derecskét és más berettyómenti helységeket
felégetett és azután Váradot táborolta körül. Azonban a vár derék
alkapitánya, Gaudi Endre, puskásaival, kevés lovasságával és néhány
taraczkkal, melyeket kartácscsal és vasdarabokkal tömetett meg, oly
jelesen forgolódott a város védelmében, hogy a tatárok és oláhok
szeptember 20-án eltávoztak alóla.
Két év múlva azonban sokkal erősebb had, nagyobb küzdelemmel, hősies védelem után a nagyváradi várat elfoglalta.
A végzetes fenesi ütközetben II. Rákóczy György
fején halálos sebet kapott, testőrei Nagyváradra vitték, hol 1660 június
6-án meghalt.
Bethlen Gábor.
Az orsz. képtárból.
Souches tábornok.
A bécsi Heldenbuchból.
I. Lipót.
Az orsz. képtárból.
Bercsényi Miklós.
Az orsz. képtárból.
Várad 1713-ban.
A béke Nagyvárad fölé is kiterjeszté áldásos
szárnyait. Szabó János perczeptor 1713-ban, február 11-én állítja össze
számadásait, melyeket a várbeli helytartó (locumtenens) Roser János
Orbán ezredes, Mayerhoffer pénztárnok és Majchacht Pál ellenőr helyben
hagynak, a miből azt kell következtetnünk, hogy a közigazgatás a
várparancsnok fenhatósága alatt állott; a káptalan és püspökség a
megszállás után még nem ült be jogaiba.
Legtöbb adót Szemere Márton fizetett: 11 frt 22 denárt, utána Egerszegi 202Ferencz
10 frt 20 denárt, Szabó János perczeptor 5 frt 50 denárt. A bevétel
össege 568 frt 05, a kiadás 590 frt 72 denár volt, tehát 22 frt 77
denárt tett a túlkiadás, ezt azonban az ellenőrök 19 frt 75 denárra
helyesbítették.
Az adófizetők nevei azt bizonyítják, hogy egy
csoportban élt magyar, német, görög, rácz, oláh; ez utóbbit, vallása
révén, a ráczokhoz számították.
Érdekesebb okirat ennél Nagyvárad lakosainak, vagy inkább családfőinek összeírása 1714. november 28-ikáról.
Ebből tudjuk meg, hogy a bíró Horvát Sámuel,
törvénybíró Egerszegi Ferencz, a jegyző Stréczényi Lajos volt.
Tanácsbeliek voltak: Szatmáry Pál, Pita Demeter, Ursics János, Laba
Ferencz, Szűcs Mihály, Szabó János, Borbély János, Artiny Péter, Szemere
Márton, Rácz István, Veres Mihály, kiről írva van, hogy már előbb itt
lakott. Összesen 162 ház állott, ugyanannyi háztulajdonossal, ezenfelül
volt 21 lakó, tehát a szám elég csekély. Neveik közül emlékezetes:
Késcsináló János (mesterségére késes), Serfőző Volfgang (serfőző),
Kőműves Gáspár (kőműves), Kőműves Márton (kőműves), Szabó János (szabó),
miből következtethető, hogy nagyobbára mesterségük után neveztettek el;
későbben Késcsináló János ezen a néven tanácsbeli lett.
Minthogy a házak közvetetlen a vár körül épültek,
a várparancsnok ezek lebontását elrendelte; tehát valami nagy épületek
nem lehettek.
A város közigazgatása more patrio vezettetett;
annak nincsen nyoma, hogy ez időben a káptalan vagy püspökség élt-e már
földesúri jogaival.
Eddig a városrészek még mindig együtt voltak
Nagyvárad elnevezés alatt. Az első jegyzőkönyveket 1716-ban magyarúl,
későbben latinúl vezeték; a katonaság és kincstár azonban németül
levelezett.
Nagyváradnak 1720-ban 216 polgára volt.
1722-ben Velencze városrész, mint város, külön
hatóságot állít fel. Ez a telep eredetileg rácz-telep volt, lakosai
katonai szolgálatra kötelezvék, miért is közszólásmód szerint:
katonavárosnak hívták.
III. Károly.
Nagyvárad polgárai utána járnak jogaiknak és
1723-ban III. Károly király megerősíti a váradi káptalan és a város
között létrejött, accorda néven ismert egyezséget, mely a város
lakosainak némi jogokat, a káptalannak azonban teljes földesúri jogot
biztosít, és a melynek alapján évi 400 váltó forint fizetésének (dika)
kötelezettsége által a város lakosai mentesülnek a robot alul.
Az 1723. évi 30. t.-cz. által a tiszántúli
kerület részére felállított kerületi tábla székhelyéűl Nagyvárad
mondatott ki, itt is volt az 1725. évi február 26-ik napjáig; azonban
III. Károly királynak 1725. évi január 30-ik napján kelt rendeletére
Debreczenbe vitték át, okul adatván, hogy Nagyváradon alkalmas épületet
nem találtak.
