Szatíra Váradról

Az olvasó figyelmébe ajánlom Biró Péter sorozatát a Váradtól Váradig a szatíra útján,mely megjelent az ARport oldalain.Egy olyan váradi írja,aki a mai napig szereti Váradot, hazajár,nem tud megválni a városától.A szatíra nehéz műfaj,de Biró Péter megbirkózik a feladattal.Szász Andrea fordításában olvashatjuk ezt a remek szatíra sorozatot.Kicsoda Biró Péter?Ezt olvashatjuk róla : "Bíró Péter a zürichi egyetemi klinika aneszteziológus orvosprofesszora. Pár éve szatírikus rövidprózát közöl angol, német és román online kiadványokban, magyar nyelven az erport.ro portálon publikál."

Idézetek,vagy kedvcsináló az első részből :

"Mindig valami furcsa, feszültséggel teli szellemi közeg termékeként tekintettem magamra. Nem tudom, honnan származik ez az érzésem, de a szülővárosomról, Nagyváradról bárhol, bármikor megjelent beszámolókból a csodálat, néha túlzónak tűnő lelkesedés sugárzott, különösen akkor, amikor kiemelkedő múltját ecsetelték.    

Vélhetően a dolgok természetéből fakad, hogy ennek a különleges városnak a leszármazottjaként az ember boldogan társítja magát a hely tulajdonságaihoz, és úgy érzi: fejlődése ennek természetes eredménye. Úgy tűnik, ez jellemzi a legtöbb jelenlegi és egykori nagyváradi többségét. Fogadjuk el tehát, és ellenkezés nélkül nyugodjunk bele: Nagyvárad szellemi fellegvár volt, a művészetek, a multikulturalitás menedéke, a szecessziós építészet gyöngyszeme, és számos művelt, intelligens lakos otthona.  Megérdemelten vagy sem, de ide az ember szívesen tartozik."

"Mindenesetre a magyar honfoglalás nem zajlott olyan simán, ahogyan azt  Anonymus el akarta hitetni velünk. Először a magyaroknak megállapodást kellett kötniük egy őshonos avar lótenyésztővel, Ménmaróttal, aki a Nagyvárad körüli vidék tulajdonosa volt. Ez a bizonyos úr, tudtommal, az Úri utcában lakott, de további kutatások után kiderülhet, hogy tévedtem."

"A László király és Nagyvárad közötti kapcsolat lehet egyik oka annak, hogy a városnak és környékének számos fia viseli a nevét. Szülővárosomban, szűkebb környezetemben feltűnően gyakoriak a „Lacik”, többek között a két apámat is így hívták. A Pistik, Gyuszik, Jancsik és Tibik száma ettől messze elmarad a névstatisztikákban."

Idézetek a második részből :

"Szeretném erdélyiként feltüntetni magam, ami szinte egy nemesi ranggal ér fel, de közelebbről nézve, kiderül, hogy határesete vagyok ennek a különleges embertípusnak. Sokkal pontosabb önbesorolás lenne, ha pártiuminak vallanám magam. Azonban ez hivatalosan nem elismert megnevezés. Ráadásul a simán „pártiumi” kissé banálisnak hangzik."

"Nagyvárad, szűk értelemben nem tartozik Erdélyhez. Úgy társult hozzá, mint a szűz a gyerekhez. A metaforikus szűz, az Erdélyi Fejedelemség, a 17. században oszmán fennhatóság alá került, és egy erőszakos hódítás után, a vezérei diplomáciai ügyességnek köszönhetően, bizonyos fokú autonómiára tett szert. Az erdélyi Szapolyai uralkodóház eszes sakkhúzásainak következtében megkapta a Pannon alföld szomszédos területeit is, amelyek gyermekekként az említett szűz ölébe estek. Mivel ez a terület eredetileg a régi Magyar Királyság része volt, a fattyú különleges nevet kapott, amelyet a „partium regni Hungariae” latin meghatározásából származtattak. Ettől kezdve ezt az Alföld keleti szélén és a Nyugati-Kárpátok lábánál fekvő tájat a tőle keletre lévő Erdélyi Fejedelemség hosszú időre Partium (Részek) néven birtokolta."