A székesegyházul szolgáló Szent László-téri kath.
templom előtt gr. Csáky Miklós, a bejárattal szemben, püspöki lakot,
közvetetlen közelében meg papnevelő intézetet alapított; addig a
papnövendékeket Kassán, a jezsuitáknál nevelték. Gyöngyösi György
kanonok Váradra hozta az irgalmas-rendüeket, Szenczy István kanonok a
Szent Orsolya-apáczákat, Salamon József kanonok a nevéről nevezett
finevelő intézet alapját vetette meg, majd felépültek újból a jezsuiták,
pálosok, premontreiek rendházai. 1727-ben egy új szerzetes rend jött: a
kapuczinusok.
1726-ban Olaszi külön válik Nagyváradtól, külön
hatóságot állít fel, azonban a püspök még mindig Nagyváradon, a káptalan
szabadalmas városában lakik.
1723. január 1-én, a mikor a káptalani főtiszt jelenlétében a városi 203előljáróság
megválasztása végbemendő volt, nagy lárma és kiabálás esett, a miért
Bihar vármegye szolgabírája a városházánál nagy vizsgálatot tartott,
melynek következménye a lakosok bocsánatkérése lett.
Gróf Forgách Pál püspök azzal tette nevét a város
történetében emlékezetessé, hogy 1752-ben letette a mai székesegyház
alapkövét; br. Patachich Ádám 1762-ben kezdé építtetni a jelenlegi
püspöki palotát s ugyanez időben kezdtek emelkedni a kanonoki lakások is
Olasziban. A székestemplom építésére Salamon József kanonok ügyelt fel.
És minde nagy munka mellett is kevés volt
Nagyváradon a katholikus hívek száma; a lakosság Kálvin hitelveit
követte, vagy görög-keleti volt.
Gróf Csáky Imre püspök székely származásu s
oláhul is beszélő papját, László Pált bízta meg a görög-keletiek
egyesítésének nagy munkájával. 1713-ban váradi kanonoknak és a
görög-egyesültek főesperesének nevezte ki. László fáradságát siker
koronázta. 1725-ben már hetvennél többre ment az egyesült lelkészségek
száma a váradi püspökség területén.
Mária Terézia.
Az orsz. képtárból.
Mária Terézia.
1777-ben Mária Terézia megalapítja a gör. kath.
püspökséget Nagyváradon és a lat. szert. püspökség uradalmaiból
kiszakítja számára a belényesi uradalmat, kárpótlásul adja azonban,
ráfizetés kötelezettsége mellett, a vaskohi uradalmat. Az első gör.
kath. püspök Drágossi Mózes volt.
Az eltörölt jezsuita-rend gimnáziumába és
akadémiájába Mária Terézia tanárokat állít, 1780. november 14-én
megnyitják az akadémiát, azonban teljesen csak 1788-ban szervezik.
1782-ben Roth György várparancsnok, a helytartó tanács engedélye 204folytán,
jogot ad egyeseknek, hogy a vár közvetetlen közelében, sőt a vár
sánczára házakat építsenek, bizonyos czenzus (taxa) fizetésének
kötelezettsége mellett; csakhamar 80 ház épül, ebből a helytartó tanács
engedélye mellett alakul Váralja, külön joghatósággal, de a nagyváradi
polgárok szabadalmi joga mellett 1792-ben szervezkedik, világosan
kiköttetvén a szerződésekben, hogy azon esetben, ha a vár mint erősség
visszaállíttatnék, házaik kártérítési igény nélkül lebontandók lesznek. A
káptalan ellenmondását Roth ezredes figyelembe nem veszi; ebből per
keletkezik, mely 1857-ben, a kir. kincstár ellen foganatosítandó
végrehajtás állapotában egyezségben ér véget s a vár a kir. kincstár
részére visszamarad a körülfekvő házakkal együtt.
II. József.
Az orsz. képtárból.
1848-49.
Az 1848. évi V. t.-cz. Váradot és Olaszit egy
választó-kerületté tette, V.-Váralját és Velenczét a bihari választó
kerülethez csatolta; mire Várad és Olaszi egy várossá alakult és
képviselőjéül Szacsvay Imrét választotta meg.
1848-ban Nagyvárad volt a magyar sereg
fölszerelési raktára, az ágyuk, lőpor, kardok készítésének műhelye, a
hol minden egyes ember lázas tevékenységgel törekedett az önvédelmi
harcznak hasznára lenni. A híres 3-ik zászlóaljban 150 nagyváradi fiu
harczolt a szabadságért és itt alakult a 26-ik honvédzászlóalj.