"Fülöp dédapám mélyen hívő ember volt, főállásban imádkozott és a Tórát tanulmányozta. Szorgalmasan nemzette a gyermekeket, végül hetet hozott össze, köztük Irma nagymamámat. Feleségének, Rózának kellett viszont megbirkóznia az élet viszontagságaival a család etetése érdekében, mert akármilyen odaadással fohászkodott az ura, ezzel egyetlen éhes szájat sem tudott jóllakatni. Egyszer dédapa is úgy gondolta, ő is hozzájárulná a család jövedelméhez. Ez alapos kudarccal járt, mivel jobban értett a Tórához, mint a gazdasághoz. Vásárolt egész szekérnyi görögdinnyét, hogy nyereséggel eladja. Az egész szállítmány még azelőtt megromlott, hogy egyet is eladhatott volna belőle. Más hasonló, sikertelen vállalkozásokról nem tudunk, ám ez a különleges eset az évszázadok távlatából is megmaradt a család emlékezetben."

Idézetek a harmadik részből : 

"A bölcsőmhöz legközelebbi víz a Sebes-Körös, a három Körös legészakibb ága, amely a Nyugati-Kárpátokból eredve a többi Körössel együtt a Tiszába torkollik, érintve a Pannon-síkság keleti csücskét nyugatra folyik. A másik két testvér a Fekete- és a Fehér-Körös. Ez a három folyó és talán még északon a Berettyó adja az egész régió ihletett vízrajzi nevét: Körösvidék."

"A város ábrázolása szinte elképzelhetetlen a folyó nélkül, és ez nem véletlen, mert a partról készített képek annyira jellemzőek, hogy azonnal felismerhető róluk a Várad. A városháza karcsú tornya, a folyóparti festői házsor, a Cion templom hatalmas kupolája régies légkört teremt, nosztalgikus érzelmeket vált ki a jelenlegi és a volt váradiakban."

"A két központi tér, a Szent László és a Bémer közötti híd a város főtengelyét képezte, és szinte minden más útvonal ezen haladt keresztül. A hídkorlátok mindkét oldalán félkör alakú kiugrások voltak. Emlékszem, hogy a hídon állva szívesen utánoztam egy elhaladó autót, felül a kezemmel járművet formáltam és azt mímeltem, magam is motorizált vagyok."

"Akkor még senki sem gyanította, hogy az egyik zsarnokságot egy másik fogja felváltani. Az újonnan kibontakozó hatalom nem kevésbé volt diktatórikus, mint az előző, de legalább természeténél fogva nem öltött tömeggyilkos jelleget, pontosabban mi nem tudtuk, hogy miket rejt magában. Az ezt követő évtizedekben a bukaresti kommunista rendszer finomabb, de végül is sokkal hatékonyabb módszereket alkalmazott az elnyomás és az etnikai tisztogatás terén."

"Anyai nagyapám, Weinberger Miklós, egy élesdi molnár család csemetéje váratlanul jelenik meg az őskor névtelenségéből. Az apjáról csak azt tudom, hogy Antalnak hívták, és italméréssel foglalkozott. A többi, vele rokonságban álló Weinbergerek tekintélyesebbek lehettek, ugyanis elsőként ők vezették be a villanyt a településre, amelyet generátorral fejlesztettek a malmukban."

"Elmesélte egyszer nekem, hogy Mengele doktor személyesen vizsgálta meg, és egy büszke, balettszerű mozdulatnak köszönheti, hogy életben hagyta. Akkor már sejtette, hogy az egészséges kinézet élet és halál között dönthet. Három hét után az auschwitzi táborból elvitték Szudétaföldre, a kratzaui lőszergyárba. Ott maradt, amíg a szovjet hadsereg felszabadította a lágert."

Következik a negyedik rész,melyet nagyon várom ...