Az orosz sereg 1849-ben itt vonult el, itt
időzött Paskievics és Görgei Artur a világosi fegyverletétel után, innét
vitték el báró Bémer László lat. szert. püspököt szomorú fogságába,
melyből csak a halál szabadította meg, itt lőtték főbe Rulikovszky
Kázmér lengyel dzsidás századost, kinek terve a forradalom végnapjaiban
az volt, hogy az orosz seregben harczoló lengyeleket a magyarokhoz
áthozza. Nagy Sándor József honvéd tábornok születése házát emlékkő
jelezte sok ideig, míg a ház emeletes palotává lőn és ma már csak a
születése helyét jelöli. Itt született Szigligeti Ede, a nagy szinműíró,
a népszinmű megteremtője.
A szomorú napokra még szomorúbbak következtek.
Nagyváradon is kir. kerületi főispánság alakult, 1853-ban ugyanitt a
közigazgatást cs. kir. helytartóság vezette, 1854-ben az ideiglenes
főtörvényszéket Debreczenből Nagyváradra helyezték át és itt maradt
1861. évi április végéig.
Ennek megszüntével, 1863-ban a város polgárai
magok folyamodtak, hogy a gyűlölt kir. pénzügyigazgatóságot tegyék el
Nagyváradról. Kérelmök teljesítve lőn; áthelyezték Debreczenbe.
I. Ferencz József.
1851-ben a megáradt Sebes-Körös hullámai
medrökből kitörtek és elborították Ujváros és Olaszi alsóbb részét. -
1852-ben Ő felsége körútjában Nagyváradra jött, a mit 1857-ben ismételt,
de ekkor már a felséges asszonynyal.
1859-ben a lat. szert. püspökség és káptalan meg a
város között megköttetett a kir. kisebb haszonvételekre az
örökmegváltási szerződés, mely azonban, e sorok írójának sürgetésére,
csak 1882 január 1-én érvényesült végleg; a lat. szert. püspökség 250
ezer, a lat. szert. káptalan 405 ezer frtért engedte át az italmérési, a
pecze-szőlősi serházat és a püspökség lemondott a 400 frt dikáról, az
olaszi területen levő szőlőhegyek dézsmaszedési jogáról; később,
1882-ben hozzá adta 12,000 frtért a Báránka (Fehér Bárány) vendéglő
épületét és a szőlősi serház körül levő mintegy 11 hold földet, majd 900
frtért átbocsátotta a káptalan is a Laporta vízi malom mellett levő
raktárt, a kir. kincstár 1882-ben 70,000 frtért engedte át a váraljai
itélmérési jogot a várbeli korcsmaépületekkel együtt; az italmérési
jogért Nagyvárad később, 1892-ben, 1.800,000 frt kártalanítást kapott
regale-kötvényekben az államtól, az italmérési jog megváltása
alkalmából, mely összeg nagy lendületet adott Nagyvárad fejlődésének. Az
1857-iki népszámlálás Nagyváradon 15 ezer s néhány száz lelket, míg az
1890-iki 40.400 lelket talált.
1860-ban Várad-Váralja és Várad-Velencze
különálló községek egyesültek Nagyváraddal s így a város újból egygyé
vált, azonban a kormánynál maig is hasztalanul sürgeti a törvényes
egyesítést.
A germanizáczió időszaka Nagyvárad
mellékvárosainak egyesítésével nagyban fejlesztette a várost ipari,
kereskedelmi s közművelődési tekintetben; ennek következménye lőn
azután az újra egyesülés. De képviselőt még mindig Nagyvárad és Olaszi
választott.
1890 szept. 10-én, a közelben tartott nagy
hadgyakorlatok alkalmából Ő felsége I. Ferencz József király Nagyváradra
jött és dr. Schlauch Lőrincz bibornok vendége volt; meglátogatja a
Szent-József intézetet, az Orsolya-apáczák kolostorát, a
lövészegyesületet a Rhédey-kertben és másnap tovább utazott. Ittlétekor
tisztelgett előtte Nagyvárad és Bihar vármegye törvényhatósága, az
egyházi rendek és hitközségek, a társulatok és az egyesületek.
1892. junius 27-én Császka György kalocsai érsek
részvétele mellett tartá a kath. egyház Szent László király szentté
avatásának hétszázadik évfordulóját, Nagyvárad városa pedig a török
járom alól való megszabadulásának és újjászületésének 200-ik
évfordulóját.
1895-ben Sal Ferencz polgármesterségének 20-ik
évfordulóját ünnepelte Nagyvárad nagy fénynyel és pompával; az ő nevéhez
fűződik Nagyvárad ujból való felvirágzása.
1896-ban nagy fénynyel ünnepelte meg a város a honalkotás ezredik évfordulóját.
1897-ben iktatták törvénybe, hogy a katonai nevelő-intézetek egyike Nagyváradon állíttassék fel.
Teljes írás Borovszky - Magyarország vármegyéi :mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése